(országrész ismertetése)
Baranya
A Dunántúl legdélibb megyéje Baranya.
Szigetvárott hasonlóan Egerhez vagy Kőszeghez, az első gondolatunk a hősies várvédők – itt Zrínyi Miklós és társai hősies várvédelme 1566-ban.
Ide másoltam egy felvételemet, melyet az ottani vármúzeumban készítettem. Érdeklődtem is a képről a múzeumőrtől és egyszerre csak kiderült, hogy milyen félelmetesen nagy vár volt a szigetvári. A képen jól látható, hogy a vár három részre tagolódott: a képen baloldali rész, a belsővár felel meg a mai várnak. Innen egy híd vezetett át a középső várba, amely tulajdonképpen a város volt. Ma is ezen a részen található Szigetvár belvárosa. A várnak a harmadik része – a képen a jobb szélső rész – a mai városnak a belváros és a vasútállomás közti része. A vár hossza a két szél között majdnem pontosan 1 km lehet!
A képen jól látható az is, hogy a bal szélső belső várnak volt egy vizes árokkal leválasztott legbelső vára. A mai látogatónak zavaró lehet, hogy ma már nincs meg a vizes árok, s így a belső vár egységes.
Szigetvártól délre-délkeletre esik az Ormánság, amely a korábbi református lakosság egykézése miatt volt hírhedt. Sok református templom kazettamennyezete és belső festése miatt nevezetes. Ezek egyike a drávaiványi református templom:
Mecsek
A Dunántúl déli felében csak egy hegység, a Mecsek közismert, pedig az Őrségtől, a Zalától kezdve a Szekszárdi dombokig vagy a Gemenci erdőkig jó néhány kirándulóhelyet találunk. Meglepően sok az erdő.
Kevéssé ismert tény, hogy a Kaposvár-Pécs-Szekszárd vonalon létezik egy kék túravonal, amely a szelíd, de szép erdős Zselic után felmászik a Mecsekre. Így jutottam fel a Jakabhegyre, amely váratlanul gazdag látnivalót kínál. Az 1200-as években remeték telepedtek meg itt, később a pálos szerzetesek kolostort építettek a Jakabhegyen. A romok mérete meglepi a látogatót.
A romok melletti erdőben kőkorszakbeli telepet, sírokat találtak a régészek. Tehát már a rómaiak előtt is éltek itt.
Nem messze, a földtörténeti múlt sötét mélyéből felszínre került Jakabhegyi szikláknál a hegy hirtelen meredéllyel a völgybe szakad. Előttünk feltárul Baranya déli része. Szép időben tekintetünk a Dráva menti erdőkig, sőt azontúl a Pozsegai hegyekig pásztázza a távolságot.
Lábunk alatt lent középkori templomaik révén nevezetes falvak sora: Bakonya, Kővágótőttős, Kővágószőlős és Cserkút. Négy egymás melletti falvacska (bár ma már az ipar, Rákosi-stílusban épült lerobbant lakótelep is beköltözött közéjük) és mind a négy helységnek van középkori temploma sok évszázados freskókkal! Meglepő ez a megmaradt művészeti gazdagság.
A Mecsektől északi lábánál van egy nagyon szép középkori falusi templom, a mánfai:
Egy szép kiránduló este – tábortűzzel, öhömmel (slambucnak is mondják)- felejthetetlen:
Pécs a középkorban, de ma is az ország egyik legfontosabb városa. Elég arra gondolni, hogy például Nagy Lajos királyunk 1367-ben egyetemet alapított itt. Volt idő, amikor Pécs a legnagyobb kiterjedésű városunk volt, melyet a megmaradt városfalak igazolnak.
Pécs már a késő római-kortól kezdve a középkori időkben is jelentős hely volt. Kora keresztyén emlékei, sírjai, falfestményei igazolják mindezt.
Pécsett kereshetjük fel az egyik legszebb román stílusú templomunkat:
Pécsvárad az egyik első bencés kolostorunk helye: híres az altemploma, benne a freskómaradványokkal a művészettörténészek ínyencségei.
Mecseknádasd az egyik kedvenc falum. Már a fekvése is felhívja magára a figyelmet, de különösen a kulturális öröksége rendkívül nagy, amely Skóciai Szent Margittól Liszt Ferenc látogatásaiig terjed. Mondják, hogy Szent Imrét a szomszéd erdőkben ölte meg egy vadkan és a község szélén levő szép temető kis árpádkori templomát az ő emlékére emelték.
A Villányi-hegység déli oldalán nem messze Siklóstól egy híres búcsújáróhelyet látogatnak évszázadok óta a hívők: a máriagyűdi kegytemplomot.
Villány borászatáról nevezetes.
A Drávamentének mozgalmas helye Harkány, amely jelentős fürdőhellyé fejlődött.
Siklós: egy kedves nyugodt kisváros a Villányi hegyek déli lábánál. Épen megmaradt vára és egy nemrégen helyreállított török épület a fő nevezetessége.
Siklós szomszédságában fekvő Nagyharsányban, a Somlyó hegy déli oldalánál zajlott le 1687-ben a Nagyharsányi csata, melyet jelentősége és a helyek közelsége miatt Második Mohácsi csatának is neveznek. Ez a csata, amely egy évvel Buda felszabadítása után volt, mondhatni feltette az i-re a pontot, megerősítette a törökök kiűzésének sikeres folyamatát.
Beremend a Cementművéről híres, de ma már feltétlenül meg kell említeni a Megbékélés templomát is, amely Csete György egyik legszebb alkotása. A domboldalon messziről látható kápolna héjkupolája és tornyai virágszirmokra emlékeztetnek.
Mohács, a Mohácsi-síksajnos, elsősorban 1526-ot, a mohácsi tragédiát idézi fel bennünk (pedig február végenként van Mohácson busójárás is)
Az emlékhelyen felvett térkép egy sorozat második tagja: az 1526. augusztus 29-i csatának azt a pillanatát rögzíti, amikor még volt valami halvány, nagyon kis remény a sikerre.
A történészek véleménye szerint, miután Magyarország nem használta ki az időt a kellő felkészülésre, mikor megjött a hír 1526 telének végén, hogy elindult Szolimán hatalmas serege Drinápolyból és nem erősítették meg az 1521-ben elveszett Nándorfejérvár után Péterváradot és a többi várat, nem állítottak védelmet a töröknek a Dráván való átkelésének megakadályozására, az utolsó kis védelmi lehetőség a Majstól keletre, Mohácstól délre eső kis meredek löszös-homokos fal volt. Itt – Tomori úgy gondolkodott – a török seregnek le kell ereszkednie ezen a falon és ezért meg fog majd bomlani, és akkor lehet rátámadni a sereg elejére, melyet szét lehet szórni. Egyébként így is történt: valóban akkor támadt a magyar páncélos lovasság, amely ebben a fegyvernemben Európa legjobbja volt akkor. Szét is szórta a török sereg már leereszkedett első részét, de ekkor már az emelkedő tetejére ért a törökök további része – köztük a tűzérség, amely akkor a modern fegyvernem volt és ebben viszont a törökök voltak a világelsők. Sajnos, be is bizonyították…
——————-
Kelet-Dunántúl
(tolna)
******
Tolna a török időkben a legelpusztultabb dunántúli terület volt, ezért igen jelentős volt a XVIII. századi betelepítése: főleg katolikus svábok érkeztek. A nemzetiségi megoszlást az 1945 utáni évek erősen megváltoztatták: egyrészt sok svábot kitelepítettek Németországba, helyükre pedig bukovinai székely menekültek érkeztek.
Ezekre emlékeztet egy nagyszerű építmény: Makovecz Imre talán legszebb alkotása, a Kakasdi kultúrház, melyben a sváb és a székely építkezés olvad egybe művészi együttesben:
Szekszárd, Tolna fő helye híres borokat adó szőlős hegyoldalak alatt helyezkedik el, illetve felkúszik a löszös dombok oldalára a szőlőkig.
A Vármegyeház udvarán találták meg az I. Béla király által 1060 körül alapított bencés kolostor alapját (meglepő módon centrális az alaprajza!). Magát I. Béla királyt is ide temették.
Sárköz az Ormánság párja: mindkét helyen eredetileg református parasztság élt, akik „felfedezték”, hogy egykézéssel a család földbirtoka nem osztódik. Ez a felfedezés kötelező „törvény erejű” szokássá vált. Igen, a birtok megmaradt, de az eredeti lakosság nagyrészt kipusztult.
A Sárköz és a Duna között helyezkedik el a szarvasairól, agancsairól világhíres Gemenc, amely egy nagyméretű ártéri erdő (nyáron különben tele van szúnyoggal!) A Szekszárdról kelet felé induló Alföldi Kéktúra első szakasza is itt vezet. Belsejében kisvasúttal is utazhatunk:
Tolna közepén löszös dombság van – a török után nagyrészt svábokkal telepítették be. Az egyik ottani falu Nagyszékely (székely ugyan a neve, de a falu ma is jól őrzi sváb jellegét). A falu fölötti löszoldalon egyszer csodálatos szép gyurgyalagokat láttam repkedni. Mézes fuvolás énekük betöltötte a teret.
Simontornyán Magyarországon ritka épület emelkedik: egykori kis középkori vár reneszánsz részletekkel. Nem messze tőle pedig egy elég tekintélyes méretű ferences rendház és templom.
Ozorán az olasz földről hozzánk került Ozorai Pipónak, Zsigmond király hadvezérének különleges reneszánsz várkastélya állít meg bennünket. 1848 október elején pedig a születő magyar honvédség az egyik legnagyobb sikerét érte el itt, Ozorán, ahol fegverletételre kényszerítette a betört horvátokat.
Bár elsősorban az atomerőmű miatt ismert, de Paksot egy másik épülete is nagyon közismertté tette. Makovecz különleges katolikus templomáról, annak belső díszítéséről beszélek.
(fejér)
******
Fejér északra esik Tolnától. Főhelye a legszebb magyar városok közé sorolható Székesfehérvár, amelynek belvárosa nemcsak szép és patinás, de az egyik legjelentősebb is a magyar történelemben (84-85. kép). Szent István városa volt, itt koronázták a középkorban a magyar királyokat. Szent Istvánt itt temették el; őt számos magyar király követte. Sírjaik rendezetlensége, de különösen az, hogy nincs törekvés egy magyar Pantheon kialakítására, a mai Magyarország egyik legnagyobb szégyene – véleményem szerint. Az utóbbi időben azonban sokat javult helyzet, mert folyik a királyi csontok DNS-alapú genetikai vizsgálata!
Lehet, hogy ez a fenti felvétel már túl régi és nem felel meg a jelenlegi helyzetnek!
Sárrét Székesfehérvár és Várpalota között elhelyezkedő meglepően nagy kiterjedésű vízenyős terület a Sárvíz folyása mentén. Korábbi leírások szerint még túzokra is vadásztak itt.
86 – Sárrét
Nagy vadászunk, gróf Széchenyi Zsigmond emlékirata szerint ő itt a Sárszentmihály melletti Sárpentelén egy kisebb kastélyban nőtt fel. Közelében Széchenyi Zsigmondnak az erdőben emlékoszlopot állítottak.
Fejér északi részén már közelítünk a Dunántúli Középhegységhez, bár a Velencei-dombság, ahol a felszínen Magyarország legősibb kőzetei találhatóak, földtanilag erősen eltér a tőle északra található hegyektől.
A Velencei-dombság a trianoni Magyarországon ritkaság: felszínen levő gránitokat, gránit alakzatokat, ingóköveket láthatunk.
A Velencei-dombságtól délre maradt meg egy lapos alföldi jellegű tó, a Velencei-tó. Hála Istennek! Különösen a délnyugati sarka, a Dinnyési Fertő jelent még ma is madártani értéket:
Egyúttal azonban természetvédelmi szempontból aggodalmunk is van: ugyanis:
itt a legnagyobb élmény, amikor alkonyatkor a vadludak vízre ülnek. Vagy megriadva egyszerre szállnak fel. Valóban élmény, mikor vagy ezer vadliba együtt vihart kavarva légbe emelkedik. Ez az élmény azonban riasztó, szomorú gondolatot is szül: mint alkonyodik a természet. Széchenyi Zsigmond úgy 100 éve ugyanezt az élményt még 100 000 lúddal élte át! Köztünk durván félidőben, a nagy madarász és természeti író Schmidt Egon az 1970-es években is élvezett ilyen perceket. De ő 10 000 libáról írt. Azaz száz éve még 100 000 liba szállt fel egyszerre. Ez a szám 50-60 éve már 10 000-re csökkent. Ma pedig 2020 körül 1000-nél járunk!
Pákozd: 1848 szeptember 29-én a magyar forradalom – talán jobb így nevezni, mert csak akkor szerveződött a magyar honvédség – itt állította meg Jellasich Pest felé nyomuló horvát csapatait.
A domb aljában szomorúbb emlékmű áll, a Doni emlékmű. Itt emlékeznek az 1943 januárjában a Donnál és a visszavonulás közben elpusztult, megfagyott, nyomorékká lett százezernyi szerencsétlen honvédra.
Kápolnásnyéken született 1800-ban Vörösmarty Mihál – mert így helyes az anyakönyv szerint – a Vörösmarty kúriában.
A ma már Gárdonyhoz tartozó Agárd külső részén egy hosszú földszintes béres házban született az egyik nagy magyar regényíró, Gárdonyi Géza.
Fejér területét nagyrészt a Tolnában említett Mezőföld foglalja el. Mintha Alföld része lenne, amelyet csak a Duna vágott el törzshelyétől. Nem egészen igaz azonban ez, mert a Mezőföld talaja inkább löszös jellegű, míg a Duna túlsó oldalán az ős-Duna által odahordott kavics és homok a jellemző.
A Mezőföldön sok helyen épültek kastélyok, amelyek általában klasszicista stílusúak: Vajta (Zichy-kastély), Soponya – Nagyláng (Zichy-kastély), Seregélyes (Zichy-Hadik-kastély), Rácalmás (Jankovich-kúria), Zichyújfalu (Zichy-kastély), Dég (89. kép) (a dégi klasszicista kastély szerintem a legmutatósabb magyar vidéki palota, de legnagyobbnak majdnem biztosan az. Gróf Festetich Antal építtette 1815-19-ben. Tervezője Pollack Mihály), Enying (Batthyány-Csekonics-kastély). Láthatóan ezen a tájon a Zichy-család „felülreprezentált”.
Ezek közül az egyik:
Dunaújváros a Rákosi-idők példa szocialista városa. Az óriási építkezés eleinte az eredeti Dunapentele falu nevét viselte, aztán Sztalinváros lett belőle. Később Dunaújvárosként nyugodott meg.
A nagy Vasmű Főépületének ó-egyiptomias óriási kapuzata van – óriási falfestményekkel. A főutcán is tanulmányozhatjuk az építészeti Rákosi-stílust.
Tác nevezetessége Gorsium (később Heracleának nevezték) romvárosa, melyet nagymértékben feltártak. Gorsium a római kori Pannónia vallásos központja volt.
Dunaújvárostól északra említsük még meg a martonvásári Brunszvik-kastélyt, a rácalmási Dunapartot, a százhalombattai kőkorszaki halomsírokat és az ó-érdi török időkből itt maradt minaretet :
