Déli Felvidék
A Déli Felvidék történelmi-földrajzi eredetű név. A Felvidék, illetve előzménye a Felső-Magyarország ma már történelmi név, amely elsősorban a török és a kuruc időket idézi föl és mint ilyen megőrzendő. Területe nem azonos Szlovákiáéval, annál jóval nagyobb, például Eger vagy Sárospatak is hozzá tartozik. A Déli Felvidék már inkább földrajzi egység: nagyjából az egykori Felvidéknek azt a részét tartalmazza, amelyik a trianoni Magyarország része maradt. Ugyanakkor azért nem használom az Északi Középhegység nevet, mert annál nagyobb területet értek bele, például Ónodot, Muhit vagy Hatvant.
Déli Felvidék nyugati fele

Börzsöny
A Börzsöny vulkanikus eredetű hegység, amelyet észak és nyugat felől az Ipoly folyó, délről a Duna, keletről pedig a nógrádi dombok zárnak körül.
Kóspallag – Nagy-hideghegy – csóványos – diósjenő
Az egyik novemberi túránk alkalmából megszálltunk a Nagyhideghegyi turistaházban (fejenként 3800 Ft – meglehetősen puritán körülményekért; a reggeli (rántotta), külön számolva tea, kávé. Együtt fejenként 5250 Ft-ot fizettünk!) (Evvel megvan a 6. kéktúrám, melyet 2016-ban kezdtem el.)
Vácig vonattal mentünk, onnan busszal Kóspallagra. Mászás szép időben már kissé kopaszabb erdőkben (két hete még teljes színpompa volt, azóta kopárabb már az erdő, de még napfényben szép és még színes).
Reggel sokáig köd volt: a szinte macbethi Csóványosnál a kilátás gyenge volt: lent már kitisztult, de fönt nem láttunk semmit sem a kilátóban.
Hülyeségből jeles: Diósjenőben a 14.36-os vonatról azt hittük, hogy tovább megy Balassagyarmatra, de nem, innen ment vissza. Így bár ott ültünk vagy 10 percet – a vonat mellett -, de lemaradtunk róla! Így mehettünk vissza a falu közepére egy újabb korsó sörre: végül a 15.36-os vonattal mentünk el.
Fényképek:




Csóványosi kilátó aljában (novemberi ködben; fent semmit sem láttunk).

Nagybörzsöny – márianosztra
A nagy járvány előtti utolsó túránk 2020. március 11-én, szerdán.
Bp Nyugati pu. – Szob 7.07 – 8.05, majd Szobról busszal Nagybörzsönybe: 8.15-8.45. Sajnos, elég szépen esett, amikor a buszról leszálltunk Nagybörzsönyben:



Ehhez a nagybörzsönyi Bányásztemplomhoz nagyon hasonló templomot láttam például a Felvidéken, Szlovákiában Pónikon. A középkorban sokkal nagyobb kapcsolat volt például Nagybörzsöny, Telkibánya vagy Rudabánya, illetve az északabbra fekvő Pónik vagy Libetbánya között (de írhattuk volna Selmecbányát, Bélabányát is vagy Breznóbányát is), mint manapság.
Nagybörzsönyt elhagyva a Gránát-patak völgyében mentünk a március eleji túrákra jellemző saras úton:

A Koppány-nyergen:

Eddig nagyrészt felfelé jöttünk és kék jelzésen, innen Márinosztrához a piroson mentünk és általában lefelé. Az út viszont nagyon saras volt, vigyázni is kellett, hogy ne csusszunk el. (Egyszer azért szinte mindenkinek sikerült.)




Ezen a képen is jól látható, hogy általában a március eleji túrák során csúnya sártengerbe fulladhatunk…

Márianosztra: az egykori pálos rendház, amelyet az öreg bélpoklos Nagy Lajos király alapított – tudomásom szerint, aztán II. József, a kalapos király szüntetett meg. Aztán hasonló rendház társaihoz hasonlóan (pl. Ilava, Vác, Lepoglava) börtönt alakított ki az épületeikben.



A márianosztrai kocsma épületének falán találtam ezt az emléktáblát, amelyet Horvát Józsefnek állítottak, aki elsőnek járta be az Országos Kéktúrát (még az ötvenes években).
nagymaros – hegyestető
Először fel akartunk menni a Szent Mihály-hegyre, onnan pedig le a Remete-barlanghoz, de lezárták az utat, mert a nagy esők miatt kisebb hegyomlás volt. (Azért pár napja a vonat csak Nagymarosig megy. Onnan buszon vagy hajón lehet átmenni Zebegénybe.)
A Hegyestető és a Szet Mihály-hegy között van egy kis „plátó”,

ahol három vagy négy mély mesterséges aknát találtunk. Szerencse, hogy bekerítették őket. Régi bányász aknák ezek? Érctelléreket kerestek?
Fenn a Hegyestetőn, a kilátón

Az Encián-kilátó 1914-ben, a világháború kezdetekor készült el.

Kilátás délre a Visegrádi-hegység felé, Visegrád és a háttérben a Naszály felé.
A Hegyestetőről Nagymarosra mentünk le.

Nagymaros utcáin
perőcsény-várbükk-nagybörzsöny
Az idei év talán első kánikulaközeli napja (2020-ban), de szerencsére a túra nagy részében erdei szakaszon jártunk. Így is nagyon megszomjaztunk, megizzadtunk.
Nyugati 7.07-Szob 8.24. Itt majdnem egy óránk volt a busz indulásáig, amelyet egy sörözésel hasznosítottunk az állomás restijében. (Hál’Istennek itt még megmaradt a resti.)
Buszunk a Szobi állomás mellől indult, Nagybörzsönybe benézett, majd utána Vámosmikoláról Perőcsénybe is, ami az úticélunk volt: Szob – Perőcsény busszal 9.15-10.10.
Az az igazság, hogy Várbükk megmászásához, majd Nagybörzsönybe való megérkezéshez bőven elegendőnek gondoltam 6-6,5 órát, ezért a kívánt buszhoz igen csak fel kellett a végén gyorsítanunk.

A dombon levő perőcsényi templom talán nem pusztul, hanem éppen restaurálják.

Perőcsénytől írtásos, cseres ritkás erdőben elég erős emelkedő a piros négyzet jelölésű turistaúton fel a Várbükk felé.
Az első pihenőre igencsak rászorultunk. Nemcsak nagy meleg volt, de elég meredeken és sokat jöttünk felfelé (Percsőcsénytől a Várbükkig kb. 530-540 m a tiszta szintkülönbség és az utat kegyetlenül, szerpentin nélkül vezetik. Egyébként Andris egyik csodaprogramja a túra végén azt jelezte, hogy kumulált teljes szintmászásunk kb. 1500 m! Alig hiszem.
A következő kép már a gerincen készült. Valóban érzékelni lehet azt a nagy kalderát, melynek keleti szélén van a Csóványos és a Nagyhideghegy.

Szép tehát a kilátás keleti irányban. Be is írtam két nevet: a Csóványos biztos, mert a nagyobb képen látható a Csóványos tetején álló kilátó. A Nagyhideghegyemben már bizonytalabb vagyok. Lehet, hogy valójában az itt jelölt és a Csóványos közt van.

Ez a fénykép ugyanott készült, ahol az előző. Jól jelzi, hogy a gerinc milyen mértékben maradt meg nyersen, andezit kövek rakásaként, melynek keleti oldala félelmetes mélység.
Korábban egy-kétszer északnak is nyílt kilátás. A látottak közt a Selmecbánya alatti Szitnyában biztos vagyok. A többiben már bizonytalankodom, talán a Vepor látszott. Később már lefelé egy helyről nyugati irányban: a Nyitra fölötti Zobor is kivehető volt. Jóval közelebb pedig a mélyben alattunk a Mohi atomerő.
Nagybörzsönyben a buszig még volt 1-2 percünk, s Gábor képes volt ezalatt egy-egy jól behűtött félliteres bubérékos vizet beszerezni. Életmentő volt! Köszönet!
Busszal Nagybörzsöny-Szob: 17.08-17.40, onnan vonat a Nyugatiba: 17.45-18.54.
A vonaton nagy meleg volt, izzadtunk (a busz nagyon jól hűtött volt), ezért levettünk a maszkot. Szólt is nekünk halkan a kalauz néni, hogy azért vegyük fel. Aztán halkabban hozzátette, hogy ő sem szereti, de muszáj…
zebegény – remetebarlang – zebegény

Zebegényben az ország egyik olyan vasúti hidjánál, amelyik legrégebbiek közé tartozik.



Feljöttünk vagy 250 métert a Duna szintjénél fekvő Zebegénytől, úgyhogy fenn közeledünk a 400 méteres magassághoz.
Ezután igen kellemetlen, sőt veszélyes ereszkedés kezdődött le a Duna feletti Remetebarlanghoz, amely olyan 220 m magasan lehet. Igazi út nem volt, inkább egy murvás, csúszós meredek hegyoldal, ahol nem volt elég fa vagy bokor belekapaszkodni.

A Remetebarlang mesterséges és a XIII. századból származik.




A tábla tanúsága szerint a XIX. században egy remete élt itt szamarával; naponta lementek a Dunához vízért.
Visszamentünk Zebegénybe azon azúton, melyen jöttünk.

Zebegényben meglepően sok a látnivaló (csak a kat. templomba nem jutottunk be, és így elmaradnak Körösfői-Kriesch Aladár híres festményei):










zebegény – malom-patak – törökmező – vizes-árok – zebegény




nagybörzsöny – kisirtáspuszta – érsektisztás – kóspallag
Nagybörzsönyi képek:



innen indul a kisvasút (nov. 1. és márc. 15. között nem működik)



Kisirtáspuszta – Érsektisztási szakasz:

Érdekes romános kereszt a Börzsönyben. (itt?; a románszánkó jut az ember eszébe, melyet Rockenbauer mutatott be itt Börzsönyben a neves Másfélmillió lépés nevű sorozatában)



Érsektisztás és Kóspallag között váratlan komolyabb emelkedő nehezítette a túrát:

Egyszerre csak érdekes formájú lovakkal találkoztunk (persze, ők villanykerítés mögött). Némileg a Przsevalszkij-lóhoz hasonlítottak, de nem akarom elhinni, hogy azok lettek volna., akiknek a nyaki sörényük és talán a hátiak is – ha jól emlékszem – eltérőek:

„Hátulról” mentünk be Kóspallagba:


Ezzel a busszal utaztunk Kóspallagról a Szobi vasútállomásig (14.45 – kb negyed 4)

A fényképeb hátul az Ipoly hidja, a szlovák határ. A háttérben levő hegyek, a Helembai hegyek már Szlovákiához tartoznak.
letkés – nagygalla – márianosztra




A Piribék-tisztáson olyan kellemes meleg napsütés volt, pedig február közepe volt, hogy leheveredtünk pihenni. A társaságnak elment a kedve a mászástól, ezért itt, mikor szavazást tartottunk, leszavaztak, s így nem mentünk fel a Nagy-Gallára, hanem már egyenesen Márianosztra felé indultunk.


A Nagy-Galla (479 m) vulkanikus kúpja egy kicsit a Vezúvhoz hasonlít – legalábbis nekem. Persze jóval kisebb méretekben.


A tél végét jelzik ezek a mélysaras utak. De, idén (2022) nem is volt valójában tél! Így az utak már február közepén március eleji formát vettek föl!

Nagy-galla – Ipolydamásd
Letkésről indultunk és a Piribék-tisztásról másztunk fel Nagy-Gallára. Nem volt könnyű, mert ugyan a vulkanikus kúp ugyan nem túl magas (479 m), de a kiugró andezit csúcs nagyon meredek. Az összetöredezett kőzet csúszik az ember lába alatt. Különösen lefelé kell vigyázni. Fentről viszont nagyszerű a kilátás. Egy képet mutatok be Márianosztra irányában.




Ez a túránk 2022. október közepén volt: az ukrajnai háború, a szankciók, a rezsicsökkentés évében, amikor ősszel az erdőkben télre készülve nagy favágásos tevékenység volt. Mi is találkoztunk velük.


Ipoolydamásdnál a török időkben egy kis végvár volt, amelyből nagyon kevés maradt meg. Annak egy részletét lefényképeztem:

bernecebaráti stb









Kalakocstól visszafordultunk Bernecebarátiba.

Mészkőrétegekhez hasonló tufarétegek.


katalinpuszta – naszály – kósd

A jel egy nagyon szomorú esemény, Rockenbauer Pál öngyilkosságának helye felé mutat.
Megkezdjük az emelkedést fel a Naszályra:




Ezután következett az út kellemetlen szakasza: keskeny ösvény a meredek hegyoldalon, nedves és csuszos. megcsúsztam. Az egy ideje fájos fenekemnél nagyon belém nyilalott, amikor magamat erőltetve sikerült egyensúlyoznom. Utána nagyon fájt. Gercsi fém botja nélkül talán nem is tudtam volna fölmenni…

Már a Naszály gerincén, de még nem csúcsnál, a Színlő-barlang bejáratának közelében:

Fenn a csúcson:



A Kósdi szénbányánál, ahol 1931-ben 7 emberes bányaszerencsétlenség történt.


A Gödöllői-dombság és környéke
Gödöllő környékén




Egy kirándulás a Gödöllői-dombokon
Keletiről indultunk 8.35-kor és 9.08-kor szálltunk le a Gödöllői Állami Telepeknél. A közeli Rotundánál ültünk le egy pihenő asztalnál. (Egy pisztricgombát is találtunk.)


Innen valahogy kijutottunk a gödöllő-valkói országútra, oda, ahol a II. világháborús magyar honvéd sírja van. Egy-két fényképen látható, hogy a selyemkóró itt is mennyire elterjedt már.


a fóti somlyón


A szadai margita-hegyen és a szadai temetőben






Vácrátóti arborétumbAN májusban
Fél 8-kor találkoztunk az Újpest-Városkapu födalatti-busz állomásnál, ahonnan 7.45-kor indult a buszunk Vácrátót felé, ahova kb.1 órás buszozás után étünk el.

A Botanikus Kert rendszertani része:








A látható Vigyázó-kastély nem az 1871-ben készült eredeti, hanem a civakodó örökösök által készített új épület.


A kertet Vigyázó Sándor gróf alapította: ezt a birtokot 1871-ben vásárolta meg és utána alakította ki a Botanikus Kertet.
A lap végéhez ugrás — A lap elejéhez ugrásVác fényképeit, leírás, ld. az országismertető részen.
Cserhát, Nógrád
A béri andezit ömlés
A béri andezit ömlés meggörbül andezit oszlopai rendkívüli világritkaságot jelentenek!


Becske – bér áprilisban


A távolban a Szandai várhegy (a várrom a jobbszélső alacsonyabb kúpon van):


Kilométeres gyaloglás be Becskére, melynek szélén egy komoly roncsautós gyűjteményt vettünk észre.
Becskei képek:




A Szandai Várhegy oldalában:






Tájképek áprilisi virágpompában:




Féltünk, hogy Bérben lekéssük az utolsó buszt, ezért nem mertünk felmenni a nevezetes béri meghajló andezit oszlopokhoz.


tepkei túra

Bableves csárdától felmentünk a vulkanikus eredetű Tepke gerincvonalára

Tepke kilátója és panorámaképek róla:



Tepke – Nagybárkány:


Karancs – Medves

Medves, nógrád
Autós ismerkedés a Medvessel
Egy júniusi napon nagyon szép napos idő volt, annyi aszály utáni viharos-esős nap után. A reggel csodálatos volt, de aztán eltűnt a frissesség, kezdett elkábítani a hőség. Vezetni már nem élvezet! Így jól esett, mikor Salgóbánya fölött talán 1 km-rel találtunk egy szép pihenő helyet.


Salgóbányán már rég nincs bánya. Régen is szegényes házak voltak, azóta jó részük teljesen lepukkant.

Somoskő vára már Szlovákia, de alatta a falu még Magyarország!
Hazafelé meglátogattuk az egyik kedvencemet, a nógrádsápi kerített templomot. Elég szépen jöttek autóval a vasárnap délelőtti misére.


Itt ezen a helyen kb. 25 éve, 1995 táján, amikor felfedeztem Nógrádsápot, még a láthatáron levő erdőig végig málna volt. Ez is megszűnt:

medves
A Medves Európa egyik legnagyobb lávaplátója, melynek nagyobb része Szlovákiában van.















Az Ipolytól keletre: Kishartyán, Páris-patak, Ipolytarnóc
Kishartyánban is geológiai különlegességet láthatunk: az egykori Pannon-tengerben kialakult és vagy 20 millió év alatt kialakult homokkő falat:


Kishartyántól nyugatra közvetlenül az Ipoly mellett Nógrádszakál közelében egy vízmosásos szurdok, a Páris-patak kialakulását érzékelhetjük eredeti vadságában:





Ipolytarnóczon (régiesebben írva) vagy 20 millió évvel ezelőtt a miocén korszakban egy óriási vulkánkitörés történt. Megkövesedve megmaradt azoknak az állatoknak a lábnyoma, akik a robbanás előtti pillanatokban egy patak partján mozogtak. A robbanás után sűrű vulkáni hamu hullott a területre (mint Kr. u. 79-ben Pompeii-re a Vezúv mellett), melyek megvédte a lábnyomokat.

karancs megmászása





Mátra
muzsla
A Muzsla a keleti Mátra „csúcshegye”: 805 méter magas. Pásztó felől, az úgynevezett Muzsla-üdülőtől közelítettük meg:

Innen fel a 805 méteres Muzslára kb. 500 méteres elég meredek emelkedő:



Egy komoly teherautó tör fel a gerincre. Szinte hihetetlen, hogy feljut. Ez a képen nem igazán érzékelhető. Jó hamar kiálltunk az út szélére, mert a lendülettel felfelé törekvő teherautó nem nagyon állt le volna.

A Muzsla tetején az erdő fái miatt nincs kilátás, csak a jó érzés, hogy csak feljöttünk ezen a meredek 500 méteres szintkülönbséges úton!
Fényképek lefelé menet a Muzsláról:

Szemközt a Tepke-kilátó gerincvonala

A kép közepén a fehéres árnyalat az Alacsony-Tátra. Szabad szemmel jobban látszott. Sajnos, a fényképen alig. Különben az Alacsony-Tátra gerince szeptember elején már havas volt!

Lent közben már készül a marhagulyás.

a kazári „badland”-ban
Kazár mellett, attól kicsit északra két geológiai érdekesség van: az egyik egy lösztorony, a másik egy erősen eróziós erősen lepusztult terület – az ilyen geológiai alakzatokat szokták angol kifejezéssel badland-nek nevezni







galyatető – mátraverebély



Nagyon mérges lettem erre az automata ajtóra. Csak így fizetéssel lehet feljutni a galyatetői kilátóba. Ez nekem valahogy szentségtörés. Egy ilyen kilátó a „nép tulajdona”.


Az Ágasvári-th. magánterület lett! Talán az utolsó igazi turistaház, azaz menedékház volt. Itt is nagyon „felmérgesedtem”. Ez is szentségtörés! Ágasvár magánterület, ahova nem léphetünk be. Pedig például többször is kékpecsételtem itt.

Így a köveken ülve eszünk.

Ott lenn van Mátraverebély, ott van a vasút.
Kékes – sirok
Ez az október közepén megtett túránk volt talán a legszínesebb: csodálatos őszi színek uraltak minden!



Szederjes tető – Gazoskő


kirándulások parádfürdő környékén
október elején:


Szemerkélő esőben kezdtük meg a túrát Mátraderecske felé.

Az országút szélén a védőkorlát már közel lehet a 100 évhez.

A tornyos Mátraderecske, előtte önálló üdülőtelep Bükkszentdomokos.



Él még ez a vasútvonal?


Az eső miatt is elüldögéltünk Mátraderecske „kocsmájában” 1-1 korsó sör mellett. A kocsmában szoktak bölcsességeket kiírni. Itt ezt találtam (többek közt): „Megpróbáltam nemet mondani a vodkának, de mégis csak 40 %-kal erősebb nálam!”
Mátraderecskét Kanázsvár romja felé hagytuk el:


Kanázsvárhoz végülis nem mentünk fel, mert mondták, hogy lezárták, mert életveszélyes megközelíteni.


Busszal mentünk vissza Parádfürdőre, ahol a szállásunk volt. Ekkor és másnap reggel több fényképet készítettem Parádfürdőn:



A Cifra-istálló és kocsimúzeum belépőjegye 1200 Ft lenne, de 70 évesnél idősebbeknek ingyen van.




Konflisokat kicsi koromban, az ötvenes évek elején még láttam ilyeneket várakozni például Nyíregyháza állomása előtt.
Parádfürdőről busszal mentünk fel Mátraházára, ahonnan legyalogoltunk Mátrafüredre.

Itt voltunk már közel 40 éve két hétig az üdülőben feleségemmel és két szép kislányunkkal. A buszmegállóban pedig a sarokban van egy Országos Kéktúra pecsételőhely, amelyet többször is használtam.


Képek Bene váráról:





Mátra és Bükk köze
sirok – szarvaskő és rozsnakpuszta



A sziklák alapanyaga puhább riolittufa. A sziklaalakzatok szilárdságát, tartósságát a tufába annak idején belehullott keményebb vulkanikus kövek biztosították.
Egy feleségemmel megtett szép sétánk emléke – Rozsnakpuszta környékén:

