Rövid képes magyar történelem

Rövid magyar képes történelem – Trianonig

(Veress Zoltán, 2018-2022)

Ugrás az anyag végére (1920)

Tartalomjegyzék

1. Magyarok előtörténete

2. Honfoglalás és a X. század

3. XI. század (Szent Istvántól Szent Lászlóig)

4. XII. század (Könyves Kálmántól III. Béláig)

5. XIII. század

6. Képek Magyarország művészettörténetéből a XIII. század végéig

7. XIII. század vége és XIV. század (Árpádháziak, majd Anjou-kor)

8. Zsigmond és Hunyadi János

9. Mátyás király

10. Jagello-kor és a Dózsa-parasztháború

11. Mohácstól a 15 évesháborúig

12. Bocskai Istvántól a törökök kiűzéséig

13. II. Rákóczi Ferenc és a török utáni „számadás”

14. III. Károlytól II.Józsefig”

15. 1790 – 1848

16. 1848 – 1849

17. 1849 – 1900

18. 1900 – 1918

19. 1918 – 1920

Rövid magyar képes történelem – Trianonig

(Veress Zoltán, 2018-2022)

1. A magyarok előtörténete

Ha a múltból nem maradt fenn írásos emlék, akkor különböző tudományágak segíthetnek a múlt kutatásában. Ásatások, megmaradt tárgyi emlékek, régi regék, hagyományok. A bizonytalanságban tapogatózó eredmények a különböző területeken eltérő következtetéseket támogathatnak, és ekkor az eltérő szakágak révén kapott adatokat különbözőképpen rangsorolva (súlyozva) eltérő eredményekre juthatunk. Eleinte a nyelvészeti kutatások kecsegtettek a legnagyobb sikerrel, ezért a finnugor leszármaztatás látszott a legmegfelelőbbnek.

Nyelvtörténeti alapon vizsgálódva őseink hatezer évvel ezelőtt, azaz kb. Kr. e. 4000 táján az ún. urali nyelvközösségben éltek a finnugorok és a mai szamojédek őseivel az Ural hegység és annak inkább keleti, az Ob folyóig húzódó térségében. A Kr. e. IV. évezredben a finnugorok és a szamojédok ősei elváltak egymástól. Az előbbiek inkább az Uraltól nyugatra terjeszkedtek – elsősorban a Káma vidékére, míg a szamojédok ősei Szibéria felé.

Kr. e 2000 körül megbomlott a finnugor egység is: az európai részen maradt finn-permiek elváltak az Uraltól keletre húzódó nyugat-szibériai ugoroktól, akik ezután itt éltek a következő ezer évben a sztyeppe és erdőöv határán az ősiráni népek szomszédságában.

Kr. e. 1000-től az ugor közösség is szétáramlott. Egy részük észak felé húzódott, az Ob-vidéki tundra felé: ők a mai hanti-manysik, illetve másnéven vogulok és osztjákok ősei. Míg az a csoport, melynek nyelvét ősmagyarnak tekinthetjük az Uralon átkeveredve a Káma folyó vidéke felé közeledett. Őket nevezhetjük az ősmagyaroknak.

Jóval a Krisztus utáni évszázadokban az ősmagyarok szoros kapcsolatba kerültek a sztyeppén a keletről nyugat felé terjedő török nyelvű népekkel. Ebből a török-ősmagyar összeolvadásból egy valószínűleg nagyobb arányban török származású nép alakult ki, amely azonban mégis – szinte megmagyarázhatatlanul – átvette az ősmagyarok finnugor nyelvét.

Ennek tudatában, mivel eddig szinte csak a finnugor nyelvcsalád népeit vettük sorba, jogos megnéznünk a török népek, nyelvek korai történetét, származását.

A feltehetőleg az Altáj hegység lábainál, az Irtisz folyó forrásvidékénélk kialakult török nyelvcsalád máig megmaradt nyelveit 7 csoportba osztják:

1. oguz nyelvek: török, azeri, türkmén, gagauz és a kihaltak közül az úz és szeldzsuk;
2. kipcsakok: tatárok, baskírok, kazahok, kirgizek és a kihaltak közül a kunok és besenyők;
3. turkesztániak: üzbég, ujgur stb.;

A következő négy csoportot csak felsoroljuk: dél-szibériaiak, haladzsok (Irán), csuvasok és az északkelet-szibériai jakutok. Bennünket a leginkább a ma is a Közép-Volga vidékén viszonylag nagyobb számban élő csuvasok érdekelnek, akik az egykori volgai bolgárok, még korábbra visszamenve az egykori és a magyaroknak a világban nevet adó onogurok egy részének a leszármazottja.

A felsorolt népnevek közül kettő, a tatár és a török (oszmán török) sajnálatos döntő szerepet játszott a magyar állam és nép történelmében, de több másik is fontos volt a magyarság kialakulásban és a Honfoglalás előtti és körüli, sőt későbbi történelmében, így az onogurok, a kazárok, a baskírok, a besenyők, úzok és kunok.

A magyar nép kialakulásában török részről a legnagyobb szerepet az onogurok játszhatták, akiknek egy része a Közép-Volga vidékén ma is élő csuvasok ősei. Az onogurok, akiket később bolgároknak neveztek, sokáig éltek az indoeurópaiak közé tartozó alánokkal szoros életközösségben és a Kr. u. VII. században játszottak döntő szerepet a Don folyó környékén, ahol vezetőjük, Kuvrat kán a század első felében birodalmat alakított ki. Kuvrat halála után a hagyományok szerint Kuvrat kán fiai szétszórták az onogurokat.

Közülük a leghíresebb Aszparuh volt, aki Kr. u. 679 körül az Al-Dunához vonult és népe Bizánc ellenében a mai Bulgária északkeleti részén telepedett le és megvetette a későbbi bolgár birodalom alapjait. Az eredetileg török onogurok, akik később – még a Don vidékén – a bolgár nevet vették föl, Bulgáriában elszlávosodtak.

Kuvrat kán fiai közül a második az onogurok egy részével 670-680 körül a Kárpát-medencébe vonult, ahol akkor már több, mint száz éve az avar birodalom létezett. Róluk majd a következő fejezetben László Gyula kettős honfoglalási elméletének tárgyalásakor lesz szó.

A harmadik fiú északnak tartott a Volga mentén, fel a Káma vidékére. Ez a felfelé irányuló vándorlás kb. 650 körül indult el, de feltehetőleg sokáig, több részletben a IX. század elejéig tarthatott, ahol az ott élő magyarokkal is találkoztak. Később ők alakították ki a Volgai Birodalmat is, melynek keretei közt éltek azok a magyarok, akikkel Julianus barát találkozott több száz évvel később – és ahogy az ottani magyarokat, úgy a Volgai Bolgár birodalmat is Dzsingisz kán utódai sodorták el.

A negyedik onogur népcsoprt kelet felé haladt és ott valószínűleg beolvadtak az egyébként velük valószínűleg közeli rokonságban levő kazárokba.

Végül az ötödik onogur csoport a helyén maradt és valószínűleg ők azok, akikkel a magyarok Levédiában a IX. század első felében szorosabb kapcsolatba kerültek.

Míg a magyarok magukat finnugor szóval magyaroknak nevezik, a világ az onogurok nevét ragasztotta a magyarokra: a lengyel és az orosz vengertől, szlovák és cseh uhersky-től a német Ungarnig, a francia hongrois-ig, olasz ungareseig, az angol Hungarianig.

A magyarok kialakulásában az onogurok mellett egy másik, velük valószínűleg közel rokon török nép, a kazárok játszottak nagy szerepet, akiknek Kuvrat idejétől a Kijevi fejedelemség koráig nagy birodalmuk volt a Volga alsó folyásának óriási térségeiben. Tőlük a magyarok, akiknek birodalma alá tartoztak egy ideig, nemcsak államszervezési megoldásokat (pl. a félig vitatott, félig elfogadott kettős uralmi rendszert: kende és a gyula kettős vezetése Árpád idejében), hanem nagyobb néptömeget is vettek át és olvasztottak magukba, mikor a kazár kagán uralma ellen fellázadt kazárok, akik a magyar történelemben a három kabar törzsként szerepelnek, a Honfoglalás előtt csatlakoztak a magyar törzsszövetséghez.

2. A honfoglaló magyar törzsek kialakulása

Mint már volt szó róla a magyarok Honfoglalás előtti történelme tele van bizonytalansággal, melyeket a történészek sokszor különbözőképpen magyaráznak. A különböző tudományágak pedig sok esetben eltérő elméleteket támogatnak.

Az egyik nagy történész, Kristó Gyula lényegretörően hangsúlyozta, hogy a tudósok különbözőképpen súlyozzák az egyes adatokat és ennek következtében eltérő következtetésekre, eredményre juthatnak.

A magyar előtörténettel kapcsolatban a valószínűleg leglényegesebb kérdések a következők, amelyeket a tudománynak meg kellene oldani:

1. kérdés:

A honfoglaló magyarok 12 törzsből, illetve törzsrészből alakultak ki. Ezek az eredeti hét magyar törzs, azazhogy nyolc, mert a hagyományos hét törzs egyike, a Kürtgyarmat két törzs töredékből állt össze, a Kürtből és Gyarmatból. Továbbá a kazár kabarok magyarokhoz csatlakozott három törzse és a magyarokhoz társult székelyek.

A nyelvészet megállapításai szerint a 12 törzs neve közül 2 finnugor (a Megyer és a Nyék), a többi 10 török.

Ha a 12 törzsnév közül csak 2 törzs neve finnugor, a többi török, akkor hogyan lehetséges, hogy a mai magyar nyelv finnugor?

A történészek erre általában azt a magyarázatot adják, hogy a finnugor nyelvű Megyer törzs egymaga nagyobb volt, mint a többi 11 törzs együttvéve. Ezért tudta a többi törzset magába olvasztani.

Ez lehetséges, de ekkor egy újabb kérdés előtt állunk: a történelmi Magyarországon fennmaradt több száz olyan földrajzi név (helység, puszta stb.), mely őrzi a magyar törzsek nevét. Ezek tanulmányozása alapján kijelenthető, hogy a Megyer törzs nevét őrző nevek aránya egyáltalán nem emelkedik ki, de nem is kevesebb (ez fontos!)  a többi törzsnévnél.

Ezek alapján feltételezhető – vagy legalábbis az ellentéte bizonyítandó -, hogy mégsem lehet a Megyer törzs olyan mértékben túlnyomó, ahogy feltételezték, a felvetett problémára más magyarázatot kell keresni.

A következő fejtegetés kísérlet – hogy ne mondjunk spekulációt – a magyarázatra, amely talán indító munkahipotézisnek elfogadható.

A fentebb vázolt 10+2-nek nevezhető kérdésnek magyarázatát a következőképpen keressük: a 12 törzs nem egyszerre, hanem több lépésben került össze – mégpedig úgy, hogy mindig a finnugor nyelvű rész volt egy helyen és időben többségben, ahol aztán az éppen kialakult együttesben a finnugor nyelv került ki győztesen. Ezután a megnövekedett finnugor nyelvű törzsszövetség újabb török törzsekkel találkozott és megismétlődött a korábbi folyamat.

A finnugor mag (eredetileg a Megyer és a Nyék törzs) és egyes török törzsek, törzstöredékek találkozása térben eltérő helyeken és a találkozások közt 2-3 nemzedék eltéréssel (akkori időkben egy nemzedéket 20-25 évnek véve) történt. Az elgondolás gyengéje, hogy a nyelvi átálláshoz a megadott idő kevésnek tűnik, de ugyanakkor elképzelhező, hogy a finnugor nyelv valamilyen körülmény miatt közvetítő nyelvvé vált a pusztai törzsek közt. A finnugor nyelvű törzsek esetleg vezető szerepet játszva a nyelvük elterjedését is elősegíthették.

A kérdéses események:

1. a Kr. u. VIII. század utolsó harmadában kezdődhettek a Volga-könyöknél, amikor a Megyer és Nyék törzs a török onogurokból (bolgárok) kiszakadt volgai bolgárok és a keletről jött baskírok környezetébe került.

A baskirok törzsnevei közt található Jenej és Jurmati feltehetőleg – e téren nagy viták folytak – egyezik a magyar Jenő és Gyarmat törzsnévvel.

Bár rengeteg még a vita és nincs megnyugtató végleges véleményegyezés, de a Dzsajháni-szöveghagyomány, Ibn Ruszta és Gardézi egy-egy mondata alapján következtetni lehet a székelyek eredetére: a volgai bolgárok egyik törzsének neve az ‘.sk.l (kiejtése eszkel vagy eszkil), amelynek tagjai, az eszkilek, akikben a székelyek őseit is látjuk, szintén a VIII. század közepén vándorolhattak a kazár kaganátus területéről északra, a Volga-Káma összefolyásának vidékére.

• 800 és 830 körül a Volga-könyöktől a 2 finnugor törzs (Megyer és Nyék) két baskír török törzs töredékkel (Jenő és Gyarmat) és a volgai bolgároktól elszakadt eszkil törzs töredékkel (székelyek?!) vonult le a Don vidékére.

Kristó Gyula történész 830 tájára teszi a magyarok és a társult törzsek délre vándorlását. Ő ezt arra alapítja, hogy korábban soha, de a 830-as években egyszerre három, feltehetőleg magyarokkal kapcsolatos írásban megmaradt esemény történt (a kazár kán valószínűleg a magyarok ellen építteti fel a Sarkel erődöt; egy nyugati küldöttségnek felhívják a figyelmét a Dnyeper környékén kóborló új vad népre; egy hadi esemény, amely valószínűleg a magyarokhoz köthető).

• Négy, a nevük alapján feltételezhetően kis (a Keszi töredéket jelent törökül) török törzs (Tarján, Kér, Keszi, Kürt) csatlakozott a Donhoz érkezettekhez, és itt együtt megalkotják a „Hetumoger” azaz Hétmagyar törzsszövetséget (a fentiek alapján feltehetően a 810-820-as években)
• az Etelközben 850-880-as évek közt három lázadó, de vereséget szenvedett kazár (török) törzs, a kabarok csatlakoztak a magyar törzsszövetséghez, majd részt vettek a Honfoglalásban is.

Bíborbanszületett Konstantin „39. fejezete” (A magyarok elődeiről es a honfoglalásról (Gondolat, 1986))

120. o.: Erről Konstantin császár műve 39. fejezetében ezt a híradást örökítette ránk: „Tudni való, hogy az úgynevezett kabarok a kazárok nemzetségéből valók. És úgy történt, hogy valami pártütés támadt közöttük a kormányzat ellen, és belháború ütvén ki, felülkerekedett az előbbi kormányzatuk, és közülük egyeseket lemészároltak, mások pedig elmenekültek, és elmenvén letelepedtek a türkökkel együtt a besenyők földjén, összebarátkoztak egymással, és holmi kabaroknak nevezték el őket. Ennek következtében a kazárok nyelvére is megtanították ezeket a türköket, és mostanáig használják ezt a nyelvet, de tudják a türkök másik nyelvét is.”

(Konstantin császár a magyarokat nevezte türköknek.)

• Az előző nagyon fontos idézet szerint a Honfoglalás után – 950 körül – Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár írása szerint a magyarok kétnyelvűek voltak – valószínűleg elsősorban a kabarok. Ez a kétnyelvűség feltehetőleg már a VIII. század vége óta megvolt és az Államalapítás idejére bizonyára megszűnt.

• kérdés:

A magyarok élethelye a Honfoglalás előtti évszázadokban

A magyar őstörténet egyik fő kérdése, hogyan jutottak el a magyarok az őshazából a honfoglalás előtti időkben elfoglalt lakóterületükre, amely nagyrészt a mai Ukrajna területén helyezkedett el. Az egyik nézet (1) szerint az Urál déli részeiről a Kubáni alföld, majd a Don alsó folyásának vidékére költöztek át. A másik nézet szerint (2) a magyarok az Uráltól nyugat felé húzódtak a Volga-könyök, a Káma és a Bjelaja folyó környéke felé. A harmadik nézet (3) szerint a magyarok a Volga-könyök és a Don környéki terület között mozogtak.

Az (1) nézet szerint tehát a magyarok délre a Kubáni-alföld, illetve később a Don és a Meótisz (Azóvi-tenger) felé vándoroltak – feltehetőleg a türk-avar harcok utáni nagy népvándorlás idején és valószínűleg az ogur (onogur, bolgár) törzsek szomszédságába kerültek.

Ezt a nézetet a következő tények támogatják:

a/ a magyar nyelvbe bekerült sok ogur (bolgár) szó. Ilyen sok és életmódra utaló szó csak hosszas együttlét alatt juthatott be a magyar nyelvbe;

b/ életföldrajzi adatok (olyan növényfajok nevét is átvettük, melyek északon már nem nőnek);

c/ emberi, szellemi kapcsolat:

pl. a csodaszarvasmonda:

Kristó-Barta-Gergely: Magyarország története előidőktől 2000-ig (Pannonica Kiadó, 2002)

15. o.: A délukrán steppe 830 utáni viszonyait tükrözi a magya­rok eredetmondája, a csodaszarvasmonda.

A csodaszarvas eredetmondából kikövetkeztethető magyar-bolgár-alán kapcsolat (az alánokkal például nem találkozhattak fent a Volga-könyöknél).

A (2) nézet szerint a magyarok az Urál hegységtől a Volga és Káma vidékére húzódtak át és csak később vonultak le a Don környékére.

Ezt a nézetet a következő tények támogatják:

a/ régészeti tények;

ma a történészek inkább a régészeti adatokra támaszkodnak:

Pach Zsigmond Pál főszerkesztésében Magyarország története I. (Akadémiai Kiadó, 1984.)

485. o.: A honfoglalás kori magyar temetkezési szertartással egyezik a tankejevkai sírok tájolása, néha az elhantolt fölé később elhelyezett lókoponyák és -végtagok, a tárgyak esetenkénti „tü­körkép” helyzete a sírban.

b/ 1235-ben Julianus barát ezen a helyen találta meg a keleten maradt magyarokat;

c/ kapcsolat a permiekkel és a baskírokkal;

a permi nyelvek hatása a magyarra:

Róna-Tas András: A honfoglaló magyar nép (1996)

90. o.: Úgy tűnik, hogy a magyar nyelv őrzi a permi nyelvekkel, vagyis a zűrjén és votják nyelv közös ősével való érintkezés nyomait, amelynek két fajtáját különböztethetjük meg. Egyfelől van néhány jövevényszó, mint például ezüst és kenyér szavunk. Ennél is érdekesebb néhány szerkezeti elem átvétele. Így a kilenc és a harminc számnevünk második eleme egy ’tíz’ jelentésű permi szóból magyarázható (egyszerűsítve: -misz > -nsz > -nc). A kilenc az a szám, ami a tízen kívül, a tíz előtt van, azaz a tízen kívüli szám, a harminc pedig a három tíz.- A nyolc vége csak analógiásán került oda. Úgy tűnik, hogy mai számnévrendszerünk véglegeskialakulása ekkor történhetett.

Vajon az itt felvetett kérdésekre nem adhat-e választ az 1. kérdésnél levezett magyar-török összeolvadás? Egy olyan még aktívan kétnyelvű nép, amelynek megyer-nyék és onogur elemei vannak, nem tudja-e – a hosszú együttélést helyettesítve – sokkal gyorsabban, szervesen nyelvébe illeszteni az olyan új fogalmakat, mint a délebben élő növények nevei, gazdasági fogalmak stb. neveit, amelyek részei voltak az eredetileg ott élő onogur rokonaik vagy a velük hosszan együttélő alánok nyelvének. Mindez áll a török eredetű égig érő fa, csodaszarvas-monda vagy a pentaton éneklés magyarázataként is.

• kérdés:

László Gyula: A „kettős honfoglalás” elmélete

László Gyula több könyvben, tanulmányban 1970 körül fejtette ki elméletét az ún. „kettős honfoglalás”-ról, melyet ő nem bizonyosságként állított be, hanem inkább hangos gondolkodásként, amelyet azonban sok tény támogat.

László Gyula, aki elsősorban ásató régész volt felfigyelt arra, hogy a megtalált avarkori leletek alapján az 560-as években a Kárpát-medencébe és környékére betört avarok, akik első itteni kagánjuk, Baján idején hódító-rabló hadjáratokat vezettek szomszédságukba és Bizáncot is adófizetésre kényszerítették, melyeket a gazdag sírleletek is bizonyítenek, a 600-as években elszegényedtek, elgyengültek. A Kárpátoktól keletre eső területekről a 630-as években – valószínűleg Kuvrat onogur kagán birodalma következtében – kiszorultak, lakosságuk csökkent. 670-680 környékén azonban újra megnőtt a sírok száma, gazdagabbakká is váltak, ugyanakkor ezekben a sírokban talált díszítő eszközök megváltoztak, megjelentek a „griffes-indás” díszek. Az eltemetettek tájolása is más lett.

Mindezt megmagyarázhatja a Kuvrat kán halála után onogur szétvándorlás egyik iránya, amely ide az avarok felé mutatott. Csakhogy László Gyula szerint e griffes-indás nép magyar nyelvű volt!

László Gyula ezt arra alapozta, hogy a honfoglaló magyarság nyomait alig lehet kimutatni egyes területeken, mégpedig olyan helyeken, ahol szlávokra utaló nyomok sincsenek, de ugyanakkor utólag pedig tiszta magyar nyelvűek az itteni települések nevei. László Gyula ezt avval magyarázza, hogy itt a honfoglaló magyarok magyar nyelvű késő-avar népességre találtak, akiket valószínűleg a nyelvi egyezés miatt békén hagytak, nem települtek rájuk.

László Gyulával elméletével kapcsolatban is felmerülhet a kérdés, hogy vajon nem adhat-e választ az 1. kérdésnél levezett magyar-török összeolvadás? Egy olyan még aktívan kétnyelvű nép, mint a honfoglaló magyarság – hiszen a kazár kabarok még alig egy-két évtizede csatlakoztak a magyarokhoz – nem tekinthette-e magához rokonnak az avarok közt talált eredetileg onogur török nyelvű „kései-avarokat”. Ebben az esetben nem kell feltételezni ezekről a „kései-avarokról”, hogy magyar nelvűek voltak, amely valóban merész feltevés. Ugyanakkor még megnövelte a finnugor nyelvűvé váló török nyelvű népelemek arányát a későbbi, végleges magyarságban, amely azonban gyengíti a magyarrá válás esélyét, amelypedig ténylegesen megtörtént!

• kérdés:

Néhány érdekes évszám Kálti Márk: Képes Krónikájából

Kálti Márknál közismert, hogy ő is „kettős honfoglalásról” ír, de ő nála az első a hunok honfoglalása, míg a második Árpád magyarjaié. Az azonban már nem közismert, bár a történészek észrevették, de nem nagyon terjesztették, hogy Árpád honfoglalását ő körülbelül 680 körülre teszi, amikoris lezajlott László Gyula első honfoglalása.

A Képes Krónika szerint a hunok I. Coelestinus pápa (422-432) és Valens császár (364-378) idején jöttek be Európába, ami viszonylag elég pontos időintervallum.

Káltinál Attila halála (453) Marcianus császár (450-457) és I. Gelasius pápa (492-496) idejére esik. Még ez is viszonylag jó, különösen egészen jó, ha Marcianust tekintjük.

A Képes Krónika szerint a magyarok „második” honfoglalása III. Konstantin (613-641) és Zakariás pápa (741-752) idejére esett. Ez már szélesebb időintervallum, de ha az átlagukat vesszük, 680 körül vagyunk, tehát szinte pontosan az onoguroknak az avarokhoz történt bevándorlásának idején!

Ha pedig a tényleges Honfoglalást nézzük, akkor Kálti Márk tévedése több, mint 200 év. A kérdés az, hogy ha Kálti Márk viszonylag pontosabban tudta megadni a sokkal korábban történt hunok bevándorlásának és Attila halálának idejét, akkor a közelebb eső Honfoglalás idejénél miért tévedett sokkal nagyobbat?

Talán az a válasz – sok-sok, nagyon sok talánnal, de azért elgondolkoztatóan -, hogy az avarokhoz 680 táján bevándorolt onogurokban ez az időszak megmaradt a kollektív tudatukban és mindez a honfoglaláskori magyarság kettőssége, kettős nyelvűsége miatt jobban át tudott hagyományozódni a későbbi egységes magyarságnak.

• kérdés:

A régészeti adatok szerint – ellentétben a nyelvészeti adatokkal –  az őshazából a hazába történt vándorlás viszonylag rövid idő zajlott le

A jelenlegi régészeti eredmények alapján a magyarok elvándorlása a Káma vidékéről gyorsabban zajlott le, mint ahogy a korábbi történészek feltételezték, azaz kb. 300-500 év helyett 100-150 év alatt. Mindez ellen szólt például a magyar nyelvbe bekerült nagyszámú török szó. Az itt korábban levezetett feltevések alapján – az aktív  kétnyelvűségre alapozva – azonban valószínűsíteni lehet a gyorsabb elvándorlás lehetőségét.

Más kérdés, hogy egyes ásatásokat végző régészek a honfoglaláskori magyarországi és a Volga-könyöknél elvégzett temetőfeltárásokkor talált hasonlóságok alapján azt állítják, hogy ez az elvándorlás nagyon gyors lehetett, évek alatt zajlódhatott le, mivel a két terület között, azaz nagyrészt Ukrajna területén nem találtak kortárs hasonló temetőket. Ez kétségtelenül nyomós érv, de az viszont elfogadhatatlan, mikor arra a szintén nyomós érvre, hogy akkor hogyan került a magyarba a durván 500 török szó, azt mondják, ez legyen a nyelvészek gondja.

3. Honfoglalás (895 – 907)

101

    A honfoglalás emlékműve Budapesten (1896)

102

 Árpád, a honfoglalás vezetője

103

A Honfoglalás emlékműve a Vereckei hágón (Ukrajna, Nizhni Worota)

A Honfoglalás valószínűleg Kr. u. 895-ben kezdődött és a 900-as évek elején fejeződött be, amikor a magyarok visszaszorították Erdélyből és a déli területekről a Bolgár Birodalmat, szétzúzták a Nagymorva birodalmat és az utólag német évkönyvekben megtalált órási döntő Pozsonyi győzelemmel (valószínűleg a magyar történelem legnagyobb, hatásában legjelentősebb győzelme!) elfogadtatták a keleti-frank birodalomhoz tartozó Pannonia elvesztését és a magyarok Honfoglalásának elismerését a keleti frankokkal, a későbbi németekkel.

A Bánhidai Turul-emlékművet (Tatabányán) az akkor feltételezett bánhidai csata emlékére állítottak. Ez feltehetőleg a valójában Pozsony mellett lezajlott döntő csata elhomályosodott emléke lehetett.

104

A Honfoglalás emlékműve Bánhidán (1896)

A Honfoglalást elsősorban Anonymus 300 évvel későbbi krónikájából és a még későbbi Kálti- és Kézai-krónikákból ismerjük. A krónikák közt nagy különbségek vannak, s így nehezebb az események utólagos „rekonstruálása”, híszen például Kézainál a hunok utáni második honfoglalásról van szó és Anonymustól eltérőn nem a Vereckei-szoroson keresztül jöttek be a magyarok, hanem Erdélyen (Erdőelvén) át, ahol – feltehetően kazár szokásoknak megfelelően – szakrálisan feláldozták Álmost, Árpád apját.

A Honfoglalás a mai ismeretek szerint valószínűleg a következőképpen zajlott le.

A bizánci császár megvesztegette a magyarokat, hogy támadják meg a bolgárokat az Al-Dunánál, ami Levente, Árpád fia vezetésével sikeresen meg is történt. A bolgárok viszont a magyaroktól keletre települt besenyőket bíztatták fel, akiknek az etelközi támadása – tekintettel arra, hogy a magyarok fő erői messze a Duna vidékén voltak – súlyos hatású volt és a magyarokat menekülésre kényszerítette a Kárpátok felé. Ez a fő vonal lehetett a Vereckei-hágó felé, míg Erdély felé és bizonyára az Al-Duna mentén is Levente katonái törhettek be 895-ben a magyarok későbbi honába.

Ebben az időben, tehát a Kr. u. IX. és X. század fordulójakor az akkor még nagyobbára lakatlan Kárpátokon belüli Kárpát-medence három hatalom – a Keleti frank birodalom, a bolgár birodalom és a nagymorva birodalom – ütköző területe volt – bizonytalan határokkal, határok közti senki földjével. E területen ekkor még valószínűleg éltek az avarok maradékai és az avarokhoz települt onogurok csoportjai, szlávok délen (bolgárok Erdélyben és Délvidéken, horvátok Szlavóniában) és északnyugaton (nagymorva birodalom) és talán a karantán-szlovének délnyugaton. Esetleg nagyon szórványosan keleti frank (őket rövidesen németeknek nevezzük) telepesek és talán-talán a régi korok megmaradt apró maradványai – még talán a római időkből is -, akik Anonymus krónikájában valachokként szerepelnek.

Ide robbantak be a honfoglaló magyarok – talán nem egészen ismeretlenül, és ők is ismerhették a területet, hiszen 862-ben már hadjáratot vezettek Bajorországba. Ahogy később az ún. „Kalandozások” idején ellenállhatatlanok voltak, úgy itt is gyorsan és biztosan foglalták el azt a területet, amelyet Horvátország nélküli Nagy-Magyarország néven is ismerünk. A magyar törzsek a belső területeket lakták be, míg a perifériális Kárpátokat meghagyták lakatlan gyepünek, ahova csak itt-ott helyeztek el határőr telepeket elsősorban a magyarokhoz csatlakozott népek közül: székelyek, besenyők, úzok ők, akik nyomát máig őríznek helységnevek – akár a szomszéd népek nyelvén is, pl. Besenov, Uzovce. Magyarok is lehettek azonban köztük, hiszen a mai Szlovákia területén több helyen található Uhersky Ves (Magyarfalu) nevű helység vagy Strázsok, azaz Őrök.

A Honfoglalás emlékét számos emlékmű őrzi. Trianonig több is volt, de a hatalomváltáskor könyörtelenül elpusztították ezeket az emlékműveket. A Pusztaszeri emlékművet, amelyet az Anonymus által említett első Honfoglalás utáni országgyűlés emlékére állítottak, mivel a magyar állam területén maradt, nem pusztították el.

105

Az első országgyűlés emlékműve Ópusztaszeren (1896)

4. A X. század

Sajnos, írott krónikák, évkönyvek nélkül keveset tudunk a X. század magyar belső történetéről. Az esetleges énekelt krónikákat, hőskölteményeket pedig bizonyára a keresztyénség felvételekor felejtették el (hogy ne írjunk felejtettették elt)? Bizonytalan Árpád vonalának leszármazási vonala is. Kérdéses, hogy Árpád utóda Szabolcs lett-e (Árpád öccse, közelrokona, Árpád nemzetségének legidősebb tagja Árpád halálakor?) vagy Árpád egyik fia, Zsolt (Zolta, Zoltán)? Utánuk pedig Fajsz (Falicsi, Árpád unokája, Jutas fia), Taksony-e (Árpád unokája, Zolta fia) a sorrend.

Taksonytól már biztos az uralkodói sorrend, őt fia Géza követte.

Egy a Honfoglalás után épült magyar földvárak legjobban megmaradt példáját Szabolcsban láthatjuk:

106

A X. század első felében Európát elárasztották a magyarok ún. kalandozó hadjáratai. Követjük a hagyományos kalandozások kifejezést, pedig ez a pejoratív jellegű szó nagyon hamís. Ezek a katonai hadjáratok ugyanis lebonyolításukban, „logisztikai megszervezésükben” ragyogó fegyvertények voltak, amelyre a sokkal nagyobb lakosságú Nyugat félévszázadig nem talált ellenszert.

A szinte évente ismétlődő hadjárat közül talán a 926. évi a legnevezetesebb, mivel az egyik epizódja, a Svájcban található és a könyvtárjáról világhírű Sankt Galleni kolostor elfoglalásában szereplő magyarokról írásos leírás maradt meg.

107

A Sankt Galleni apátság ma

108

A Sankt Galleni apátság 1000 évvel ezelőtt

109

Magyarok ostromolják Sankt Gallent

Ezeket a nyugati hadjáratokat Ottó német király Augsburg melletti 955. évi győzelme állította le. A csata jelentőségét az is jelzi, hogy Ottó tekintélye annyira megnőtt, hogy Ottót 962-ben német-római császárrá koronázták Rómában.

110

Ottó középkori ábrázolása

111

A lechmezei csata német ábrázolása

112

Lehel a Képes Krónikában

Ottó a csata előtt tett fogadalmat tett és a győzelem után építtette föl a híres koraközépkori érseki dómot és palotát Merseburgban.

113

114

Az Augsburgi csata után a nyugati „kalandozások” megszűntek. Még Bizánc felé történtek kísérletek (Botond mondája is igazolja), de ezek is rövidesen megszűntek.

A magyaroknak a várható ellentámadásra kellett felkészülniük. A magyar történelem egyik szerencsés mozzanata volt, hogy éppen ekkor került uralomra az egyik legalkalmasabb vezetőnk, Géza fejedelem, aki felismerte a veszélyt és megfelelően tudta kezelni!

5. Géza fejedelem (972 – 997)

115

Géza fejedelem megmentette az országot az augsburgi csata után veszélyeztetett helyzetéből és engedte a keresztyénség terjedését az országban.

Az augsburgi csata után a németek – elsősorban a bajorok – keményen kiszorították a magyarokat a mai Ausztria középső részeiből. A korábbi Enns melletti határ (innen van a magyar népmesei kifejezés: az Operencián is túl: Operencia= Oberenns) keletre tolódott el, a bajorok Melk várát is elfoglalták és veszélyesen nyomultak keletre. Gézának sikerült jó kapcsolatot kiépíteni a bajor hercegi családdal: Vajk (a későbbi Szent István eredeti magyar neve) és a bajor herceglánynak, Gizellának, a későbbi II. Henrik német-római császár húgának házassága békét teremtett a németek és a magyarok közt.

116

Géza fejedelem központjául Esztergomot választotta

6. Szent István (I.) (997 – 1038)

117

Szent István, Magyarország első királya, a magyar állam megteremtője és Gizella, Szent István felesége, a bajor herceg lánya, a Német-római birodalom császárának (II. Henrik) testvére, aki révén az államépítés nehéz idejében – legalábbis, amig a rokon császár élt – Magyarország nyugodt lehetett nyugat felől.

A Vajknak nevezett Szent Istvánt valószínűleg már ifjú korában keresztelték meg, ahogy ez a Pannonhalmai apátság egyik üvegfestményén látható:

118

Szent István felesége, Gizella is mélyen vallásos volt, aki különösen az akkor alapított veszprémi püspökséget támogatta. Ma is őrzik ott kegytárgyként egy csontdarabját:

119

120

Szent István a külső békének is köszönhetően (sógori kapcsolat a német-római császárral, miközben a Balkánon a gyengülő Bolgár birodalom és a még nem igazán visszaemelkedett Bizánc egymással volt elfoglalva; a lengyelekkel a Felvidéken folytatott harcok ezt a békét viszonylag kevésbé zavarták meg) megszilárdíthatta belső egyeduralmát, amellyel megalapozta nagy tettét: az ország keresztyénné tételét, a püspöki rendszer és a vármegye szerkezet kialakítását, melyeket törvényekkel és pénzveréssel is megerősített.

Mindezekhez azonban először itt meg kellett szilárdítani a hatalmát.

                                                              121

Somogyvár

Állítólag itt volt Koppány hatalmi központja

Szent István első ellenfele a somogyi birtokos Koppány volt, aki tulajdonképpen távolabbi unokatestvére volt Szent Istvánnak, és aki Géza halálakor a korábbi szokásjogot, a szeniorátusnak nevezett öröklési rendszert akarta feleleveníteni, vagyis hogy ne az egyenesági elsőszülött fiú, hanem a nemzetség legidősebb tagja váljék a hatalom örökösévé. Őt Szent István uralkodásának kezdetén, 997-ben győzte le – keresztény német lovagok segítségével – Veszprém közelében, valószínűleg Sóly mellett.

122

123

A mai Sóly falu központjában emlékmű emlékeztet Szent Istvánra – egy a királytól származó idézet felírásával. Állítólag a csata idején Szent István itt tartózkodott. A második kép a mai ref. templom belsejét mutatja: az egyik legrégibb magyarországi templom.

A hatalomért való küzdelemben Szent István második ellenfele, Gyula volt, akivel anyja, Sarolta révén szintén közeli rokonságban állt.  A küzdelem 1003-ban folyt le- A győzelem után István hatalmát Erdélyben megszilárdította, melynek egyik jele a katolikus erdélyi püspökség megalapítása volt. (Lényeges kihangsúlyozni a római irányultságú katolikus jelleget, mert korábban már Gyula felmenői elkezdték a kereszténység terjesztését Erdélyben, de az bizánci irányultságú volt!) A másik jel pedig abból ered, hogy a vármegyerendszer kiterjesztését is elkezdte Erdélyben is: az egyik első vármegye neve, Doboka máig is őrzi erdélyi katonai vezetőjének nevét. Doboka helység nevét a románok is átvették: Dabaca.

Csanád (Románia, Cenad) Ajtony vezérnek, Maros-vidék urának hatalmi központja volt (1028 körül). Ajtonyt Szent István Csanád nevű vezére segítségével győzte le. Az Ajtony hatalmi területén megszervezett püspökségének központja a győző Csanád nevét viseli a mai napig (a mai romániai hivatalos neve is Cenad).

Szent István további belföldi győzelmeivel kapcsolatban még kevesebb információval rendelkezünk: a dél-erdélyi Keánt Gyula után győzte le.

Említenek legyőzött fekete magyarokat is, akik valószínűleg a kabarok egy csoportja volt. Ez azért is érdekes lehet, mert korábban sok szó volt magyar-török együttélésről, kétnyelvűségről: az, hogy külön említik a fekete magyarokat, jelzi, hogy a kétnyelvűség Szent István korábban még létezhetett, esetleg erősen csökevényes állapotban.

124

Szent István megszervezte a magyar katolikus egyházat két érsekséggel. Az első érsekség központja (1000 körültől) Esztergom. Az érseki székesegyház a török harcok idején elpusztult. A ma is álló hatalmas klasszicista stílusú építményt a XIX. század első felében építették fel újra.

A második érsekség központja (1000 körüli évektől) Kalocsa. Egyházi felügyelete Magyarország délibb területeire terjedt ki. Szent László idejétől kezdve 1854-ig a Zágráb püspökség is Kalocsa alá tartozott, amikor is érseki rangra emelkedett. Az eredeti kalocsai székesegyház épülete is a török kor áldozatává lett. A mai barokk templomot és érseki palotát a XVIII. században építették újra.

125

Érdekes hasonkóság található Ottó és Szent István között: mindketten segítségért fohászkodtak legnagyobb csatájuk előtt. Győzelmük után – mint láttuk – Ottó Merseburgban építkezett, István pedig Pannonhalmán, a Szent Márton hegyén kezdte építtetni Magyarország legnagyobb bencés apátságát, mert Koppány legyőzése előtt a Pannoniában született Szent Mártonhoz imádkozott.

126

127

A Pannonhalmai apátság, amely a török időkben végvár is volt, szintén elpusztult. Csak utólag épült fel újra, a XIX. század elején.

Szent István Pannonhalma mellett még három bencés apátságot alapított:

128

Pécsvárad

129

Zalavár

130

Bakonybél

Szent István talán legnagyobb építkezése a székesfehérvári prépostság volt, amelyet szintén a török kor pusztított el. Méreteiben pedig a kor legnagyobb templomaival egy sorban állt. A szent király miatt az ország, a magyarság szakrális központja volt a középkorban. Szent István király utódai közül sokan ide temetkeztek, a szent király mellé.

Annál nagyobb nyomorúság, szégyen az országra, a népre nézve, amilyen állapotban még ma is látható (2017)

131

Koppány legyőzése után Szent István koronát kért és kapott a pápától – II. Szilveszter -, és mivel nem a császár adta a koronát, ez azt jelentette, hogy Magyarországot önálló független keresztény országnak ismerték el. A koronázással és a koronával kapcsolatban sok vita folyik: pontosan mikor is történt (1000 karácsonyán vagy 1001 első napján), ténylegesen melyik koronát helyezték Szent István fejére.

A Pannonhalmán felállított szobor a Rómából a koronát hozó Szent Asztrikot formálja meg, aki később a kialakuló magyar egyház nagy szervezőjévé vált. (Állítólag Asztrik neve helyesen Aserik volt.)

132

A vármegyerendszer kialakítását Szent István kezdte el: uralkodása alatt körülbelül harmincat szerveztek meg; a később ismert 70 körüli vármegye rendszer (Horvátországgal együtt) a XIII. századra alakult ki, amikor a később a magyar történelem oly nagy szerepet játszó vármegyei nemesség és autonómia is.

A vármegyék egy-egy vár által irányítható területet jelentettek, amely élén az ispánok álltak, akiknek a hatalmat a szabad magyarokból kikerült katonák biztosították. Nálunk akkor még nem épültek olyan kőből épült öregtornyos „normann” várak, amelyek Nyugat-Európában akkor kezdtek emelkedni. Nálunk ezek a várak egykori római romokra épültek, mint például Visegrádon vagy a földvárakat hasznosították: például Biharban vagy a már korábban bemutatott szabolcsi.

133

Visegrád – Sibrik-domb – római    őrtorony romja

134

Bihari földvár

Szent István két törvénykönyvet alkotott, melyekkel életművét akarta védeni, megszilárdítani, azaz Magyarországon a keresztyénséget, annak megfelelő életvitelt, a magántulajdont, az egyházi szervezetet és az új államrendet. Nagyon sokat mond, hogy egy és ugyanazon elkövetett bűnért az úrnak, a szabadnak és a szolgának nagyon eltérő bünetést kellett elviselnie. Mindez tükrözte, hogy az ország társadalma már több rétegre vált szét: a király, az ispánok, az egykori törzsvezetők leszármazottai, a Magyarországra került és itt meggyökeresedett külföldi lovagok, azaz a fegyverekhez értők képezték a legfelsőbb réteget. Őket követték a közrendűek, a szabadok. Köztük már megjelentek a külföldi betelepülők: a „vendégek” vagy „hospesek”. Alattuk következtek a szolgák, sőt rabszolgák.

Nevezetes Szent István Intelmei, amelyben fiának, Szent Imrének foglalta össze nézeteit. Sokat idézik sorait egy olyan ország gyengeségéről, amely egy nyelvű, egy sokású. Jó példa ez arra, milyen sokféleképpen értelmezni egy-egy mondatot. Egyrészt lehet vele indokolni a „migráció” hasznosságát, másrészt azonban arra is lehet gondolni, hogy ezt a gondolatot Szent István még a régi törzsszövetségi gondolkozásból örökölte át őseitől.

135

Az Intelmek a Magvető Gondolkodó magyarok c. soroztatában

Szent István örököse, Szent Imre, akinek írta az Intelmeket, egy vadkan áldozata lett. Hogy hol? Feltételezik, hogy ott történhetett, ahol nevét egy templom vagy annak révén egy helység őrzi. Így egy erdélyi helység vagy a mecseknádasd széli árpádkori templom vagy egy alföldi helység jöhet szóba. Ez utóbbi a duna-tisza közi soltszentimrei romtemplom:

136

Soltszentimre – romtemplom

Szent Imre váratlan halála felszínre hozta az öröklés kérdését: ki legyen Szent István utóda, szellemi és anyagi örökségének megőrzője. Ebben a velencei unokaöccs, Orseolo Péter biztosabbnak tűnt, ezért Szent Iatván őt választotta unokatestvérével, Vazullal szemben. Vazul vagy másnéven Vászoly emiatt összeesküdött István ellen, amely lelepleződött. Büntetése: megvakítás és megsüketítés.

137

Vazul tornya Nyitrán

Szent István 1038. augusztus 15-én halt meg. Halála előtt országát, egyházát Szűz Mária oltalmára bízta. Székesfehérvárott temették el egy szarkofágban, amelyet az általa alapított bazilikában helyeztek el.

138

139

1024-ben meghalt II. Henrik császár, Szent István sógora. Az új császár, II. Konrád, aki egy új nagy német dinasztia, a száli frankok első képviselője volt a császári trónon, ismét elkezdte a támadó külpolitikát kelet felé: 1030-ban megtámadta Magyarországot, de Szent Istvántól súlyos vereséget szenvedett és a megkötött békében még egy kisebb, Bécstől keletre eső földterületről le is mondott Magyarország javára.

Nyugatról ismét elvonultak a vészterhes felhők, de nem véglegesen, csak ideiglenesen, mert Szent István utódainak belső zavarokkal is terhes idején ismét rátörtek az országra.

7.  XI. század Szent István után

A Szent István halála (1038) utáni négy évtized a modern magyar állam megszilárdulásának nagyon nehéz időszaka volt:

• miután Szent Imre, Szent István fia és örököse vadászbalesetben meghalt, Szent István halála után bizonytalan volt az öröklési menet, amelyet súlyosbított a dukátus rendszerének kialakulása. Ez azt jelentette, hogy a király utóda (fia, testvére a királyság területének közel egyharmadán királyként uralkodott, s így sereget is tarthatott). Így aztán Szent István halála utáni négy évtizedben háromszor is súlyos uralmi harc tört ki: 1. Aba Sámuel, Szent István sógora és Orseolo Péter, Szent Istvánnak Velencéből Magyarországra hívott unokaöccse között; 2. a megvakított Vazul fiai, I. Béla és I. András között; 3. az unokatestvér Salamon, I. András fia és I. Géza, I. Béla fia között.

Ezeknek a harcoknak egyik eseménye volt a tiszavárkonyi jelenet, amikor I. András király választás elé állította öccsét, Béla herceget, a későbbi I. Béla királyt. A korábbi megegyezésük alapján Béla követte volna Andrást a trónon, de Andrásnak fia született, a későbbi Salamon király és András ekkor már Béla öccse ellen fordult: Bélának a kard (fővezérség) vagy a korona között kellett választani. Meghívta tehát a tiszavárkonyi sátrába Bélát, hogy válasszon. Ha az eredeti megállapodás szerint a koronát választotta volna, a helyszínen elbújt martalócok meggyilkolták volna. Valaki azonban a sátorba lépés előtt mindezt megsúgta Bélának – ahogy a krónika rajzán is láthatjuk. Béla tehát a kardot választotta, de a két testvér között végleg megromlott a viszony (pedig pár évvel korábban együtt küzdöttek hősiesen a nagyhatalmú III. Henrik német császár ellen), és a viszony belharcba torkollott, amelyet Béla nyert meg, így válván I. Béla királlyá.          

140

A második támadás, a ménfői 1044-es vereség részben a belső hatalmi harc következménye is volt: a csatában kapott sebekben elesett Aba Sámuelt sokan ellenezték a magyarok közül Péter mellé állva – részben azért, mert Aba Sámuel ötven főurat kivégeztetett Csanádban.

III. Henrik 1051-ben és 1052-ben indított nagy támadást Magyarország ellen – mindkét alkalommal csúfos vereségbe futva be. Először a Vértes hegységben dobták el vértjeiket – akrónika szerint – a menekülő németek, másodszor Pozsonynál egy hős búvár, Búvár Kund furta meg az utánpótlást szállító német hajókat.

142

Vértesi csata, 1051

143

     Búvár Kund, 1052

A német támadásokat a mogyoródi győzelem állította meg végképp, bár ebben besegített a pápaság és a császárság között kirobbant hatalmi harc, amely a középkor középső részének legjelentősebb európai eseménye volt és amely elterelte a német császárság hatalmi ambícióit Magyarország (és a többi keleti szomszédai) felé – legalábbis egy ideig;

• mintha a honfoglaláskori keleti veszély feltámadt volna, a magyarokat ismét török népek támadták – csak most a besenyők helyett a főleg úzokból álló rablók (bár ők inkább kunokként ismertek). A cserhalmi győzelem a németek után ismét bebizonyította a Szent István után ismét erősődő Magyarország hatalmát.

144

A cserhalmi győzelem emlékműve (Románia, Chiraleş)

A korszak vallásos és kulturális életéből négy példát ragadunk ki:

145

Feldebrői altemplom (állítólag Aba Sámuel sírhelye)

146

Szent Gellért szobra vértanúsága színhelyén

147

A Tihanyi apátság alapítólevele (1055) az első magyar nyelvemlékkel

148

Tihanyi altemplom (1055) I. András sírjával

I. Béla király Szekszárdon alapított bencés apátságot, amelyet temetkezési helyének szánt. Ez az apátság kerülhette el a sorsát: a török korban elpusztult. Ezt az apátságot azonban nem építették fel újra:

149

Szekszárd – az apátság romja a vármegyeház udvarán

150

             Szekszárd – palmettás oszlopfő

Géza király nevéhez többek közt két jelentős építkezés köthető: Garamszentbenedeki bencés apátság és a Váci püspökség székesegyháza.

151

Garamszentbenedek

152

Vác

8. Szent László (I.) (1077 – 1095)

Szent László, Magyarország királya

153

A bátyját, I. Gézát követő Szent László volt a magyar nép kedvenc királya a középkorban: ő volt a bátor lovagkirály, aki például megmentett egy elrabolt magyar lányt egy kun vitéztől a cserhalmi ütközetben, majd a lány segítségével legyőzte, lefejezte a rablót. Ez a jelenet a középkori magyar templomi festészet legkedvesebb témája lett. Néhány példa, amely nemcsak Erdélyből származik, hanem az egész történelmi Magyarországból Székelyföldről indulva a Felvidéken egészen a Tátráig felmenve, majd lefelé haladva a mai Szlovéniához tartozó Muravidékig:

Gelence (Románia, Ghelinţa),

Székelyderzs (Románia, Dîrjiu),

Kakaslomnic (Szlovákia, Vel’ká Lomnica),

Rimabánya (Szlovákia, Rimavská Baňa),

Tereske,

Bántornyi (Szlovénia, Turnišče)

Szent László három törvénykönyvet hozott létre. Az I. törvénykönyv, melyet 1092-ben a szabolcsi zsinat fogadott el, egyházi ügyekkel foglalkozott. Még nem voltunk ekkor két évtizednyire VII. Gergely pápa reformjaitól. A törvénykönyv enyhítőleg reagált a pápai előrírásokra, például csak a papok másodszori nősülését tiltották. Helyre kell állítani a pogánylázadások idején elpusztult templomokat, büntetni kell a pogány szokásokhoz ragaszkodokat – azaz élő probléma volt ez ebben az időben még. Védték a házasság intézményét.

155

Szabolcs – Szent László korabeli templom

A II. és III. törvénykönyv inkább foglalkozott a „polgári” viszonyokkal. Erősen védte a magántulajdont, azaz pl. a lopáson ért szabadot és rabszolgát fel kellett akasztani! A bűntettek bizonyításában nagy szerepet kaptak az ún. istenítéletek a borzalmas tüzesvas- és forróvíz-próbával. Ez a gyakorlat a XIII. század közepéig megmaradt, amikor végül is egy pápai-zsinat döntés betiltotta őket.

A III. törvénykönyv több részében foglalkozott a zsidókkal, akik a kereskedelem nagy részét végezték. A törvénykönyv például megtiltották a keresztyének és a zsidók közötti házasságot vagy a zsidók nem alkalmazhattak keresztyén szolgát.

Szent László a fiatal hercegként kivívott cserhalmi győzelme után királyként is nagy győzelmet aratott a kunok felett.

Szent László a bihari püspökség központját Biharról Nagyváradra helyezte át, fontos szerepe volt az erdélyi püspökség gyulafehérvári központjának kialakításában.

Nagyon jelentős, hogy Szent László létrehozta a főesperesi hálózat kialakítását, amelyek a vármegyéknek feleltek meg, azaz a püspökségeket, melyek nagyobb terjedelműek voltak a vármegyéknél, tulajdonképpen harmonizálták a világi vármegyerendszerrel. A főesperesek a falusi plébániák és a püspökségek közötti középszintet alkották.

Szent László hatásosan tevékenykedett I. István, fia Imre, Gellért püspök és két felvidéki remete, András-Zoerard és Benedek (ez utóbbiak legendáját Mór pécsi püspök írta meg). szentté avatása érdekében. Az 1080-as évek elején megírták István életrajzát az ún. nagyobb legendában, amely elősegítette szentté avatását. 1083 augusztusában országos gyűlést hívtak össze Székesfehérvárra, ahol csodás események történtek. A fent említett öt személyt a pápa is elfogadta végül szentként.

A középkorban ezután a két legjelentősebb búcsújáróhellyé Magyarországon a szent király székesfehérvári sírja és a Nagyváradtól északkeletre eső Szentjobb vált, ahol Szent István ereklyéjét, a Szent Jobbot őrízték.

156

157

Szent László szobra Somogyvárott

Szent László király 1091-ben nővére, a horvát király özvegyének hívására bevonult Horvátországba és elfoglalta fővárosukat, Tengerfehérvárt.

Szent László 1091 körül megalapította a zágrábi püspökséget (Zágráb, Horvátország, Zagreb), melyet a kalocsai érsekség alá rendelt:

158

159

A Zágrábi katedrális főbejárata fölötti timpanonban Krisztus jobbján Szent István áll a magyar szent koronával, balján pedig a zágrábi püspökséget alapító bárdos Szent László.

160

Kolozsmonostor

Szent László két legjelentősebb monostoralapítása a somogyvári és a kolozsmonostori volt (bencések). Ez utóbbi az első kolostor volt Erdélyben. A somogyvári a dél-francia Saint Gilles filiáléja volt. Eredetileg ide temették Szent Lászlót. Később vitték át az általa alapított nagyváradi püspökség székhelyére, illetve csodás körülmények következtében került oda.

9. Könyves Kálmán (1095 – 1116) és a 800 éves horvát-magyar perszonálunió

161

Könyves Kálmán király

Tengerfehérvárt (Horvátország, Dalmácia, Biograd), a horvát fővárost Könyves Kálmán 1102-ben elfoglalta, majd horvát királlyá koronáztatta magát. Letette az esküt a horvát törvények megtartására. Ezzel veszi kezdetét a 800 éves horvát-magyar perszonálunió, amely 1918-ig tartott.

A dalmát tengerparti városokat is elfoglalta Könyves Kálmán: többek közt Zárát.

Zára (Horvátország, Zadar),

162

Zára: Sveti Marija-templom

(a templom külső kőfala őríz egy Kálmán királyról szóló felírást)

A dalmát városok elfoglalása egy 300 éves háborús korszakot indított el Magyarország és Velence között.

Sajnos, Könyves Kálmán is belekeveredett egy dukátus alapú trónért folytatott harcba, öccsével, Álmos herceggel, amely megkeserítette uralkodását. Álmos nem kevesebbszer, mint hatszor támadt a bátyjára. Utoljára Könyves Kálmán megvakíttatta Álmos fiával, a későbbi Vak Béla királlyal együtt.

Álmos emlékét őrzi a dömösi prépostság romja. Szinte unalmas ismételgetni: a török korban pusztult el.

163

164

Könyves Kálmánt eredetileg püspöknek taníttatták, amely révén műveltséget szerzett, a könyvek szeretetét, melynek emlékét megőrízte kapott neve. A magyar nép emlékezetében az a híres mondása is fennmaradt: márpedig boszorkányok nincsenek…, melynek emlékére

készült a Milleneumi emlékmű egyik bronztáblája:

Kálmán király is – mint már láttuk a boszorkányokkal kapcsolatos rendelkezésekor – a jelentős törvényhozó királyok közé tartozott. Uralkodása elején Tarcalon hozott törvényeket, melyek sokat enyhítettek László király szigorú törvényein. Támogatta a latin nyelvtudás elterjesztését, megszabta a papság öltözködését. Temetkezni ezután csak a templomok mellé lehetett.

A terjedő falusi templomok egyik típus a körtemplomok voltak. Erre példa az ekkortájt épült ösküi körtemplom:

165

10.  XII. század

Ismereteink szerint az éghajlat Európában a XII. században kedvezőbb volt, több fontos technikai, mezőgazdasági újítás elterjedt. Az ebben a században megjelent ciszterci szerzetesek, akiknek rendje ekkor született és inkább erdőkbe telepedtek, a maguk fegyelmezett munkás életükkel döntően hozzájárultak ahhoz, hogy a túlnyomóan erdős Európában a megművelt földek aránya megnőtt. Ily módon a lakosság erősen növekedett, a század folyamán durván úgy a negyedével emelkedett – körülbelül 50 millióra. Ezen belül Magyarországé is 2 millió körülre vagy egy kissé feljebb.

A megemelkedett népességszám kiváltotta az áttelepüléseket a sűrűbb lakosságú területekről: így például nagyobb volt a mozgás Franciaországon belül, de a legjelentősebb a német lakosság kelet felé való terjeszkedése volt – a Baltikumtól lefelé Lengyel- és Csehországon át le Magyarországig. Magyarországon ez egy időbe esett a korábbi védelmi rendszer, a gyepü megszűnésével, ami miatt nagyon nagy, ritkán lakott terület szabadult fel a betelepülés előtt. Így a korábban már ott élt szórvány lakosság – a Felvidéken a mai szlovákok ősei, akiket akkor még a szlávokra általában alkalmazott tót névvel illettek – terjeszkedett, vagy Erdély hegyes lakatlan területein ekkor jelentek meg – ahogy ezt Anonymus írásából ki lehet következtetni – a Balkán felől a vándorló hegyi pásztorkodást űző románok, akiket akkor vlachoknak neveztek, nem is oláhoknak.

A XII. század közepén tehát – elsősorban az egykori határvedő gyepük területén – elkezdődött a király emberei által szervezett nagy betelepítés.

Elsősorban szászoknak nevezett németek érkeztek. Főleg az ország két helyén, északon, a Szepességben, délkeleten pedig Erdélynek inkább a déli részén telepedtek le. Példaként lássuk a talán legfontosabb szász város, Nagyszeben egy (későbbi) képét:

166

Ezekben az időben kezdődik – és tart a XIII. század második feléig – a magyarul beszélő székelyek letelepítése Erdély délkeleti részein ott, ahol ma is élnek:

Szejkefürdő (Rumania, Seiche)

167

Nyugat-Európából a németek mellett jelentős számú újlatin nyelvű lakosok: olaszok és a mai Belgium területéről vallonok is érkeztek. A zempléni Tállya vagy az Eger melletti Andornaktálya, Nagy- és Kistálya a francia nyelvű vallonokra utal, mert az ófrancia taille szó irtványt jelentett. A Bodrog melletti Olaszliszka és Bodrogolaszi neve pedig az egykor ott lakó olaszokra vezethető vissza. (A „vendégek” temploma megmaradt Bodrogolaszin.) Mivel e települések a Hegyalján, illetve Eger mellett találhatók, erősen valószínűsítik azt, hogy a szőlőművelést az újlatin betelepülők terjesztették el Magyarországon. Mindezt csak megerősíti az, hogy az 1526 előtti Magyarország legnagyobb bortermelő része a Szerémség volt, amelynek északi részéne enyhén emelkedő, szőlőművelésre alkalmas hegységének a mai szláv neve – Fruska Gora – magyarul szó szerint Frank hegyet jelent. A hegység régi magyar neve – Tarcal-hegység – talán összefüggésbe hozható a hegyaljai Tarcal községgel.

168

A kor legfontosabb városaiban – Esztergom, Székesfehérvár, Pécs, Nagyvárad – sok újlatin nyelvű betelepülő érkezett: gondoljunk csak Nagyvárad egyik fontos negyedére, Váradolaszira.

Kelet felől is jöttek hospesek, azaz vendégek: muszlimok, akiket böszörményeknek vagy izmaelitáknak neveztek. Szintén kelet felől érkeztek a kálizok, akiknek nevét őrzi például némi névváltozással az Óbuda fölötti Budakalász vagy a Fejér megyei Káloz. A Honfoglalás előtti idők magyar történelmében nagy szerepet játszó török nyelvű besenyők is érkeztek még: az országban sok helyen találunk Besenyő nevű helységeket. Mivel határőrző szerepük is volt, ezért az ország szélén is: Erdélyben például Beszterce mellett vagy a Felvidék legészakibb részén is egy ma divatos fürdőhely őrzi – szlovákul is – a Besenov nevet.

A városok jelentősége sokat nőtt a XII. században Magyarországon, amint ezt a keletről jött utazók megmaradt leírásai tükrözik is. Ugyanakkor az országon 1147-ben átutazó, a II. keresztes hadjáratban résztvevő nyugati Freisingi Ottó püspök, bár nagyon gazdag adottságú országnak írja le Magyarországot, lenézően arról ír, hogy a magyarok csak sátrakban, nádvityillókban élnek. Bizonyára sok ebben a szomorú igazság – különösen, ha a püspök az akkor már Nyugaton terjedő kőből épült városokkal hasonlította össze a magyarországi viszonyokat, de Freisingi Ottó lesújtó véleményének jogosságát némileg gyengíti az, hogy a magyarokat általában „visszataszító külsejűeknek” jellemzi. Ebben talán Freisingi Ottó a nyugatiaknak a magyaroktól való viszolygását fejezte ki, amelyet a kalandozások idejéből örökölhettek és melyet talán még a mai napig sem tudtak teljesen leküzdeni.

Belpolitikailag a XII. században Magyarország történelmét leginkább a király és valamelyik közelrokona – fia, testvére – közötti országmegosztást jelentő dukátus határozta meg, mivel ez a rendszer a trón kihívójának a király ellenében jelentős erőt biztosított. Könyves Kálmán és öccse, Álmos; II. István és öccse, Borisz között (kérdéses, hogy Borisz tesvér volt-e, mert Könyves Kálmán feleségét, Eufémiát feltételezett házasságtörés miatt hazaküldte Kievbe); később az 1160-as években III. István (II. Géza fia) és nagybátyjai, II. Géza öccsei (II. László és IV. István) között.

Külpolitikában a XII. századi Magyarország fő ellenfele az újra megerősödött Bizánc volt, amely egy időben nagy veszélyt jelentett az országra. Érdekesség, hogy az újrafelemelkedést megindító Komnénosz János felesége, Piroska volt, Szent László lánya, aki Iréné néven a keleti egyház szentje és akinek mozaik képét a híres Hagia Sophia templomban ma is láthatjuk Istanbulban. Piroska fia, Mánuel császár lett Bizánc utolsó nagyhatalmú ura, aki egy ideig magához vette árpádházi unokaöccsét, a későbbi III. Béla magyar királyt, aki fiatal korában Alexiosz néven bizánci trónörökös volt.

Az emelkedő bizánci és a háttérben mindig jelenlevő német császárság fenyegető hódítás, esetleg csak hűbéri uralom veszélye ellenére az ország szinte mindvégig felesleges és sikertelen harcokat indított a nagyrészt felbomlott Kijevi Nagyfejedelemség egyik részfejedelemségének, a később Galíciaként megismert Halicsnak meghódításáért.

Lukács esztergomi érsek képviselte hazánkban a császárság elleni harokban megerősödött világi hatalmú pápaságot – különösen az 1160-as évekbeli trónharcok idején. A híres angol szent, Beckett Tamás kortársa volt, nézeteiben egyezett is vele, de nálunk elkerülte a hatalmi vértanúságot.

A legjelentősebb azonban a XII. században az volt, hogy egyre jobban formálódott a későbbi Magyarország szerkezete: a perifériák gyepüszerkezete megbomlott, elindult betelepítésük, betelepedésük, a vármegyeszerkezet is egyre inkább felvette későbbi formáját, számát: a bizánciak elleni zimonyi csatában már – utalás van rá – nemcsak a magyar páncélos lovasság jelent meg, hanem felállási rendjük is követte a vármegyeszerkezetet. E század első felében jelennek meg az írott történelemben először a székelyek is egy a csehek ellen vívott csata leírásában.

11. III. Béla (1172 – 1196)

III. Béla uralkodása a középkori Magyarország fénypontjai közé tartozik.

169

III. Béla szobra Komáromban

Magyarország rangját továbbra is jól jelezték a királyi feleségek származása. Korábban, mikor a Német-római Császárság volt Európa legnagyobb hatalma, Szent István Gizella feleségétől kezdve még legalább kétszer volt császár közvetlen rokona (lánya, testvére) magyar királyné (Salamon, Szent László). Európa másik hatalma Bizánc volt: onnan érkezett I. Géza felesége és vele együtt a Szent Korona alsó – „görög” – része. A korábban már említett Piroska, Szent László lánya, Piroska Iréné néven bizánci császárnő lett, sőt a keleti ortodox egyház egyik jelentős szentjeként fogadták el. Jelentős hatalom volt a X-XI. században a Kijevi Nagyfejedelemség: I. András felesége, Anasztázia Bölcs Jaroszláv nagyfejedelem lánya volt (Salamon király anyja), akinek festményes ábrázolása együtt látható két testvérével (egyik francia, a másik dán királyné lett) a ma is álló kijevi Szofija-székesegyházban. III. Béla második felesége VII. Lajos francia király lánya, Capet Margit volt – abban az időben, amikor a francia királyság nagy valószínűséggel Európa leggazdagabb területe volt. Ehhez elég felidézni, hány és milyen székesegyházak épültek akkortájt a francia király által uralt területeken (a párizsi Notre-Dame mellett elég például Reims-re, Amiens-ra, Laonra, Chartres-ra vagy a félbemaradt Beauvais-ra – a születő gótika legelső és legnagyobb csodáira – gondolni). A francia király ugyan biztonságból a házasságkötés előtt elkérte – a mai történészek nagy örömére, kincsesbányájaként – a magyar király jövedelmének jegyzékét és ebből kiderül, hogy III. Béla jövedelme azonos nagyságrendű volt a kortárs francia vagy angol királyokéval. Az igazság kedvéért azoban meg kell jegyezni, hogy akkor még a magyar királyi birtok az ország kb. 70 %-át tette ki, amely bizonnyal jóval nagyobb arányú volt az említett kortársakénak.

A magyar gazdaságban a vezető szerep ekkor már földművelésé volt, bár a korábbi vezető állattartás még mindig nagyon jelentős maradt. Szőlőt is az ország sok részén termesztettek már; a legjelentősebb a Szerémség volt. Magyarországon még nagyon jelentős volt a halászat és méhészet (akkor még nem volt cukor, a méhviasz pedig a legfontosabb világítóeszköz, a gyertya készítéséhez kellett). A földet úgy hasznosították, hogy a falu határának egy részét vetették be, a többit pihenésképpen parlagul hagyták: ez a talajváltó módszer. Magyarország gazdag volt bányászati kincsekben, melyeknek hasznosítása ebben a korszakban kezdődött el: sót főleg az erdélyi Tordán bányászták, ezüstöt a felvidéki Selmecbányán és az erdélyi Radnán, aranyat pedig például az Aranyos folyóból mosták ki, amelynek emlékét őrzi a folyó neve (a román Aries nevet a magyarból vették át!)

170

 A tordai sóbánya a   mai időkben

A kereskedelem, a távolsági szállítások mérete is emelkedett. Ekkor vált országos jelentőségűvé a pesti rév, amely az ország nyugati és keleti része közti legjelentősebb összekötő kapoccsá fejlődött – mintegy előrejelezvén a mai Budapest kiemelkedő országos jelentőségét.

III. Béla egykori nevelőapja, egyben távoli vérségi nagybátyja, Mánuel császár 1180-ban bekövetkezett halálával a Bizánci császárság utolsó nagyhatalmi korszaka hirtelen zuhanással véget ért. Ezt III. Béla azonnal igyekezett kihasználni és megcélozta Magyarország balkáni vezető hatalmi státusát. Visszafoglalta tehát Bizánctól Horvátországot, Dalmáciát, Boszniát és a Szerémséget, visszaverte a velenceiek kísérletét Zára elfoglalására és Szerbia jelentős részébe is benyomult. Még a régi harcok szinterén, az északkeleti Halicsban is ért el sikereket.

III. Béla mint kolostoralapító is nagyon jelentős király. Elődeitől eltérően azonban nem bencés apátságokat alapított, hanem a XII. század elején elterjedt francia eredetű ciszterci rendi kolostorokat. Az első ciszterci kolostort, a cikádorit még I. Géza idejében, 1142-ben alapították: törökkori romjait a mai bátaszéki nagy neogótikus templom tőszomszédságában ásták ki:

171

Bátaszék – a cikádori ciszterci kolostor romja

A három legjelentősebb cisztercita kolostor, melyeket III. Béla alapított: mind a három kolostor a török korban pusztult el, illetve részben a barokk felújítás áldozata lett.

172

Zirc (az eredeti kolostorból megmaradt oszlopfő)

173

Szentgotthárd

174

Pásztó

A pásztói kolostor eredetileg bencés alapítás volt, amelyet azonban 1190-ben a ciszterciek vettek át.

III. Béla kezdeményezésére László királyt 1192-ben a pápa szentté avatta. A középkor további részében a három árpádházi királyi szent – Szent István, a jámbor ifjú Szent Imre és a bárdos szent lovagkirály, László – vált Magyarország legszeretettebb szentjévé. A barokk korban ez még, ha lehet mondani, csak erősödött. A már bemutatott zágrábi dóm kapuzatának szobrai mellett most a mai ausztriai Burgenlandban található árpádházi szentek ábrázolásaiból mutatunk be három példát:

175

Boldogasszony (Frauenkirchen)

176

Lorettó (Lorettom)

177

Lorettó (Lorettom)

(Szent István és Szent Imre)

A magyar középkor két nagy szellemi értéke, Anonymus Gesta Hungarorumja és az első hosszú, összefüggő magyar nyelvű szöveg, a Halotti beszéd valószínűleg III. Béla korszakából maradt meg.

178

Anonymus szobra a Városligetben

179

Boldvai bencés apátság

(itt készült a Halotti beszéd)

III. Béla Bizáncban a legmagasabb színvonalú bizánci neveltetésben részesült, hiszen ő volt Mánuel császár kijelölt utódja. Amikor azonban Mánuelnek fiú örököse született, elvesztette ezt a rangját és haza kellett térnie Magyaroszágra. Kitanultsága azonban megmaradt, amelyet hazájában hasznosított, mint annak felszentelt királya.

Ennek első gyümölcse, hogy Esztergomban királyi rangjának megfelelő palotát építtetett, amely mellé az ország első székesegyházát. Mint annyi más középkori jelentős épület, ezek is a török kor, illetve az újjáépítés buzgalmának áldozataivá váltak. A székesegyház festményen megmaradt díszkapuja tanúsítja III. Béla építkezésének színvonalát.

180

Porta speciosa

III. Béla bizánci neveltetésének másik gyümölcse a királyi kancellária felállítása volt: ezentúl a fontos dolgokat írásbelileg kellett dokumentálni.

Ebben a korban az iskolák is terjedni kezdtek, a laikus írástudókat deákoknak nevezték. Számuk azonban még nagyon alacsony volt a káptalani iskolákban tanultnklerikusokhoz képest.

A magyar társadalom a Szent István korában vázolthoz képest nem változott lényegesen, inkább úgymond „artikulálódott”: a vezető réteg a király után az ispánokból, püspökökből állt; a szabadoknak egyre inkább nemeseknek nevezett felső rétege kezdett elkülönülni a közszabadoktól; a szolgák is rétegeződtek. Legalul még megmaradtak a rabszolgák, az emberkereskedelem is létezett még.

Eddig annyi pozitívumot mondhattunk el III. Béláról, a végére maradt egy negatívum, bár nehéz elönteni, hogy ha valaki a „történelmi fejlődés fő vonalának” megfelelően cselekszik, vajon negatívum-e.

181

Az új korszak, az igazi feudalizmus első jele: Modrus az első teljes vármegye, melyet hűbéri birtokképpen egy személy megkapott – a királytól, III. Bélától.

Az adományozások rendszere folytatódott, így egyre kisebbé vált a közvetlen királyi birtok, amelyre épült a magyar királyok feltétlen uralma az országban, melyre Szent István óta annyira irigykedtek a hűbéri rendszer miatt meggyengült nyugati uralkodók.

12.  II. András  (1205 – 1235)

182

III. Bélának két fiúgyermeke volt, az idősebb Imre és a fiatalabb András. Az előbbi Imre királyként 1196-tól 1204-ig uralkodott. A szomorú árpádházi hagyományok szerint a két testvér között azonnal kirobbant a belháború. Ennek a harcnak egyik kedvelt epizódja a romantikus nemzeti művészetnek, mikor Imre király kézen fogva fogságba ejtette lázadó öccsét, Andrást annak táborában, és senki em mert kezet emelni a magyarok felkent királyára:

183

Than Mór festménye

II. András nagy mértékben felgyorsította azt a folyamatot, melyet még apja, III. Béla kezdett el Modrus vármegye egylépéses eladományozásával. Politikai hozzáállását „új berendezkesésnek” nevezték, amely egyrészt ezekből az adományozásokból állt, amelyek erősen csökkentették a királyi birtokok területét, másrészt kialakított egy új társadalmi csoportot, akiket királyi szervienseknek nevezünk és akik kiemelt királyi szolgálónépekből álltak, akik közvetlenül a királytól függtek. A harcok idején ez csoport a király vezetése alatt küzdött és ezért adómentes volt. Ebben az időben alakult ki a bárók csoportja, akik az ország vezetőiből álltak (nádor, országbíró, Szlavónia bánja, erdélyi vajda, jelentősebb vármegyei ispánok, az udvartartás vezetői tisztviselői).

Az Aranybulla a magyar rendiség első dokumentuma, melyet II. András 1222-ben bocsájtott ki és amely királyságának legjelentősebb lépése volt. Az Aranybulla legnagyobbrészt a szerviensek jogállásával foglalkozott és így a magyar történelemre oly jellemző nemesi alkotmányosság kiindulópontja volt. (Ebben az irányban az Aranybullának nagyon jelentős kiegészítése 1232-ben született, amely szerint a zalai szerviensek ennek alapján maguk választotta bírákkal intézhették peres ügyeiket.) Fontos az Aranybulla záradéka – különösen majd a Habsburg-időkben -, amely jogot adott a nemességnek, a legfőbb nagyuraknak, hogy ellenálljanak, ha az uralkodó nem tartaná be az Aranybullában foglaltakat.

184

Aranybulla emlékműve kibocsájtása színhelyén (1222, Székesfehérvár).

Az Aranybulla első komoly módosítása – a zalai szerviensek jogainak változtatása mellett – 1233-ban történt a beregi egyezménnyel. Ezt az egyház kényszerítette ki – az ország egyházi tilalom alá helyezésével is -, amikor II. András megszegte az Aranybulla előírásait.

II. András felesége volt a Bánk bánból ismert merániai Gertrúd, aki Katona József drámája és Erkel Ferenc nemzeti operája alapján visszaélt hatalmával, amelyet II. András bízott rá, amíg ő Halicsban harcolt.

Egyébként II. András és Gertrúd házasságában született Szent Erzsébet, a katolikus egyik legismertebb és legtiszteltebb szentje, aki miatt az egyik legnagyobb német várban az Eisenach melletti Wartburgban látható II. András és Gertrúd alakja is.

185

186

II. András folytatta apja hódító politikáját: harcolt részleges sikerekkel Halicsban, téríttetett a mai Románia havasalföldi (munténiai) és moldvai részein, ahol akkoriban még kunok éltek, akiket II. András megadóztatott (a területet akkor Cumaniának nevezték). A kunok részére létrehozták a milkói püspökséget (nem sokáig létezett, csak a mongolokig. Utána pedig ortodox hítű románok húzódtek be ide).

II. András 1225-ben elűzte a Barcaságról az általa, a kunok megtérítésére 1211-ben behívott Német lovagrendet, miután azok túlságos függetlenségre törekedtek. Innen mentek aztán a Baltikumba, ahol világtörténelmi szerepre jutottak.

187

Földvár vára Brassótól északra

II. András a mai Turnu-Severin-Drobeta város helyén felépíttette Szörény várát, megszervezte és közvetlenül Magyarországhoz csatolta a Szörényi Bánságot.

188

II. András a milkói püspökségen kívül még két délvidéki püspökséget szervezett: a szerémségit és a boszniait. (Ez utóbbinak a központja ma a kelet-horvátországi Diakóvárban van.)

II. András volt az egyetlen nem francia, angol vagy német uralkodó, aki keresztes hadjáratot vezetett a Szentföldre (1217) – nagy pénzkiadással eredménytelenül. (Nem sikerült visszafoglalni az egy emberöltővel korábban elvesztett Jeruzsálemet.)

Az Erdélyben letelepedett szászok nagyobb részének (a mai Románia középső részén) autonómiát biztosított II. András az úgynevezett Andreanumban. Néhány városuk mai időkben:

189

Nagyszeben (Románia, Sibiu),

190

Brassó (Románia, Brăşov),

191

Medgyes (Románia, Mediaş),

192

Segesvár (Románia, Sighişoara),

193

       Szászsebes (Románia, Sebeş).

A szászok szomszédságában, azoktól keletre letelepedett (letelepített) székelyek is autonómiát kaptak:

194

Székelyudvarhely (Románia, Odorheiu Secuiesc).

Egy magyar dominikánus szerzetest, Julianus barátot bízta meg a király, hogy keresse meg a 4-500 éve keleten maradt magyarokat. Julianus 1236-ban a Volga középső folyása vidékén meg is találta őket, beszélni is tudott velük. (De a megtalált magyarok pár év múlva eltűntek a mongol támadás következtében.)

195

13.  IV. Béla  (1235 – 1270)

IV. Béla király újra felépítette Magyarországot a mongol pusztítás után, ezért kiérdemelte (Árpád után) a második honalapító elnevezést.

196

IV. Béla uralkodása elején, 1241-1242-ben érte Magyarországot és népét történelme legnagyobb pusztítása (a lakosság felét-harmadát megölték), a mongol támadás:

A Muhi csata emlékműve, ahol a mongolok megsemmisítették a magyar sereget 1241. április 11-én.

197

Tamáshida (Románia, Tamaşda) egy város a sok közül, melyet a mongolok teljesen elpusztítottak.

198

IV. Béla király betelepítette a török népek közé tartozó kunokat Magyarországra az 1240-es években. A képen a kunok emlékműve Karcagon.

199

IV. Béla király betelepítette az indoeurópai népek közé tartozó jászokat Magyarországra az 1240-es években. A képen a jászok emlékműve Jászberényben.

200

Buda (Budapest): Magyarország fővárosát IV. Béla alapította az 1240-50-es években.

201

Zágráb (Horvátország, Zagreb): Horvátország fővárosát IV. Béla alapította az 1240-50-es években.

202

IV. Béla engedélye alapján számos kőből épült vár épült Magyarországon – az újabb mongol támadás kivédésére. Néhány példa:

203

Nagytapolcsány (Szlovákia, Topol’čany),

204

Szepes vára (Szlovákia, Spišské Podhradie),

205

Németújvár (Ausztria, Güssing),

206

Csókakő

Az utolsó ausztriai Babenberg halála után birtokait II. Ottokár cseh király és IV. Béla felosztotta. (IV. Béla kapta Stájerországot.)

IV. Béla vereséget szenvedett 1260-ban Kroisenbrunnen mellett II. Ottokártól. Így Stájerország elveszett.

207

II. Ottokár a kroisenbrunneni nagy győzelme után a dél-csehországi Zlatá Korunában egy cisztercita kolostort alapított – állítólag a hadizsákmányból.

208

A mongoljárás, majd az azt követő új országszervezés, az idegenek beköltöztetése alaposan megváltoztatta az országot: a városok, a várak száma megnőtt. A városokban megnőtt a nem magyarok aránya, sőt többségbe is került – elsősorban a német elem vált uralkodóvá. Nőtt a bárók hatalmi helyzete is, hiszen sok közülük várral, sőt várakkal rendelkezett. E várakban a várúrhoz kötődő, hozzá hű réteg, a familiárisok is megjelentek.

A legtöbb ember továbbra is a kis – 100-200 fős – falvakban élt, de most már nem sátrakban.  A félig földbe mélyített veremházakat is kezdték felváltani az ún. boronaházak.

A bárók hatalmával szemben az uralkodó – IV. Béla – kezdett az apja, II. András idejében megjelent szerviensekre támaszkodni. Az 1267-es kiváltságlevelében további kedvezményeket adott nekik. Elrendelte, hogy az augusztus 20-i fehérvári törvénynapokra minden vármegyéből 2-3 nemes jelenjék meg.

Sajnos, IV. Béla sem tudta elkerülni az árpádházi sorsot: uralkodása végét a fiával, a későbbi V. Istvánnal való harcok keserítették meg.

Szent Margit IV. Béla lánya volt, aki a mongoljárás idején a dalmáciai Klissza várában született. Szülei fogadalmat tettek, hogy Magyarország megmeneküljön a tatároktól, hogy lányukat apácának nevelik föl. Szen Margit megtartotta szüleinfogadalmát és mint a margitszigeti – akkor még Nyulak szigete – domonkos rendi apácák főnökasszonya halt meg. Sírja mai ott látható.

209

14. Képek Magyarország művészettörténetéből a XIII. század végéig

E korszak magyar művészettörténetét külön kiemeljük, mert ez a korszak volt a legfontosabb időszak Magyarországnak az Európához való felzárkózásában és ezt a folyamatot talán a koszak művészettörténete jelzi a legjobban.

A honfoglaló magyarság emlékeinek nagy részét a korabeli temetők ásatásából nyerjük. Az egyik legnagyobb temetőt a Zemplén megye szélén található Karoson tárták fel:

210

A honfogalás és a X. századi magyarok művészetének legszebb megmaradt tárgyai közé tartoznak az úgynevezett tarsolylemezek, melyeket az egész egykori Magyarország belső részein, ahol a törzsek megtelepedtek, megtalálták. Így például az egyiket, az egyik legszebbet Galgócon (Hlohovec), a Vág völgyében találták meg a mai Szlovákia nyugati részén.

211

Az államalapítás korából, majd a XI. század további részéről a korábbi leírásokban már több építészeti emlékről mutattunk be képeket. Ezeket egészítjük most ki.

A legkorábbi jelentős templomok közül kettő egymástól csak néhány kilométerre található: Feldebrő templomának külső képét ismertettük. Mellette Tarnaszentmária lep meg különleges korai templommal.

212

Feldebrő – altemplom és freskó

213

214

Tarnaszentmária – belső

215

Tarnaszentmária

Művészettörténeti szempontból Magyarországon a XI. század végén és a XII. század első felében a magyarországi templomépítések a bencés típust követték, azaz az alaprajz olaszos kereszthajó nélküli pilléres bazilika; három apszisos, félköríves záródásúak, amelyek méretében nincs nagy különbség. A középső apszis egy kissé nagyobb a két szélsőnél, de nem nyúltabb a másik kettőnél.

Az ebben a stílusban ésekkortájt épült templomok közül a legjelentősebb a pécsi székesegyház építése volt. Mellette azonban meg kell említeni, a somogyvári és nagykapornaki bencés kolostort, az egri és győri székesegyházat.

216

Somogyvári bencés apátság alaprajza (jobb alsó sarokban a templomrész)

217

Kapornaki bencés apátság romja

(a mai barokk templom fala mellett megmaradt egykor román stílusú apszis)

218

A győri székesegyház apszisai

219

A középkori egri székesegyház alapjai az egri várban

220

Imre király emléktáblája (itt temették el 1204-ben)

Mint feljebb szó volt róla, a korszak legjelentősebb építkezése a pécsi székesegyházé volt. A mai formáját erősen befolyásolja a XIX. századi felújítás, de lényegében megmaradt az eredeti forma. A négy torony is XII. századi és különlegessége, hogy ebben megelőzi nyugat-európai négytornyos stílust, de ebben szerepet játszhatott az, hogy két torony a belső várhoz is készült.

221

A pécsi székesegyháznak különös művészettörténeti értéket ad az altemplom és az altemplomhoz való lejárat domborművei, például a Sámson, melyek észak-olasz páviai kőfaragó hatást tükröznek.

222

223

Pécsi altemplom

224

Sámson életútja

A korai pécsi építések másik nevezetessége az ún. népoltár, amely 1135 és 45 között készült. (A korai középkorban a papság istentisztelete a szentély magasabban levő részén történt, a népnek külön oltárt kellett állítani lent: ez volt a népoltár, melyből részleteket rekonstruáltak Pécsett:

225

A pécsi népoltár részlete

A pécsi kőfaragók hatását több helyen ki lehet mutatni: Somogyvár, Székesfehérvár, Óbuda, Dömös:

226

Somogyvári bencés kolostor – fejszobor

A XII. század második felében, III. Béla idejében a magyarországi építkezések, a művészettörténeti jelentőségű díszítő művészetek központja Pécsről átkerült Esztergomba. A legszebb emlék a ma már csak festményen megmaradt Porta speciosa, amelyet korábban, a III. Béláról szóló részben már bemutattunk. A Porta speciosa központi részében Szent István országát felajánlja a Szűzanyának: ez az ábrázolás nemcsak az első a magyar történelmi jelenetek művészeti ábrázolásában, hanem abban is szinte világelső, hogy egy templom kapuzatában nem Krisztus van a főhelyen, hanem a Szűzanya. (E téren csak a párizsi Notre-Dame előzi meg.)

Ez az esztergomi kapu-típus az egész országban elterjedt: Bény, Karcsa, Bodrogszentes, Vértesszentkereszt ennek tanúi.

Talán a karcsai emlékeztet a legjobban az elpusztult esztergomi Porta speciosára.

227

Karcsa

Az esztergomi kapu-típus tanúi Erdélyben például a gyulafehérvári székesegyház déli kapuja (meglehetősen eldugott helyen), Kisdisznód, a Felvidéken a már említett Bény mellett például Illés.

228

Gyulafehérvár

229

Kisdisznód

230

Illés

231

Bényi körtemplom

Visszatérve az esztergomi építkezésekre először nézzük a vár és a várkápolna homlokzatát:

232

A királyi palota bemutatott terme a XII. század végén, a várkápolna pedig a XIII. század elején készült:

233

234

Esztergom – Várkápolna

A korszak falfestészetében első megközelítésben két helyet emelhetünk ki:

• Feldebrő: Kain áldozata (XII. század), amelyet korábban már bemutattunk;

• Veszprém: Gizella-kápolna (XIII. század közepe), melynek freskói még bizáncias hatást mutatnak, de azt is, ahogy olasz hatásra távolodunk attól:

235

Miután III. Béla feleségül vette Capet Margit francia királylányt, Magyarország és Franciaország kapcsolatai szorosabbá váltak, így kulturális téren is. A XII. század közepén vált szellemi-vallási vezetővé szinte az egész Európában a század elején megalakult a bencéseket ostorozó reform szerzetesrend, a francia eredetű ciszterciek. Legnagyobb alakjuk Clairvauxi Szent Bernát, aki heves és éles szavakkal támadta a gazdagokat, az áhitatot megakadályozó burjánzó templomi díszítéseket. Hatására a ciszterci templomok szinte puszta falakká váltak – megelőlegezvén a későbbi kálvinista templomokat. Magyarországon az eredeti ciszterci kolsotorokat elpusztultak a török időkben vagy a barokkizáló újraépítések következtében. Egyedül a Bükk Bélkövének lábánál rejtőzködő Bélapátfalva maradt meg:

236

237

A ciszterciek építkezésének szent bernáti „puritáni” stílusa azonban rövidesen gazdagodni kezdett – a rend rendkivüli gazdagodásával együtt. E stílusváltásnak fő állomása a közép-németországi Maulbronn (az új ciszterci stílust nevezik maulbronninak is):

238

239

Érdekes módon a ciszterciek egyik jelentős építkezése Magyarországon Pannonhalmán történt – a hajó boltozatán felismerhetőek kezük nyoma és ahol már érezhető a maulbronni stílus.

240

Pannonhalmán is van egy nevezetes Porta speciosa, amely még az esztergomi stílust követi és az apátság kerengőjéből nyílik a templomba:

241

Pannonhalma – Porta speciosa

A XIII. század első felében hazánkban is tért nyert az úgynevezett burgundi kora-gótika. Erre a stílusra legjellemzőbb, hogy az eddigi alaprajzi típustól eltérően itt kialakították a kereszthajót és a szentélyfejet változatosan formálták meg. A legjelentősebb ebben a stílusban nálunk az ún. II. kalocsai székesegyház volt, amelyet azonban ma már csak ásatásból ismerünk.

Gazdagabb anyag maradt meg Vértesszentkereszten, a délvidéki Aracson, a szegedi Szent Demeter-templom révén, Gyulafehérvárott.

242

Vértesszentkereszt – oszlopfő

243

Ócsa – oszlopfő

244

Ócsa – premontrei templom

245

Aracsi romtemplom – oszlopfő

246

Szeged – Szent Demeter tornya

247

Gyulafehérvár – a dóm tornya

Gyulafehérvárott egy jelentős szobrászműhely is dolgozott.

248

        Gyulafehérvári dóm — Szent Péter és Pál

249

Gyulafehérvári dóm – alaprajz

Nemzetségi monostorok

A király melletti nagyobb hatalmú, gazdagságú vezető réteg megjelenését jelzi a nemzetségi monostorok feltűnése. Érdekes, hogy sok építészeti vonás van köztük: általában a homlokzaton két torony emelkedik, legtöbbször a hajók félköríves apszisban záródnak, a szentélyeket egy sorban helyezték el, egymás mellett. Általában bazilikás elrendezésű háromhajós templomok, melyekben nincs kereszthajó. A hajó nyugati részén a toronypár közé előcsarnokot építettek, mely fölé urasági karzatot emeltek, ahol a környék nagyúra az emberek fölött vett részt az istentiszteleten. Már magasabb szintű építészeti tudásra vall, hogy a nehéz tornyok alját egybe tudták nyítni a mellékhajókkal és az előcsarnokkal.

Ezeknek a templomoknak majdnem mindegyike bencés volt.

A nemzetségi monostorok első típusa némileg eltér az előbb vázolt alaptípustól: a legnagyobb eltérés az, hogy csak főhajója végződik félköríves apszisban, mellékhajói egyenes záródásúak. Ide a következő bencés apátsági templomok tartoznak: Boldva (ld. III. Bélánál), Ákos, Harina:

250

Ákos

251

Harina

Az ország nyugatibb részein levő nemzetségi monostorok, melyek jóval gazdagabbak az eddig tárgyaltaknál: Ják, Lébény, Zsámbék (premontrei), Türje (premontrei).

252

Ják

253

Lébény

254

Zsámbék

255

Türje

A kisebb birtokos nemzetségek kisebb monostorokat építtettek, esetleg az alaprajzot módosították, mint pl. Bényben, ahol az urasági karzat és a háromapszisos szentély között csak egyhajós a templom. Példák a kisebb monostorokra a Felvidéken: Bény, Bozók, Jánosi:

256

Bény

257

Bozók

258

Jánosi

Példák a kisebb monostorokra a Dunántúlon: Árpás, Sopronhorpács, Felsődörgicse:

259

Árpás

260

Sopronhorpács

261

Felsődörgicse

A felsődörgicsei romtemplom építészeti unikum (a sopronhorpácsi kívételével)!  Ugyanis kéthajós templomok. Hasonlóak csak a Szepességben találunk, például Leibicben, de ott sok van belőlük.

Példák a kisebb monostorokra az Alföldön: Jánoshida.

262

Példák a kisebb monostorokra Erdélyben: Magyargyerőmonostor (a Kalotaszegen).

263

Magyar falusi és körtemplomok

A magyar falusi templomok is több csoportba oszthatók. Van, ahol megvan a kegyúri karzat, van, ahol nincs. A gazdag anyagból egy csokrot választunk ki:

264

Csempeszkopács

265

Nagybörzsöny

266

Magyarszecsőd

267

Vizsoly

268

Mánfa

269

Csaroda

270

Egregy

A körtemplomok közül is bemutatunk néhányat:

271

Karcsa

272

Kiszombor

273

Kallósd

274

Gerény

275

Rábaszentmiklós

276

Ják

277

Pápóc

278

Szepesharaszti

14. A XIII. század utolsó harmada és az Árpádházi-dinasztia végső korszaka

 A XIII. század utolsó harmada az úgynevezett kiskirályok korszaka a magyar történelemben. A központi hatalom meggyengült és a legnagyobb feudális főurak vagy tartományurak felosztották maguk közt az országot. Anarchikus állapotok uralkodtak el.

Ez a korszak az utolsó Árpádházi királyok korszaka is (V. István, Kun László és III. András) Az utolsó egyenes férfiági Árpádházi király, III. András 1301-ben halt meg.

Rudolf, német-római császár, az első Habsburg uralkodó 1278-ban Dürnkrut mellett legyőzte a hatalmas cseh királyt, II. Ottokárt – a fiatal magyar király, IV. vagy Kun László döntő jelentőségű segítségével. Ez a harc döntötte el a közép-európai hegemóniáért, az osztrák Babenberg-örökségért folytatott küzdelmet és ez a csata alapozta meg a Habsburgok világhatalmi szerepét.

279

280

II. Ottokár a dürnkruti (vagy morvamezei) csatában elesett. Sírja Prágában van a Hradzsin várbeli Szent Vitus székesegyházban.

IV. László magyar király (IV. László anyja egy kun hercegnő volt, ezért is hívták IV. Lászlót Kun Lászlónak). Mivel anyja révén kunok közt nőtt fel, ezért nála jelentkezett a kun életmód és a keresztyén életvitel közötti eltérés. Többször ütközött is a főpapsággal, a kiküldött pápai prelátussal; sőt 1279-ben az egyház ki is közösítette. Talán ezt a kettősséget, a politikai helyzetet is igyekezett megoldani, amikor 1282 tavaszán a hód-tavi csatában leverte a fellázadt, de az általa különben kedvelt kunokat.

281

282

A főpapok egy csoportja 1277 májusára gyűlést hívott össze a Rákos-patak melletti Rákos mezejére. (Utólag a mai budapesti X. kerület, a Kőbánya Rákos-patak melletti homokos síkság lehetett az országgyűlések színtere a mai Fehér út, Kerepesi út, Keresztúri út környékén, talán a mai EGIS vegyiüzem területén.) Ez a gyűlés az első magyar rendi országgyűléssé emelkedett, ugyanis ezen a gyűlésen a főpapok és a bárók mellett a vármegyei nemesek és a kunok képviselői is megjelentek. Ezek a gyűlések ismétlődtek és így a király a rendek közt kialakult egy bizonyos hatalommegosztás. Egyébként Európa nyugati részén is hasonló tendencia mutatkozott: Franciaországban például két és fél évtizeddel utánunk tartották az első országos rendi gyűlést.

Az 1280-as években írta meg Kézai Simon, Kun László király udvari papja krónikáját, amely a magyar szellemi életben nagy jelentőségre tett szert, ugyanis Kézai állította fel a hun-magyar azonosság tézisét, valamint 108 szkitiai eredetű magyar honfoglaló nemzetséget írt le és mellettük külön vett az azóta Magyarországra jött idegen eredetű nagy nemzetségeket, pl. a Hunt-Pázmányokat.

283

Kézai Simon

A magyar irodalom első magyar nyelvű verse, az Ómagyar Mária-siralom ebben a korszakban született meg: mindjárt egy nagyon szép érett költemény alliterációkkal szépítve.

284

IV. vagy Kun Lászlót kedvelt kunjai gyilkolták meg 1290-ben – valószínűleg Berekböszörmény melletti Körösszegapáti várban. (A kép közvetlenül a határ magyar oldalán készült; a körösszegapáti torony már Románia területén van.)

Kun László gyerek nélkül halt meg, így egy távoli árpádházi leszármazottat, III. Andrást, II. András Velencében felnőtt unokáját tették meg magyar királynak, akinek egész, durván 10 éves uralkodása a nagyurakkal folytatott küzdelemmel telt el.

Az általa összehívott 1298-as pesti országos gyűlés megerősítette a kialakuló rendi államot, hozzájárult a rákos-mezei országgyűlések rendszeressé válásához.

285

III. András király

A leghíresebb kiskirály Csák Máté volt, aki birtokközpontjául Trencsént (Slovakia, Trenčín) választotta.

286

Csák Máté ősei, a Csák nemzetség részt vett a honfoglalásban és később, a XII. század első felében birtokaik központjában felépítették a vértesszentkereszti nemzetségi monostorukat, melyet később a török világban pusztult el. A nemzetség ismertetése azért is lényeges, mert szlovák történészek szlováknak tartják Csák Mátét – és szerintük kiskirálysága Szlovákia első önállóvá válását jelentette volna.

287

15.  Károly Róbert (Anjou) (1308 – 1342)

A XIV. század első negyedében az Árpádházi család egyenes ágának kihalása után, a kiskirályok idején súlyos belső háborúk robbantak ki.

A belső háborúk nyertese Károly Róbert (vagy I. Károly) volt, egy dél-itáliai Anjou herceg, aki Árpádházi nagyanyja révén tartott igényt a magyar trónra.

288

Károly Róbert nemcsak a trónt szerezte meg, hanem körülbelül 20 éves kemény harcokban egymás után szétverte a kiskirályokat, visszaállította az erős központi hatalmat – sokat köszönhetve fővezére, Debreceni Dózsa hadvezéri képességeinek. A küzdelem során nem az utolsó, de a fordító nagy csata volt az 1312-es rozgonyi csata.

289

Károly Róbert győzelmével az ország vezetése kicserélődött: új családok váltak a király után az ország vezetői. Ide tartoztak a Drugethek, akik Károly Róberttel együtt Dél-Olaszországból jöttek és Magyarország északkeleti részén (Homonna, Ungvár stb.) váltak birtokossá. Mellettük a Bebek, Báthori, Garai, Kanizsai, Lackfi, Szécsi, Szécsényi és Újlaki család vált az uralkodó elit tagjává.

Károly Róbert az úgynevezett honorrendszerrel erősítette meg a hatalmát, azaz a vezető urak, vármegyei ispánok hivatali idejükkor megkapták egyes királyi birtokok, várak kezelési jogát – amelynek fejében e birtokok jövedelme is hozzájuk került, és ezzel is megerősíthették hatalmi helyzetüket és az azt erősítő familiárisokat is magukhoz köthették.

Erre a rendszerre épült a bandériumok katonai rendszere is, amely azt jelentette, hogy a bárók, főpapok katonáikat saját zászlóik (olaszul bandiera) alatt vezethették a csaták idején.

A XIV. század valódi „aranykorszak” volt Magyarország számára, melyet bányászata alapozott meg: abban a korban aranyban az 1., ezüstben a 2. helyen állt Európában.

Károly Róbert az aranybányákra és az általa bevezetett nemesfém monopóliumra alapozva firenzei mintára aranyforintot veretett Körmöcbányán (Szlovákia, Kremnica).

290

A körmöcbányai pénzverde

291

A politikatörténet egy fontos eseménye a Károly Róbert által 1335-ben rendezett Visegrádi találkozó.

292

Károly Róbert alatt Magyarország egységessé vált, meggazdagodott, megerősödött; így újrakezdhette hódító poltikáját. A magyar hatalom ismét döntő lett a déli határokon, az Al-Dunánál: Károly Róbert újjászervezte a Macsói bánságot (a mai Belgrádtól nyugatra eső részek), a szerbektől megszerezte Nándorfejérvár és Galambóc várát, Boszniában is visszaállította Magyarország hűbérúri hatalmát.

Magyarország hűbéri hatalma azonban 1330-ban a Vöröstoronyi-szorosban a havasalföldiektől elszenvedett Posadai vereségben ebben a tartományban bizonytalanná vált. A szorosban a magyarokat az oláh-kunok tőrbe csalták és majdnem teljesen elpusztították. Maga a király is csak úgy menekült meg, hogy ruhát cserélt az életét érte feláldozó Hédervári Dezsővel.

293

  Posadai csata

294

Molnár József: Hédervári Dezső önfeláldozása

Havasalföld helyzetét, kialakulását – miután a románság oly nagy szerepet játszott a későbbi magyar történelemben -, jobban meg kell néznünk.

A románok (régebben először vlachoknak, később oláhoknak nevezték őket) kialakulásával kapcsolatban heves vita van a mai napig: vajon a románok eredetét a dákoromán elmélet írja-e le helyesen vagy délről, a Balkánról vándoroltak fel mai lakóhelyükre. A dákoromán elmélet szerint a románok az itt élő dákok és az őket Kr. u. 100 körül leigázó rómaiak összeolvadásából keletkeztek, és azóta folytonosan itt élnek. Az ellentétes nézet szerint a rómaiak az erősödő népvándorlási nyomás miatt a Kr.u. 270-es években Aurelianus császár parancsára kivonultak Dácia területéről, ahova ezután a népvándorlás kori népek – különböző germán törzsek, hunok, avarok, szlávok – követték harcok közepette egymást, míg Erdélybe be nem jöttek a magyarok, illetve Románia Erdélyen kívüli területeire a kunok. A 270-es években a provincia részben latin nyelvűvé vált lakossága átköltözött a Balkán területeire, ahol a Balkán hegységtől délre az alapnyelv a görög, északra pedig a latin lett. A Balkán latin nyelvű hegységeiben alakultak ki a vlach pásztorok, akik évszázadokon keresztül hegyvidéki vándorló életet, úgynevezett transzhumáló pásztorkodást folytattak, azaz télen inkább a Balkán déli területeire, nyáron pedig északabbra húzódtak, akár fel a Kárpátok északibb részeire is. Köürülbelül a XII. században egy részük lejebb húzódott a síkságokra is. Első komolyabb jelentkezésük a történelemben az 1190 körül létrejött Asszenida birodalom volt, amelyet második bolgár birodalomnak is neveznek (az első 690 és 1020 körül állt fenn és a egyrészt a Bizánci birodalomból hasadt ki, de az is pusztította el). Mint már szó volt arról, hogy Mánuel, az utolsó nagy bizánci császár halála után a bizánciak birodalma pillanatok alatt szétesett. Ekkor feltámadt az egykori bolgár császárság, de ekkor már a lakosság jelentős része nem bolgár, hanem újlatin nyelvű vlach volt. Állítólag maga Asszen császár is. Ez a birodalom csak egy-két évtizedig állt fel, miközben megindult a vlachok északra vándorlása a Havasalföldre, sőt Erdély délkeleti részébe is. Akkortájt Havasalföldet kunok lakták gyéren – a területet róluk Cumaniának nevezték -, akiket a Mongol betörés erősen megviselt. A kunok egyrésze Magyarországra menekült, másik részét a mongolok és tatárok elpusztították, rabláncban elhurcolták, végül pedig a maradék az egyre növekvő számú vlach lakosságba olvadt bele. (Miközben Bulgária és Szerbia némi töredéket leszámítva – pl. a Timok völgye –  tiszta szláv lakosságúvá vált.)

Károly Róbert idején a Havasalföldön (románul Muntenia) kialakuló államalakulat még vegyes – vlach és kun – lakosságú volt és magyar hűbéres területnek számított, melyet a közvetlenül a Magyar Királysághoz tartozó Szörényi bánság (a mai Oltenia) határolt. Ennek a születő államnak fő helye akkor Curtea de Arges volt, feje pedig a kun nemzetiségű Basarab. Ez a Basarab vezette a Károly Róbert elleni sikeres rajtaütést a Vöröstoronyi-szorosban Posadánál, amely a román állam kialakulása felé vezető hosszú út első állomása volt.

295

Basarab szobra Curtea de Arges-ben

296

Curtea de Arges

297

Basarab várpalotájának romja Curtea de Arges-ben

1330 április 17-én az akkor fővárosnak számító Visegrádon Zách Felicián sikertelen merényletet követett el Károly Róbert és családja ellen. Záchot a helyszínen lekaszabolták, de ami utána következett szinte páratlan kegyetlenség a magyar történelemben: a Zách-nemzetséget harmadíziglen (!) kivégezték. A merénylet oka pedig az volt, hogy valószínűleg a király lengyel feleségének öccse valószínűleg megbecstelenítette Zách Klárát, Zách leányát. A lányt rendkívül kegyetlenül végezték ki. Történetének leghíresebb feldolgozása Arany János balladája; Madarász Viktor pedig ismert festményben örökítette meg az apát és leányát, mikor Klára elmondhatta az esetet.

298

16.  Nagy Lajos (I.)  (1342 – 1382)

Nagy Lajos király, Károly Róbert fia

299

Nagy Lajos király uralma idején az eredeti Magyarország hosszú békés időszakot élvezett, bár királya állandóan és minden irányban háborúzott: két hadjárat Nápolyba, két háború Velence ellen, hadjáratok Litvániába és délre, a Balkánra.

Nagy Lajos király a nápolyi királyságba vezetett hadjáratainak alapja családi kötöttsége volt, hiszen a francia eredetű, de már Dél-Olaszországban meggyökeresedett Anjou-család Károly Róbert személyében anyai ági Árpádházi kötődése révén került Magyarországra. Károly Róbert kisebbik fiát, András herceget Nápolyban neveltette és a rokon Johannával összeházasította. A nápolyiak azonban végül Johannát koronázták meg, aki 1345-ben megfojtatta az akkor még csak 18 éves férjét. Ennek megbosszulásáért és a nápolyi trónért indult Olaszországba I. Lajos: el is foglalta 1348-ban Nápolyt, trónra is ült, de a távolság miatt nem tudta megtartani nápolyi királyságát. 1352-ben békét kötött unokatestvérével, Nápolyi Johanna királynővel s ezután a magyar csapatok elhagyták Olaszországot.

300

Nagy Lajos nápolyi sikertelenségének egyik oka egy borzalmas járvány volt, a pestis, amely Európában 1347 és 1352 között dühöngött. Emberáldozatainak aránya Nyugat-Európában körülbelül azonos volt a tatárjárásévál Magyarországon, azaz kb. a lakosság 30-40, sőt 50 %-át pusztította el. Európa lakossága a pestis következtében a XIV. század közepén 70 millióról kb. 50 millióra csökkent le. Kelet-Európába a járvány már csak legyengülve jutott el, a népsűrűség is alacsonyabb volt és kevesebb volt a zsúfolt város, így jóval kisebb volt a lakosság csökkenése. Magyarországon például az adott időszak táján a lakosság száma 2 millióról kb. 3 millióra emelkedett.

Hadjárataiban Nagy Lajos sokkal sikeresebb volt a Balkánon (a déli határokon húzódó védelmi sávot – Bosznia, Szerbia északi része, Bulgária északnyugati területei, Havasalföld – ismét szorosabb magyar hűbéri uralmi területté alakította) és Velence ellen.

A legnagyobb siker a Velence elleni háború volt, amelyben egyértelműen magyar uralom alá helyezte Dalmáciát. Ezeket a hódításait – Genovával szövetségben majdnem véglegesen megszüntette a velencei köztársaságot – az 1358-as zárai békében erősítették meg. Oly nagy hatású volt ez a siker, a béke, hogy a mai Zárában (a horvátországi Zadarban) a város egyik fő utcájának neve erre a békére emlékeztet. A béke egyik pontja szerint Velencének át kellett adnia Magyarországnak a középkor egyik legnagyobb ereklyéjét, remete Szent Pál holttestét, amelyet Nagy Lajos a szent nevét viselő magyarországi pálos rend miatt érzett nagyon fontosnak.

301

Nagy Lajos anyja III. Kazimir lengyel király nővére volt. Mivel III. Kazimirral kihalt a lengyelek első dinasztiája, a Piastok, ezért 1370-től 1382-ig Nagy Lajos lett a lengyel király is. Szó sincs arról, hogy a magyarok meghódították volna Lengyelországot, de az tény, hogy inkább Magyarországról kormányozta lengyel királyságát és a lengyel történelem egyik legmeghatározóbb törvényét, amely megerősítette a nemesek, a nagyurak jogait, amellyel Lengyelország végleg megindult a későbbi nemesi köztársaság felé, Nagy Lajos vagy ahogy a lengyelek nevezik Magyar Lajos 1374-ben Kassán adta ki.

A Kárpátoktól keletre, Lengyelországtól délkeletre eső Moldva az 1360-as években alakult ki. Eleinte magyar hűbéres volt, majd felváltva magyar vagy lengyel. A XV. század második felében Nagy István (román neve Stefan cel Mare) alatt függetlensége érdekében sikereket ért el a magyarok, a lengyelek, sőt a jelentkező oszmán törökök ellen (1475-ben a vászlói csatában (Vaslui), amelyben székelyek is harcolták a moldvaiak mellett). Végül azonban a XVI. században Moldvának végleg el kellett fogadnia a török hűbéri fennhatóságot; hasonló helyzetbe került, mint az erdélyi fejedelemség.

A következő képek a moldvai fejedelemség megalakulásával, majd a Stefan cel Mare alatti felvirágzásával kapcsolatosak:

Nagy Lajos két Máramarosban élő román nemzetiségű hűbéres családja (a Drágffyak és a Bogdánffyak ősei) az 1360-as években Moldvába ment, ahol megalapította a románok második államát, a Moldvát.

302

Két kép Moldvából (illetve Bukovinából) a XV-XVI. századból: Putna, amely keleti irányban a legtávolabbi gótikus épület, bár annak elég speciális) és a dragomirnai erődkolostor.

303

304

1351-ben Nagy Lajos Budára országgyűlést hívott egybe, amelynek rendelkezései döntően befolyásolták a későbbi magyar történelmet és életet: megerősítették az Aranybulla legtöbb rendelkezését és kimondták az egységes nemesi rend kialakulásának legfontosabb tételét, a nemesek egyenrangúságát. Az ősiség törvénye pedig kimondta a nemesi birtokok öröklésének rendjét: közvetlen leszármazott nélkül a birtok az oldalági rokonokra szállt, és csak akkor jutott vissza a királyhoz, ha nem voltak ilyenek. A bárók és a nemesek egaránt kötelesek voltak katonáskodni és egyképpen adómentesek voltak (a későbbiek nagy kárára).

Nagy Lajos király uralkodása alatt a nemesség két csoportra szakadt: voltak a király körüli udvari nemesek és volt a vármegyei nemesség. Romsics Ignác felhívta a figyelmet arra, hogy Arany János Toldija révén a magyar köztudat jól ismeri a két Toldi testvér – Miklós és György – közötti különbséget és állapotot. A két testvér pedig jól jellemzi a udvari és a vármegyei nemesség közötti viszonyt.

305

Fadrusz János: Toldi

Az 1351-es törvény a jobbágyság jogállását is meghatározta. Az egyházi tizes mellett a nemesi földbirtokosoknak is kellett fizeni: a kilencedet (ez nem tényleges kilenced volt, hanem a második tized, azaz értsd a kilencedik tized). Emellett a jobbágyok fizették a király által kivetett adókat is. Hogy a jobbágyok más helyekre való elcsábítását megakadályozza, a király rendelete szerint a kilenced mindenütt ugyanannyi volt: sem több, sem kevesebb. A szabad költözködés jog megmaradt, a jobbágyok kereskedhettek is, iparűzéssel is foglalkozhattak. Rabszolgaság ekkor már nincs. Nincsenek udvarnokok, várnépek sem. A robot már létezik, de még közel sincs olyan szerepe, mint amilyen lesz a XVI. századtól. A földesurak kötelesek szolgáltatni – az úriszék révén – a jobbágyok közt az igazságszolgáltatást.

A városok száma és jelentősége nőtt. Egyes városok, melyeket civitasnak neveztek és polgáraik kiváltságokat kaptak, azaz nem tartoztak a földesurak, a vármegye joghatósága alá. Ezekben a városokban megjelentek az egyes mesterségek művelőit közös csoportba gyűjtő céhek is. Azokat a kevésbé jelentős városokat, melyeknek lakói földesúri joghatóság alá tartoztak, azaz jobbágyoknak számítottak, mezővárosoknak vagy latinul oppidumoknak nevezték.

E városokban a XIV. században túlsúlyra került a hazájukból különböző német (például magdeburgi) városi jogok megszerzésével Magyarországra települt kézműves foglalkozású német elem. Az akkori Magyarország erejét, gazdagságát biztosító bányászat művelői – amiképpen Csehországban is – nagy arányban közülük került ki. A már korábban tárgyalt erdélyi szászok mellett a Felvidék jelentős részén telepedtek le: Pozsony és környéke, a mai Szlovákia középső része Körmöcbányától Selmecbányán és Zólyomon át Besztercebányáig és környékéig, a Szepesség a délibb Gölnic völgyétől fel a lengyel határig, Lublóig és Bártfáig. Emellett a Vág völgyében, Liptóban is több város alapítása fűződik a nevükhöz, pl. Rózsahegy, Németlipcse. Nagyobb városokban, mint például Pesten és Budán vagy Sopronban is túlsúlyban éltek a németek.

Ez a jelenség azonban nemcsak Magyarországra volt jellemző, a német kitelepedés a Baltikumba, Lengyelországba és Csehországba is nagyon jelentős volt. Csak két példa: a híres Prágai egyetem német vezetése ellen a csehek Husz János vezetésével „felkeltek” és mikor sikerült elvenniük a vezetést a németektől, akkor azok intézményesen kivonultak és Németországban megalapították a később szintén híressé váló Lipcsei egyetemet. A másik például az, hogy a lengyelek híres városát, Krakkót – a sárkányos monda ellenére – 1257-ben „német” várossá nyilvánították (ld. például a 2006-os kiadású Norman Davies: Lengyelország története 78. oldalán) és hogy a XVI. század elején Krakkóban még évente váltogatták a lengyel és német bírókat, ahogy nálunk is Budán, Kolozsvárott hasonló nemzetiségi alapú bíróváltogatás folyt.

306

Egy példa a felvidéki német lakosságú városra: Bártfa

Érdekesen alakult a bírók, városi vezetők „váltógazdasága” a felvidéki Zsolnán (Szlovákia, Zilina – német neve Sillein), ahol Nagy Lajos 1381-es rendelete vezette be a szlovákok és a németek közti városi vezetői váltást – ahogy egy zsolnai emléktábla tájékoztatja az arra járókat:

307

308

A kunszentmiklósi Kun emlékmű (a kun Miatyánk)

A szász és székely székek rendszere, amely már – mint láttuk – a XIII. században kialakult, a nemesektől, a vármegyétől és a jobbágyságtól elkülönülő autonóm része volt a magyar államnak. Hasonló autonóm székekbe tömörültek Nagy Lajos uralkodása idején a ferencesek által megtérített kunok és jászok. Nyelvüket is később elveszítve mind a kunok, mind a jászok beolvadtak a magyarságba. Egykor kun nyelven feljegyezték a Miatyánkot, mely ma olvasható a kunok emlékművén Kunszentmiklóson.

Nagy Lajos meg akarta téríteni a zsidókat, és mikor ez nem sikerült 1360 körül kiutasította őket az országból, bár néhány évvel később visszaengedte őket.

309

310

Dudits Andor freskója – a pécsi egyetem alapítása

Nagy Lajos és Vilmos püspök 1367-ben alapította Magyarország első egyetemét Pécsett. Ez nagyrészt megegyezett a közép-eutrópai egyetemalapításokkal (Prága 1348, Krakkó 1364, Bécs 1365), csak ugyanakkor sajnos nagy a különbség tőlük, hogy a pécsi egyetem csak néhány évtizedig működött.

Nagy Lajos korában indult el a nagy magyarországi városi plébániatemplomok építése. Ezek az eddig mutatott templomoktól nemcsak stílusukban – román helyett gót -, hanem az építtetőkben különböznek. Ezeket a híres templomokat – Kolozsvár, Brassó, Kassa – már nem a király vagy valamelyik gazdag nagyúr építtette, nem püspöki székesegyházak ezek, hanem egy-egy városi közösség nagyszabású közös alkotása.

311

Brassó (délkeleti irányban az utolsó nagy gótikus templom Európában)

312

Kolozsvár

313

Kassa

Nagy Lajos király idejében a magyarországi fémszobrászat Európa élvonalában volt, sőt mondhatni megelőzte korát – még az olaszokat is. Erre bizonyíték a Kolozsvári testvérek sok művéből egyedül megmaradt Szent György-szobor, amely ma ajándékozás révén a prágai Hradzsin udvarán látható:

314

A várak mellett e korban megjelentek a várpaloták – Magyarországon például a diósgyőri és a visegrádi vár.

315

Diósgyőr

316

Visegrád

Nagy Lajos korának híres történészi és művészeti emléke Kálti Márk krónikája, amelyet a sok szép színes festett betéte miatt Képes Krónikának is neveznek:

317

Kézai Simon és Kálti Márk

318

Képes Krónika

Kálti Márk uralkodója, Nagy Lajos trónra léptéig írta meg a magyarok történelmét, az I. Lajos alatti magyar történelmet és magának Nagy Lajosnak az életrajzát Küküllei János örökítette meg.

319

Mint már volt szó róla, az 1358-as zárai béke szerint az egykor még a római idők vége felé Egyiptomban barlangban élő Remete Szent Pál ereklyéjét Velencének át kellett adnia Magyarországnak. Lajos király az ereklyét a pálos remete rendnek adta, akik a fő kolostorukba, a mai budai Gyermekvasút Szépjuhászné nevű állomása mellett található budaszentlőrinci kolostorban helyezték el. Nagyon díszes zarándokhely alakult itt ki Remete Szent Pál tiszteletére, amelyet a törökök azonnal elpusztítottak – az egyik legnagyobb művészeti veszteségünket okozva.

320

A pálos rendet – mindig hozzá szokás tenne: az egyetlen magyar alapítású rendet – az esztergomi Boldog Özséb alapította a tatárjárás utáni időkben. Magyarországon nagyon népszerűvé vált – különösen Nagy Lajos idejében. Talán ő révén Lengyelországba is kikerült, ahol nem szenvedte el a rend a török hódoltságot és a rend központi kolostora és temploma a világhírű Czestochowa lett.

321

Magyarországon az eredeti pálos kolostorok, bár erdőben rejtetten léteztek, mind elpusztultak, ma már csak romok emlékeztetnek rájuk.

Így a Pilisben a magas Pilis hegy oldalában megbúvó Klastrompuszta, amely bizonyára a legelső pálos kolostor volt. A Balatonfelvidéken egymástól pár kilométerre több pálos romot találunk: Salföld és Ábrahámhegy közt az erdőben rejtőzik a salföldi nagy pálos rom, tőle csak pár lépésre a Badacsony keleti oldalában is találunk egy kisebbet. Tapolca fölött pedig az uzsabányai kőbánya közvetlen közelében egy újabbat. Nagyvázsony szélén az erdőszélen levő pálos romban aludja örök álmát a nagy törökverő Kinizsi Pál. Ide is pár kilométer – az országos kéket követve elérhető – a Tálodi rom. Folytathatjuk a sort a Mecsekbe átnézve, a Jakabhegyre, majd onnan egy nagyobb ugrással a Bükkbe, Bükkszentlélekre. Egy újabb ugrás a Bódva völgyéhez: itt a Martonyi pálos rom vár reánk. Majd ismét tovább – most a Zemplénbe, ahol Telkibányától délre a Potacsházi pálos romot találjuk.

322

Klastrompuszta

323

Salföld

324

Nagyvázsony

325

Tálod

326

Martonyi

327

Potacsházi pálos rom

Nagy Lajos királynak két lánya volt: az idősebb Mária és a fiatalabb Hedvig. Az idősebb örökölte a magyar királyságot, az ő férje lett Luxemburgi Zsigmond, a későbbi német-római császár és cseh király.

Hedvig (lengyel neve Jadwiga) a katolikus egyház szentje. Ő örökölte a lengyel királyságot. Férje a nagyhatalmú litván nagyfejedelem, Jagello lett. Ők ketten a Jagello dinasztia és a lengyel-litván perszonálunió alapítói.

328

17.  Zsigmond király és kora (1387 – 1437)

Luxemburgi Zsigmond, Nagy Lajos idősebbik leányának, Mária királynőnek férje, felesége révén magyar király, később német (1411), majd cseh király (1420), végül német-római császár (1433) is.

329

Magyarország déli részein, Horvátországban egy erős ellentábor inkább a nápolyi Anjou-kat óhajtotta a magyar trónra Zsigmond helyett, ezért Zsigmondnak csak hosszú évek, súlyos harcok, sőt tömeges kivégzések után sikerült megszilárdítani hatalmát Magyarországon. Ezek egyike – Hédervári Kont és társai kivégzése – a romantikus irodalom kedvelt témája volt. A nagyurak szövetsége 1401-ben még el is fogatta és Siklós várába záratta Zsigmondot.

Zsigmond korának legjelentősebb európai eseményei – a török veszély, az olasz quattrocentón és a 100 éves angol-francia háborún kívül – a Konstanzi zsinat és a cseh huszitizmus volt. Ezek előzményeként reformeszmék jelentkeztek a párizsi és az oxfordi egyetemen. Jan Hus vagy magyarosan Husz János, a prágai egyetem teológusa csatlakozott az egyháznak az apostoli szegénységhez való visszatérését követelőknek közé. Emellett úgy érvelt, hogy az Isten ígéjét csehül hírdessék, a két szín alatt való áldozással csökkentsék a papok és a laikus hívek közötti különbséget.

Husz János kitartott véleménye mellett, ezért Konstanzban 1414-ben megégették, amely Csehországban forradalmi helyzetet váltott ki. Újszerű harcmodoruk – elsősorban a tűzfegyverekkel ellátott harci szekerek – az 1420-as évek szinte állandó harcaiban legyőzhetetlenné tette őket.

Zsigmond cseh trón iránti ambiciói miatt Magyarország is belekeveredett a cseh husztiták elleni háborúba:

Prágai csata,

330

A kép bal felső sarkában látható a Vitkovi emlékmű, ahol a csata volt.

Csata Havlickuv Brodban (Németbródban):

331

A cseh husziták nagy győzelmeik után átlépték a cseh határt és támadásba lendültek Németország, Szilézia és Magyarország ellen. Miután a magyarok nehezen találtak ellenszert ellenük, az 1420-as évek végén és az 1430-as évek elején a Felvidék (mai Szlovákia) sokat szenvedett a husziták támadásai miatt.

Bár Zsigmond 1396-ban Nikápolynál súlyos vereséget szenvedett az oszmán törököktől, mégis szervező munkája miatt uralkodása legnagyobb eredményei a törökökhöz fűződnek:

 – Zsigmond úgy szervezte át a magyar sereget, hogy a nemesek kötelesek voltak katonákat küldeni a király seregébe – birtokaikkal arányosan (minden 20 jobbágy után egy íjászt kellett kiállítaniuk (telekkatonaság); ezentúl a nemeseknek nemcsak bel-, hanem a külföldi harcokban is részt kellett venniük;

 – Zsigmond szervezésében elkezdődött a hatalmas, az Adriától Havasalföldig húzódó védelmi vonal kiépítése sok várral, erőddel a török ellen, melynek közepén Nándorfehérvár (Belgrád) állt:

Klissza (Horvátország, Klis Split közelében),

332

Nándorfehérvár vagy Belgrád (Szerbia, Beograd),

333

Szőrény (Románia, Turnu Severin Drobeta).

334

Zsigmond uralkodása vége felé Erdélyben parasztfelkelésbe torkollló nagy elégedetlenség támadt, mert maga Zsigmond is rontotta a pénzt annak ezüsttartalmát csökkentve, amelyhez rájátszott Lépes György erdélyi püspök is. A kitört parasztfelkelés vezetője egy erdélyi köznemes volt, aki korábban a huszita háborúban harcolva megismerte azoknak harcmodorát.

Budai Nagy Antal előnevét a Kolozsvár melletti Buda helységtől kapta. Ő lett az 1437-es erdélyi parasztfelkelés vezetője, aki seregét a Kolozsvártól északkeletre Bábolna hegyre vonta össze.

335

 Budai Nagy Antal Dés mellett győzelmet aratott a nemesek fölött, amely után megkötötték 1437. július 6-án a kolozsmonostori egyezményt, amelyben a nemesség engedményekre kényszerült.

336

A kiújuló harcokban 1437. decemberében a parasztok vereséget Kolozsvárott a közben az ún. kápolnai unióban egyesült három erdélyi nemzettől (magyar nemesség, székelyek, szászok). Budai Nagy Antal a csatában elesett.

Zsigmond az ország főhelyét Visegrádról Budára tette át, ahol nagy palota építkezésekbe kezdett.

Zsigmond 1395-ben Óbudán egyetemet alapított, de – sajnos, a pécsihez hasonlóan – ez az egyetem sem volt hosszú életű; az 1420-as évek végén már nem működött.

18.  Hunyadi János és kora  (1440 – 1456)

Az 1440-as évek elején belső háború robban ki Magyarországon. Az egyik oldalon a csecsemő V. László (az első magyar Habsburg király, Albert és Zsigmond lányának gyermeke) hívei álltak.

V. László (Komáromban született.)

337

A másik oldal, amely inkább a közép és kis nemesség pártja volt, a fiatal Jagello Ulászló lengyel királyt választotta meg magyar királynak.

Hunyadi János, a híres nagy hadvezér

338

Jagello Ulászló pártján állt, és sikereket ért el a belső háborúban, de még inkább a török elleni harcokban:

Szőrény (Rumania, Turnu Severin Drobeta),

339

Marosszentimre (Rumania, Sîntimbru).

340

Hunyadi János nagy sikerei után egy nagy lengyel-magyar támadást indítottak a törökök ellen, de a hadjárat súlyos vereséggel zárult a bolgár tengerparti Várna melletti csatával 1444-ben. A csatában maga Ulászló lengyel és magyar király is elesett.

A király halála után a rendek Hunyadi Jánost kormányzóvá választották.

Hunyadi János, Magyarország kormányzója (1446 – 1452)

341

Hunyadi János kormányzósága idején nem sikerült csökkenteni a belső pártosodást: a közép és kisnemesség sorakozott fel Hunyadi mögé.

Ugyanakkor a még gyermek Habsburg (V.) László hívei, anyja pénzelte egykori huszita zsoldos uralta a Felvidéket (ők voltak a híres „cseh rablók”) – és ezt Hunyadi János nem tudta megakadályozni.

Ebben az időben tovább tartott a Várnánál elkezdődött török sikersorozat: a magyarok nagy veresége 1448-ban az ún. II. rigómezei csatában.

Hunyadi János híres győzelmet aratott a törökök fölött 1456-ban, ami 70 évvel meghosszabbította a középkori magyar állam létét.

342

A nándorfehérvári győzelem után kitört járványban meghalt Hunyadi János. A gyulafehérvári székesegyházban alussza örök álmát.

343

344

Az Anjou-, Zsigmond- és Hunyadi János korának művészetéről a Nagy Lajos alatti nagy városi templomépítkezésekkel kapcsolatban tettünk említést.

A Kolozsvári-testvérek „világelső” Szent György-szobrát is bemutattuk.

A falképfestészetben is születtek ebben a korban Magyarországon „világelső” alkotások: a radkersburgi Aquila János művei:

XIV. század vége

345

Aquila János Radkersburgban, Stájerországban született, de munkássága nagy része a ma Magyarország és Szlovénia közt megoszló Vas és Zala vármegye területére esett:

Velemér (1378),

346

347

Bántornyi (1378),

348

349

Mártonhely (1392),

350

351

és Nagytótlak.

352

353

Aquila János Veleméren magát is megfestette és ez ismereteink szerint a legkorábbi művész-önarckép. (Ez a vele kapcsolatos képek közt az első.) Pár évvel megelőzi Peter Parler, a prágai Szent Vitus-templom építészének ott látható magáról készített szobrát.

A Szent László-legenda egyik legszebb freskója, a székelyderzsi 1419-ben született.

354

Zolnay László 1974-ben a budavári ásatásoknál nagy felfedezésről számolt be, a budavári szoborleletről, amely valószínűleg Zsigmond király idejében készült (és rövidesen a föld alá került közel 450 éves álomra):

355

356

357

358

A korszak a városok számban és méretben való terjeszkedésének ideje volt, ami egyúttal a ferences rend térhódítását is jelentette. Az ő soproni és kolozsvári kolostoruk káptalanterme a vajdahunyadi lovagteremmel együtt a magyarországi gótikus teremépítészet megmaradt legfőbb értékei,

359

soproni

360

soproni

361

kolozsvári

Kolozsvári Tamás egyetlen ismert műve az 1427-ben elkészült garamszentbenedeki főoltár, melyet ma az Esztergomi Keresztény Múzeumban láthatunk.

Kolozsvári Tamás a magyar táblakép festészet első név szerint is ismert mestere.

362

20.  Mátyás király (1458 – 1490)

Mátyás király, Hunyadi János fiatalabb fia

363

Mátyás uralkodása idején volt utoljára Magyarország egy hatalmas állam szerepében.

Mátyás király palotája Visegrádon. Mátyás király – ő és udvara legalábbis – egyike volt a legelsőknek Európában, ahova eljutott Itálián kivül a reneszánsz. Könyvtára – a corvinák – világhírűek ma is.

364

Mátyás fiatalsága ellenére tehetséges vezetőtársakat választotta, akikkel hamar rendbe tudta rakni az elmúlt 20 évben a belharcokban megrendült államhatalmat.

Legjelentősebb reformja az adóreform volt, amellyel lényegesen emelte a királyi jövedelmeket.

A magasra emelkedett királyi jövedelmekkel nemcsak egy állandó zsoldossereget, a híres fekete sereget tudta fenntartani, hanem kulturális célokra is sokat tudott költeni.

Építkezéseiből fentebb láttunk egy látványos példát, a visegrádi palotát, amely már reneszánsz stílusú.

Könyvgyűjteménye, a corvinák máig világhírűek; Mátyás könyvtáránál csak a pápai rendelkezett több könyvvel:

365

366

Pozsonyban egyetemet alapított (Sajnos, ez is követte ez egyetemi elődei – a pécsi, az óbudai – sorsát: nem sokáig működött).

Buda előkelő helyen áll a könyvnyomtatásban: Hess András már 1473-ban kiadta az itteni nyomdájában a Budai krónikát (de sajnos, ahogy az egyetemeknél láttuk, ez a koraiság nem párosult a folyamatossággal. Hess után közel 100 évet kellett várni a rendszeres magyar nyomdára).

367

Ezen kívül Mátyás idejében még két nevezetes történészi munka készült: Thuróczy János krónikája és Bonfini regényes történeti írása, melyeket azonban – minthogy közben Hess nyomdája megszűnt – már külföldön nyomtattak ki:

368

369

Mátyás király idejére tehető az a nagy magyar technikai újítás (a szekerek első tengelyét körben mozgathatóvá tették), amely szinte forradalmasította a közlekedést, szállítást. Olyan sikeres volt, hogy a Kocs szóra utaló magyar kocsi szavunk sok nép szótárába bekerült: ld. pl. a német Kutschét vagy az angol coach-ot. Kocs faluban még emlékművet is állítottak ennek a technikai újításnak:

370

1485-től Bécs és Budapest között rendszeres postakocsi rendszert szerveztek: 15-20 km-enként állítottak be állomásokat, ahol lovakat lehetett cserélni, meg lehetett szállni. Naponta 70 km-t is lehetett így utazni.

Mátyás korának legnagyobb költője, Janus Pannonius volt, aki ugyan latinul írta műveit, de mint latin nyelvű 1ró Európa szerte szerzett ismeretséget. Ugyanakkor műveiben a magyar táj, élet, város – például Nagyvárad – kerül be a művészetek világába.

371

Janus Pannonius (1434-1472) eredeti neve Csezmiczei János. Európai hírű latin nyelven író költő volt, akit nagybátyja, Vitéz János nevelt, küldött Ferrarrába, majd Padovába tanulni.

Janus Pannonius hazatérve pécsi püspök lett, akinek diplomáciai szolgálatait Mátyás király többször igénybe vette.

Janus Pannonius 1471-ben részt vett a Vitéz János vezette összeesküvésben. Menekülés közben halt meg a zágrábi Medvevárban.

372

Mátyás személyesen vezetett hadjáratokat a törökök ellen:

Szabács vára (Szerbia, Sabac) a Száva folyó partján, melyet Mátyás 1479-ben visszafoglalt.

Az első ismert magyar nyelvű históriás ének, a Szabács viadala erről az ostromról szól.

373

Az utolsó jelentős magyar katonai győzelem a törökök fölött Erdélyben, 1479-ben Kenyérmezőn (Románia, Şibot) történt – Kinizsi Pál és Báthory István erdélyi vajda vezetésével..

374

Az 1468-1479-as cseh háború idején, melyet Mátyás a cseh koronáért folytatott, több tartományt elfoglalt, például: 

Trebitc városát kemény ostrommal,

375

Bautzen városát Lausitzban (ma Németország).

376

Mátyás élethű szobra az egyik bautzeni várostorony falán látható:

377

378

Uralkodása végén Mátyás (Habsburg) III. Frigyes német-római császár és osztrák herceg ellen folytatott sikeres háborút. A háború városok, várak nehéz, de sikeres ostromai sorozatából állott, például:

Bécsújhely (Ausztria, Wienerneustadt),

379

Bécs (Ausztria, Wien).

380

III. Frigyes, miután elvesztette fővárosát, Bécset, újat épített Linzben, ahol egy palotát is építtetett magának:

381

21.  A Dózsa-parasztháború (1514)

  Az 1514-es év a magyar történelemnek nemcsak a legszerencsétlenebb évei, hanem a legsorsdöntőbbek közé tartozik:

  – mert 1514 a mindkét oldalon borzalmakat hozó Dózsa György vezette parasztháború, a pusztulások, a kegyetlenségek és a háború következményeként az ország megmerevedésének éve volt;

  – mert az urak és a jobbágyok közt meglevő feszültséget, elfojtott haragot, sőt gyűlöletet csak növelte (nem épp a legjobb előjelként a közeledő török vihar elleni közös harcot tekintve);

  – mert a parasztháborút felhasználva bevezették a jobbágyság „örökös szolgaságát”, amely egyébként a parasztháború előtt már a levegőben lógott (Csehországban, az akkori társországban már korábban bevezették). Werbőczy joggyűjteményének, a Tripartitumnak jogszokás jellegű elfogadása, a benne leírt Szentkorona-tan minden előnyével és hátrányával évszázadokra döntő hatást gyakorolt Magyarország történelmére.

382

Dózsa György szobra szülőfalujában, a háromszéki Dálnokon

  A parasztháború talán legjobb összefoglalását Nemeskürty írta le a Mi magyarok című művében:

  Az egyébként, hangoztatjuk, anyagi jólétben élő országban fokozódó ingerültség, nyugtalanság, feszültség érződik. A parasztok és kisnemesek, a városi polgárok egyre erősebbek, tényleges részt kívánnak maguknak a hatalomból s ez a türelmetlenség minden egyes országgyűlésen világosan és fokozódva nyilvánul meg. (Lásd az 1505-ös rákosi határozatot a trónöröklésről.)

  Ebben a közhangulatban hirdeti meg Bakócz Tamás bíboros, esztergomi érsek, 1. Leó pápa megbízásából a törökellenes keresztes hadjáratot Magyarországon. Végre egy pápa, aki komolyan akar segíteni, aki felismeri a veszélyhelyzetet. végre egy magyar főpap, akire hallgatnak Rómában (volt rá esélye, hogy ő, tudniillik Bakócz legyen a pápa), végre egy pénzzel-hatáskörrel párosított hadseregszervezés, mely túlterjed a magyar országhatárokon … Ámde mindezt csak mi, ma mondjuk, a mából a múltba merengve; Bakócz kortársainak sem a törökellenes hadjárathoz nem fűlt a foguk, sem ahhoz, hogy a paraszti sorból magát felküzdött Bakócz, Mátyás egykori bizalmasa, akinek ráadásul a Vatikánhoz is jó kapcsolatai fűződnek, ekkora hatalomra tegyen szert, nemzetközi sereggel a háta mögött, mely hadseregnek a király nem is parancsol. Se vezért, se szervezőt nem találtak a keresztes hadhoz. Így hát pontosan máig sem tisztázott módon végül is egy délvidéki lovastiszt lett a vezér, aki éppen azért tartózkodott Budán, mert hőstettet hajtott végre – párviadalban megölt egy török főtisztet – és a király személyesen tüntette ki, megajándékozván Dózsa Györgyöt egy aranyláncon kívül némi jobbágyfaluval. Lett tehát vezér. 

  Honnan kerültek a szervezők? 

  Hát a ferences barátok soraiból. 

  Honnan kerültek a keresztes vitézek? 

  Hát az éppen munka nélkül ténfergő marhahajcsárokból, elcsapott katonákból, a fekete sereg megmaradt zsoldosaiból, szökött jobbágyokból, csetepatéra és érvényesülésre vágyó kisnemesekből.

  Képzeljük el, amint ezt az ijesztő gyorsasággal növekvő sereget ott a Rákos mezején a ferences barátok magyar nyelvű prédikációikkal serkentik, elmesélvén, hogy a Megváltó nem kedvelte a gazdagokat, hogy Isten előtt mindenki egyenlő. Ugyanakkor ez a sereg komolyan vélte, hogy a törökre támad. Ők a maguk bőrén tapasztalták a veszélyt, hiszen az egyre sűrűbben be-becsapó török portyázók nem a nagyurak kastélyaira rontottak, hanem a falvak, tanyák népességét dúlták-zaklatták. 

  Mire a kormány észbekapott, a keresztes vitézek már az Alföldön át vonultak dél felé. 

  Csakhogy. 

  Itt az aratás ideje. Közeledik a nyár. Ki fog learatni? Vissza kéne valahogy csalogatni a munkás kezeket. Jó ötletnek tűnt, hogy egyes megkergült nemesurak rabul ejtették az otthon maradottakat, üzenve általuk, hogy ha hazajöttök, szabadon leszünk engedve. A király is kibocsátott egy mérges parancsot, hogy menjen mindenki haza, a keresztes had le van fújva. Igen ám, de ehhez neki joga nem volt. Csak a pápának lett volna ehhez joga. Bakócz elbizonytalanodott. Két tűz közé került. A ferences barátok meg csak hirdették az igét, szavukkal gyújtogatva a lelkek száraz kóróját. 

  Ha csak egyetlen országnagyunk is észbe kap, és erőltetett menetben, káprázatos ígéretekkel- föld, pénz, rang, előmenetel – amint azt Hunyadi János sikerrel tette jó ötven-hatvan évvel azelőtt, a ferences Kapisztrán társaságában és egyetértésével- a törökre zúdítja ezt a paraszti sereget: minden jóra fordul. Akár győznek, akár vesztenek. 

  Ámde ehelyett a nemes urak egyre tüzesebben csipkedték a vonuló paraszthadat. Azok is egyre ingerültebben suhintottak vissza. 

  1514 nyarán lángban állt az ország. 

  Dózsa György már a Temesvárba zárkózott Báthori nádort ostromolta, amikor a király kérlelésére udvari ellenfele, az addig semlegesen kiváró Szapolyai János erdélyi vajda rátámadt Dózsára, seregét szétverte, őt magát egy fazsámolyra kötözve, izzóra tűzesített kerékabronccsal „megkoronázva” kivégeztette. 

  Az ősszel egybegyűlt országgyűlés kárörvendő kéjjel szavazott meg jobbágyellenes törvényeket, amelyeket Werbőczy István nem átallott írásba foglalni, örök emlékezetül; Így a magyar parasztságot, lejáratott, de igaz szóval: a magyar dolgozó népet akkor tette rabbá, amikor legnagyobb szükség lett volna a két karjára.

  Az a tény, hogy Magyarországon 1514-ben parasztháború tört ki, közel száz év forrongó előkészületei és jelzőtüzei után – Budai Nagy Antal, székely felkelések – arra mutat, hogy a legalsóbb néprétegek is kezdték a maguk szerény részét kikövetelni a hatalomból, azaz dehogyis a hatalomból, csak az országból és annak életéből. Ha a felkelés leverése után az országvezetők megelégedtek volna a vezérek kivégzésével, nem történt volna tragédia. Az igazi tragédia a magyar paraszti nép kollektív büntetése volt. 

  Még tizenkét évünk van Mohácsig .

  A következő térkép a fő színhelyeket mutatja be:

383

  A következő térképen a parasztháború hadmozdulatait gyűjtöttük össze. Mint szó volt róla, a fő mozdulatoktól független helyi mozgalmak helységeit dőlt betű jelzi. A parasztok három fő hadának mozdulatait és Szapolyai végső támadását vastagabb vonal jelzi, míg a másodlagos jelentőségű manővereket vékonyabb vonal:

384

Dózsa György kivégzésének színhelye Temesvárott, a Béga folyótól délre (a város központjától délre) a mai Bulevardul 16 Decembrie 1989 és a Strada Gheorghe Doja találkozásánál volt (nem messze attól a református lelkészi hivataltól, ahol 1989-ben Tőkés László fellépése kiváltotta a Romániai forradalmat). A múlt század elején Temesvár lakói – „kegyeleti engesztelésül” – állították ezt a emlékhelyet. A magyar felírás a hátoldalon látható.

385

22.  Jagello-család Magyarországon (1490 – 1526)

Mátyás halála után utódlási küzdelem alakult ki, miután a főurak nem teljesítették a Mátyásnak haláluk előtt tett esküjüket, azaz hogy utódául Mátyás törvénytelen gyermekét, Corvin Jánost választják meg.

Az utód végül Jagello II. Ulászlóra esett: egyrészt talán nem láttak benne egy erős uralkodót, aki ténylegesen uralkodna felettük, másrészt talán reménykedtek, hogy a Jagello-család mérhetetlen, szinte a törökével vetekedő birodalma (Lengyel-, Cseh-, Magyarország és Litvánia) erős szövetséget, védelmet nyújthat az országnak. De reményeikben csalatkozniuk kellett.

A Derencsényi Imre bán vezette horvát nemesi sereg súlyos vereséget szenvedett a törököktől 1493-ban Udbina mezején.

386

A magyar történelem egyik legtragikusabb eseménye a mindkét oldalról nagyon kegyetlen és pusztító parasztháború, melyet egy székely kapitány, Dózsa György vezetett 1514-ben (ld. az előző fejezetben).

Erdélyben az állandó török fenyegetettség és támadások miatt a szász és székely autonóm közösségek vártemplomok sorát építették fel – a magyar állam támogatásával (adóelengedés, kedvezések). Néhány példa:

Szászhermány (Rumania,Hărman),

387

Nagybaromlak (Rumania, Valea Viilor),

388

Csíkkarcfalva (Rumania, Cîrţa),

389

Csíkrákos (Rumania, Racu),

390

Az önző, tehetségtelen államvezetés egyre jobban tönkretette, elszegényítette a magyar államot (például a velencei követ levelei jól jellemzik ezt a folyamatot). A hoszzú védelmi várvonal, amelyik Raguzától Nándorfehérváron keresztül a havasalföldi Szörény váráig húzódott rendkívül megterhelte a magyar állam amúgy is szegény kincstárát, kínlódó gazdaságát.

Az országban nemcsak a nemesek és a jobbágyok közt volt feszültség, de a kis és nagy nemesek között. A kis és középnemesek magyar uralkodót akartak, míg a Jagello II. Ulászló kettős házassági szerződést kötött a Habsburgokkal, amely későbbjogalapot adott Habsburg I. Fedinándnak, hogy a magyar korona felé kinyújtsa kezét.

Az erőviszony Magyarország az oszmán birodalom között egyre jobban megromlott a törökök javára. Az 1510-es években a legnagyobb hódító szultán, I. Szelim szinte megtöbbszörözte a birodalmát: míg az európai oldalon gyanús béke honolt, addig Szelim mehgódította Szíriát, Mezopotámiát, Palesztinát, nagy arab területeket, Egyiptomot és tovább is az afrikai partvidéknek még jó részét. A kialakult erőviszonyokat tekintve a vészterhes 1456-ban még sokkal nagyobb esélyei voltak Magyarországnak.

És Szelim fia és utóda is hasonlóan tehetséges és elszánt hódító volt, mint az apja. Ő volt Szulejmán vagy I. Szolimán, a nagy (1520-1566). Ő azonban megfordította a török sereg támadási irányát: keletről nyugatra – és az első célponttá Magyarország vált.

391

Nándorfehérvár (Serbia, Beograd), a magyar déli védelmi várrendszer legfontosabb láncszeme 1521-ben hősies védekezés után Szolimán szultán kezébe került.

392

Szinte felüdülés, ha körülnézünk a Jagello-kor legszebb művészeti emlékei közt, melyek a gótika és a reneszánsz között ingadoznak.

Felvidéken két nagy mester is alkotott ezekben az években: az első Lőcsei Pál.

393

Lőcsei Pál a szepességi késő gót faszobrászat legjelentősebb mestere. Fiatal korában valószínűleg Veit Stoss krakkói műhelyében tanult, majd visszatért Lőcsére, ahol az ún. lőcsei iskola vezető mesterévé emelkedett.

Lőcsei Pál 1518-ban készült el fő művével a lőcsei Szent Jakab-templom 18 méter magas szárnyas oltárával.

394

A lőcsei Szent Jakab-templom, Lőcsi Pál főbb műveinek helye

395

Lőcsei Pál szlovák nyelvű emléktáblája

Feltehetően Lőcsei Pál és műhelye alkotásaival találkozhatunk Leibicben,

396

397

Kisszebenben

398

és Szepesszombaton is.

399

400

A másik kortárs nagy mestert csak M. S.-ként ismerjük. Elsősorban Selmecbányán alkotott:

401

M. S. mester a magyarországi  késő gót festészet nagy képviselője. Legjelentősebb alkotása az 1506-ban a selmecbányai Szent Katalin-templom főoltárának festményei. Az egykori nyolc táblaképből csak hat ismert: a leghíresebb a Vizitáció a Magyar Nemzeti Galériában Budapesten látható. Négy táblakép az esztergomi Keresztény Múzeum kincse, míg egy pedig Szentantalban a templomban látható.  Korponán is feltételezik egy művét.

 A Magyarországon a korszakban szinte virágzó reneszánsz művészet két nagy példája: az esztergomi Bakócz-kápolna és a gyulafehérvári Lászói-kápolna:

402

esztergomi Bakócz-kápolna

403

a Bakócz-kápolna kupolája

404

a gyulafehérvári Lászói-kápolna

23.  Magyarország zuhanása (1526-1532)

Az 1526-tól 1532-ig terjedő hat esztendő volt az ország legmélyebb zuhanásának időszaka. 1526-ban, sőt még 27-ben is a nemzetközi közvélemény Magyarországot az európai államok közössége egyik jelentős tagjának ítélte, hiszen

• II. Lajos sógora V. Károly német-római császár és spanyol király volt, anyai nagybátyja pedig Európa másik fő hatalma, I. Ferenc francia király (más kérdés, hogy a Mohács felé induló Lajos királynak nem tudtak (vagy nem is akartak) segíteni;
• a franciák vezette Cognac-i Liga egyenrangú szövetségesként hívta meg a (Szapolyai) János király uralta Magyarországot 1527-ben.

Ebben a hat évben azonban Magyarországot döntő csapások, pofonok érték, amelyek következtében kiesett a vezető európai országok társaságából, sőt elindult azon az úton, hogy Magyarország nemcsak a térképről tűnt el, hanem majd, hogy nem az emberek tudatából is.

1526. augusztus 29-én Szolimán szultán döntő győzelmet aratott a magyar sereg fölött Mohács mellett.

Ezzel összeomlott a középkori magyar állam.

405

Utólag úgy tűnik, hogy a mohácsi katasztrófánál is nagyobb csapás volt Magyarországra nézve a király halála.

406

II. Lajos magyar és cseh király a csata után menekülés közben belefúlt a megáradt Csele patakba.

Az elkövetkezendő másfél-, kétévszázad borzalmait, pusztulását, emberveszteségét előlegezi meg a pusztamaróti vagy a pilismaróti mészárlás (nincs megnyugtatóan eldöntve, hol is történt ez a tömeggyilkolás.) A pilismaróti emlékmű azt idézi föl, hogy Dobozi Mihály feleségével egy lovon kísérelte meg a menekülést, de mikor látta, hogy a törökök utólérik, feleségét, majd magát megölte.

Két héttel a mohácsi tragédia után magyarok ellenállást kíséreltek meg az egészen Győrig törő törökök ellen Pusztamarótnál, de szekérvárukat a törökök szétágyúztak és körülbelül 25 ezer embert mészároltak le.

407

            Pusztamarót

408

            Pilismarót

A történészek, de a közvélemény a bajok fő okaként emlegetik, hogy 1526 végén az ország két királyt is, Szapolyi I. Jánost és Habsburg I. Ferdinándot megválasztotta, ami elindította a belháborút. Még nagyobb baj, hogy a két világhatalomnak, a töröknek és a Habsburgnak fő harci színterévé Magyarország vált, és miután nem tudták egymást legyőzni, ezért Magyarországon a kettős királyság formájában rögzült az állandó belháború is.

Szapolyai Jánost 1526 őszén, a Mohácsi csata után magyar királynak választották (I. János). (Szapolyai János Szepesvárában (Szlovákia, Spišské Podhradie) született.

409

Ugyanakkor azonban még 1526-ban Habsburg Ferdinándot is magyar királlyá választották a főnemesek egy csoportja. (I. Ferdinánd 1564-ben halt meg és Prágában a Szent Vitus templomban temették el.)

410

411

412

Ezzel kialakult Magyarországon a kettős királyság.

1527 őszén V. Károly német landknechtjei, akik I. Ferdinánd érdekében törtek be Magyarországra, legalábbis erkölcsi értelemben és utóhatásában Mohács nagyságrendű vereséget mértek Tokajnál Szapolyai János magyar seregére.

A baj tovább tetőzött, mert miután az egész ország Ferdinánd kezére jutott, Szapolyai János lengyel királyi sógorához menekült (mert neki is ilyen európai nagyság szintű sógora volt; ámbár ő sem kapott semmi tényleges segítséget a nagy rokontól). Ekkor Szapolyai János köevetei révén „kiegyezett” a nagy törtök szultánnal, aki megígérte, hogy Jánost visszasegíti a magyar trónra. Nyílván nem egészen önzetlenül,

amelynek jó látható szimbólikusnak is tekinthető jele volt (egyúttal egy óriási lelkipofonnak), hogy Jánosnak 3 évvel a mohácsi tragédia után napra és helyre pontosan kellett a szultán előtt megjelennie (állítólag kezet is csókolnia).

A mohácsi jelenet után 2 hónappal később azonban láthatóvá vált, hogy Szulejmán Buda után Bécset már nem tudja elfoglalni. Ezután mindenki tudhatta, hogy hosszantartó világ- és belháború az országra Magyarország területén. Voltak, akik a maguk pecsenyéjét sütögetve át- meg átpártoltak aszerint, hogy állt a hadihelyzet, honnan reméltek nagyobb vagyont, birtokot, címet, de voltak olyanok is, akik a maguk hite és tudása alapján választottak a szerint, kitől remélhették jobban Magyarország jobb jövőjét.

Magyarország megaláztatása tovább folyt: míg a keleti oldalon Szulejmán tulajdonképpen egy kormányzót küldött a kalandor Gritti személyében János és a magyarok fejére, addig „nyugaton” egymást követték az idegen zsoldosok és idegen vezéreik; egyúttal elkezdték a magyar hivatalok Pozsonyba, Bécsbe helyezését és a közös birodalmi huvatalokba való beolvasztását.

1532-ben Szulejmán újabb kísérletet tett Bécs elfoglalására:

A Bécs elleni támadás 1532-ben megismétlődött, de ezúttal Szulejmán nem jutott el Bécsig, mert egy város és vára, Kőszeg megállította.

413

414

Kőszeg védelmének vezetője Jurisich Miklós volt, egy az Adria mellett fekvő Zenggben (Horvátország, Senj) született horvát.

Kőszeg várának hősies megvédése a magyar hadtörténelem dicsőségtábláján elől ragyog – egy nagyon fontos tényt azonban nem szabad elfelejteni, amelynek döntő jelentősége van:

ugyanis a török támadás hírére a német birodalmi gyűlés egy óriási német sereget állított fel (közel 100 ezrest, amely harctéren is egyenlő ellenfele lett volna a töröknek!), melyet Bécsújhelyre küldött, a magyar határ mellé, de a következő utasítással – és ez a lényeg – a sereg csak a német birodalmat védheti, Magyarországra nem mehet át.

Eddig Magyarországon nagyon sokan azért támogatták Ferdinánd királyságát, mert – és ezt Ferdinánd is hangoztatta – bátyja, V. Károly világbirodalmában megbízhatnak. Ő majd megvédi Magyarországot is a töröktől. Most azonban jól láthatóvá vált, a német birodalom csak saját területét védi meg!

És hogy ez így van, és nemcsak szándékban, hanem a tényleges erőviszonyokban, 1537-ben látványosan bebizonyosodott. Ebben az évben ugyanis Ferdinánd egy nagyon erős német sereget – ha nem is 100 ezrest – állított fel Katzianer vezetésével. Ez a sereg azonban katasztrófális vereséget szenvedett 1537 szeptemberében Garánál (Eszéktől délre; Gorjani a helység horvát neve; innen származott korábban ahíres Garai-család). A sereg 30 000 katonája vagy elpusztult, vagy fogságba és így rabszolgaságra került.

Mindez sok vezető magyart elbizonytalanított, mit is tegyenek, hova álljanak. Bizonyára nemcsak a birtokszerzés, hanem ilyen meggondolásokkal is cseréltek királyt sokan.

24. A legnagyobb pusztulás kora Magyarországon (1526-1604)

Az 1526 augusztus 29-i Mohácsi csata megásta a középkori jelentős Magyarország sírját. Az ezt követő 40-45 év meghozta az ország fokozatos alásüllyedését és ha hozzávesszük az 1591-1606-os 15 éves háborút is, akkor a legnagyobb pusztulását. Ezt az időszakot nézzük át – némi ismétlést és egyes eseményeket megelőlegezve és a pusztulást kihangsúlyozva.

Szokták mondani, hogy törvényszerű volt Magyarország elbukása, hiszen két világhatalom közé szorult. Egyrészt az I. Szelim szultánnak az 1510-es években elért óriási hódításaival világhatalommá lett Török Birodalom, másrészt a Habsburgoknak Németországtól Olaszországon, Németalföldön keresztül Spanyolországig, sőt akkor már az új amerikai spanyol gyarmatokig nyúló hatalma vette körül. A magyar sereg alig több mint egy év alatt mindkét hatalom katonáitól nagy vereséget szenvedett. A törököktől elszenvedett mohácsi katasztrófa közismert, a német landsknechtektől ránk mért 1527 szeptemberi tokaji vereség már kevésbé. Eddig törvényszerű a helyzet. Ugyanakkor az ország teljes alásüllyedését, igazi elpusztulását már a Ferdinánd és Szapolyai János közti évtizedekig folyó belharc hozta meg, amely nemcsak az egymás pusztítása miatt volt oly káros, hanem azért, mert a magyarság már nem volt képes egységesen fellépni egyik irányban sem, azaz tényleges erejénél sokkal kevesebbet tudott felmutatni. Így Magyarország rohamosan leértékelődött a világ szemében. 1528-ban I. Ferenc francia király még fontos szövetségesként hívta meg Szapolyai János Magyarországát a Habsburgok ellen szervezett Cognaci Ligába, I. Ferdinánd magyar királyságába a vezető tisztviselői helyekre magyarokat állított, a seregek élén magyar főurak fontos szerepet játszottak – aztán nézzük meg, mivé változott a világ néhány évtized alatt!

Pedig lett volna erő! Ha nem is a győzelemhez, de hogy az egyik vagy másik oldalon rangosabb helyet őrízzünk meg és elkerüljük a majdnem teljes pusztulást. Vegyünk három példát:

• Mohácson a vereséget szenvedő magyar sereg csak körülbelül fele volt az akkor harcba állítható seregnek: egyrészt

nem voltak ott Mohács mezején Frangepán Kristóf horvát bán, másrészt Szapolyai János erdélyi vajda katonái sem. (Más kérdés azonban, hogy volt lehetséges, hogy Szulejmán hatalmas serege előbb ért el Drinápolyból a Balkánon keresztül Mohácsra, mint a három magyar seregrész!);

• 1550-ben Fráter György az egykori Magyarországnak körülbelül egynegyedét kitevő Erdélyből és Részekből egy körülbelül 50 ezres sereget – a Mohácson vereséget szenvedő magyar sereg kétszerese! – tudott rövid idő alatt kiállítani, mellyel a törökökkel szemben is nagy sikert tudott elérni;
• ez a méretű sereg annyi pusztulás után is felállt 1595-ben, mikor Báthory Zsigmond belevitte Erdélyt a Tizenötéves háborúba. Rövidesen egész Európa visszhangozta nevét, miután Gyurgyevónál – a román Vitéz Mihállyal szövetkezve – tönkre verte a Szinán nagyvezér által vezetett török fősereget!

Sokan mondták, hogy nem is a Mohácsi csata volt az igazi baj, hanem hogy II. Lajos királyunk ott veszett. Én is így érzem: ha nincs a több évtizedes belháború, mely Ferdinánd és Szapolyai János között folyt, melyet a külső hatalmak és a belső nagyurak is nagyon is kihasználtak, talán országunk nem pusztul el annyira!

————————————————————————————————-

Az egykori Magyarországot 27 tájegységre, részre osztottuk és az 1526 – 1604 közötti nagy pusztulás folyamatát e részek szerint nézzük át. E 26 rész a következő:

10	Budapest és környéke
11	Északkelet-Dunántúl
12	Nyugat-Dunántúl
13	Dél-Dunántúl
14	Déli Felvidék
15	Nyugat és Észak-Alföld
16	Déli Tiszántúl
17	Északi Tiszántúl
18	Délnyugat-Felvidék
19	Északnyugat-Felvidék
20	Délközép-Felvidék
21	Észak-Felvidék
22	Kelet-Felvidék
23	Kárpátalja
24	Észak-Partium
25	Dél-Partium
26	Kelet-Bánság
27	Nyugat-Bánság
28	Dél-Erdély (Hunyad és Fogaras)
29	Északnyugat-Erdély
30	Északkelet-Erdély
31	Székelyföld
32	Szászföld
33	Délvidék
34	Kelet-Szlavónia
35	Nyugat-Szlavónia
36	Horvátország (eredeti, szűkebb értelemben vett)
37	„külső”
38	„Erdély”
39	„Magyarország”

Az 1. ábrán az egykori Magyarország 27 tájegységét, részét mutatjuk be, amely szerint vesszük végig az kortárs krónikaírók szemével.

Az utolsó 3 egység (a 37-39.) segédszám: a 37-es jelöli az országon kivüli, a 38. az egész Erdélyre és végül a 39. a teljes Magyarországra vonatkozó eseményeket.

415

1. ábra – Magyarország 27 része

A következő 2. ábrán Magyarország 1526-1604-es pusztulását jellemezzük. A ráccsal jelölt részeken folytak legintenzívebben a harcok, arra haladtak a hadjáratok, azaz e területeke szenvedtek a legjobban – tekintettel arra, hogy nemcsak a közvetlen harcok, hanem a nagy hadseregek ellátása még fegyelmezett körülmáények között is rendkívül megterhelték az érintett tartomány lakosságát, eszközeit. A vizszintes vonallal jelzett területek a közepesen megterhelt területek, míg a külön nem jelöltek a – viszonylag – nyugodtabb a helyek.

416

2. ábra – Magyarországon folyó hadműveletek területei 1526 – 1604-ban

A következő három ábrán (3-5. ábra) az előző ábrához hasonló ábrázolással szintén Magyarország 27 tájegységének, illetve részének leterhelését mutatjuk be, de a teljes vizsgált időszak három részre osztva: 1526-1550, 1551-1570, 1571-1604.

417

3. ábra – Magyarországon folyó hadműveletek területei 1526 – 1550-ben

418

4. ábra – Magyarországon folyó hadműveletek területei 1551 – 1570-ben

419

5. ábra – Magyarországon folyó hadműveletek területei 1571 – 1604-ben

Néhány korabeli szemelvénnyel érzékeltetjük a borzalmakat, veszteségeket:

Baranyai Decsi János a tatárokról:

A tatárok kegyetlen nemzetsége már négy hadjáratot vezetett Magyarországra, mint ezt a történelemkönyvekbõl tudjuk. Elsõ betörésük IV. Béla uralkodása alatt történt, akit az egész ország véres feldúlása után az Adriai-tenger szigeteire üldöztek. Innen tért viszsza aztán e király a rhodoszi keresztesek és a Frangepán grófok segítségével korábbi méltóságába, miután ez ocsmány ellenség, három évet töltve Magyarországon, eltávozott. Második betörésük IV. László idejére esett, aki V. István fia volt; ekkor a tatárok az egész területet széltében-hosszában egészen Pestig zsákmányolással és gyújtogatással emésztették fel, és a benyomulásukat követő évben hatalmas zsákmánnyal tértek vissza oda, ahonnan jöttek. Magyarország elleni harmadik háborújuk atyáink emlékezetében él, kiknek idejében Szolimán császár parancsa biztatta fel őket, mire Felső-Magyarország Tiszán innen és túl eső részeit végigportyázták, kifosztották, számlálhatatlan férfit és nőt gyászos rabságra hurcoltak, majd miután Szolimán Szigetet és Gyulát elfoglalva eltávo- zott az élők sorából, visszamentek Szkítiába. Ez után huszonkilenc évvel, amikor még sokan éltek azok közül, akik belekóstoltak Magyarország kegyetlen pusztításába, talán, hogy kieszközöljék a szolgasorból való szabadulásukat, összeesküdtek a keresztyén vallás ellen és a mohamedán mellé álltak, Murád császár és Szinán basa minden nehézség nélkül rávette őket, hogy negyedszer – ó, bárcsak utoljára! – megkísértsék a hadiszerencsét Magyarország ellen; azzal a szándékkal indultak, mintegy egymással versengve, a hadjáratba, hogy hallatlan kegyetlenségükkel az elmúlt idők borzalmait is felülmúlva olyan gonoszságokat fognak elkövetni, amilyeneket halandó még mesében sem hallott. Hogy pedig a keresztyén fejedelmek bizonyosságot szerezzenek arról, miféle – nem mondom, emberekkel, inkább – szörnyekkel és rút vadállatokkal van dolguk, szükséges, hogy ehelyt közzétegyük hallatlan kegyetlenségük egyik-másik példáját, hogy a keresztyének végre felocsúdva megtanuljanak egy akarattal hadba szállni a barbárok ellen. Játék és szórakozás volt számukra a levegőbe hajigált, rívó gyerekek szétszabdalása vagy nyakuk karókkal való átdöfködése. Szinte egyetlen férfinak, előrehaladott korú asszonynak sem irgalmaztak, hanem korra, nemre való tekintet nélkül mindenkit kegyetlenül szétmarcangoltak. A szűzeket azonban és a szemrevalóbb asszonyokat, akiket csinosabb külsejük vagy fiatalságuk ajánlott, sosem hallott ki-csapongásokra megtartották, ezeket aztán – többnyire a földhöz kötözve – addig kínozták felváltva, míg legtöbbjük belehalt e gyalázatba. A serdületlen leányokat és fiúkat irgalmatlan és elvetemült szerelmeskedéssel halálra kínozták, majd az útszélre vetették õket. Az asszonyokat férjük, a leányokat szüleik előtt becstelenítették meg kényük szerint. Ha étkezéshez telepedtek, a szorosan megkötözött foglyokat asztalnak, széknek használták. A temetõkben kiásták és összeszurkálták a halottakat, zsákmány kedvéért szívesen kegyetlenkedtek a kikapart hullákon is. Az ökröket elöl, hátul megnyúzták, tulajdon nyers bőrükkel összekötözték, a fogoly asszonyokat és szüzeket gyalázatképpen megfosztották ruhájuktól, öszszebilincselték őket, és barom módjára meztelenül maguk előtt hajtották, ha fáradtságukban nem tudtak továbbmenni, kancsukával verték őket irgalmatlanul. A szomorúság és fáradtság miatt szomjazó fiúkat, lányokat lótejjel itatták. Az éhezõket félig nyers lóhússal etették. A terhes asszonyokat éretlen magzatukkal együtt szétszaggatták, hogy megnézzék, hogyan fekszik a magzat az anyaméhben, és gyönyörködve legeltették szemüket ez iszonyú anatómiai leckén. Borzad a lelkem végiggondolni és szégyellem egyenként elmesélni a hallatlan kegyetlenség többi változatát, amit e gyászos időben többnyire tulajdon szemünkkel láttunk, de legalábbis szemtanúktól hallottunk.

Forgách Ferenc a „szövetséges” zsoldosokról:

Felsorolták ezután, hogy Balassa meg a németek miféle gaztetteket és jogtalanságokat, károkat és gondokat okozták, mert a katonaság ekkor is, mint már korábban is mindig, szerte kószált a falvakban; ahova bevetődött, elhurcolta a jószágokat és a mindenféle élelmiszert; szállásadóikat és asszonyaikat levetkőztették, az iparosokkal ruhákat csináltattak, rengeteg embert irgalmatlanul legyilkoltak, sok falut és községet felgyújtottak és mindebben nem tettek különbséget főurak nemesek vagy mások között, úgyhogy senki háza sem mentesült ezektől a csapásoktól.

… „ellenség módjára tomboltak, csapatonként vagy csak úgy összeverődve kószáltak, nemcsak a parasztokat, hanem az útjukba akadókat is fosztogatták, az ellenszegülőket pedig felkoncolták. Mintha ellenség földje volna, tűzzel-vassal pusztították, dúlták; amennyire csak portyázásaik során elvetődtek, minden épületet, egész falvakat leromboltak és földig égettek. Amikor a rettegés a távolabb élőkre is kiterjedt, elnéptelenedett a környék.”

magyar magyar ellen – egy példa a sok közül: Kővár osztroma:

1567-ben János Zsigmond két várat foglalt el: előbb Kővárat, majd Nagybányát. Mindkét ostrom nagyon véres volt és a végsőkig folyt, amelynek a végén a védőket mind felkoncolták. Mintha Szigetvár török elfoglalásáról írnánk. Nem, itt magyar magyar elleni harca folyt!

Kővár ostromának véres és szomorú végét Forgách Ferenc krónikájából vesszük:

„Két közkatona: Déghy János és Somogyi Mihály ekkor hajtotta végre derék tettét: egyre közelebb küzdötték magukat a falhoz, majd jelenthették, hogy a védők felhagyták a külső várat.

Mert Viczmándy Tamás és Sólyom Péter, mikor láthatóvá vált az ostromló ellenség készülődése, azt hitte, hogy a belső várból – amint szokás – mindenféle égő anyaggal és gyújtó lövedékekkel áraszthatják el az alul levőket és így védekezhetnek. Miután tehát az említett kettőhöz mindig többen csatlakoztak, Viczmándy Tamás és Sólyom Péter nagy erőfeszítéssel egy lőporos hordót emelt fel egy német tüzérrel együtt, aki a botba rejtett, de már meggyújtott zsineget tartotta. Így akarták az ellenség sűrű csoportjára lezúdítani, mikor a lőpor hirtelen tüzet fogott és mindhármuk tagjait szétroncsolva – szörnyű látvány! – össze-vissza égette.

Ugyanekkor néhányan a romokon keresztül behatoltak a belső várba. Az ostromlottak – köztük a sebesült és egész testén vérrel szennyezett Viczmándy Tamás hiába védekeztek. Csak az egy Sólyom Pétert fogták el élve, a többit az utolsó szálig levagdosták. Így esett el a vár az ostrom megkezdésétől számított tizenkettedik napon.”

részletek Szamosközy István:  Erdély történetéből

(1598-1599, 1603)

„Ti pedig, Magyarország és Erdély fejedelmei, és ti, nem polgár polgárok, ebben a roppant bőségben és féktelen hatalomban immár jó ötszáz esztendeje úgy éltetek, mint az esztelen barmok! Mert amiképpen azok csakis ahhoz tudnak alkalmazkodni, ami éppen van, és beérik azzal – ha nem ellenkezik a természetükkel -, amit éppen odavetnek elébük, egyébként semmi másnak szükségét nem érzik, és a jövővel egyáltalán nem törődnek: rövidlátásotok miatt ti is csak azt láttátok, ami éppen ott volt az orrotok előtt, az utánatok jövő nemzedékek hosszú sorával pedig mit sem gondoltatok, mintha semmi közötök sem lenne hozzájuk. így aztán tunya érzéketlenségtekben utódaitokat odavetettétek koncnak a sok ellenség elé. Végzetes cselekedet volt ez mind az akkori, mind a mostani, mind pedig a későbbi közösségre nézve! Példátokkal is, tehetetlenségetekkel is csak ártottatok. Sem ti magatok nem építettetek semmit, sem utódaitokat nem serkentettétek utánzásra, vetélkedésre. Vadállatnak születtetek, oktalan jószágként éltetek, bűzös hullaként hagytátok itt az országot és az életet. Annál derekasabban szórtátok a pénzt, fényűzéssel lepleztétek a gondokat; ha a magatok érdekeiről volt szó, éles szemű hiúznak bizonyultatok, de ha az országról, bezzeg vakondoknak. Ivászatban felülmúltátok egész Németországot, vedelésben az elefántok minden nemzetségét; …

Amit Magyarország királyainak bűnös tehetetlenségéről elmondottam, ugyanazt kell elmondanom ostoba polgárairól is. Van néhány magyar város, melyeket a régi királyok tekintélyes kiváltságokkal és roppant kedvezésekkel halmoztak el, mint például a Szamos folyó mellett Dés, az Aranyos partján Torda, a Maros mellett Déva, Székelyvásárhely és még több erdélyi helység, továbbá az egész Székelyföld. A kedvezések és kiváltságok révén, a magánemberek szorgalma és a közös erőfeszítése kezdettől fogva tisztes és igazi városokká emelhette volna mindegyiket. Mégis, ha végignézünk rajtuk, elmondhatjuk, hogy nem városok ezek, hanem arcadiai legelők. Tordán az ókori római városból, melynek már csak a kapuja maradt épségben, rengeteg faragott követ és szanaszét heverő falmaradványt láthatunk, de olyanokat, hogy ha csak ezekből valami falfélét húznánk, máris megfelelő védelmet nyújtanának a helység lakosainak. Az, hogy most mindez ott hever szanaszét, polgárainak tunyaságát és ostobaságát bizonyítja, olyannyira, hogy a németek nem is alaptalanul nevezték el a hitvány községet Thorenburgnak, ami magyarul „bolondvárat” jelent. Példa gyanánt csak Tordát hoztam fel, de a többi helységet ugyanennek a tehetetlenségnek a jegyével bélyegezhetnők meg. így tehát, mivel ahelyett, hogy illő módon éltetek volna az adományozott kiváltságokkal, visszaéltetek velük, nem is vagytok méltók az élvezetükre. Azért tüntettek ki benneteket kiváltságokkal, hogy levetkezvén a barbárságot, tisztes körülmények között és biztonságban lakozzatok, városokat vagy legalábbis mezővárosokat alapítsatok és erődítményekkel lássátok el őket, magatoknak díszül, másoknak is oltalmul. Hiszen mindenkinek, aki valóban ember, nem pedig barom, a legjobbat kell kívánnia és óhajtania. Miben mutatkozik meg egy város boldogsága? Abban, hogy jól megy dolga, bővelkedik mindenben, amire csak a helyes és szép élethez szüksége van; meg tudja védeni mind a közösség, mind a magános ok érdekeit; távol tartja az ellenség jogtalankodásait; a mindig bőven akadó zsarnoki fejedelmekkel szembeszegezi jól megerősített falait. Erre kellett volna minden erőnkkel, minden óhajunkkal és igyekezetünkkel már eleve törekednünk, ez lett volna a kiváltság, életünknek mindenféle aranynál és ezüstnél, minden gazdagságnál becsesebb oltalma. Ti tunyaságotokban és ostobaságotokban elhanyagoltátok ezt, békében ahasatoknak hódoltatok, derék zabálók voltatok, háborúban pedig – akár a lábasjószág – a lábatokra hagyatkoztatok, ahelyett, hogy ember módjára karotok és falaitok erejével éltetek volna. És bár a királyok, Amphionként az adományozott kiváltságok csábszavával jóságosan arra nógattak benneteket, hogy szkíta, paraszti barbárságotok helyett inkább tisztes körülmények közt éljetek, tehát építkezzetek, ti – nem is annyira emberek, mint inkább elrugaszkodott vlahok módjára – az üdvös tanácsoknál mégis jobbnak találtátok a végső esztelenséggel karöltve járó tunyaságot. Nem polgár polgárok, nem lett volna szabad megfeledkeznetek, most is alig nyiladozó szemeteket fel kellett volna nyitnotok, fel kellett volna figyelnetek arra, hogy olyan csupaszok vagyunk, mint Ádám volt a paradicsomban: ebben az egykor dúsgazdag országban mindenféle ellenséges erőszaknak Vagyunk kitéve; falvainkban, melyeket nem vesz körül sem árok, sem sánc, sem fal, állatokként vagyunk kiszolgáltatva az ölésnek-rablásnak.” …

„Nyissátok hát ki végre szemeteket önként, mert eddig csak az ellenség nyittatta fel veletek, bár nem akartátok. Csak attól tartok, hogy a közmondás szerint süketeknek mesélek, vagy hogy – magyar ügyről lévén szó – magyar közmondást idézzek: a malomban hiába hegedülök.”

a hajdúkról

Ezek a hóhérok, akik már öt esztendeje mészárolták ily módon a háború minden csapásával tulajdon népüket, felkavarva és felrúgva minden isteni és emberi jogot, gyermekeket, aggokat és nőket hurcoltak el, gyötörtek és kínoztak minden kegyetlenséggel, még saját húsukkal-vérükkel sem tudtak jóllakni, hanem arra törekedtek, hogy még a megmaradtak közül se hagyjanak senkit sem életben. És a mi fejedelmeink nem találták méltatlannak magukhoz, hogy a rokon népet ellenségként uszítsák harcra egymás ellen, nem a köz haszna végett, csak a maguk vágyainak kielégítésére, és mintha csak gladiátormérkőzést rendeznének a nagyvilág színpadán, az emberi esztelenséget nemcsak felhasználták, hanem még gyönyörűségüket is találták benne, az első sorból szemlélték, s az istentelen őrjöngést kiáltozással és tapssal fogadták. De vétkeink (bár másokéinál talán sokkal csekélyebbek voltak) méltóvá tettek bennünket arra, hogy mint a cadmusi vetésből kikelő testvérek, mi is tulajdon testvéreink ellen ragadva kardot, nem mások, hanem önmagunk keze által vesszünk. Az éhezéstől dühöngők – állítólag – vagy családjuk tagjainak, vagy saját maguknak a húsát kezdik marcangolni.

25. Események sora az 1530-as évektől a 15 éves háború utolsó korszakáig (1604)

Az 1530-as évekre kirajzolódott Magyarország sorsa: Európa egyik jelentős országából egy idegen nagyhatalmak (az Oszmán és a Habsburg) harcterévé süllyedt, miközben maga is civakodó reménytelen belháborúba bonyolódott. Az ország elindult a majdnem teljes pusztulás felé. Az 1530-as években Szulejmán még megelégedett Magyarország hűbéri státusával, ezért a délvidéki Szerémséget leszámítva közvetlenül nem foglalt el magyar területeket.

1537-re világossá vált, hogy a bátyja, V. Károly spanyol-amerikai birtokaival mérhetetlenül kitágult világbirodalma által támogatott I. Ferdinánd magyar és cseh király, valamint osztrák főherceg, illetve az Oszmán Birodalommal a hátában harcoló I. János király nem tudja egymást legyőzni, ezért képviselőik titokban tárgyalni kezdtek, amelynek eredménye azb1538 februárjában megkötött Váradi béke lett: A két király megtartja az aktuális birtokolt területeket, de János halála után az ő területe is a Habsburgokra száll. Ha Szapolyai Jánosnak gyereke születne, őket egy kialakítandó szepesi hercegséggel kell kielégíteni.

A Váradi békét titokban kellett tartani a szultán előtt, de később Ferdinánd istanbuli követe árulja be a béke tényét Szulejmánnak.

A 30-as években János király legfőbb bizalmasává Fráter György nőtte ki magát, aki a király kincstárnokává később a születő Erdély tényleges ura lett és az Erdélyhez kapcsolódó kelet-alföldi „részekből” megszervezte a magyar történeti földrajzában és történelmében oly fontossá lett Partiumot.

János király legfőbb bizalmasa és minisztere Fráter György volt, aki eredetileg horvát-olasz származású nemes és katona is volt, de később beállt a pálosok rendjébe. János király mellett kiderült, hogy politikai zseni is volt.

420

János király feleségül vette a lengyel királylányt, Izabellát, aki 1540-ben fiúgyermeket (János Zsigmond) szült neki.

János király azonban rövidesen meghalt 1540-ben Szászsebesben (Románia, Sebeş) a képen látható házban.

421

János Zsigmond megszületése és az, hogy János királyi utódjává akarta tenni a gyermeket, felborította a váradi békét, hiszen annak alapján János király fia csak szepesi herceg lehetett volna. Az ellentétek miatt újra kitört a belháború, amelybe ekkor Szulejmán beleszólt, mert a neki elárult váradi béke miatt megszünt (vagy csökkent?) a bizalma hűbéresében, János királyban. Valószínűleg ekkor határozta el, hogy az ország közepén fekvő fővárost, Budát elfoglalja.

Szolimán szultán 1541-ben újra bevonult Magyarországra és magát az 1540-ben meghalt János király csecsemő fiának, János Zsigmondnak fő védnökének nyilvánította ki. Közben azonban alattomos csellel elfoglalta Buda várát, amelyet már megtartott magának.

422

Szulejmán utasítására Izabellának a csecsemő János Zsigmonddal az akkor még Erdélynél jóval nagyobb méretű Kelet-Magyarországba kellett vonulni. A szultán egyúttal megígérte, hogy meg fogja védeni a hűbéresének tekintett csecsemő királyt és országrészét.

Mindez azonban a nagy államférfi politikus Fráter Györgyben nagy törést idézett elő. Eddig bízott abban, hogy a körülményeket tekintve a török szövetség a jobb választás Magyarország jövője szempontjából. A Buda csellel bekövetkezett elfoglalása azonban nézetei felülbírálására késztette – annál is inkább, mert 1541 és 1544 között Szulejmán kiszélesítette az eleinte csak a Duna vonalával birodalmához kötött hódoltsági területet, amivel véglegessé tette Magyarország három részre szakítását.

Nagy gyakorlati politikusként azonban először a keleti országrész egységként való megszervezésébe kezdett bele. Az Erdély és a körülbelül a Tisza közötti részeket is összehangolta Erdéllyel az 1540-es években. A nagyrészt tiszántúli vármegyéknek külön részországgyűlést szervezett és így kialakította a későbbi Erdélyhez csatlakozó Részeket, a latin néven Partiumot.

Ezt a feladatot nagyrészt befejezve visszatért a váradi béke gondolatához, azaz szövetkezni a királyi országrésszel a Habsburgok világhatalmi erejére építve. Ez persze kiváltotta a gyerekének érdekeire vad anyai ösztönökkel vigyázó és egyúttal személyes helyzetére is ügyelő özvegy Izabella királyné többszörös ellentámadását.

A párharcban azonban Fráter György győzött és lemondatta Izabellát és a kisgyermek János Zsigmondot Ferdinánd ellenében. Fráter György készült a törökök várható bosszújára és – ismét zseniális szervezőképességgel – a torzó keleti magyar országból rövid idő alatt a mohácsi magyar sereg méretének közel kétszeresét állította ki, 1541-ben visszafoglalta a fontos Lippa várát. Csak egy dologban tévedett, Ferdinánd nem megfelelő sereget küldött, hanem egy tényleg nevetséges méretűt, amelyen maga a nádor, Nádasdy Tamás gúnyolodott: a küldött sereg, melyet Castaldo generális vezetett küldöttségnek kissé nagyszámú, de seregnek meglehetősen kicsiny.

Fráter György megpróbálja menteni a menthetetlent: magyarázó-magyarázkódó levelet küld Szulejmánnak, amelyet persze Castaldóék megtudnak. Fráter Györgyöt kétszínű árulónak tekintik, ezért miután megkapták I. Ferdinánd utasítását, Fráter Györgyöt meggyilkolják.

I. Ferdinánd meggyilkoltatta Fráter Györgyöt 1551-ben alvinci palotájában (Románia, Vinţu de Jos), akit közben a pápa bíborossá nevezett ki.

423

Szulejmán dühös támadása 1552-ben nem marad el. Rendkívül fontos várakat és kevésbé fontos várakat foglal el török. Temesvár, Szolnok bevétele után északnak törve keresztül akarják vágni az országot. Ebben megerősíti őket a nagy palásti csata, ahol ismét egy komoly harctéri csatát nyernek meg. És ebben a helyzetben a magyarok hősiessége csodát teremt: Egert!

Dobó István 1552-ben sikeresen megvédte a fontos Eger várát a hatalmas török sereg ellenében. (A védelemben az asszonyok is részt vettek az ostrom idején.)

424

Eger megvédésével sikerült elhárítani a nagy török támadást, ugyanakkor azonban a belső harcok kiújultak. A Fráter Györggyel kötött szerződés alapján az Erdélybe küldött Habsburg-csapatok ott maradtak. Bár az egri hős Dobót a király Erdély kormányzójának nevezte ki, mivel ez a sereg gyenge volt, a feltámadt belharcokban alul maradt. Mivel a kelet-magyarországiak féltek egy újabb szulejmáni támadástól, ezért a török kívánságának eleget téve visszahívták Izabella királynét fiával, II. János Zsigmonddal együtt.

II. János Zsigmond anyjával együtt átvette az uralmat Erdély és a Partium felett, de nem fejeződött be a pusztító belháború. Emiatt 1565-ben János Zsigmond kezdeményezésére titkos béketárgyalások kezdődtek a két fél között, amely a korábbi váradihoz hasonló szatmári megegyezéshez vezettek. Nyilván ennek híre kiszivárgott, ami Szulejmán újabb – számára az utolsó – hadjáratához vezetett 1566-ban.

Szolimán utoljára 1566-ban kísérelte meg elfoglalni Bécset, de ezúttal Szigetvár akadályozta meg. (Sőt, az ostrom közben a törökök legnagyobb szultánja meghalt.)

425

Szigetvárat Zrinyi Miklós védte, aki az ostrom végén, mikor már minden romban volt és tűz tombolt,

zsebébe aranyakat téve katonáival kirohant az önfeláldozó halálba.

426

Zrínyi Miklós, a szigetvári hős

Szulejmán halála után az új török vezetés – úgy látszik – belátta, hogy nem sikerül sem Bécset elfoglalniuk, sem a teljes Magyarországot elfoglalniuk, ezért ő isa békekötés lehetőségét kereste.

1568 februárjában megkötötték a Drinápolyi békét, amely szerint a magyar király (I. Miksa, I. Ferdinánd utóda) évi 30 ezer arany fejében eddigi birtokai ura marad. Ami pedig a legfontosabb, az eddigi békéktől eltérően ennek nincs időbeli határa, azaz meghatározatlan időe szól. A béke Erdélyre is vonatkozik.

1570 augusztusában I. Miksa király és János Zsigmond fejedelem között is megegyezés született – Speyerben. E szerint János Zsigmond leteszi a királyi címet, ezután ő és utódai Erdély és a Részek fejedelmei; viszont a dinasztia kihalása után területük – mint Magyarország részei – visszaszállnak a királyra. Török támadás esetén a két fél kölcsönösen segíti egymást. János Zsigmond feleségül kapja I. Miksa unokahúgát.

Csakhogy ebből a szerződésből semmi sem lett: 1571-ben meghal János Zsigmond Utána ismét harcol a Habsburg- és a „törökös” párt. A harcból a török párt vezére, Báthori István került ki győztesen, aki legyőzte a Habsburgok emberét, Bekes Gáspárt a kerelőszentpáli csatában. Ez az év az ún. Erélyi fejedelemség igaz születésnapja: ezután a királyi oldal márnem szólhatott be Erdély dolgaiba, viszont kialakult a török hűbéri fennhatóság – hasonlóan Moldvához és Havasalföldhöz vagy a Krími Tatár kánsághoz.

Végre negyedszázados béke köszöntött a három részre szakadt Magyarországra – persze csak viszonylagos béke, telve határmenti összacsapásokkal, de mégis csak valamiféle béke.

A dolgok jobbrafordulását lehetett abból is remélni, hogy Báthori István fejedelmet megválasztották lengyel királynak és mint ilyen talán a legnagyobb lengyel királlyá vált – lengyel vélemény szerint is.

427

A század végére úgy tűnt, hogy eljött a török kiűzésének ideje. Az 1591-ben kezdődő horvát-bosnyák határvidéki küzdelmek, melynek két élharcosa Erdődy Tamás horvát bán és Haszán pasa boszniai beglerbég volt. Személyes küzdelmeik Sziszek környékén végül az ún. Tizenötéves háború kirobbanásához vezetett.

A háború nagy reménységekkel kezdődött – az erdélyi-havasalföldi szövetség például Gyurgyevónál 1595 októberében egész Európát fellelkesítő győzelmet ért el -, de aztán végül is elhúzódó döntetlen jellegű küzdelemmé alakult. Egyik fél sem tudott győzni, ugyanakkor az ország, különösen a magyarság vészesen pusztult. Most már Erdély is a legsúlyosabb évei egy részét vészelte át.

Éppen egy évvel Gyurgyevó után Mezőkeresztesnél, a Tizenötéves háború döntő csatájában, egy háromnapos küzdelemben a törökök döntő győzelmet arattak a királyi-erdélyi sereg fölött. Ez a vereség döntően hozzájárult a háború elnyúlásához, a magyarság pusztulásához (e téren talán a tatárok után a legnagyobb vérveszteségeink egyik fő okozója) – és ez annal is fájdalmasabb, mert egy megnyert csata után a fegyelmezetlen fosztogatni kezdő csapatok (a magyarok és a németek egymást vádolták) nem tudták kivédeni a török ellentámadást.

428

Az elhúzódó háború egyre inkább nagy várostromok sorozatává vált: a legjelentősebb az volt, hogy a talán legerősebb és klegfontosabb erődvárost, Győrt, amelyet a törökök 1594-ben elfoglaltak, négy évvel később egy merész rohammal – Pálffy ésSchwarzenberg örök dicsőségére – sikerült visszafoglalni. Viszont nagy veszteség volt, hogy Nagykanizsa és Eger török kézre került.

26. A Reformáció Magyarországon és a magyar nyelvűség előtérbe kerülése (1517 – 1600)

A korszak korszakos fontosságú eseménye a protestantizmus és általa a magyar nyelvűség terjedése volt. A század második felére a magyar lakosság zöme kálvini reformátusságot vette föl, a Luther-féle evangélikus vonal pedig a szászok közt, a felvidéki városokban terjedt el. Dunántúlon sok magyar, Felvidéken pedig sok szlovák csatlakozott az evangélikus valláshoz. A horvátok megmaradtak a katolikus egyház mellett. A románok, szerbek és ruszinok pedig mindvégig ortodox keresztények voltak és maradtak.

A teljes Biblia első fordítását a Göncön lelkészkedő Károli Gáspár készítette el 1591-ben.

429

A Károli Gáspár által lefordított Bibliát a közeli Vizsolyban nyomtatták ki 1591-ben (Ezért nevezik Vizsolyi Bibliának.) Azóta a Bibliának ezt a fordítását, mely a magyar irodalmi nyelv alapjává vált, több mint százszor adták ki.

430

A reformáció korára az egyik legjellegzetesebb életút Szegedi Kis Istváné volt, amelyet részletesebben ismertetünk:

431

                     Szegedi Kis István emléktáblája a ceglédi ref. templomon

432

Szegedi Kis István, a korai négy nagy reformátor lelkész (Dévai Bíró Mátyás, Sztárai Mihály, Huszár Gál és ő) egyike 1505-ben született Szegeden. Rendkívül hányatott, mozgalmas életet élt, ugyanakkor teológiai írásaival, elméleti táblázataival külföldön is sokat olvasott, elismert teológus tudóssá tudott emelkedni.

433

A szegedi Alsóváros Ferences templom, amely Szegedi Kis István születése idején épült.

Szegedi Kis István tanulmányainak színhelyei: Szeged, Bécs 1535), Krakkó (1537), Wittenberg (1543). Ez utóbbi helyen, ahol Lutherrel is megismerkedett, 1543-ban teológiai doktorátust szerzett.

Szegedi Kis István tanítói, lelkészi tevékenységének helyei:

Csanád, Tasnád, Gyula,

Cegléd (1545-1548),

434

Makó, Temesvár,

Mezőtúr,

435

Békés,

436

Tolna,

Laskó, (itt Szegedi Kis István Sztárai rábeszélésére 1554-ben alávetette magát a kézrátétel útján történő lelkésszé szentelésnek),

437

Kálmáncsa (1558-1561),

szolnoki török börtön (1561-1563),

Ráckeve (1563-1572). Ráckevén Szegedi Kis István a dunai kerület püspöki teendőit is ellátta.

Szegedi Kis István 1572 május 2-án halt meg Ráckevén.

1543-ban Szegedi Kis Istvánt, mikor Csanádon nyíltan hirdetni kezdte a protestáns gondolatokat, Perusics Gáspár félholtra verette, pénzvagyonát elvette és a 200 darabból álló összegyűjtött híres és értékes könyvtárát elkobozta, melynek értéke 7-8 jobbágy telekkel felért abban a korban.

Később Szegedi Kis Istvánt Békésen I. Ferdinánd katonái rabolták ki. Életét is alig tudta megmenteni.

Szegedi Kis István 1561. évi újévi kálmáncsai prédikációjában felrótta a gyülekezetnek, hogy pogány neveket adnak gyermekeiknek. Példának az Orsolya nevet hozta fel. A gyülekezet egy Orsolya nevű tagja ezután férjével feljelentette a törököknél Szegedi Kis Istvánt, mondván a végváriaknak kémkedik. A törökök ekkor a szolnoki börtönükbe hurcolták el. Az ottani bég magas váltságdíjat akart, ezért gyakran és erősen megveretve hagyta Szegedi Kis Istvánt prédikálni, hogy látványa pénzadományokra serkentse a magyarokat. Számítása bevált, országos gyűjtés indult Szegedi Kis István megmentésére. A szolnoki bég által megszabott pénzt, 1200 tallért – óriási pénzösszeg, kb. 2 kg arany értéke! – összegyűjtötték és ebben egy Mező Ferenc nevű ráckevei kereskedő nagy feladatot vállalt. Haldokló feleségének, aki korábban hallotta prédikálni Szegedi Kis Istvánt, megígérte, hogy mindent megtesz a prédikátorért. A hiányzó 400 tallért végül ő maga tette hozzá az összeghez.

Szegedi Kis István életrajzát és arcképét tanítványa, ráckevei lelkész utóda, Skaricza Máté örökítette meg.

27.  A három részre szakadt Magyarország (1526 – 1600)

A királyi (Habsburg) Magyarország

A törökök két fontos veresége (Bécs (1529), Kőszeg (1532)) bebizonyította, hogy a török birodalom nyugati irányban elérte szélső határait. Néhány évvel később ezt hatásosan erősítette meg a megindult hatalmas erődépítési tevékenység.

Győr új erődfala:

438

Az 1537-ben Győrött elkezdődő várépítési programot Magyarország, Ausztria, Csehország és Németország közösen finanszírozta. Ebből a szempontból közös a védekezés, de ha a szemvedéseket, a romokat, az emberek pusztulását tekintjük, akkor Magyarország, különösen a magyar nép fizetett messze a legtöbbet a törökök megállításáért és azért, hogy a következő 150-200 évben nem volt Magyarországon igazi béke – még a hivatalos békék idején sem.

Részleteket idézünk Mártonfalvay emlékírásából, melyek talán közelebb hozzák a XVI. századi királyi Magyarország mindennapjait:

„Martonfalvay beteges Imre deák szolgálatjárúl rövidedön való emléközet. Az nagyságos Török Bálint uramtúl és asszonyomtúl, feleségétúl, Pemflinger Kata asszonytúl űnagyságától fogva az nagyságos Török János uram és Török Ferenc uramig és végezetre ez mostani Török István uram és Török János uramiglan mint szolgálgattam, íme, rövidedön kiírattam, azmönnyire megemléközhettem rúla Szécsényben fektömben;

1520 – 1530

 (Imre deák már nagyon korán kiemelt „szolgája”, tisztviselője lett Török Bálint, annak egyik várába Somogyvárott. Megelevenedik előttünk a kor – döbbenetes belső villongásaival, a nagyúrak belháborúiról, ahol azért csúnyán aratott a halál…)

….

Ez időközben az Dombay urak és az több János király párti, Ferdinánd királnak az én kegyelmes uram kényszerítésébül fejet hajtának, és Dombay János Ozora várát az én uramnak vallá, de Orosz Máté az feleségével meg nem adák, reája szállónk, végre megvevők, ott én sokat szolgáltam az én kegyelmes uramnak;…”

„Továbbá Báthory András uram kérésére az én uram, Terek Bálint Ötvös várát megszállatá Pokry Lajos ellen, kit meg is vétete, és Báthory uramnak az több jószágával egyetembe megszabadítá; Ötvös alatt két jámbor szolgám hala meg az ostromon az én uram szolgálatában.”

 „Az én kegyelmes uram hada odaérközék, megmarada éjjel, másnapra kelvén hátratérénk, Gerennás felé, hova gyűltek volt az Kápolnay Ferenc szolgái Gerennásnak megtartására. Az én uram ezt hallván, Gerennás látni mene nem sokadmagával, az több szolgáit az táborban hagyván, tehát az Kápolnay Ferenc szolgái és gyalogi lesben voltanak, sok jámbor szolgáit az én uramnak meglövöldözék, kikben sokan meg is halának a sarampókon. Nekem is a többi között jobb kezemet általlövék az én uram mellett, ki miatt nagy nyomorúságot kellett szenvednem, mert halálos seb vala rajtam, közel két esztendeig gyógyítottak külömb-külömb mesterborbélyok, csak az Isten tarta meg, hogy meg nem halék bele, sokat is költöttem gyógyulásomért, de az én kegyelmes uram nagyon ajánlotta vala magát érette, kezemet is ígérte vala megaranyaztatni, ha sokáig közöttünk maradhat vala meg is teljesíti vala űnagysága, de ezután is várom gyermökinek kegyelmességöket érette holtom napjáig.

Az én kegyelmes uram fő jámbor szolgáinak halálakért és sebössölésökért nagy búába-keserőségébe Gerenás erősséget megszállatá, végre sok jámbor halálával meg is véteté, nékem is három jámbor szolgáim vesztenek alatta, az erősséget, Gerennást elhányatta és megégetteté nagy bánatjában.

Ez idő közben Remete-Udvarhelyt, melyet Boldizsár deák bírt árendába az szentmártoni apát úrtúl, az én kegyelmes uram parancsolatjából elfoglalám, és sok dézmabort győjteték hozzá, kiből az én uramnak nagy hasznot szörzék, szolgáinak is sok hordó bort adattam belőle szolgálatjokért.”

…

1531 – 1540

„…Az Bakit szolgáiban Brizló Ferencet és Kunovit Mihályt megfogatám, és jó falka ideiglen vasba tartottam Szegligetbe, kiket azután az én uram elbocsáttata ; únagyságának szolgáltak. Egyed porkoláb is eleget csavarga előttem, de azért azt is meghódoltatám űnagysagának. Miérthogy Szegligethöz igen kevés jószág vala, nem volt az nagy puszta várat honnét építenöm, az én uram akaratjából az Kál-völgyet, az Német-völgyet és az Dergicséket Szegligethöz foglalám szolgálatra, az Tomay Ferenc rész jószágát azonképpen, melyet Ferdinánd őfelsége per defectum seminis az én uramnak condonált volt ezökből és az vár tartományából, Somogyvárból is (kit én bírtam) kezelém Szegligetet építenem, és mindenféle éléssel megtakarnom.

….

1541

1541-ben a történelemből, Gárdonyi: Egri csillagokjából közismert Szulejmán szultán „barátsága”, amikor magához rendelte Izabella királynét, a kisded János Zsigmondot és az országnagyokat – miközben janicsárjai „turistaként” besétáltak Buda várába – és ott is maradtak 145 évig. Végül, mikor Szulejmán elbocsájtotta „vendégeit”, Török Bálintot azonban visszatartotta – úgy halt meg a Héttoronyban, azaz a Jedikuléban Istanbulban. Szinte hihetetlen, hogy miuközbenTörök Bálint még bent volt a szultán sátrában, Mártonfalvay a sátor előtt ülve várt, várta úrát, egyre várta…

„Én Sándor Mihály társammal megmaradék, várván az én kegyelmes uram kijövetelét az sátorból, de ugyan nem jeve. Estvele felé az János király fiát is hozák az császárhoz, azt is békével bocsáták. Híttak minket is, hogy velök elmennénk együtt, de reménylöttök vala, hogy az mi kegyelmes uronkat is elbocsátják. De azután, hogy beestvélödék, az terek császár sátora elől az terekek elözdének. Találkozánk valami esmerő terekekhöz, kik szín alatt jóakaratot mutatának hozzánk, sátorokba bevínek, és valami hitvány étket hozatának. De én abba semmit nem ehetém, végre dönnyét hozának, abba evénk valami keveset, s bort kérönk vala reája. Azt mondák, hogy nem árulnak ott bort az ordeyán, lefekevénk az terek sátorában. Azon éjjel ellopák az én fő lovamat; azt költék, hogy ugyan ő maga szaladott el az kötőfékről, úgy keresteték az táborban képutalásképpen. Szolgámat is Buda felé köldék két szolgájokkal keresni, hogy talán az szállásra bolongozott, szolgámnak is elvonták lovát alóla; megjevének, azt mondák a két terek, hogy az tolvaj terekek vették el, ő magokat is csak meg nem ölték mellette, ha módjok lehetett volna benne. Magonkat is rabbá akartak tenni az ravasz, hitetlen árulók, de az jó Isten tizednapra csodaképpen szabadíta meg az terek császár táborából.”

…

….

először ez írás kezdetött Szécsényben, de végeztetett el Pápán, Szent András estin, azaz Szent András havának 29, napján, ennyi esztendőben: 1585.

Nagyságtok szolgája, betegös, megfogyatkozott

Imre deák Martonfalvay”

A kor nagy költője volt Balassi Bálint, aki a XVI. sz. Magyarország egyik leggazdagabb főúri családjában született. Születési helye a zólyomi vár, valaha magyar királyok, királynők vára volt.

439

440

A történelem viharai azonban végvári vitézzé, lengyelországi menekültté tették.

A halál egy a hazája felszabadításáért küzdő, katonaként érte 1594-ben Esztergom ostrománál.

441

Balassi Bálintot a Tátra lábánál épült hibbei templomban temették el.

442

443

A török hódoltság (1541 – 1699 – 1718)

Szulejmán 1541-ben már nem vonult ki Buda várából, hanem a magyarországi közvetlen török uralom, a hódoltság központjává alakította. A következő években a törökök elfoglalták Buda környékét és a Duna vonalát. Magyarország központi és déli részén kialakult a török hódoltság (kb. 150 évre: 1541 – 1686), mely Magyarország egy harmadát foglalta el (a hódoltság utolsó idején még nagyobb területet is elfoglalt.)

Dernschwam, a felvidéki Fugger-bányák egykori felügyelőjének emlékiratából

Denschwam résztvett az I. Ferdinánd király által az 1550-es években kiküldött és Verancsics és Zay által vezetett követi úton, mellyel Szulejmán szultánt keresték föl. A hosszú, évekig tartó követségi út nem sikerült, de Dernschwam útikönyve kincsesbánya korának viszonyai megértésében. Engem például meggyőzött arról, hogy – bár eredetileg magyar Szapolyai-párti voltam – mégis I. Ferdinánd volt a jobb választás (az igazán nem könnyű választásban, mert nagyon is tudható, mit jelentett a Habsburgok uralma Magyarországon).

Ennek az az oka, hogy a zsoldosok, a németek pusztításai viszonylag a harci eseményekre szorítkoztak, és ezeken a területek nem folyt emberrablás. A törökök viszont ezzel „iparszerűen” foglalkoztak, s így sokkal súlyosabban járultak hozzá az ország kiürítésében. A török birodalom megtelt magyar rabszolgákkal, az útakon magyar rabokkal teli szekerek haladtak a birodalom belső területei felé. Mindezt Dernschwam útleírása megtartotta számunkra. A számos feljegyzett esetből néhányat idézek:

– „1553. július 31-én érkeztünk Belgrádba. Itt lovainkkal-kocsijainkkal kihajóztunk s a város alatt egy török temető szomszédságában tábort vertünk. …

A várost törökök lakják, továbbá csekély számú zsidó és rác, valamint kevés magyar; ez utóbbiak foglyok. „

– „Augusztus 3-án Szendrő után egy rác faluba érkeztünk. …Néhány teherhordó lovat pillantottunk meg, rajtuk mintegy tizenöt török ruhába bújtatott és lenyírt magyar fiúgyermek ült. Valamennyi a budai török pasa tulajdona.

A rab gyermekek nem szólhattak mihozzánk, s mi sem őhozzájuk. „

– „Niceában nagyszámú rabságba hurcolt, eladott magyarral találkoztunk, de némettel, horváttal és minden más nemzetiségűvel is. Ezek egyike Hans Schuler volt, a Neckar menti Rottenburgból, egy landsknecht.”

– „Egy erőteljes rab értéke errefelé mintegy kétezer-kétezerötszáz akcse. „

– „Mindenfelé rabokra bukkantunk, férfiakra, nőkre vegyesen; sok-sok Horvátországból, a vend vidékről, Magyarországról és máshonnan elhurcolt emberekre. Az ország sokkal jobb módban élhetne, de minden sorvadóban van; teljesen sivár, kihasználatlan ez a föld, mivel a török lusta nép és nem dolgozik. „

– „Itt egy bécsi német keresett fel bennünket, név szerint Augustin Poschinger, akinek édesatyja, Leo Poschinger a bécsi Burg kapuja előtt árulta az olajat. Augustin Poschinger az ifjú László inasa volt Budán és a mohácsi csatát követően ott esett fogságba.”

– „Itt magyar nőkre találtunk, akikkel a kerítésen át szóba elegyedtünk. Győry Mihály megkérdezte, hogy a törökök miért őrzik és óvják annyira az ő fehérnépüket. Mire a magyar nőktől azt a választ kapta, hogy a fiúknak sokkal inkább szükségük lenne a vigyázásra, mert mihelyt felserdülnek, maguk adják rá a fejüket a gazemberségre, a szodomaiak és gomorraiak médiára. „

– „Ha a törököket nem erősítenék foglyaik és a hitehagyott keresztények – horvátok, vendek, bosnyákok és magyarok -, úgy nem is lehetne beszélni török vitézségről, minthogy ők maguk nem egyebek szegény, nyomorúságos, csüggeteg cigánynépségnél, mely nélkülözi mind az alkalmasság, mind a rátermettség erényét. „

– „Amásziától kezdve az országúton mindenütt húszas, ötvenes és százas csoportokban hazavonuló katonákat láttunk. Azért mehetnek haza, mert – úgymond – létrejött a perzsákkal a béke, illetve – mint állítják – a perzsa sah a szultán alattvalója lett. Ezek a hazavonuló katonák egytől egyig a Magyarországgal szomszédos, egykor Magyarországhoz tartozó országokból valók; az egész sereg nem egyéb rejtve, titkon kicsempészett emberek népségénél.

– „Megmondták, hogy mi, keresztények, a törökökhöz képest túlságosan gyengék vagyunk, és hogy a török szőrőstül- bőröstül fel fog bennünket falni, és hogy jószerével nem is vagyunk katonáknak tekinthetők, mivel nem szoktunk hozzá a szegénységhez, a nélkülözéshez. Bezzeg a törökök megszokták a nyílt mezőn az örökös tábori életet, és házaikat a legnyomorúságosabb hazai falu házaival sem lehet összehasonlítani. Télvíz idején állataikkal együtt bekúsznak föld alatti hajlékaikba, melyeknek még csak igazi tetői sincsenek. A török katonák után senki sem szállítja a prófuntot, miként az nálunk, a keresztény világban szokásos.”

– „Azt is elmondta, hogy egy németül tudó fiatal horvát férfit is ebbe a faluba hoztak, majd egy szomszédos városba adtak el: korábban Győrött szolgált mint huszár. Állítólag tizenkettedmagával Szentmártonhegyre lovagolt abrak végett, itt azonban sok török volt, akik közülük négyet foglyul ejtettek, míg a többi nyolcnak sikerült elmenekülnie. Mindez áprilisban vagy májusban játszódott le. „

– „Egy Rusztem pasa udvarában raboskodó magyar is azt mondotta, hogy fél esztendő előtt sok csaust küldöztek mindenfelé, hogy élelmet szerezzenek be a készülő hadjárat céljaira.”

– „Ezen a napon egy kút mellett négy fedett szekérrel találkoztunk. A kocsikról sok szép, török módira öltözött zsenge korú fiúgyermek szállt le, akik különböző nyelveken – olaszul, horvátul és magyarul – beszéltek. Vagy rabszolga-kereskedők, vagy a temesvári pasa tulajdonában állnak.”

– „A szóban forgó napon felkeresett egy hórihorgas magyar legény, aki ura kíséretében részt vett a perzsa hadjáratban. Bizalmasan a tudtomra adta, hogy a török most tulajdonképpen Bécs megvívására készül.„

– „1555. július 8-án Drinápolyban szállásomon felkeresett egy rab, aki a szolnoki várban esett fogságba, név szerint a stájerországi Peter Stibitzhoffer, pék, a bécsi Naglergasséban lakó Hans Bosikhoffer barátja. Ő is közölte velem, hogy mindenki Bécs közelgő elfoglalásáról beszél.”

– „Július 10-én Drinápolyból Musztafapasa Köprü(szü)be, egy hosszú kőhídig vonultunk, melyet egy Musztafa nevű pasa építtetett a Marica folyó fölé. A híd hossza mintegy három-négy mérföld. Mi egy görög ember udvarában jutottunk szálláshoz.

Ezen a napon rab magyarokkal megrakott két kocsi haladt itt keresztül.”

– „Ezen a napon egy szpáhival találkoztunk, néhány katonájával együtt. Két apró, négyesztendősnek látszó gyermeket vitt a lován, két kosárban. A gyermekek – akiket Magyarországról hurcolt magával – fekete ruhát viseltek vörös sapkácskával.

Ugyancsak ezen a napon az esti órákban négy málhás lóhoz erősített kosarakban magyarokat – öregeket és fiatalokat vegyesen – szállítanak befelé az ország belsejébe. A török teljesen lakatlanná teszi Magyarországot, mind fegyvernyugvás, mind háború idején.”

– „A víz partján, közel a városhoz (Plovdiv) tíz málhás lóhoz erősített kosarakban szállított magyar rabokkal találkoztunk. „

– „Az említett napon magyar rabokat – nőket, gyermekeket és szép ifjakat – kísérő törökökkel is találkoztunk. A rabokat részint kocsikon, részint a málhahordó lovakhoz erősített kasokban szállitották. Mi nem szólhattunk hozzájuk, ők nem mihozzánk; mindazonáltal tudtunkra akarták adni, hogy hol fogták el őket. Egy részüket onnan hurcolták el, ahol a lakosság már korábban meghódolt a töröknek. „

– „Egy házban mintegy húsz kopjás lovassal találkoztunk, akik Temesvár irányában vonultak. Ezek egyike – egy magyar – elmondotta, hogy Török János Erdélyben levágta a temesvári pasa legjobb hadnépét, vagy hatszáz törököt. Az akindzsik – vagyis azok a zsold nélküli szabadrablók, akiket a szultán tömegesen alkalmaz hadjárataiban – kivonulása folyamatban van.„

 – „a Morava völgyében… A szóban forgó napon egy csermelynél pihenőt tartó török lovasokkal találkoztunk, akik négy hosszú, fedett szekéren kezüknél-lábuknál egymáshoz bilincselt magyar hajdúkat vezettek; mintegy huszonnégy-huszonöten voltak a tarkoponyájúak. Nádasdy katonái, akik Pápáról portyára indulva valamerre Veszprém táján vereséget szenvedtek és fogságba estek. Mindössze hárman kerülték el közülük a rabságot. A budai pasa indította őket útnak.”

– „Az emlitett napon ismét magyar foglyokkal találkoztunk össze, akiket ebbe az országba hajtottak el. Nők, gyermekek, leánykák, sőt csecsemő is a málhás lovakhoz rögzített kasokban. Két magyar paraszt – nyakán vassal – gyalog kíséri a menetet, mely összesen tizenöt személyből állt. Egyrészt a Balaton partján fekvő Balatonberényből csempészték ki vagy hurcolták el őket; olyan személyeket, akik már meghódoltak a töröknek. Vagyis ha nagyszabású hadműveletre kerülne sor, az egész népet kitelepítenék. „

– „Sok magyar – asszonyostul, gyermekestül- a szóban forgó bég hívására Jagodába érkezett. A bég itt is marasztotta őket; mint már említettem, magyar papjuk is van.”

Erdélyi Fejedelemség 1.: a Báthori-család (1571 – 1613)

A kettős királyság megszűnt Magyarországon, mikor a keleti rész átalakult Erdélyi Fejedelemséggé és ezt Báthori István kerelőszentpáli (Rumania, Sînpaul) győzelme pecsételte le 1575-ben.

444

Báthori Istvánt lengyel királlyá választották. Uralkodása idején (1576 – 1586) Lengyelország történelme legmagasabb szintjére jutott, igazi nagyhatalom volt.

445

Krakkó

Báthori István után az erdélyi fejedelmi tisztet a Báthori-család tagjai töltötték be. Közülük a – szomorúan – legemlékezetesebb Báthori Zsigmond volt: egy egyébként nagyon tehetséges, művészi hajlammal megáldott fiatalember, aki azonban nagyon ingatag, bosszúálló idegbajos alkatú volt. Belevitte fejedelemségét a pusztító Tizenötéves háborúba. Előtte azonban az ezt ellenző úgynevezett törökös pártot – köztük unokatestvérét is – kivégeztette, megfojtatta. Aztán a felelősség elől a Habsburgok védőszárnya alá menekülve lemondott a fejedelemségről, hogy aztán többször is visszatért – Erdélyt egyre nagyobb zűrzavarba, pusztulásba döntve.

446

A székelyek gyűlölték a Báthori-családot, mert nem tartották be azt az igéretüket, hogy visszaállítják a feudális korszak előtti ősi székely szabadságot. Ezért mikor Vitéz Mihály havasalföldi vajda, mint a Habsburgok szövetségese megtámadta Erdélyt, a székelyek a vajda mellé álltak és nagy szerepük volt a vajda sellenbergi győzelmében 1599-ben:

447

Mihai Viteazul (Vitéz Mihály) román (havasalföldi) fejedelem (vajda)

28.  Bocskai István szabadságharca (1604 – 1606)

A 15 éves háború végén (a XVII. század legelején) megjelent a XVII. századnak a magyarokat érintő fő kérdése: az ellenreformáció és az abszolutizmus útjára lépő Habsburgokal szemben a protestáns vallásukat és a magyar rendi alkotmányt védő magyar nemesek időnként inkább az ősellenség törökök mellé álltak.

Ekkor a század elején és a 15 éves háború végén a Bocskai István vezette magyarok még sikeresen tudták megvédeni vallásukat és a rendi alkotmányt. Ekkor még a Habsburgoknak kellett visszakozniuk.

Bocskait megválasztották Erdély és Magyarország fejedelmévé:

448

Bocskai István fejedelem

 Bocskai István nagy sikerei közé tartozik a hajdúk letelepítése. (A hajdúk egy különböző helyekről, népekből kialakult zsoldos, vad katona nép volt. Talán a kozákokhoz lehetne hasonlítani őket.) Néhány példa a magyar Alföld keleti részén fekvő hajdú településekre:

449

Nagyszalonta (Románia, Salonta)

450

Hajdúszoboszló

451

Hajdúböszörmény

29. A királyi (Habsburg) Magyarország (1600 – 1657)

Pázmány Péter esztergomi érsek (az esztergomi érsekség székhelye Nagyszombatban (Szlovákia, Trnava) volt akkoriban Esztergom török megszállása miatt).

A XVII. század első harmadában egy rendkivül tehetséges ember, Pázmány Péter volt az esztergomi érsek. Protestánsnak született, de katolizált és híres jezsuita tudós, hítvitázó vált belőle. Egyúttal kiderült, hogy a magyar nyelv csodálatos alkalmazója, gazdagítója és így a magyar irodalomban is rangos helye van. Ilyen képességekkel és belső fanatizmussal megáldva, a katolikus ellenreformáció rendkívül sikeres vezéralakja lett Magyarországon.

452

Pázmány Péter alapította a híres nagyszombati egyetemet (Szlovákia, Trnava), a budapesti egyetem elődjét.

453

454

A korszak királyi Magyarországa történelmében Esterházy Miklós nádor, az Esterházy-család nagyságának megalapítója játszott lényeges szerepet.

A korszak építészetét áttekintve észrevehető, hogy a legnevezetesebb templomok a XVII. században épültek és ezek mind jezsuiták, tehát jelzik az ellenreformáció térnyerését. A jezsuiták pedig hozták a római születésük örökségét, a római Il Gesu-templom jellegének átvételét, amely uralta az úgynevezett korai barokk stílust.

A várak, várkastélyok, később már paloták stílusában eleinte – még a XVII. században is – a reneszánsz volt az uralkodó, de aztán e téren is nyert a barokk.

1540 körül elkezdődött a királyi Magyarországon a várak korszerűsítése: az első a győri volt. Az olasz durvaköves kapustílus egész Európát meghódítva Magyarországon is megjelent; az első Sárvárott 1549-ben (de aztán látunk majd erdélyi, gyulafehérvári példát is):

455

Nádasdy Kristóf, Nádasdy Tamás nádor öccse Egervárott 1563-69-ben felépíttette várkastélyát, amellyel országos mintát teremtett – és egyszerre kettőt. A külsője a négysarokbástyás várkastélyt, udvara pedig általában kétszintes széles árkádsoros.

456

457

Ennek a palotatípusnak legszebb reprezentánsai a sopronkeresztúri Nádasdy- (1621 után) és a kistapolcsányi Rákóczi-kastély (1656-1661):

458

459

A nagybiccsei Thurzó-kastély, amely az 1570-es években épült, kaputornyával kissé eltér a legjellemzőbb típustól:

460

A Felvidék északkeleti részén a délkeleti lengyel kastélyokhoz hasonlóan nálunk is elterjedt a pártázott díszítés: ld. például Bethlenfalván a Thurzó-Faigel-kastélyt (1564-1568) és Friccsen a Berthóty-kastélyt (1623-1630):

461

462

Az Esterházyak kismartoni palotája már egy új korszakot jelöl. Bár felépítése (1663-1672) után bő 10 évvel a környékén átvonult Kara Musztafa hatalmas török serege Bécs ostromára, mégis ez a palota már egy békésebb korszak palota típusának nyitánya Magyarországon.

463

A templomépítészetet a XVII. századi ellenreformáció térnyerése lendítette föl: mindegyik templom jezsuita templom és a római Il Gesuhoz gyökereztethető korai barokk stílusban épült:

464

465

Nagyszombati jezsuita templom (1629-1637; Carlone, Spazzo)

466

467

Győri jezsuita templom (1634-1641; Baccio del Bianco, B. Torre)

A templom előtt látható Immaculata szobrot Kollonich püspök állíttatta Buda várának visszafoglalásáért hálából (1686)

A trencséni jezsuita templom 1653-1657-ben készült el. Építői, P. és G. Spazzo az eddigiektől eltérően a templom homlokzatán a függőleges vonalakat hangsúlyozták. A kassai jezsuita templom, amelyben I. Rákóczi Ferenc alussza örök álmát 1671-1681-ben épült.

468

469

                   Trencsén                                                                                  Kassa

30.  Erdélyi Fejedelemség a XVII. században

Bethlen Gábor (1613 – 1629)

Bethlen Gábor, Erdély fejedelme, aki Báthori Gábor zűrzavaros évei (1608-13) után került Erdély élére, a magyar történelem egyik legtehetségesebb politikusa. Uralma alatt, amely ugyan viszonylag rövid ideig tartott, mégis az Erdélyi fejedelemség aranykorához tartozik – a 15 éves háború döbbenetes pusztításai után. Sikeres merkantilista kereskedő, monopólium politikát folytatott.

470

A kálvinista Bethlen Gábor politikájának egyik fő célja volt a magyar protestantizmus védelme és Magyarország egységének újjáteremtése és e téren már inkább a török támogatás keresése, mint a Habsburgé.

Európában 1618-48-ban zajlott a nagy Harmincéves háború, amelybe Bethlen Gábor háromszor is beavatkozott (1619-21, 1623, 1626) és ha nem is döntő, azért részleges sikereket elért a Habsburgokkal szemben.

Kulturális téren is sokat tett Bethlen Gábor, például a Gyulafehérvári akadémia megalapításával 1622-ben. Innen indult el az intézmény vándorútra: előbb Kolozsvárra, majd az 1660 körüli vészterhes idők múltával 1662-ben Nagyenyedre költözött s ez lett a híres nagyenyedi kollégium.

Bethlen Gábor támogatta a tehetséges jobbágyfiúk oktatását; uralkodása alatt körülbelül ezer erdélyi fiatal jutott el ahíres nyugat-európai egyetemekre.

Felépítette a gyulafehérvári fejedelmi palotát, Déván pedig a Magna Curia elnevezésű kastélyát.

471

472

 Gyulafehérvári fejedelmi (ma érseki) palota          Nagyenyedi kollégium udvara

473

474

A dévai Magna Curia (előlről és a hátsó díszlépcsője)

I. Rákóczi György (1630 – 1648)

475

Rákóczi György erdélyi fejedelem és felesége, Lórántffy Zsuzsanna

 Az Erdélyi fejedelemség aktívan részt vett a 30 éves háború harcaiban – előbb Bethlen Gábor, majd I. Rákóczi György vezetésével és így a protestáns hatalmak (Svédország, Hollandia, Anglia) elismert egyenrangú szövetségese volt és mint ilyen vett részt a vesztfáliai béke tárgyalásain.

I. Rákóczi György és felesége Lórántffy Zsuzsanna sokat tett a magyar protestantizmusért és kultúráért.

Erdélyben az építészet némi késésben volt a nyugati részekhez képest: az 1623-ban épült csíkszeredai Mikó-kastély vagy az I. Rákóczi György építtette radnóti (kb. 1626-1649) még határozottan négysarokbástyás várkastély:

476

477

Még a nevezetes 1668-1672-ben épült bethlenszentmiklósi Bethlen-kastély is, melyet a későbbi erdélyi kancellár és nagy emlékiratíró Bethlen Miklós tervezett, reneszánsz stílusú.

478

A Fejedelemség romlása és bukása (1648 – 1690)

479

II. Rákóczi György (1648 – 1660) emlékfája Viskben (Ukrajna, Viskovo).

Erdély virágzó állapota hirtelen megszakadt 1657-ben, mikor II. Rákóczi György felelőtlenül és szerencsétlenül csatlakozott a Lengyelországban dúló háborúhoz. Nagyravágyóan lengyel király szeretett volna lenni mint Báthori István fejedelmi elődje. Az eredmény: Erdély teljes romlása, 1657 és 1662 közt borzalmas pusztítások, dúlások, emberrablás, öldöklés, városok, falvak lerombolása. Lengyelek, törökök, krími tatárok, oláhok, egymást váltó néhány hónapos fejedelmek belső harcai döntötték romba az egykor még virágzó Erdélyi fejedelemséget. A magyarok olyan pusztulást szenvedtek, melyet soha sem tudtak kiheverni. Helyükre a hegyekről és a hegyeken túlról románok húzódtak be. Megállapítható, hogy az eredményeket tekintve II. Rákóczi György volt a magyar történelem egyik legkártékonyabb szereplője.

Nagyvárad (Rumania, Oradea). A harcok során a törökök elfoglalták és elpusztították Nagyváradot (Románia, Oradea), amely pedig Erdély legfontosabb vára és a középkori Magyarország kulturális emlékeinek egyik legfontosabb őrzője volt.

480

1661 után Erdély a törökök gyenge megcsonkított vazallusa lett, melynek élére a törökök egy tehetetlen bábot, Apafi Mihályt (1662-1690) állítottak.

Apafi Mihály fejedelem síremléke a kolozsvári (Románia, Cluj-Napoca) Farkas utcai református templomban. (Kós Károly műve)

481

31.  I. Lipót (1657 – 1705)

482

Az 1663-1664. évi háború a törökök ellen már bebizonyította a Habsburg-sereg fölényét a törökök felett, de ekkor még ezt az előnyt nem aknázták ki.

Zrínyi Miklós, a szigetvári hős dédunokája 1664 telén egy rendkívül sikeres téli hadjáratot vezetett a törökök ellen.

483

Montecuccoli, a Habsburgok hadvezére nagy győzelmet aratott a törökök felett  Szentgotthárd mellett 1664-ben.

A szentgotthárdi csata emlékfeszülete Nagyfalván (Mogersdorf, Ausztria)

484

A vasvári domokosok temploma és a város központja

Vasvárott a nagy szentgotthárdi diadal után pár héttel és ellenére megalázó békét kötöttek a törökkel.

485

A megalázó béke, az elvesztett fontos magyar erődök forduló pont volt a Habsburg-hű nemesség soraiban is. Még a legmagasabb rangú magyarok is titkos tanácskozásokat szerveztek a helyzet megvitatására, I. Lipót politikája ellen.

Wesselényi Ferenc nádor például Zólyomlipcsében tanácskozott titkon.

Zólyomlipcse vára (Slovakia, Slovenská L’upča)

486

Az úgynevezett Wesselényi-összeesküvést a nádor halála után elárulták, amit súlyos ítéletek követtek. Három főnemest – nem a magyar törvények szerint – ítéltek halálra és végeztek ki – szintén törvénytelenül nem magyar területen 1671-ben:

Frangepán Ferencet és Zrínyi Pétert, aki szintén dédunokája volt a szigetvári hősnek, Bécsújhelyen (Ausztria, Wienerneustadt) végezték ki.

487

488

489

Zrínyi Péter és Frangepán Ferenc eredeti sírja a bécsújhelyi dóm falában és az őket elítélő felirat

A Bécsben kivégzett Nádasdy Ferenc országbíró sírja Lékán (Austria, Lockenhaus).

490

491

A kivégzések utáni évtized, az 1670-es évek a magyar történelem egyik mélypontja. I. Lipót bevezette az abszolutizmust, gyakorlatilag felfüggesztette a magyar rendi alkotmányt, idegen helytartókat nevezett ki az ország élére helyettesként. Elbocsájtotta a végvárak magyar katonaságát és százasával ítéltek el protestáns lelkészeket. Sokukat gályarabságra:

A gályarabságra ítélt protestáns lelkészeket 1676-ban a holland de Ruyter admirális szabadította ki. Az ő emlékművük látható Debrecenben.

492

Lipót császárt és királyt Thököly Imre felvidéki rendkívüli sikerei kompromisszumokra és az 1681-es soproni országgyűlés összehívására kényszerítették.

A soproni Zöld- vagy Caesar-ház, ahol az országgyűlést tartották

493

I. Lipót engedményekre kényszerült. Egyike ezeknek az úgynevezett artikuláris templomok léte, azaz vármegyénként bizonyos feltételek teljesítésével két protestáns templomot engedélyeztek (talán az 1648-as vesztfáliai béke és az ezek alapján épült sziléziai evangélikus fatemplomok példájára):

Késmárk (Szlovákia, Kežmarok),

494

Lestenye (Szlovákia, Leštiny),

495

Liptószentkereszt (Szlovákia, Svätý Kríž),

496

497

Nemeskér (Vas vármegye)

498

     Garamszeg (Szlovákia, Hronsek)

Bécs 1683. évi sikeres védelme és a törökök nagy veresége után a keresztyén erők nagy ellentámadásba lendültek és – bár 16 év alatt, de – kiszorították a törököket Magyarországról Temesvár és környéke kivételével. Mindezt azonban a magyarok vegyes érzelemmel fogadták, ugyanis újrakezdődött I. Lipót abszolutizmusa, ellenreformációs törekvései, valamint a háborúk miatt a magyarság olyan végzetes veszteségeket szenvedtek, hogy az ország területének nagy része lakatlanná vagy nagyon gyéren lakottá vált, melyek pótlására a magyar lakosság nagyon megfogyatkozott és ezzel Magyarország nemzetiségi viszonyai megfordíthatatlanul eltolódtak, illetve az ország e folyamatok előtt állt.

A háború folyamán Thököly Imre felvidéki fejedelemsége I. Lipót kezébe került. Hasonlóan a császári csapatok megszállták Erdélyt is, amely Apafi Mihály 1690. évi halálával végképpen Habsburg uralom alá került.

I. Lipót nem csatolta vissza Magyarországhoz Erdélyt, hanem megtartotta a magyar királyságtól elválasztott fejedelemségi helyzetét. Erdély jogilag a magyar korona része maradt, de a Habsburg királyok itt fejedelmekként az általuk kinevezett gubernátorokkal kormányozták a nagyfejedelemséggé előléptetett tartományukat, ahol a magyar országgyűléstől független országgyűléseket tartottak. Erdély helyzetét I. Lipót az 1691-ben kiadott úgynevezett Diploma Leopoldinummal szabályozta.

I. Lipót kormánya megpróbálta rendezni a románok helyzetét is, akik ekkor már közel felét tették ki Erdély és Kelet-Magyarország lakosságának. Megszervezték a görögkatolikus egyházat is.

Balázsfalva (Rumania, Blaj). Itt szervezték meg az erdélyi görögkatolikus egyház központját, itt állították fel az iskoláikat is. Később Balázsfalva (Rumania, Blaj) Erdélyt is beleértve a magyarországi románság szellemi és mozgalmi központjává fejlődött.

499

32. Zrínyi Miklós, költő és hadvezér

500

Zrínyi Miklós szobra Csáktornyán

Zrínyi Miklós 1620 május elsején született a Frangepánok és Zrínyik várában, Ozaljban. Apja Zrínyi György, anyja Széchy Magdolna. Dédunokája volt a szigetvári hősnek, nagybátyja Zrínyi Ilonának. Öccse volt Zrínyi Péter, I. Lipót áldozata.

501

        Ozalj várának bejárata

502

Ozalj vára – Zrínyi várpalota

Szüleik korán meghaltak, így Pázmány Péter gyámsága alá kerültek. Jezsuita kollégiumokban tanultak, majd bejárták Olaszországot. 1641-ben öccsével megosztották a Zrínyi-vagyont: öccse a Tengermelléket kapta, Zrínyi Miklós a muraközi részt kapta. Részt vett a Harmincéves háborúban is.

1645-től a magyarországi politikai élet szereplője: muraközi birtokai révén 1645-től Zala vármegye főispánja, 1647-től horvát bán is.

Ebben az időben írta híres költői művét, a Szigeti veszedelmet, amely a mai napig a magyar irodalom egyik jelentős alakjává emelte. Dédapja szigetvári hősi védelmét emelte nemzeti eposzi magaslatba. Hőskölteményében búcsúzik el nagy ősétől, amint a hős a végső kitörésre készül:

Zrini penig megyen a gazdag tárházban,

Minden drágaságot ő raj egy rakásban,

Visz tüzet alája osztán egy fáklyában,

Mind füstbe bocsátja, az mennyi kincse van.

Egy dolmánt, egy mentét csak választ magának,

Az mely legszebb vala mind közte azoknak;

Ebbe szokta mutatni magát az udvarnak,

Ebbe mennyegzőknek és triumfusoknak.

Két arany perecet választa azután,

Evvel jelt csinálavitéz uri karján;

Egy kócsagtollat is szegeze sisakján,

Száz aranyat kétfelé tett dolmányában.

Rövidesen Zrínyi Miklós csáktornyai udvara politikai ést társadalmi központtá vált. Ebben az időben a magyar közvélemény reneszánszát éli. Ezt a forrongó ébredést az 1790 körüli időkkel vagy a Reformkorral lehet összevetni. A főnemesekben, a polgárokban, de a jobbágyokban is feltámadt a remény, hogy a törököket ki lehet verni az országból és ez a tettvágyat felébresztette – és ennek élvonalába került Zrínyi Miklós.

1655-ben – Habsburg közbeavatkozásra is – Zrínyi helyett azonban Wesselényi Ferencet választották meg nádorrá. Zrínyi ugyan valószínűleg nagyobb tehetséggel vihette volna a magyarok – és akkor még velük együtt a horvátok ügyét is, de Wesselényi is felkarolta azonban a magyar ügyet.

Zrínyi életének főcélja a törököknek Magyarországról való kiűzése volt. Minden erővel igyekezett a horvátországi és a Dráva melletti végvári rendszert fenntartani. Már Habsburgoktól független önálló magyar királyságban is gondolkodott.

Zrínyi Miklós, mint politikai gondolkodó is jelentős: Az török áfium ellen való orvosságot 1660-63-ban írta.

Zrínyi művében felvázolja a magyarok helyzetét (a török ekkor már elfoglalta a rendkívül fontos Nagyváradot, Erdélyt pedig szinte hódolt tartománnyá süllyesztette): végveszélyben vagyunk. Körbenéz, remélhetünk-e valakitől segítséget. A szomorú válasz, hogy tulajdonképpen nem, csak magunkban bízhatunk. Ehhez pedig állandó hadsereg kell (8 ezer mozgékony (!) lovas és 4 ezer gyalogos), amelynek azonban szigorúan fegyelmezett, kornak megfelelő seregnek kell lennie. Ez azonban akkorra teher, hogy minden magyarnak és horvátnak egyesülnie kell (Magyar- és Horvátország, Erdély), a nemeseknek és főúraknak is anyagi terhet kell vállalniuk (a fizikai, katonai mellett), valamint a telekes jobbágyoknak, városoknak is katonákat kell kiállítaniuk.

Zrínyi Miklós 1661-ben megkezdte Zrínyi-Újvár felépítését, amely a Mura és a Dráva folyó összefolyásánál helyezkedett el.

A vár felépítése, amely fontos volt Stájerország, Krajna (Szlovénia), sőt Velence védelme számára, egyik háborús ok volt a törököknek – a mellett, hogy nem akarták engedni Erdély és a királyi Magyrország közeledését és azt, hogy az erdélyi várakban német katonaság tartozkódjék.

A háború a két nagyhatalom között 1663-ban tört ki. Zrínyi Miklóst ugyan az összes magyar sereg élére állították – és ez ekkor sokkal nagyobb, lényeges haderő volt, mint később az 1683 utáni nagy háborúban -, de a főparancsnokságot a háborút később majdnem elszabotáló Montecuccolira bízták.

1663 tragikus volt a keresztény oldalra nézve: Köprülü Ahmed nagyvezér – kihasználva Montecuccoli szemlélő hozzáállását – az év során elfoglalta a hősiesen védett Érsekújvárat (szeptember 25., Forgách Ádám gróf), Lévát, Nyitrát, Nógrád várát (27 napi ostrom után).

Eközben Zrínyi Miklós Muraközben és Horvátországban sikeres. Ő sikeres: megvédi Újzrinyivárat, Károlyváros mellett csatában győz egy török melléksereg ellen.

Ezután viszont Lipót 1664 januárjában felfüggeszti Zrínyi Miklós magyar fővezéri kinevezését. Zrínyi elereszti a füle mellett és élete legnagyobb hadvezéri sikerére indul – szövetségben a német birodalmi csapatokkal, akiket Hohenlohe és Leslie vezetett:

több kisebb vár után Pécset is elfoglalják, majd a végvári vonaltól 240 km-re beljebb keletre felégetik a törökök legfontosabb magyarországi utánpótlás vonalát, a 6 km hosszú eszéki Dráva-fahidat.

503

          A mai eszéki Dráva-híd  egy része

504

Az eszéki erőd (a török utáni épült erőd része)

Az óriási sikert egész Európa ünnepli és azt várják, hogy az egész török elleni szövetséges haderő élére állítják Zrínyit. I. Lipót azonban, aki inkább egy Nyugaton Franciaország ellen megvívandó háborúra készült és ezért szintén szabotálta a háborút, Magyarorszég felszabadítását, kitartott Montecuccoli mellett.

1664 tavaszán óriási lehetőségek előtt álltak a szövetségesek, hiszen nagy seregük gyűlt össze és az eszéki Dráva-híd újrafelépítése adott vagy 2 hónapnyi előnyt számukra. Ennek ellenére későn kezdődtek a hadműveletek.

De Souches tábornagy vezetésével visszafoglalták Nyitrát, Zalában pedig Zrínyi Miklós és vezetőtársa, Hohenlohe gróf megkezdte Kanizsa ostromát. Ezután az 1985-ben kiadott nagy Magyarország történelme 1526-1686-os kötetének adom át a szót:

„Kanizsa ostromára hosszú halogatás után adott engedélyt a Hadita­nács. Az április 28-án körülvett vár alatt óriási nehézségekkel kellett megküzdeni. Az összesen körülbelül 20 ezer főnyi haderő — a Rajnai Szövetség alakulatai, a magyar, horvát és császári csapatok — folyamatos ellátását az Udvari Kamara élelmezési hivatala nem tudta biztosítani. A több mint 10 ezer főnyi császári haderő nem érkezett meg időre, s a körülsáncolás hatalmas munkája, meg az őrszolgálat ellátása máris ere­jükön felül terhelte az éhség tizedelte ostromló hadsereget. Az eredeti terv szerint fel kellett volna gyújtaniok a várat, és a tűz keltette pánik közben rohammal bevenni. A gránátok azonban vagy befulladtak, vagy még a célbaérés előtt felrobbantak, az ágyúk pedig sorra kiégtek. Ennek ellenére mégis úgy tűnt, Kanizsa napjai meg vannak már számlálva.

A három főparancsnok, Zrínyi, Hohenlohe és Strozzi generális a közös cél érdekében sorra leküzdötte a nehézségeket, a tanácskozási jegyző­könyvek szerint Zrínyi tekintélyével, tapintatával áthidalta a vezénylő generálisok ellentéteit. Kiváló francia és császári hadmérnökök irányí­tották a tüzérséget, és sikerült a vár kaputornyát földig lerombolniok. A török vitézek ugyan vadul védekeztek, de napról napra több a halott és a sebesült. A foglyok vallomása szerint fogytán az élelem is, és legfeljebb 5-6 napig tarthatják már a várat. Május 22-én azonban az ostromlók megtudják, hogy hajóhíd készült a Dráván, és 10 vagy 20 ezer főnyi török felmentő sereg közeleg. Az ostromló hadsereg törzskari gyűlésén mindenki, még a sebesült Strozzi generális is Zrínyi előterjesztésére szavazott: Kani­zsa ostromát nem hagyhatják abba, a szövetségesek hatalmas anyagi áldozatokat hoztak, ha az ostromlókat védő külső sáncrendszert (circumvallatio) megerősítik, akár két hétig is ellenállhatnak a felmentő sereg támadásainak.”

Montecuccoli hiába közelítette meg Kanizsát, de nem avatkozott közbe, ezért az ostromot Zrínyi és társai kénytelen voltak június 2-án beszüntetni.

505

A Kanizsai vár emlékműve ma Nagykanizsa szélén a vár eredeti helyénél

Köprülü Ahmed június 8-án elkezdte Új-Zrínyivár ostromát. Montecuccoli itt is csak felvonult, de nem avatkozott közbe. A töröknek így sikerül elfoglalnia, felrobbantania és szinte eltüntetni. (Még ma is nehéz megtalálni a vár helyét: körülbelül a Mura és Dráva összefolyásánál.)

Ekkor Köprülü Ahmed elindul eredeti célja, Bécs ellen. Augusztus elején Szentgotthárdnál a keresztyének döntő győzelmet aratnak a Rába egy közeli gázlójánál. Ilyen a sors! A törénelem Montecuccoli nagy győzelmeként emlegeti a csatát, pedig ő itt is vissza akart vonulni. A győzelmet Hohenlohe gróf erélyes fellépésének és a franciák mindent elsöprő rohamának lehet köszönni.

Zrínyi Miklós nem volt ott Szentgotthárdnál. Akkor ő Bécsben járt, hogy elégtételt kérjen Kanizsáért és vára, Új-Zrínyivár elpusztulásáért, de a császár-király nem akarta fogadni.

Hiába volt a győzelem, Lipót nyugati politikai elkötelezettsége, az ehhez szükséges pénz, erő tartalékolása miatt folytatta a szabotálást: megkötötték a gyalázatos vasvári békét, amely nemcsak Magyarországot, hanem egész Európát felháborította. A magyar főúrak ekkor kezdtek Franciaország felé tekinteni (ezt tartott egészen az 1711-es szatmári békéig). Zrínyi is kapcsolatba lépett velük (erre van utalás Bethlen Miklós leírásában is), de ekkor már csak két-három hónapja maradt az életből.

506

Csáktornya vára

507

A csáktornyai váron belüli várpalota

508

Emlékoszlop a csáktornyai várkastély udvarán. Állítólag Zrínyi vadász balesete színhelyén állt.

509

Graffitti a csáktornyai vár közelében – neves Zrinski (Zrínyi) személyekkel:

a szigetvári hős, a költő és hadvezér Zrínyi Miklós, Zrínyi Péter és ez utóbbi unokája, II. Rákóczi Ferenc

510

Senkovec (Szentilona) egykori pálos monostor, amely a Zrínyiek temetkezése helye volt

511

Horvát nyelvű felirat Senkovecen (Szentilona)

33.  Thököly Imre és a kuruc mozgalom (1671 – 1711)

Az 1670-es évek közepén egy nagyon fiatal, de nagyon energikus, ambiciózus felvidéki nemes, Thököly Imre került a kuruc mozgalom élére.

512

Nagyon tehetséges politikus és hadvezér volt, egy igazi vezető képességeivel fiatal kora ellenére. Képes volt – az általános Habsburg-ellenes érzelmeket kihasználva – rövid idő alatt elfoglalni majdnem a teljes Felső-Magyarországot (mai Szlovákia) és ő maga pedig az új Felső-magyarországi fejedelemség fejedelme lett.

Thököly és kurucai tragédiája az, hogy akkor építettek a török szövetségre – egyébként más választásuk nem volt -, mikor a törökök is legnagyobb vereségük előtt álltak.

Zrínyi Ilona, II. Rákóczi Ferenc anyja, a kivégzett Zrínyi Péter leánya Thököly Imre felesége volt, miután első férje, I. Rákóczi Ferenc korán elhalálozott.

Zrínyi Ilona három évig védte Munkács várát a császári seregek ellen, mikor férje szerencsecsillaga leáldozott.

513

514

34. A nagy felszabadító háború a török ellen (1683 – 1699)

A törökök 1683-ban nagy támadást kezdtek Bécs ellen, melyet óriási sereggel ostromoltak.

XI. Ince pápa nagy eréllyel keresztény szövetséget szervezett a törökök ellen.

515

A közös keresztény sereg vezére Sobieski János lengyel király volt, akinek vezetésével szétverték a török sereget és így felmentették Bécset 1683-ban.

516

Bécs 1683-as ostroma után 16 évig tartott, míg kiverték Temesvár és környéke kivételével a törököket Magyarország területéről egy rendkivül véres háború eredményeképpen. Buda vára 145 éve török uralom után 1686-ban szabadult fel.

A felszabadító háború legfontosabb csatáját 1697-ben Zentánál (Szerbia, Senta). A csata színhelyén állították a viszonylag szerény emlékművet.

517

Savoyai Jenő herceg, az 1697-es zentai (Szerbia, Senta) győző emlékműve Budapesten.

518

A törökök zentai súlyos vereségük után elfogadták a háborús vereségük tudatát és 1699-ben aláírták a karlócai (Szerbia, Sremski Karlovci) békét.

519

A karlócai béke szerint a különválasztott Erdély és Magyarország Temesvár (Románia, Timişoara) és környéke nélkül I. Lipót hatalma alá került. Az úgynevezett Temesi bánság a törökök hatalmában maradt.

520

35. II. Rákóczi Ferenc fejedelem szabadságharca (1703 – 1711)

521

1701-ben Európa méretű háború tört ki: a Spanyol örökösödési háború. A Habsburgok spanyol ágának kihalása után a Habsburgok osztrák ága és a francia Bourbon-ház is bejelentette igényét a spanyol trónra. Anglia XIV. Lajos francia király túlhatalmától tartva az osztrák ág – I. Lipót német-római császár – mellé állt.

A bajorok a franciák mellé álltak és mi magyarok – a kurucok is – a francia oldalon voltunk. II. Rákóczi Ferenc a francia győzelemben bízva francia segélyre alapozva bontotta ki szabadságharca zászlaját.

1705 után az osztrák-angol szövetség – akik oldalán két nagy hadvezér is harcolt: Savoyai Jenő és Marlborough herceg – a Hochstädti csata után egyre inkább felülkerekedtek az addig hegemón francia királyságon. XIV. Lajos kénytelen volt a Rákóczi Ferencnek beígért pénzsegélyt leállítani, ami sok más ok mellett hozzájárult II. Rákóczi Ferenc szabadságharcának bukásához.

Ugyanebben folyt egy másik nagy háború is: az Északi háború, amely eleinte lengyel-svéd háború volt, amely átalakult orosz-svéd háborúvá. Itt Rákóczi Ferenc szövetségese, Nagy Péter cár győzött, de a cári hatalomnak még túl távol volt Magyarország, hogy komolyabb háborút viseljen az akkor csúcshatalomnak számító osztrák Habsburg-hatalomnak.

522

Borsi, Rákóczi-kastély, II. Rákóczi Ferenc itt született 1676-ban

523

Budapest, Hősök tere, Milleneumi emlékmű, II. Rákóczi Ferenc

524

Romhány, a csata emlékhelye, II. Rákóczi Ferenc

525

Rodostó, II. Rákóczi Ferenc háza a száműzetésben

526

Kassa, Dóm, II. Rákóczi Ferenc kriptájának bejárata

A most következő térképsorozaton az egyes eseményeket sorszámmal jelöljük, melyek magyarázatát a térkép után ismertetjük.

1 7 0 3

527

Vaja, Vay-kastély, Esze Tamás

528

1-7.: 1703. V – VII. 18.: Vári, Tarpa, Dolha, Verecke, Munkács, Tiszaújlak, Namény;

8-15.: 1703. VII. 19 – VIII.: Diószeg, Nagyecsed, Nagykálló, Váradolaszi, Kővár, Nagybánya, Szatmár ostroma, Huszt megadja magát.

16-30.: 1703. IX-X.: Sárospatak, Ocskay László: Rimaszombat, Losonc, Fülek, Korpona, Léva, Garam-menti bányavárosok, Tokaj ostroma, kuruc győzelmek Erdélyben: Brád, Szentbenedek; Szatmár ostroma folytatódik; Szolnok bevétele; Halas: kuruc győzelem; Gács: a nógrádi nemesség csatlakozása Rákóczihoz, Eger ostroma.

31-36.: 1703. XI.: Schlik ellentámadása: elfoglalja Lévát, a bányavárosokat; Bonchidán kuruc győzelem; kuruc győzelem Zólyomnál, mire Schlik visszavonul Pozsonyba és a Garam-menti bányavárosok ismét a kurucok kezébe kerülnek; Léva ismét a kurucoké.

37-42.: 1703. XII.: Galgóc, Nagyszombat, a kurucok a Morva folyóig jutnak; Lőcse; kurucok támadása Bécs felé; Crnajevics ipek pátriárka a szerbek hűségéről biztosítja I. Lipótot.

529

Tiszaújlak, Rákóczi-emlékmű

1 7 0 4

530

1704 január: 1. Tokaj megadja magát a kurucoknak;

2. Károlyi Sándor a Csallóköznél átkel a Dunán Dunántúlra;

3. Kővár megadja magát a kurucoknak,

4. Murány megadja magát a kurucoknak,

5. I. 28.: Tige Holdvilágnál (Segesváér mellett) legyőzi a kurucokat.

1704 február: 6. Pécset feldúlják a szerbek;

7. Trencsén a kurucoké;

8. Munkács a kurucoké;

9. Károlyi sikeres a Dunántúlon.

1704 március: 10. Rákóczi Egert ostromolja;

11. Tige elpusztítja Nagyenyedet;

12. Feketeváros: Heister szétszórja Károlyi kurucait. Ezután:

13. III. 18-27.: sikertelen béketárgyalás Gyöngyösön;

14. Ungvár Rákóczi kezébe kerül.

1704 április: 15. Gyulafehérvár a kurucoké;

16. kuruc vereség Feketehalomnál (Brassó mellett);

17. Eger: egyezség az ostromnál. Ha 8 hónapig nem jön segítség, a labancok feladják a várat:

18. Eger alól Rákóczi a Dunántúlra indul.

1704 május: 19. a solti táborban újabb sikertelen béketárgyalás (Széchényi Pál érsekkel);

20. Veszprém: Heister győz, elfoglalja és felprédálja Veszprémet;

21. 1704. V. 28. Bercsényi győz Szomolány mellett Ritschan fölött.

1704 június: 22. Károlyi portyázása Bécsig;

23. Heister győz Koroncónál Forgách Simon fölött;

24. Rákóczi Bácskába indul a szerbek ellen.

531

Gyöngyös, Rákóczi-ház

532

Gyöngyös, Rákóczi-ház, a béketárgyalás emléktáblája

533

1704 július: 1. Rákóczi győz a szerbek fölött Feketevíznél (Bács);

2. Szeged sikertelen ostroma augusztus 13-ig;

1704 augusztus: 3. XIV. Lajos francia király serege súlyos, döntő vereséget szenvedett az angoloktól és osztrákoktól Hochstädtnél.

4. Nyitra a kurucoké.

1704 szeptember: 5. Ocskay betör Alsó-Ausztriába;

6-8. S. Heister elfoglalja Sikóst, Simontornyát és Dunaföldvárt (a fegverszünet ellenére. Állítólag őt nem értesítették…).

1704 október: 9-10. Rabutin felmenti Kolozsvárt, majd a város falait lerontatja. Végül visszavonul Nagyszebenbe.

11. Sikertelen béketárgyalás Selmecbányán.

12. Kassa a kurucoké.

1704 november: 13. Vak Bottyán elfoglalja Érsekújvárat, de

14. Lipótvár ostroma sikertelen.

1704 december: 15. Eperjes a kurucoké;

16. 1704. XII. 26.: a Rákóczi vezette kuruc sereg veresége Nagyszombat mellett.

534

Vaja, Vay-kastély, Vak Bottyán János

1 7 0 5

535

1705 január: 1. Szatmár(németi) megadja magát a kurucoknak;

2. Eger megadja magát a kurucoknak.

1705 február: 3. Károlyi Csallóközből Dunántúlra nyomul;

4. Vak Bottyán Duna-Tisza közéről Dunántúlra nyomul.

1705 március: 5. Heister Felvidékről Dunántúlra nyomul;

6. március végén: Bercsényi foglalásai: Modor, Bazin, Szentgyörgy.

7. Bercsényi Karvánál átkel a Dunán a Dunántúlra és ott győz Heister fölött.

1705 április: 8. április elején Heister győz Kilitinél (Somogy) Károlyi fölött, aki

9. Paksnál visszavonul a Duna bal partjára.

1705 április: 8. április elején Heister győz Kilitinél (Somogy) Károlyi fölött, aki

9. Paksnál visszavonul a Duna bal partjára.

1705 május: 10. I. Lipót halála. Utódja, I. József Herbeville-t nevezi ki magyarországi seregei főparancsnokává.

11. Vak Bottyán erődítményt épít Kömlődnél, Duna-hidat épít.

1705 június: 12. Vak Bottyán beveszi a dunaföldvári sáncokat.

13. VI. 15.: Forgách Simon elfoglalja Medgyest (császári kézen Erdélyben csak Szeben, Fogaras és Brassó marad).

14. VI. 18.: Glöckelsperg beveszi a dunaföldvári sáncokat, majd a Duna-Tisza közén is hátra szorítja Vak Bottyánt.

15. VI. 22.: Esterházy Dávid sikeres Glöckelsperggel szemben, de leromboltatja a Duna-hidat: így viszont megszűnt a Dunántúlra tervezett nagy kuruc támadás lehetősége.

536

1705 augusztus: 1. VIII. 5-6.: Rákóczi Vág és Dudvág közti mocsaraknál tőrbe csalja Herbeville-t, de annak sikerül kimenekülni.

2. VIII. 11.: Rákóczi veresége Pudmericnél (Gidrafa).

3. VIII. 28.: Herbeville Erdélybe indul Rabutin megsegítésére a Csallóközből.

1705 szeptember: 4-5. Herbeville Komáromon keresztül szeptember  2-án Budára érkezik.

6. Szécsényi országgyűlés: IX. 17.: II. Rákóczi Ferencet vezérlő fejedelemmé választják.

1705 október: 7-9. Herbeville vonulása: X. 9.: Algyő, X. 22.: Debrecen (Herbeville feldúlja), X. 31.: Nagyvárad.

10. X.8.: II. Rákóczi Ferenc Erdélybe indul.

11. X.27.: béketárgyalások Nagyszombatban (1706. VII. 22-ig).

1705 november: 12. Vak Bottyán átkel a Dunán és elfoglalja Dunaföldvárat.

13. XI.11. Zsibó: II. Rákóczi Ferenc veresége Herbeville-lel szemben. Ezután Herbeville elfoglalja Erdélyt.

14-16. Vak Bottyán elfoglalja Simontornyát, Székesfehérvárt ostrom alá veszi, elfoglalja Tatát is.

1705 december: 17-21. Vak Bottyán elfoglalja Pápát, Pannonhalmát, Sárvárt, Kapuvárt, majd Kőszeget.

22. XII.13.: Bottyán Szentgotthárdnál megveri Hannibal Heistert.

23. XII. 24.: Bottyán Sopront ostromolja, később Andrássy Pál vezeti az ostromot, de 1706. III. elején elűzik a kurucokat.

537

Szécsény, a Szécsényi országgyűlés emlékműve

1 7 0 6

538

1706 február: 1. II. 10.: Bottyán és Esterházy Dávid sikertelen támadása Esztergom ellen;

2. II. 14.: Herberstein Igalnál legyőzi Bottyán utóvédjét.

3. II. 20.: a horvát rendek 15 ezer katonát ajánlanak meg I. Józsefnek a kurucok ellen.

1706 április: 5. I. József új magyarországi főparancsnoka: Guido Starhemberg;

6. IV. 13 – VII.24.: fegyverszünet, Nagyszombatban béketárgyalás.

1706 augusztus: 7. VIII. 18.: Vak Bottyán és Esterházy Antal elfoglalja a farkasdi és soproni sáncokat, majd 8.: Bécsig portyáznak.

1706 szeptember: 9. Esztergom megadja magát Rákóczinak, de X.- 12-én már újra Starhembergé.

10. IX. 30 – X.14.: Rabutin de Bussy erdélyi hadaival sikertelenül ostromolja Kassát.

1706 november: 11. XI. 6-7.: Béri Balogh Ádám és bezerédj Imre győzelme Győrvárnál Hannibal Heister fölött.

1706 december: 12. XII. közepe: Bottyán János Karvánál átkelt Dunántúlra.

13. XII. vége: Rabutin Debrecenből Budára vonult.

539

Győrvár, a Győrvári győzelem emlékműve

1 7 0 7

540

1707 január: 1. I. 21.: Rabutin Szolnokon át Budára érkezik.

1707 február: 2. II. 10.: Pekry Kőrinc és Esze Tamás Székelykocsárdnál legyőzi Tigét, aki Nagyszebenbe húzódik vissza.

1707 április: 3. IV. 3.: szerb határőrök felégetik, kirabolják Kecskemétet.

4. IV. 5-21.: Marosvásárhely: erdélyi  országgyűlés (Rákóczi Ferencet Erdély fejedelmévé választják.)

1707 június: 5. V. 31 – VI. 18.: Ónodi országgyűlés (Habsburg-ház trónfosztása…)

6. VI. 8.: Bezerédj Imre elfoglalja Kőszeget.

7. VI. 22.: Bottyán sikertelen kísérlete Győr elfoglalására.

1707 július: 8. VII. 5 – 25.: Károlyi Sándor sikertelenül ostromolja Aradot.

1707 szeptember: 9. IX. 14.: I. (Nagy) Péter cár és II. Rákóczi Ferenc biztosai Varsóban szerződést kötnek.

1707 augusztus: 10. VIII. 27.: Rabutin de Bussy Erdélybe tartva Budára ér.

1707 október: 11. X. 3.: Rabutin de Bussy Erdélybe tartva Aradra ér.

12. ezután Rabutin Erdélyt elfoglalja.

541

Ónod, az Ónodi országgyűlés emlékműve

1 7 0 8

542

1708 február: 1. II. 6.: az új fővezér: Maximilian Starhemberg gróf, az előző öccse, akit II. 15-én a kurucok elfognak. Az őt követő új főparancsnok: Siegbert Heister.

1708 május: 2. V. 27.: két kuruc század közti viszályban meghal Nyitránál Esze Tamás.

1708 július: 3. VII. 27.: Károlyi sikertelen kísérlete Kolozsvár visszavételére.

1708 augusztus: 4. VIII. 4.: Rákóczi súlyos vereséget szenved Trencsénnél S. Heistertől.

5. VIII. 24.: Károlyi Sándor beveszi Szászsbest.

6. VIII. 25.: Pálffy János gróf császári altábornagy beveszi 3 napos ostrommal Nyitrát.

7. VIII. 18.: Ocskay László lovasezredével átáll a császáriakhoz Nyitra mellett.

1708 szeptember: 8. IX. 2.: Béri Balogh Ádám Kölesdnél szétveri Nehem tábornok 4 ezer főnyi seregét.

9. IX.22 – X.12.: S. Heister eredménytelenül ostromolja Érsekújvárat.

1708 október: 10. X. közepe: a császáriak elfoglalják a Garam menti bányavárosokat.

1708 december: 11. Sárospatakon kivégzik az árulóvá lett Bezerédj Imrét.

12.: országos pestis (Erdélyből) 1711-ig.

1 7 0 9 – 1711

543

1 7 0 9

1709 április: 1. IV. 10.: Árva vára a császáriaké.

1709 szeptember: 2. IX. 7.: S. Heister elfoglalja Veszprémet.

3. IX. 27.: meghal Vak Bottyán jános Hatvanban (a gyöngyösi ferencesek templomában temették el).

4. XIV. Lajos beszünteti a Rákóczinak küldött segélypénzek folyósítását.

1709 november: 5. XI. 10.: S. Heister megkezdi Lőcse ostromát.

1709 december: 6. XII. 5.: Esterházy Antal, a kurucok dunántúli főparancsnoka feladja Dunántúlt és maradék seregével Érsekújvár alá vonul.

7. XII. 13.: Késmárk megadja magát S. Heisternek (igérete ellenére kivégzések – köztük Kray Jakab főbírót).

1 7 1 0

1710 január: 8. I. 1.: Jávorka Ádám Verbó mellett elfogja Ocskay Lászlót (I. 3-án Érsekújváron lefejezik).

9. I. 22.: Rákóczi Romhánynál bizonytalan kimenetelű csatát vívott Sickingennel.

1710 február: 10. II. 13.: Andrássy István feladja Lőcsét.

1710 – tavasz: 11. országos pestisjárvány és éhínség.

1710 július: 12-14. VII. 15 – XI.: Palocsay György és Béri Balogh Ádám betör a Dunántúlra: Simontornyát elfoglalják, majd Sopronig, Kőszegig törnek előre, de november elején kiszorítják őket.

1710 szeptember: 15. IX. 24.: Érsekújvár megadja magát Pálffy Jánosnak.

16. IX. 26.: I. József a magyarországi hadak új főparancsnokává Pálffy János horvát bánt és tábornagyot nevezi ki.

1710 október: 17. X. 17.: Szolnokot elveszítjük.

18. X. 28.: Béri Balogh Ádámot Szekszárdnál elfogják (1711. II. 6-án Budán kivégzik.)

1710 november – december: 19. Pálffy levele a Haditanácsnak, magánlevele Károlyi Sándornak tárgyalás végett.

20 – 24.: a kurucok elvesztik: Sárospatakot, Krasznahorkát, Egert, Bártfát, Eperjest.

1 7 1 1

1711 január: 25. Pálffy és Károlyi Sándor tárgyalásokat készít elő.

1711 február: 26. II. 21. Rákóczi Ferenc Vereckénél elhagyja az országot – Lengyelország felé.

1711 április: 27. IV. 30. Szatmári béke

1711 május: 28. V. 1. kuruc fegyverletétel a majtényi síkon.

544

Sokan árulónak tartják Károlyi Sándort, mert végül is II. Rákóczi Ferenc hozzájárulása nélkül fogadta el a kuruc fegyverletzételt. Szerintem azonban „rehabilitálni kell”. 1711-re ugyanis a szabadságharc a kifáradás, a hároméves súlyos és halálos járvány, a francia támogatás megszűnése után gyakorlatilag reménytelen helyzetbe került.

545

Ekkor Károlyi Sándor volt 1710-től a kuruc hadsereg főparancsnoka, aki II. Rákóczi Ferenc tudtával béketárgyalást kezdett Pálffy Jánossal, a labanc fővezérrel. Megszervezte Pálffy János és II. Rákóczi Ferenc személyes találkozóját is Vaján. E találkozó sikertelensége után II. Rákóczi Ferenc ellenére aláírta 1711. április 30-án a szatmári békét és Kismajtényben letétette a fegyvert a kurucokkal május elsején.

Reálisan meggondolva Károlyi Sándor és Pálffy János békekötésében sok a viszonylagos pozitív, a magyarok számára kedvező elem. A körülményeket tekintve átmentette a vármegye rendszerre alapuló magyar nemesi belpolitikai autonómiát és ezzel sokat tett a kivérzett magyarság megmentése érdekében.

36. Nemzetek, nemzetiségek Magyarországon, bejövetelük, betelepítésük a Hódoltság alatt és után

A pozitívabb demográfiai becslések szerint Magyarország lakossága az 1711 körüli években kb. 4 millió volt, amelynek a fele lehetett magyar nemzetiségű. Ha figyelembe vesszük, hogy a becslések szerint a Jagelló-korban, a XVI. század elején a lakosság száma szintén 4 millió volt, de 3 millió magyar nemzetiségű lakossal, valamint megnézzük azt, hogy ezen idő alatt Európa lakossága  a feltevések szerint másfélszeresére nőtt, akkor nyilvánvalóvá válik a török hódoltság félelmetes tehertétele Magyarország számára. Ezek szerint Magyarország lakosságának 1711 körül 6 milliónak kellett volna lennie 4,5 millió magyarral. Különösen súlyos a hegyekben kevésbé élő és így a harcoknak leginkább kitett magyarság vesztesége: 2,5 millió fő. Ez a veszteség magyarázza azt, hogy a korábban egységesen magyar lakosságú déli részeken szinte eltűnt a magyarság, de a középső területeken, valamint Erdély központi részein is nagyon megritkult. Mindeközben azonban a nem magyarok száma e becslés szerint még nőtt is: az európai párhuzam alapján számított 1,5 millió helyett 2 millióra. Ennek magyarázata az, hogy a török hódoltság területére nagy számú szerb húzódott fel, valamint a románok folyamatosan szívárogtak be a délkeleti országrészbe. Az ország északi részén pedig a szlovákság aránya egyre növekedett. Ők az ország északi és észak-nyugati részein, ahol a török, a tatár nem jutott el, valamint a hajdúk és a külföldi katonaság kevésbé pusztítottak, a török hódoltság időszakának demográfiai szempontból viszonylagos nyertesei voltak. Ebben az időben a török elől északra húzódott magyarok is nagy számban olvadtak be közéjük.

37. III. Károly király (mint császár VI. Károly) (1711 – 1740)

Az utolsó török kézen maradt terület, Temesvár (Rumania, Timişoara) és környéke (a Temesi Bánság) az 1716-1717-es török háborúban szabadultak fel.

A XVIII. században, a török hódoltság és a Rákóczi-szabadságharc után megindult az ország óriási lakatlan vagy nagyon gyéren lakott területeinek újrabetelepítése az elmúlt 200 évben eltűnt eredeti magyar lakosság helyére. Az újrabetelepülés részben spontán (román, ruszin), részben szervezett volt. Néhány példa a szervezett betelepítésre:

németek (akiket sváboknak neveznek), Bogáros (Rumania, Bulgăruş),

546

szlovákok, Békéscsaba,

547

magyarok, Orosháza.

548

VI. Károly császárnak (mint magyar király III. Károly) nem volt fiú gyermeke, de a magyar korona országaiban az örökösödési kérdést egy törvénnyel, a Pragmatica sanctioval megoldották.

Erre az időre az ellenreformáció már győzött Magyarországon. Az arisztokraták többsége katolikussá lett. Az országban, különösen a nyugati részeken tömegesen épültek barokk paloták, templomok, házak,  kertek, melyek stílusa nagyon emlékeztet az ausztriai és csehországi párjaikra:

Ráckeve, Szavojai Jenő herceg palotája Ráckevén,

549

a Habsburg család palotája Féltoronyban (Ausztria, Halbturn),

550

Szentgotthárd, a török időkben elpusztult cisztercita apátsági templom újraépítése,

551

Jászó (Szlovákia, Jasov), premontrei apátság,

552

Budapest-Nagytétény, a Száraz-Rudnyánszky család palotája.

553

III. Károlynak nem volt fiúutóda, ezért az összbirodalom öröklési kérdése rendkívüli módon felértékelődött. Magyarországgal az ún. pragmatica sanctióval (1721-23) oldották meg, amely nőágon is biztosította a Habsburgok öröklődését – egyúttal a Német-római birodalomba nem tartozó Magyarországot hozzákötötte a Habsburgok birodalmához, azaz a Habsburgok országai együttesen és elválaszthatatlanul (indivisibiliter et inseparabiliter) birtokolandók.

III. Károly uralkodása alatt a legnagyobb feszültséget a vallási ügyek okozták. A protestánsok többek közt sérelmezték a Lipót-féle artikuláris helyek gyakorlatát.

III.Károly 1731-ben rendeleti úton – az ún. Carolina Resolutio-val – a protestáns vallásgyakorlat vitás kérdéseit – erősen kedvezve a katolikusoknak: többek közt pl. vegyes házasságot csak katolikus pap előtt lehetett kötni. Nagy felháborodást váltott ki a protestánsok közt, hogy a közhivatalt vállalni akaróknak olyan esküszöveget kellett mondani, mely Szűz Mária és a szentek nevét is tartalmazta. A nagy felháborodás miatt 1734-ben Károly enyhítette ezt a feltételt: az esküszöveget a protestánsoknak csak meghallgatni kellett, elmondani azonban már nem.

38. Mária Terézia (1740 – 1780)

Az uralkodó Mária Terézia királynő emlékműve Bécsben. Egyike volt Magyarország legjelentősebb uralkodójának!

554

Mária Terézia örökösödési jogát államaira sok európai állam nem ismerte el. Emiatt Mária Teréziának két súlyos, véres háborút kellett viselnie: az Osztrák örökösödési (1741-48) és a Hétéves háborút (1757-1764). A végveszélybe került királynőt és birodalmát nagyon nagy részben a magyar korona államai mentették meg. Ez a két háború egyúttal a világhírűvé vált magyar huszárság fénykora is volt.

Emlékezés az 1757. évi kolini csata 250. évfordulójára Csehországban (Nádasdy huszárjai döntötték el a csatát):

555

Hadik András szobra a budai Várban, aki 1757-ben huszárjaival elfoglalta és megsarcolta Berlint a Hétéves háború során. Később Hadik András a hadügyminiszteri rangig emelkedett.

556

Mária Terézia egyik nagy képviselője az úgynevezett felvilágosodás korának, aki rendeleteivel modern államokká fejlesztette tartományait, államait.

A tanügy, az alapfokú tankötelezettség általánossá tételében például a Ratio educationis a világ élvonalába emelte a Habsburg-birodalmat (1777).  Az oktatás alsó szintjét a népiskolák jelentették: körülbelül 4000 működött – Erdély nélkül -, azaz kb. minden második településen egy. Hat éves kor fölött kötelező volt az iskolába járás, bár vidéken a tanítás, amely lehetőség szerint anyanyelven folyt, csak ősztől tavaszig folyt. A diákok 10 éves koruktól gimnáziumba jártak: előbb a hároméves kisgimnáziumba, azután a kétéves nagygimnáziumba. Ekkor már latin volt az oktatás nyelve. Az egyik főtárgy a vallás volt, mindenki tanult németül, viszont a magyar nyelv nem szerepelt az oktatásban. Oktatásban fontos helyet foglalt el az írás, olvasás, számtan, történelem, földrajz.

1777-ben Budára, majd rövidesen Pestre költöztették az egyetemet (Nagyszombatról), Selmecbányán pedig 1763-ban létrehozták a híres Bányászati Akadémiát.

Mária Terézia 1767-ben az Urbáriummal rendezte a jobbágyok helyzetét: három nagy csoportba osztották őket. Voltak telkes jobbágyok, házas és házatlan zsellérek. Az Urbárium pontosan szabályozta a terheket, az adót, a földesúri monopóliumokat, az úriszék működését, a büntetések nagyságát. Összességében könnyített a jobbágyok helyzetén.

Mária Terézia nagyon hálás volt a magyaroknak, a magyar nemeseknek, mert uralkodása elején megmentették, de egy dologban nagy ellentét volt köztük: a színen megjelenő „modern” állam nem tűrhette meg az adómentességet, a nemesség azonban keményen és szívósan ellenállt. Mária Terézia azonban kancellárja, Kaunitz javaslatára egy Magyarországra hosszú távon nagyon hátrányos megoldáshoz folyamodott, a Magyarországra nézve nagyon káros, az örökös tartományoknak nagyon előnyös vámpolitikához. Ez legalább 100 évre meghatározta Magyarország kereskedelmének hátrányos helyzetét: Magyarország csak mezőgazdasági ország maradt, az ipar – akkor még manufaktúrák – nem fejlődtek.

Mária Terézia a felvilágosódás szellemében sok lépést tett az egészségügyben, a szociális ügyekben. Például betiltatta a kínvallatást.

Mária Terézia uralkodása alatt tovább folytatódott a bevándorlás – szervezetten, spontánul -, így a magyarság aránya egyre lejebb süllyedt saját országában: németek (svábok), szerbek (rácok), románok (oláhok), ruszinok jöttek be nagy számban. Nagy volt a belső vándorlás, amelyben a magyarok és szlovákok (tótok) vettek részt a legnagyobb számban. Egyre nőtt az országba bejövő zsidók száma is. Eleinte Cseh- és Morvaországból érkeztek, aztán miután 1773-ban Lengyelország felosztáskor Galícia osztrák közigazgatás alá került, már inkább onnan. Számuk a XVIII. században kb. 10-15 ezerről 100 ezerre nőtt, amely aztán 1830-ra 200 ezerre, 1848-ra 336 ezerre.

 A magyaroknak hálás Mária Terézia Fiumét Magyarországnak juttatta, a Temesköz északi és közép részét visszadata (a határőrségtől). 1760-ban létrehozta a magyar udvari testőrséget, amely jelentősen hozzájárult a magyar nemes értelmiségi réteg kialakulásában.

A magyar irodalom egyik nagy alakja, Bessenyei György is a magyar testőrségben kezdte.

1765-től a Mária Terézia által alapított bécsi nemesi testőrség tagjaként szabad idejét önművelődéssel, a Magyarországtól nyugatra kialakult viszonyok tanulmányozásával, irodalommal töltötte. Megjelent művei nagy népszerűséget szereztek Bessenyei Györgynek és nagy hatást gyakoroltak a magyarországi felvilágosodás kori irodalom kialakulására.

557

39. II. József (1780 – 1790)

558

II. József császár szobra Ybbsben

II. József is híres képviselője a korának. A felvilágosott abszolutizmus uralkodója. Nagyon tehetséges ember tele jó akarattal, aki ugyanakkor nagyon türelmetlen és rugalmatlan volt. Reformjai, rendeletei nagy ellenállást idéztek föl a magyar nemesség köreiben – különösen, hogy nem koronáztatta meg magát a magyar koronával.

II.József a katolikus egyházat is alárendelte az államnak.

II. József 1782-ben néhány szerzetesrendet feloszlatott, melyek szerinte haszontalanok voltak, mivel nem foglalkoztak oktatással vagí betegápolással. Például:

Illava (Szlovákia, Ilava). A trinitárius rendház azóta is hatalmas börtön,

559

Márianosztra. A pálos rend rendházából is börtön lett.

560

II. József 1781-es türelmi rendeletével sokat enyhített az ellenreformáció győzelme óta nagy hátrányban szenvedő magyarországi protestánsoknak és a görögkeleti vallásúaknak. Többek közt megengedte a protestánsoknak a templomok építését. Ezután alakult ki a sok magyar falura jellemző falvankénti sok templomos, sok tornyos sziluett. Az is, hogy például az Alföldön olyan egységes stílusban épültek a templomok.

1783-ban megjelent a zsidórendelet, amely a zsidókkal szembeni korlátozások nagy részét megszüntette.

II.József 1783-84-ben megkísérelte a közigazgatás teljes átszervezését. Mindjárt kezdte azzal, hogy a teljes Magyar birodalomban a hivatalos nyelvvé tette a németet – teljesen az ésszerűség jegyében … Lett is komoly zúgolódás. Utána a vármegyék helyett jöttek a közigazgatási egységek… Hogy mi lett ebből, el lehet képzelni. Az új törvénykönyv kimondta a törvény előtti egyenlőség elvét.

1785-ben megjelent a jobbágyrendelet, amely ugyan meghagyta a kilencedet és a tizedet, de sokat javított a jobbágyok helyzetén, pl. megszüntette az örökös jobbágyságot. Különböző földesúri előjogok megszűntek.

1784 végén kitört az erdélyi Hunyad megyei és környéki román parasztok szociális, vallási és nemzeti felkelése, melynek vezetői Horia, Cloşca and Crişan volt.

561

II.József uralkodása végén nagyon sok probléma gyűlt össze a nagy Habsburg-birodalomban (a központi Ausztrián, Csehországon, a Magyar Korona országain kívül ide tartozott több olasz tartomány (például Firenze), Belgium, Galícia). Sikertelen török háború, Belgium forrongása, magyar rendek ellenállása torlódott össze.

II.József viszonylag fiatalon halt meg – 50 évesen – 1790 februárjában. Halála előtt, hogy a birodalma fölött tornyosuló felhőket inkább eloszlassa a türelmi és jobbágyrendelet kívételével visszavonta rendeleteit.

40.  A Reformkor előtti időszak (1790 – 1825)

A nemzeti ébredést Magyarországon eleinte arisztokraták vezették:

Széchényi Ferenc,

562

Festetich György,

563

564

Széchenyi István,

565

Wesselényi Miklós.

Az irodalom, az irodalmi élet felpezsdült Magyarországon:

Bessenyei György, Mária Terézia testőre volt az első vezére az új magyar irodalomnak.

566

Kazinczy Ferenc, a magyar irodalom vezető személyisége a XIX. század első harmadában. Ő volt a magyar nyelvet modern nyelvvé fejlesztő nyelvújítás motorja is.

567

A XIX. század első felében a fő stílusirányzat, a klasszicizmus volt: sok új palota, kúria, vármegyeház épült ebben a stílusban. Példák:

Fót,

568

Dég,

569

Seregélyes,

570

Alsókorompa (Szlovákia, Dolná Krupá).

571

Számos vármegyeház is származik ebből a korból:

Makó (Csanád vármegye),

572

Szekszárd (Tolna vármegye),,

573

Vukovár (Horvátország, Vukovar) (Szerém vármegye),

574

Kaposvár (Somogy vármegye),

575

Székesfehérvár (Fejér vármegye),.

576

Ugyanabban II. József türelmi rendelete alapján nagyszámú protestáns templom épült az országban. E templomok stílusa átmeneti jellegű a barokk és a klasszicista között. A magyar falvak, különönösen az alföldi falvak jellegzets képe az egytornyos templomokkal ekkor alakult ki. Példák:

Szabadszállás,

577

Kisújszállás,

578

Kunszentmiklós.

579

Erdélyi román püspökök egy Supplex Libellus Valachorumnak nevezett memorandumot nyújtottak be az erdélyi országgyűlésnek és a királynak, amelyben kérték a románság negyedik erdélyi rendként való elismerését, hiszen a legnagyobb lélekszámú nemzetiség és – szerintük – a legősibb is Erdélyben. A memorandumot azonban az országgyűlés, majd a király is elutasította – valószínűleg szerencsétlenül.

 Közben heves vita kezdődött a magyar korona két országa: Horvát- és Magyarország között:

 – határkérdésekben,

 – a hivatalos nyelv ügyében. A magyarok 1790 óta követelték, hogy a latin helyett a magyar legyen az ország hivatalos nyelve.

A szlovákoknál a nemzeti ébredés nyelvi kérdésekkel indult.

A szlovák lakosság 20 %-át kitevő evangélikusok (luteránusok) az úgynevezett kralicei bibliát használták. (A cseh nyelvű Bibliát a Brno melletti Kralicében nyomtatták ki 1591-ben.) Ezért a szlovák luteránusok inkább érezték magukat cseheknek, majd később jobban elfogadták a csehszlovákizmus eszméjét.

580

Egy katolikus pap, Anton Bernolák azonban 1790-ben megjelentette az első szlovák nyelvtant és meghatározta a szlovák nyelvű költészet szabályait.

581

L. Štur szobra szülőfalujában, Zayugróczban (Szlovákia, Uhrovec). Mivel Bernolák a nyugai szlovák nyelvjárást alkalmazta, későnn az 1840-es években Štur és társai a középszlovák nyelvjárást választották. (És ez a középszlovák vált a szlovák irodalmi és a hivatalos nyelvvé.)

582

Jan Kollár szobra szülőfalujában, Mosócon (Szlovákia, Mošovce). Budapesten élt, ahol evangélikus lelkész volt. 1825 óta kezdett pánszláv eszméket hirdetni erős magyarellenes éllel. (Nemcsak a nagyhatalom oroszokkal való hasonlóságot hírdette, hanem azon túl a szláv népek azonosságát.)

583

41.  A Reformkor (1825 – 1848)

Az úgynevezett reformkor egyik legfontosabb korszaka a nemzeti fejlődésnek, amikor a lépéseket, a célokat, a reformokat már nem a felvilágosodott Habsburgok határozták meg Bécsből mint a XVIII. században. A liberalizmus elvei elterjedtek az országban – némileg meglepő módon – elsősorban a nemesek között. A liberális politikai mozgalom vezetői:

Széchenyi István,

584

Wesselényi Miklós,

585

586

587

Kölcsey Ferenc,

majd később:

Kossuth Lajos,

588

Deák Ferenc,

589

Eötvös József,

590

Batthyány Lajos.

591

42. AZ 1848-as márciusi forradalom és a liberalizmus kezdete Magyarországon (1848. március – szeptember)

Az 1848-as forradalmi hullám – közvetlenül Bécsből – Pestre érkezett:

Az 1848. március 15-i pesti forradalom egyik legfontosabb színhelye, a Nemzeti Múzeum épülete előtti tér.

592

Petőfi Sándor, a nagy költő és a március 15-i forradalom vezére.

593

A Pozsonyban (Szlovákia, Bratislava) ülésező magyar országgyűlés eseményei felgyorsultak a pesti forradalom hírére

A Magyar Országgyűlés épülete Pozsonyban

594

és V. Ferdinánd április 11-én aláírta az úgynevezett áprilisi törvényeket, melyek révén Magyarország liberális állammá, Ausztria egyenrangú társává vált, mellyel csak a közös uralkodó személye kapcsolta össze. Visszaállították Magyarország és Erdély unióját. Kinevezték az első magyar független kormányt, azaz a kormány nem a király, hanem az országgyűlés alá tartozott közvetlenül.

Batthyány Lajost nevezték ki az első független magyar kormány élére.

595

A márciusi események és az áprilisi törvények ellenzéke a legfelsőbb körökben Bécsben, az úgynevezett kamarilla gyorsan rendezte sorait és titkos ellentámadásba lendült. Ebben jó szövetségesekre találtak a nemzetiségek vezetőiben, akik – akárcsak a legtöbb magyar politikus is – képtelenek voltak kompromisszumra a nemzetiségi kérdésekben.

43.  1848/49 hadieseményei – havi bontásban

1848. IV – V.

1848 áprilisára Magyarország teljes mértékben megújult: életbe léptek az ún. áprilisi törvények, Magyarországnak az országgyűlésnek felelős kormánya alakult meg, a Batthyány-kormány. Elhatározták a nemzetőrség felállítását is, melyből később kialakult az ütőképes magyar honvédség. Ennek a toborzását 1848. május 20-án kezdték meg.

Az árnyékok is megjelentek, sőt terebélyesedni kezdtek az ország egén. A bécsi kamarilla titokban ellentámadásba kezdett. Kihasználta Magyarországnak a török hódoltságban, majd az utána bekövetkező újrabetelepítésekor keletkezett súlyos nemzetiségi helyzetét. Ezt amúgy is elmérgesítette – különösen a horvátokkal – az 1844. évi nyelvi törvény, amely a magyar nyelvet tette a latin helyett államnyelvvé.

A horvátokkal a horvát báni kinevezéshez szükséges magyar miniszterelnöki aláírás is súlyosbította a helyzetet; márpedig a kamarilla megfelelő embert talált az új horvát báni méltósághoz Josip Jellasich személyében.

A magyarországi nemzetiségek – a szerbek (akkor még rácoknak nevezték őket), a románok (oláhok), a szlovákok (tótok) nemzeti gyűléseket tartottak.

596

1848. VI-XI. hadi eseményei

1848. VI – VIII.

Az első komoly ellentét a szerbekkel alakult ki, akik egy teljesen önálló délvidéki Vajdaságot követeltek maguknak (különben olyan területre, ahol közel sem volt többségük).

A Batthány-kormány katonai egységeket küldött a szerbek lecsendesítésére: Pétervárad erődjéből Karlócára, a szerb nemzeti mozgalom központjába. Ez az erő azonban elégtelen volt. A szerb mozgalmat három részről támogatták: a Határőrvidák szerb granicsárjai, szerb parasztok és Szerbiából jött (!) önkéntesek.

A kitört harcok legfontosabb színtere Szenttamás volt, ahol a szerbek két katonai támadást is visszavertek. (Szenttamás mai szerb neve, Srbobran – tudtommal – épp szerb hősi védelmet jelent.)

Fehértemplomban a lakosok hősiesen és sikerrel védték magukat az ostromló szerb erőkkel szemben. Écska és környéke is egy hasonló védelmi központ volt.

597

Karlóca – a szerb nemzeti mozgalom központja

598

Jellasich horvát bán szobra Zágrábban

1848. IX.

A nyílt ellenségeskedés – háború – szeptember 11-én tört ki, amikor Jellasich horvát bán 51 ezer főnyi katonasággal betört a Dunántúlra. Jellasichot délről Pécsen át Roth 9 ezer katonája támogatta. Ezt a támadást az ifjú magyar sereg hihetetlenül visszaverte: szeptember 29-én Pákozdnál a Móga vezette jóval kisebb létszámú magyar sereg megállította íjellasichot, aki a fegyverszünetet kihasználva Bécs felé vonult vissza.

599

A Pákozdi csata emlékműve

Jellasich Rothot hűtlenül bajban hagyta, akit Csapó és Görgey, Perczel nemzetőrei körbevettek.

Az ország felfigyelt egy kemény fiatalemberre, Görgey Artúrra, aki Lórévnél statáriális birói ítélettel felakasztatta a hazaáruló, Jellasichnak kémkedő Zichy Ödönt. (Később a kivégzés színhelyén Ferenc József egy emlék kápolnát állíttatott a Duna mellett, mely ma is – magányosan – áll.)

Batthyány Lajos miniszterelnök lemondása után a nehéz helyzetre való tekintettel megalakult az Országos Honvédelmi Bizottmány (OHB), melynek az élére Kossuth Lajost választották.

600

Kossuth Lajos

601

Görgei Artúr

Kossuth Lajos sikeres toborzó körútra indult az Alföldre. Nemcsak a fellelkesített emberek harcba állításával, de egyéb intézkedéseivel (azzal is, hogy később a sereg élére állította a 29 éves Görgey Artúrt) Kossuth Lajos döntően hozzájárult a nagyon sikeres és erős magyar honvédség kialakításhoz.

Szeptember elején a magyar kormányerők részleges sikereket értek el: Perlasznál elfoglalták a szerbek sáncait, de a Titel melletti fő erősségük kiépítését nem tudták megakadályozni.

Szeptember 19-én a Szlovák Nemzeti Tanács csapatai betörtek az ország területére, de a magyar nemzetőrség szeptember végére kiverte őket (Szenica, Ótura).

1848. X.

Pákozd után a bécsi kamarilla nyílt harcba kezdett: törvénytelenül vezető hivatalnokokat akartak állítani az ország élére (egyiküket, a különben móri Lamberget a budai Lánchídnál gyilkolta meg a tömeg.

Bécsben Latour hadügyminisztert a tömeg meglincselte és a forradalmárok kezébe került a város vezetése.

Erdélyben a kormány katonai vezetője, Puchner báró is nyíltan a bécsi kamarilla mellé állt. Ennek kihírdetése Erdélyben rendkívül végzetes hatással járt: a román nemzeti mozgalom önkéntesei számos brutális kegyetlenséget követtek el a magyarok ellen: a legnevezetesebb a zalatnai lakosok legyilkolása Ompolygyepünél.

602

A székelyek is nemzeti gyűlést tartottak Agyagfalván.

Október 8-án Ozoránál Roth tábornok bekerített horvát katonái megadták magukat.

A bécsi kamarilla katonasága azonban Windisch-Graetz herceg vezetésével ostrom alá vette Bécset. A bécsiek a magyaroktól remélték felszabadulásukat, de a magyarok a hónap végén Schwechatnál vereséget szenvedtek. Vissza kellett vonulniuk és ezzel az ostromlott Bécs sorsa is betelt.

Október 13-án a Délvidéken a törökbecseiek sikeresen megvédték magukat Damjanich segítségével a támadó szerbek ellenében.

Október folyamán tisztult a helyzet, hogy mely erődök maradnak meg a magyar kormányzat keze alatt: Eszék, Pétervárad, Buda, Munkács, Komárom, Lipótvár (ez utóbbi megmaradásában nagy szerepe volt Jeszenák János bárónak, amiért később Haynau az elsők között végeztette ki.)

Habsburg-oldalra helyezkedett: Temesvár, Arad, Gyulafehérvár és a horvát erődök.

1848. XI.

Schwechat után Móga lemondott és ekkor a magyar sereg élére Kossuth Görgey Artúrt állította, aki azonnal a magyar sereg ütőképessége érdekében rendkívül hatásos szervezői munkába kezdett.

A nemzetőrség a Kis-Kárpátokban sikeresen visszaverte az országba betört Simunich-seregtestet.

Erdélyben Puchner sikeresen terjeszkedett: november 17-én elfoglalta Kolozsvárt, november 5-én Marosvásárhelynél szétverte a székely nemzetőröket. A kormányhű magyar erők visszavonultak a Csúcsa-Kraszna-Zilah-Zsibó vonalra.

Ekkor egész Erdélyben csak Háromszékben lobogott tovább amagyarok zászlaja. Noovember 28-án Sepsiszentgyörgyön a háromszékiek gyűlésén Gábor Áron vállalta, hogy ágyúkat fog önteni a harcoló székelyeknek. Be is tartotta és ez hozzájárult a sikereikhez.

603

Kézdivásárhely – Gábor Áron szobra

1848. XII.

604

1848. XII. hadi eseményei

1848 decembere a bécsi kamarilla katonai támadásának időszaka: december 6-án a Habsburgok talán legjobb tábornoka, Schlik tört be az országba Glícia felől a Duklai-hágónál. 9-én már Eperjesen vonult át, majd 11-én Kassától északra Budamérnél győzött a magyarok ellen.

A Habsburgok fő támadását, Windisch-Graetz vezette, aki december 15-én kezdve Győrön keresztül Buda felé tört. Bábolnánál nem sikerült megállítani.

Simunich Szakolcán keresztül Nagyszombat felé tört, míg délebbre Nugent Keszthely felé haladt. Ez utóbbi elől Perczel a Bakonyon át visszavonult. Később december 30-án Mórnál Jellasichtól vereséget szenvedett.

E vereségeket részben feledtette Damjanich délvidéki győzelme Jarkovácnál, illetve az erdélyi sereg élére állított lengyel Bem tábornok sikerei: Csúcsánál december 18-20-án visszaverte urban határőr román csapatait, majd elfoglalta Kolozsvárt, december 29-én már Bethlent is.

605

1849. I.

606

1849. I. hadi eseményei

Január legelején a magyar vezetés tanácskozást tartott, melyben úgy döntöttek, hogy a kormány Debrecenbe vonul vissza (a magyar hadiipar bázisát jelentő Nagyváradot szilárdan tartani fogja), a magyar sereg két részre oszlik. A nagyobbik fele Perczel irányításával a Tisza vonala mögé húzódik, míg a kisebbik rész Görgey vezetésével Vácon keresztül nyugatra tör Lipótvár védelmére. Bácska-Bánságot, ahol egyébként Kiss Ernő Pancsovánál január 2-án vereséget szenvedett, pedig feladja, hogy erőit jobban koncentrálhassa.

Az északra tartó Görgey január 5-én kiadta Váci Nyilatkozatát, melyben hűségéről biztosítja a magyar ügyet és Kossuthot, de követeli, hogy katonai szakmai ügyekben ne szóljanak bele a vezetésébe.

1849 január 4-én a kormány és az országgyűlés Debrecenbe költözött. Görgey nem tudott eljutni Lipótvárba, mert ellenséges csapatok vették körül: Windisch-Graetz Csorichot küldte üldözésére. Északról a Jablonkai-hágón keresztül Götz csapata tört be és Zsolnán keresztül Turóc vármegyébe jutott el. További délre nyomulását Turcseknél január 17-én Aulich akadályozta meg. Csorich Guyont utólérte Selmecbányánál és Hodrusbányánál és győzelmet is aratott vele szemben. Görgey fő seregével egy régi bányavágatot kijavítva jutott ki Körmöcbánya környékéről, majd a Sturec-hágót átküzdve jutott Rózsahegynél a Vág völgyébe. Innen Görgey keletnek fordult a Vág forrása felé, Guyon pedig a Garam völgyében nyomult keletnek.

Január 4-én Schlik győzelmet aratott a Mészáros vezette csapatok felett Kassánál. A győzelmét azonban nem tudta igazán kihasználni: egyrészt Görgey Téli hadjárata miatt nem mert jobban eltávolodni Felvidéktől, másrészt Klapka György január 22-23-án Tokajnál meg tudta akadályozni, hogy átkeljen a Tiszántúlra.

A január eleji döntés alapján a délvidéki magyar csapatokat északabbra vonták; súlyos következményeképpen a szerbek Zentán kegyetlen magyarírtást követtek el. Ennek párhuzama Erdélyben Nagyenyednél és környékén Axente-Sever románjainak súlyos népírtása volt.

Erdélyben 1849 januárját Bem vakmerő támadása jellemezte: Beszterce-Naszód környékéről délre tört; Gálfalvánál legyőzte Puchner csapatait (I. 17.), majd magát Nagyszebent, Puchner központ városát is megtámadta (I. 21.). Ekkor azonban még visszaverték.

Görgey Téli Hadjáratával elérte, hogy Windisch-Graetz nem nagyon mert előre törni Debrecen felé. Csak egyik seregrészét küldte Ottinger vezetésével, aki azonban II. 22-én Perczel Szolnoknál visszavert.

1849. II.

607

1849. II. hadi eseményei

1849 februárjának fő eseménye az volt, hogy a két oldal fő erőivel összeütközött Kápolnánál (II. 26-27-én).

Görgey február elején veszélyes helyzetben volt: tarthatott, hogy az ellenség körbeveszi. Guyon azonban február 5-én áttörte az ellenség vonalát a Barnyiszkói hágónál. Ezután Görgey már február 6-án Eperjesen, majd 10-én Kassán volt. Most már Schliket fenyegette a bekerítés: nyugatra farolt ki Rimaszombat felé – és időben érkezett észak felől a Kápolnai csatába (mondhatni csatát eldöntő módon). Görgey Miskolcon keresztül jutott Kápolnához. A magyar seregek többi része – az új főparancsnok Dembinskivel – a Tiszán átkelve érkezett ugyanoda. Windisch-Graetz főserege is elérte Pestről jövet a nagy csata színhelyét.

A Kápolnai csatát Windisch-Graetz nyerte meg, de ez a győzelem nem volt lesújtó. Az elkövetkező idők igazolják ezt: a magyarok a Tisza mögé húzódtak, ahova az ellenség nem merte követni őket.

Erdélyben Bem a nagyszebeni vereség után újabb vereséget szenvedett Vízaknánál (II. 5.) és Déváig kiszorult. Itt azonban nyugatról érkező 3000 honvéd csatlakozott hozzá. Velük megerősödve február 9-én visszafoglalta a Sztrigy hídját Piskinél és visszatérhetett Erdély központi részeibe. Újra száguldott: február 15-én Medgyesnél egyesülhetett az odaérkezett Gál vezette székelyekkel, majd a Borgói-hágónál betört Urban ellen nyomult. Fent északon február 26-án elfoglalta Besztercét és kiszorította az országból Urban csapatait.

608

Kápolna – a csata emlékműve

609

Piski – a csatában szereplő híd romja még látszik a Sztrigy folyóban

1849. III.

610

1849. III-IV. hadi eseményei

Bem március elején Medgyesnél vereséget szenvedett Puchnertől, ezért Segesvár felé vonult vissza. Puchner itt be akarta keríteni. Mikor Bem ezt észrevette és ekkor végrehajtotta legvakmerőbb katonai húzását. Váratlanul megfordult és a lehető leggyorsabban Nagyszeben felé tört, melyt Puchner bekerítő mozdulatai miatt szabadon hagyott. Nagyszebent már orosz csapatok is védték. Bemnek pár órája volt csak, hogy szinte azonos erejű seregével elfoglalja Nagyszebent. Rövid idő után Puchner is megérkezett volna és Bem serege két tűz közé szorulva megsemmisült volna. De szerencsére nem ez történt és Bem serege március 11-én elfoglalta Nagyszebent. Pihenés nélkül Brassó felé tört és március 19-ére felszabadította Erdélyt – Gyulafehérvár erődje és az Érchegység románjait leszámítva.

A kápolnai csata után Kossuth leváltotta Dembinskit. Egy időre Vetter Antalt nevezte ki főparancsnoknak, majd ismét Görgeyt.

A magyarok március 5-én ismét győztek az osztrákokon: készülhettek a nagy Tavaszi hadjáratra, melynek terveit Klapka györgy és Vetter Antal dolgozta ki.

A Délvidéken a magyarok Perczel vezetésével március 22-én ismét támadásba lendültek.

1849. IV.

A szabadságharc nagy hónapja:

a Délvidéken Perczel végre bevette április 3-án a régen ostromolt Szenttamást;

a Tavaszi hadjárat egymás után hozta a győzelmeket (bár az ellenség tervezett bekerítése nem sikerült): Hatvan (IV.2.), Tápióbicske (IV.4.), Isaszeg (IV.6.), Vác (IV.10.), Nagysalló (IV.19.), Komárom (IV.22.) és Ács (IV.26.)

A Rimaszombatról támadó Beniczky-csapatnak is sikerült győzni Selmecbányán (IV.18.).

611

Debrecen – Kossuth Lajos szobra

612

Hatvan

613

Tápióbicske

614

Isaszeg – a csata emlékműve

615

Isaszeg – a csata sírjai az erdőben

616

Vác – Honvéd-emlékmű

617

Nagysalló – a csata emlékműve

618

Komárom – Klapka György szobra

1849. V.

619

1849. V-VI. hadi eseményei

Sokan kritizálják és kritizálták a fősereget, hogy Komárom felszabadítása után miért nem tört Bécs felé a helyett, hogy heteket vesztett el Buda elfoglalásáért. (Engem például Görgey emlékirata meggyőzött: a sereg hosszú hónapok után egyszerűen nem volt képes újabb nagy hadjáratra, a bakancsok mind tönkrementek, mezítláb nem menetelhettek volna…)

Közben persze a háttérben szörnyű viharfelhők tornyosodtak: Ferenc József kérésére Miklós cár segítséget ígért a magyarok leveréséhez – és ehhez Nagy-Britannia is szabad útat biztosított.

Erdélyben az Érchegységben május elején szerencsétlen napok következtek: bizonytalan békepuhatolások, türelmetlenség, bizalmatlanság: gyilkolás, kivégzés, Abrudbánya magyarságának kegyetlen lemészárlása…

620

Buda – a Németvölgyi temető helyén a Buda ostromakor elesett honvédek emléksírja

1849. VI.

Az utolsó magyar győzelmek: Bem hadjárata a Bánságban Malkovsky ellen Orsováig, csornai csata (VI. 13.), Arad vára magyar kézre kerül (VI.28.). Ugyanakkor június 7-én Újvidék keleti szomszédságában Jellasich Kátynál győzött. Utána azonban nem tört északra.

Június közepén Paszkievics orosz főserege benyomult az országba a Dukla-hágónál. Az oroszok azonban másutt is megjelentek, délen például Brassó mellett Lüdersz, a peredi csatában mnár a Vág mellett is csataeldöntő szerepük volt.

Perednél június 20-21-én ugyanis Görgey a fősereggel át akart törni a Vág vonalán Haynauval szemben, mert az oroszok megérkezte előtt győzelmet akart elérni az osztrákokkal szemben. Az áttörés azonban – a már ide megérkezett orosz katonaság miatt is – nem sikerült.

Haynau peredi győzelme után váratlanul a Duna déli oldalára áthelyezte serege zömét és június 28-án már egy csata után elfoglalta Győrt.

A magyar vezetésben a hónap végén nagy vita folyt: először elfogadták Görgey tervét, hogy a magyar sereget vonják a hatalmas komáromi erődbe és onnan próbálják külön-külön legyőzni az oroszokat és Haynaut. Először elfogadták ezt a tervet, de már egy nap után Kossuth megváltoztatta elképzelését: délen Szegeden kell összevonni a magyar seereget. Görgey először nem akarta elfogadni, de aztán elfogadta.

1849. VII.

621

1849. VII-X. hadi eseményei

Július legelején Görgeynek még sikerült győznie Komáromnál, de már július 11-én visszaszorították kitörési kísérletekor Komáromba (miközben Haynau már előretört Buda felé – és Görgey is súlyosan megsebesült a fején).

Miután Görgeynek nem sikerült dél felé kitörnie, a Duna mellett vonult keletnek (Komárom vára védelmét Klapka Györgynek hagyva). A július 15-17-i váci veresége az oroszok ellenében azonban arra kényszerítette Görgeyt, hogy kelet felé keressen kiútat. A magyaroknak délről sem sikerült áttörniük az oroszokat (Tura, július 20., Perczel veresége).

Görgeynek sikerült többszöri bekerítési gyűrűn átjutva Rimaszombaton, Miskolcon keresztül Tokajig eljutnia és ott július 29-én átkelnie a Tiszán Tokajon. Onnan kétfelé válva párhuzamosan nyomultak dél felé: nyugatabbra Nagysándor Józsefnek volt a feladata, hogy az oroszok felé fedezze a fősereget. Debrecennél még vereséget is szenvedett. A közben a Tiszán Tiszafürednél átkel oroszokat Görgey a külső körben is megelőzte és előbb jutott le délre Világos felé. Meg is üzente vezértársainak, hogy már közeledik, nélküle ne kezdjenek döntő csatába Haynauval…

Nem így történt: a magyarok Szegednél koncentrálták erejüket. Az újra fővezérré lett Dembinski előbb Szőregnél (VIII. 5.), majd Temesvárnál (VIII. 9.) súlyos döntő vereséget szenvedett Haynauval szemben (a végén már Bemnek sem sikerült megváltoztatnia a csata menetét).

E közben Erdély is elveszett: a szerencse télen mindvégig a rendkivül kockáztató Bem mellett állt. Nyáron az ellenkezője történt. Rendkivül mozgalmas napok végén két súlíos vereséget szenvedett Lüdersszel szemben: az egyik a Petőfi halála miatt ismertebb segesvári csata (VII. 31.), majd a sokkal súlyosabb nagycsűri vereség (VIII. 6.), amely következtében az erdélyi sereg egyszerűen eltűnt.

A temesvári csata után Kossuth ismét Görgeyt nevezte ki fővezérré, aki hidegen gondolkodó észemberként a reménytelen harc helyett a világosi fegyverletétel választotta: 1849 augusztus 13.

Vezértársai követték:

• VIII. 17.: Damjanich feladta Arad várát,
• VIII. 19.: Dessewfy, Karánsebes,
• VIII. 21.: Vécsey, Borosjenő,
• VIII. 25.: Kazinczy Lajos, Zsibó,
• VIII. 26.: Munkács,
• X.2.: Klapka György, Komárom.

622

Világos – a Bohus-kúria

Az aradi tizenhárom emlékműve Aradon (Rumania, Arad).

623

44.  Az Aradi Tizenhárom és vértanú társaik

624

Az Aradi Tizenhárom születési helyei

625

Az aradi vár, amely mellett 1849 október 6-án kivégezték az Aradi Tizenhárom vértanút (kilencet bitón, négyet pedig agyonlőtték).

626

A Nagyváradi Aradi 13 emlékmű (Zala György)

Az aradi vértanúk arcképei Zala György emlékművén találhatóak.

Az aradi vértanúk a Habsburg-bosszú áldozatai: akik egykori katonatisztjeikként magasabb beosztásban harcoltak ellenük, azokra kivégzés várt. A „golyó és por” általi kivégzés kegynek számított.

627

Aulich Lajos  (1793, Pozsony – 1849, Arad)

A pozsonyi születésű Aulich Lajos (apja fogadós volt) végig az itteni gyalogezredben szolgált és 1848-ban ennek az ezrednek alezredeseként tett esküt a magyar alkotmányra, melyhez mindvégig hű maradt. Görgey egyik hadtestének parancsnoka volt tábornoki rangban. 1849 július 14-én hadügyminiszternek nevezték ki. Ezen a helyen is jól megállta a helyét és mint katona is az egyik legjobb tábornoka volt a magyar szabadságharcnak.

628

Damjanich János   (1804, Stráza – 1849, Arad)

A magyar köztudatban Bem mellett talán ő volt a legnépszerűbb tábornok. Szerb határőrvidéken született és tudatosan vallotta, hogy népének jobb helyzete lenne Magyarországon, mint a Habsburg-birodalomban. Eleinte a Délvidéken harcolt a szerb felkelők ellen, majd központi utasításra felvezette seregrészét Szolnok környékére. A Tavaszi Hadjárat egyik sikeres parancsnoka. Lábtörése miatt 1849 júliusától Arad várának parancsnoka lett. Görgey világosi fegyverletétele után ő is megadta magát itt augusztus 17-én. Korábban Haynau tiszttársa volt, akivel a magyarok mellett kiállva súlyos vitája volt.

629

gróf Dessewffy Arisztid   (1802, Olsvacsákány – 1849, Arad)

A magát korábban nyugdíjaztató Dessewffy Arisztid nemzetőr őrnagyként kezdi meg szolgálatát. A téli hadjárat idején a felső-tiszai sereget sikerült megmenteni a vereségtől. A Tavaszi Hadjáratban már hadosztályparancsnok. Haynau „kegyelemből csak” agyonlővette.

630

Kiss Ernő   (1799, Temesvár – 1849, Arad)

Gazdag magyarországi örmény családban született. A délvidéki erők parancsnoka volt, akit azonban erélytelen vezetése miatt – Damjanich és Nagysándor – javaslatára felmentettek 1849 telén. Ekkor az országos főparancsnokság élére állították. Mivel ez elsősorban adminisztratív álláskör volt és fegyveresen osztrák csapatok ellen nem harcolt, ezért „kegyelemből csak” főbelőtték.

631

Knézich Károly   (1808, Veliki Grdevac – 1849, Arad)

Egy határőrvidéki horvát katonacsaládban született. Később azonban Egerben szolgált és itt is nősült meg. Honvéd szolgálatát a Délvidéken kezdte, majd a Tavaszi Hadjáratban az egyik hadosztályparancsnok lett. A Vág melletti harcokban nem bizonyult sikeresnek, ezért június végén Görgey leváltotta. Később azonban Görgey seregében tette le ő is a fegyvert Világosnál.

632

Láhner György   (1795, Necpál – 1849, Arad)

Ő irányította a honvédség hadi utánpótlásának biztosítását. A honvédség legfontosabb hadiüzemét is ő állította fel Nagyváradon.

633

Lázár Vilmos   (1815, Nagybecskerek – 1849, Arad)

Lázár Vilmos is magyarországi örmény családban született. 1849 nyarán a IX. hadtest egyik hadosztályparancsnoka. A hadosztály az ő vezetésével tette le a fegyvert az osztrákok előtt.

634

gróf Leiningen-Westerburg Károly   (1819, Hessen / Ilbenstadt – 1849, Arad)

Gróf Leiningen-Westerburg Károly egy elszegényedett német grófi családban született. Osztrák katonai szolgálatba lépett és így került Magyarországra. Felesége is magyar volt. Görgey egyik legjobb magas beosztású tisztje volt. 

635

Nagysándor József   (1804, Nagyvárad – 1849, Arad)

Eleinte a Délvidéken szolgált a szerb felkelők ellen. Damjanichcsal együtt ő javasolta az erélytelen Kiss Ernő leváltását. A Tavaszi Hadjárat idején a honvédség lovasságának főparancsnoksága. Lovastisztként nagyszerű volt, de hadtesparancsnokként nem vált be. Legnagyobb sikertelensége 1849 júliusában az oroszok elleni debrecei csata volt.

636

Poeltenberg Ernő   (1813, Bécs – 1849, Arad)

Bécsi születésű osztrák volt, aki 1848-ban kérte áthelyezését Olaszországba. Amikor ezt nem teljesítették, letette az esküt a magyar alkotmányra, amelyhez aztán mindhalálig kitartott. Később Görgey alatt hadtestparancsnok lett.

637

Schweidel József   (1796, Zombor – 1849, Arad)

1848 augusztusában ő vezette haza a Sándor huszárezredet Magyarországra. A pákozdi, majd a schwechati csatában kitűnt szereplésével, bátorságával, de azután betegállományban volt egy félévet. Görgeyvel együtt tette le a fegyvert Világosnál. Golyó általi halálra ítélték.

638

Török Ignác   (1795, Gödöllő – 1849, Arad)

Katonai mérnök, az erődítés tanára volt (Görgeyt és Klapkát is oktatta). Tudását erődökben hasznosította. Ő mentette meg Komárom erődjét a magyar ügynek.

639

gróf Vécsey Károly   (1807, Pest – 1849, Arad)

Előkelő grófi családban született: apja volt a magyar nemesi tesőrség utolsó kapitánya. (Apja egy hadbíróságnak írt levélben ítélte el a saját fiát!) Honvéd szolgálatát Délvidéken a szerbek ellen kezdte; decemberben már tábornok. Később ő vezette föl a déli sereget a Közép-Tisza vidékére, de itt csúnyán összeveszett Damjanichcsal, ezért Kossuth az Aradot ostromló sereg éléreállította. Itt jó parancsnoknak bizonyult (az ostromló sereg kisebb létszámú volt az ostromlottnál!), sikerült elfoglalnia Aradot. Temesvárt már nem sikerült elfoglalni az augusztusi 9-i temesvári csata következtében.

A Habsburg-bosszú különösen lecsapott Vécseyre – tudatosan hagyták utolsó kivégzettnek.

Még egy név hiányzik az aradi vértanúk mellett: Lenkey Jánosé, akire szintén kivégzés várt, de megőrült. Egy-két hónappal később szánalmas módon halt meg. Neve akkor vált igazán ismertté és népszerűvé, mikor lovasszázadát hazavezette Galíciából 1848 nyarán.

Az Aradi Tizenhárom megtalálható sírjaik és vértanú társaik

640

641

Budapest, Báthori utca, Batthyány-örökmécses (a kivégzés színhelyén)

642

Budapest, Fiumei utcai Nemzeti temető, Batthyány-mauzóleum

Gróf Batthyány Lajos Pozsonyban született 1807-ben. A reformországgyűléseken a főúri ellenzék egyik vezére, szervezője volt. Nagy hatással volt rá Kossuth Lajos. 1848-ban az első független magyar kormány miniszterelnöke. Jelentős szerepe volt a magyar nemzetőrség és honvédség megszervezésében. 1848 október 2-án végleg lemondott miniszterelnökségéről és nemzetőrként sebesült meg. Felépülése után Pestrte ment és részt vett az országgyűlés munkájában. Windischgrätz fogatta el. A bécsi kamarilla tudatos törvénytipró módon végeztette ki a pesti Újépületben 1849 október 6-án.

643

Széphalom, Kazinczy Lajos  (1820 – 1849)  szobra és sírja

Kazinczy Lajos, a nagy irodalmár Kazinczy Ferenc fia 1820-ban született Széphalmon. 1847-ben főhadnagyi rangban kilépett a hadseregből, de 1848 júniusában önkéntesként jelentkezett. Mint jó és tanult, gyakorlott katonatiszt gyorsan emelkedett a ranglétrán. Klapka alatt hadosztályparancsnokként harcolta végiga Tavaszi Hadjáratot. Nyáron ezredeként vezette a kárpátaljai honvéd csapatokat. Világos után Zsibónál adta meg magát az oroszoknak, akik átadták az osztrákoknak. Aradon 1849 október 25-én főbe lőtték.

644

645

Zalaegerszeg, Csány László  (1790 – 1849)  szobra

Csány László a Zalaegerszeghez közel eső Zalacsányon született. A reformkorban a Zala vármegyei liberális ellenzék egyik vezére lett – Deák Ferenc mellett. A szabadságharc idején Kossuth híve, különböző kormánybiztosi feladatokat látott el; 1849 elejétől Erdély taljhatalmú kormánybiztosa. A Szemere-kormányban közlekedési miniszter. Világos után az oroszoknak adta meg magát, akik kiszolgáltatták Haynaunak. Pesten az Újépületben végezték ki 1849 október 10-én.

646

Nagyszőlős, báró Perényi Zsigmond  (1783 – 1849)  emléktáblája a Perényi-kastélyon

Báró Perényi Zsigmond az Ugocsa megyei (Beregszász melletti) Végardón született. 1834-től Ugocsa vármegye főispánja, a reformkori országgyűléseken a főrendi ellenzék tagja. 1849-ben a népképviseleti országgyűálés felsőházának elnöke. 1848 októbere és 1849 áprilisa között az Országos Honvédelmi Bizottmány tagja. 1849 április 19-én Szacsvay Imrével és Almásy Pállal együtt ő írta alá a Függetlenségi Nyilatkozatot. Ezért végezték ki az osztrákok Pesten 1849 október 24-én, miután az oroszok átadták nekik.

647

Nagyvárad, Szacsvay Imre  (1818 – 1849) szobra

Szacsvay Imre jogász a Nagyváradtól délre nem messze eső Biharsályiban született 1818-ban. 1849-ben a képviselőház jegyzője és mint ilyen 1849 április 19-én Perényi Zsigmonddal és Almásy Pállal együtt ő írta alá a Függetlenségi Nyilatkozatot. Ezért végezték ki az osztrákok Pesten 1849 október 24-én, ugynazon a napon, mint aláírótársát Perényi Zsigmond bárót.

648

Gróf Dessewffy Arisztid sírja a családi sírboltban a margonyai erdőben.

649

Láhner György emlékműve szülőhelyén, Necpálon (sajnos, a kerítés mögé nehezen lehet bejutni és ott is a park eldugottabb részén található)

650

Kiss Ernő emléktáblája Eleméren (Nagybecskerek szomszédságában) a katolikus templom falán, ahol a tábornok örök álmát alussza.

651

Az eleméri katolikus templom

45. Az Abszolutizmus Magyarországon (1849 – 1867)

A szabadságharc bukása után az 1849-től 1867-ig tartó időszakot az Abszolutizmus korának nevezik. Ebben az időben Magyarország hivatalosan megszűnt, tartományokra bontva betagolták az összbirodalomba. A magyarok nagyon egységesen és határozottan passzív ellenállással feleltek az önkényuralomra.

652

Deák Ferenc, a passzív ellenállás vezetője.

1867-ben megszületett a Kiegyezés a magyar politikusokat vezető Deák Ferenc és Ferenc József között.

A Kiegyezéssel kialakult a liberális dualista Ausztria-Magyarország.

46. Magyarország a Dualizmus idején 1. (1867 – 1900)

Az 1867 és 1918 közötti korszak, a dualizmus vagy Ausztria-Magyarország kora a legnagyobb változások kora Magyarországon. Az ország rendkivüli mértékben modernizálódott, a városok gyors ütemben fejlődtek (különösen Budapest 1848 és 1910 között 150 ezerről 1 millió fölé nőtt lakossal), amely már Bécs méltó vetélytársává nőtte ki magát), a közlekedés forradalmi változásokat élt át (sok ezer kilométernyi vasútvonal-hálózat épült ki), az ipar nőtt (a malomipar sikeres találmányok révén is a világ élére került), de a tudomány, a művészetek és az építészet is jelentős eredményeket mutarhatott fel.

Néhány példa Budapest új nagy középületeire:

az Országház,

653

az új Királyi Palota,

654

az Opera,

655

a Bazilika.

656

657

Andrássy Gyula (1823-1890) volt az 1867-es Kiegyezés, Ausztria-Magyarország (Monarchia, Dualizmus) létrehozása után Magyarország első miniszterelnöke. Később a Monarchia közös külügyminisztereként (1871-1879) a magyar érdekeket is szem előtt tartva az orosz nagyhatalom vezette pánszlávizmus ellen igyekezett szövetséget kötni Németországgal. Az ezt rögzítő szerződés az első jele az I. világháború idejére kialakult központi hatalmak szövetségének.

47. Magyarország a Dualizmus idején 2. (1900 – 1918)

658

1900 után a magyar politikai vezetés, például Tisza István miniszterelnök tárgyalásokat kezdeményezett a nemzetiségi vezetőkkel, elsősorban a legerőbb románokkal. A nemzetiségi vezetők számára azonban nem létezett kompromisszum, csak az elszakadás és az „anyaországaikkal” való csatlakozás. Természetesen, az 1000 éves Magyarország élvefelboncolása elfogadhatatlan, sőt elképzelhetetlen volt a magyar politikai vezetés, de a közvélemény számára is.

Pedig utólag – Trianon ismeretében még jobban – szerencsésebb lett volna Magyarország konföderális átalakítása; valahogy úgy, ahogy ez a horvátokkal történt 1868-ban. Ez ugyan a magyarok történelmi jogai ellenében történt volna, de a sajnálatos tényt, hogy a magyar lakosság a török hódoltság idején, majd az ország újratelepítésekor kisebbségbe szorult saját országában, le kellett volna nyelni. Hiszen a nemzeti ébredés idejében a nemzetiségi elv egyre erősebbé vált és Magyarország népei nem fogadták el a Deák és Eötvös féle magyar politikai nemzet elvét. Jobban kellett volna figyelni a sajtó egyre növekvő hatalmára, amelynek révén például egy skót újságíró, Seaton-Watson kifejezetten magyarellenes gyűlöletet oltott be Nyugat-Európa közvéleményébe, amely aztán Trianonban súlyos következményekkel járt.

A másik fő szempont a jövő érdekében az lett volna, hogy valahogy csökkenteni kellett volna a szegények és a gazdagok közti nagy szakadékot.

Mindezekhez képest másodlagosak voltak – véleményem szerint – a felszínt uraló fő vitatémák, pl. a választójog vagy a hadsereg vezényleti nyelve.

48.  Magyarország az I. világháborúban (1914 – 1918)

A sok hősiesség, szenvedés és a rengeteg eseményt hozó világháborút szimbolizáljuk egyetlen fényképpel, amely a sok száz, ezer háború után készült háborús emlékmű egyikét, az abádszalókit mutatja be.

A magyar Alföld egyik falujának, Abádszalóknak háborús emlékműve különleges, ugyanis a világháború legelső elesett hőséről mintázták: Kovács Pálról, aki innen indult a háborúba és a háború legelső órájában, 1914. július 28-án esett el egy belgrádi hídon.

659

Magyarország – mellékszereplőként – belekényszerült egy világhatalmi küzdelembe, melynek  – tulajdonképpen – két fő szereplője volt: a világ vezető hatalma, a Brit Világbirodalom és a helyére törekvő Német Császárság.

Magyarország számára azonban nem hatalomért, a legyőzöttek zsákmányáért folyt a harc, hanem igazi élet-halál harcként a túlélésért. Ezért is harcoltak a magyar egységek a legjobbak között a harcmezőn – sajnos, az átlagosnál nagyobb veszteségekkel. Magyarország, a magyar nép ugyanis tudta, előre láthatta a trianoni jövőjét, és ezért számára honvédő harc volt az I. világháború. Ez akkor is igaz, ha az esetleges győzelem esetén az valójában Németország győzelme lett volna – a maga valószínű esetleg nem túl kedvező következményeivel együtt és akkor is igaz, mikor a magyar csapatok nagyrészt német vezényleti nyelvvel a harctereken szétszórva harcoltak.

Az I. világháború fő eseményei vázlatosan

1914

660

1.  Szerbiai harcok

(1914 augusztusa – december)

A déli szerb fronton az osztrák-magyar hadsereg komoly veszteségeket szenvedett, sőt – ne tagadjuk – kétszeresen is vereséget szenvedett a korábban lenézett szerbektől. E vereségnek véleményünk szerint 3 fő oka volt: 1. a szerb hadsereg bár jóval kisebb volt, de az elmúlt két évben kemény háborús tapasztalatot szerzett a Balkáni háborúkban; 2. osztrák-magyar vezérkari vezetési bizonytalanság: megosztották a hadsereget, mert nem tudták, hogy az oroszok mikor és milyen erőkkel támadnak, azaz mekkora erőket indíthatnak a szerbek ellen; 3. hibák a harctéri vezetésben, nyugat-kelet irányú támadás erőltetése, pedig ebben az irányban több hegygerincen kellett átjutni.

2.  Galíciai harcok

(1914 augusztusa – szeptember közepe)

A központi hatalmak nem jól mérték föl Oroszország hadi képességeit. Elalatatta őket az oroszok veresége 1905-ben a japánoktól. Pedig az orosz hadsereg sokat tanult ebből; korszerűsítették a sereget, a fegyverzetet és a vasútvonalat is sokkal nagyobb és gyorsabb szállításokra fejlesztették föl; így a vártnál sokkal hamarabb felfejlődtek a határokon. A központi hatalmak úgy vélték, hogy erre 40 napra lesz szükség, és ezalatt az idő alatt a németek leverik a franciákat a Schlieffen terv szerint. Ez nem következett be, hanem az ellenkezője. A nagy és hatékony sereg súlyos vereségeket és veszteségeket mért az osztrák-magyar hadseregre Galíciában.

3.  Przemysl ostroma

(1914. szeptember – 1915. március)

Przemysl óriási erődjét egy egész orosz hadsereg ostromolta 1914. szeptemberétől 1915 március végéig.

A przemysli erődrendszer körül 1914. szeptember 22-én zárult be az orosz ostromgyűrű. Kb. 150 ezer ember szorult be az erődrendszerbe és a városba. A katonasághoz kb. 130 ezer ember tartozott. Nagy arányban voltak magyarok köztük.

Számos belső kitörési és külső felmentési kísérlet ellenére Przemysl erődje nem szabadult fel. Végül 1915 március 22-én az éhség megadásra kényszerítette az erődrendszer védőit.

4-5.   november vége – december eleje: harcok a Kárpátokban és a Limanowai győzelem

1914 szeptember végére a Monarchia serege katasztrofális helyzetbe került a galíciai fronton: ténylegesen napirendre került, hogy az oroszok betörnek a magyar Alföldre. Ebben a nehéz helyzetben a Monarchia csapatai a németekkel együtt Lengyelországban nagy ellentámadást indítottak, amely váltakozó sikert hozott. Azt azonban elérték, hogy az orosz sereg nem tudott áttörni a Kárpátokon és az osztrák-magyar sereg túljutott a háború eleji nagy sokkon (vereség a szerbektől, majdnem összeomlás Galíciában az oroszokkal szemben).

November végén és december elején a Monarchia már önálló ellentámadást is tudott indítani, amelyben nagy szerepet játszott Szurmay Sándor, aki 1914. november 24-én átvette a 3. osztrák-magyar hadsereg jobb szárnyának irányítását. Az oroszok ekkor betörtek az Uzsoki szoroson. Ettől nyugatra már uralták Homonnát és a Ciróka völgyét. Szurmay bátor támadással kiverte őket és az így felszabadult erőket át tudták dobni a Limanowa környékén folyó nagy csatában való résztvételre. Abban Nowy Sacz elfoglalásával döntő szerepet tudtak játszani.

Limanowánál óriási kettős átkarolási kísérlet folyt: mindkét fél be akarta keríteni a másikat. A fényes győzelem a Monarchiáé lett, és ebben döntő szerepe volt a magyaroknak.

6.   A nagy téli harc a Kárpátokban

(A József főherceg vezette VII. hadtest hősi harcai a Dukla – Ondavai térségben)

1914. november 26-án, mikor József főherceg átvette a Dukla-Ondava fronton küzdő VII. hadtest vezetését, éppen nagy volt az orosz nyomás. Ez a szorítás azonban december elején, a limanowai győzelem következtében lazult. Pár nap múlva fordult a kocka és a VII. hadtest mélyen benyomult a lengyel Galíciába, Dukla városát is elfoglalta.

A benyomulás talán túlságosan is mély volt, és egy erős orosz ellentámadás Karácsony előtt a hideggel együtt nagy veszteségeket okozott: a 4. honvéd ezredből például csak 80 ember maradt meg!

Ezután 1914/15 egész telén változatlanul hősiesen folyt a kitartó küzdelem a „muszka gőzhenger” ellen, amely végül is sikerre vezetett: az oroszok nem tudtak betörni az Alföldre.

1915

661

Ha megfigyeljük az I. világháború harcainak fő vonalát, megállapíthatjuk, hogy a páros években (1914, 1916, 1918) inkább a nyugati oldalon volt a harcok súlya: 1914-ben a Marne-i csata, 1916-ban a Verduni, majd a Sommei-i csata, 1918-ban a nagy német támadás, majd a nyár közepétől összeomlásuk. A páratlan években (1915, 1917) viszont inkább keleten volt a háború súlypontja: 1915-ben a Gorlicei áttörés, majd az orosz sereg visszaszorítása, az év végén pedig Szerbia elfoglalása, miközben májusban megkezdődött a súlyos háború az olaszokkal is. A török fronton pedig súlyos kudarc érte az Antantot Gallipolinál. 1917-ben mind az orosz, mind a román sereg összeomlott, kiesett a háborúból – felcsillantva a győzelmi reményeket a Központi hatalmaknak (Amerika hadbalépése nélkül talán meg is lett volna). Az olaszok is kiestek volna 1917 október-novemberben a caporettói áttörés után, ha a franciák és az angolok nem dobnak át nagy erőket az olasz frontra. Ugyanakkor Görögország belépésvel az Antant oldalán megnövelte a balkáni front jelentőségét.

A térképek számaira itt található a magyarázat:

1.  Przemysl feladása  (1915. március)

2.   A nagy téli harc a Kárpátokban (folyt.)

3.  A Gorlicei csata (1915. május 2-5.)

4.   Az olasz front / Doberdó és környéke

5.   Az olasz front / Az Alpok

6.   Szerbia elfoglalása

1916

662

1916 az I. világháború legnagyobb csatáinak éve, melyekkel csak az 1914. szeptemberi Marne-i csata állítható egy sorba. Az áldozatokat és a harcokban résztvevők számát tekintve a legnagyobb csata a Bruszilov-áttörés volt, melyet az 1916 őszi Somme-i ütközet, majd az 1916 első félévi Verdun követ.

1.   Olasz front / 4-9. Isonzói csata

2.   Asiagói csata (1916. V-VI.)

3-4.   Bruszilov-offenzíva (1916. június),  (3. Lucki-, 4. Oknai áttörés)

5-8.  A román front  (1916. augusztus 27 – 1917)

1917

663

1.   Kerenszkij-féle támadás  (1917. nyara)

2.   A román front  (1917.)

3.   A balkáni front (1917.)

4. Az olasz front /Isonzó alsó folyása környékén (1917.)

4.1.   Karszt (Komeni-fennsík)  (1916. VIII – 1917. X.)

4.2.   Monte San Gabriele (1917. IX – X.)

5.  Caporetto (1917. X.) (Kobarid, Karfreit)

6.  Az olasz védelem megszilárdulása a Piave-folyónál  

(1917. XI-XII.)

1918

664

1918 a háború befejező éve volt. A sokkal kisebb anyagi és emberi forrásokkal rendelkező Központi hatalmak ebben az évben fulladtak ki végképp. (1.) 1917 novembere ugyan felcsillantotta a győzelem vagy legalábbis egy igazságosabb béke reményét, amikor a bolsevikok hatalomra jutásával Oroszország veresége és kilépése a világháborúból nyilvánvalóvá vált. (2.) Oroszország nélkül a maradék Románia sem állhatott ellen: ő is békét kért. Ugyanakkor azonban az Egyesült Államok belépése 1917-ben az Antant oldalán ismét az Antant oldalára billentette a mérleg nyelvét.

(3.) lent délen a balkáni forradalom egyre kellemetlenebbé vált a Központi hatalmak számára. Az Antant itteni sikerei miatt 1918 szeptemberében Bulgária békét kért. A dominóelv alapján Törökország követte, október végén pedig Ausztria-Magyarország. Az egyedül maradt Németország 1918 november elején adta meg magát.

4.   Piave (1918. VI. 15 – 24.)

5.   Az összeomlás (1918. VII – X.)

A Piavei katasztrófa okozta veszteség mind emberben, mind anyagban, mind lelki tartásban óriási volt. A sereg és a hátország tulajdonképpen megtört. Mind a fronton, mind otthon egyre nőtt az éhezés, a nyomor – és ezzel a feszültség is. Mindezt birodalom szinten tetézték a nemzeti ellentétek is.

A Piavei katasztrófa után egyre inkább jellemzővé vált a betegség, rossz ellátás, a fegyelem fellazulás. A rossz viszonyok miatt egyre jobban felütötte a fejét a tüdőtuberkulózis, más néven a TBC.

A megbízhatatlan csapatokat a tűzvonalból kivonták, a megbízhatók azonban már olyan kevesen voltak, hogy felváltásra, pihenőre nem igen számíthattak.

Az egyre jobban gyengülő sereg a bolgár és török kapituláció után szinte magától összeomlott. Az olaszok fő győzelmüknek tartják az 1918 október végi Vittorio Venetót. De az már inkább a Monarchia seregeinek önkéntes hadifogságba menekülése volt!

Magyar szempontból az I. világháború színterei közül a legemlékezetesebb a doberdói harctér volt, amelyet részletesebben nézünk meg.

A Doberdói harcok és környékének színtere

Az első világháborús olasz front több mint ezer kilométer hosszban egy nagy S alakot képezett. Indult az Adriai tengertől, Trieszttől nem messze nyugatra. Aztán északnak tartott az Isonzó (vagy szlovénül Soca) folyót kerülgetve. Feljebb Karintia határánál nyugatra fordult, majd délnek, végül ismét északnak kanyarodva az Alpok hegyeit mászta sorba. A front nagy része a hegycsúcsok, mély völgyek, hegyszorosok, jégmezők világában húzódott, de mikor közeledünk a kiinduló Adriai tengerparthoz alacsonyabb kopárabb hegyek, dombok, kövek csipkézte fennsíkok közé kerülünk.

Ez utóbbi részen, amely az olasz frontnak talán tizedét sem tette ki, folyt a vér leginkább. A csapatoknak úgy kétharmada harcolt itt mindkét oldalon. A mi oldalunkon pedig itt a legtöbben a magyarok voltak.

Ez a terület körülbelül akkora méretű vagy talán egy kicsit nagyobb, mint a közigazgatási értelemben vett Budapest.

665

Az olasz front és a legfontosabb harci területek

666

A magyar csapatok küzdelmeinek fő színterei az isonzói csatákban és a legnagyobb haditemetők

A vizsgált terület öt részre osztható. Vegyük sorba ezeket: először is a tengerpart és az Isonzó alsó folyásának völgye, majd a Doberdó-fennsík, végül harmadikként a Karszt. Ez utóbbi kettőt a Vallone völgye választja szét (a térképen a 3-as és az 5-ös szám között jól látható az észak-déli irányban kanyargó völgy). A nyugatabbra eső Doberdó-fennsík emelkedik a tengerpart és a nyugatra eső olasz síkság fölé. Így kiemelkedve nagyobbnak tűnik, pedig legmagasabb része, a Monte San Michele hegy sem lehet magasabb a budapesti Gellérthegynél. Ez a hegy volt több mint egy évig – 1915 júniusától 1916 augusztusáig – az olaszok legádázabb rohamainak a célpontja. A küzdelmet tekintve hozzá csak egy kőhalommá szétlőtt apró falu, San Martino, illetve a Goriziától nyugatra eső domb, a Podgora hasonlítható.

Ezeknek a harcoknak kiterjedése, az elkeseredett küzdelmek, az áldozatok száma a Doberdót és környékét a híres Verdunhöz közelíti – sajnos. Időtartamát tekintve pedig messze túltesz rajta!

Az előző három részen kívül még két küzdő helyet kell megemlíteni. A negyedik északabbra fekszik: ahol az Isonzó éles kanyarral kifolyik a hegyek közül a legelső hegy a Monte San Gabriele. Mondhatnánk Sgabrijelnek is, hiszen ma az olasz-szlovén határ közvetlen szomszédságában van – a szlovén oldalon. Ez a hegy lesz majd 1917 nyár végén a világháború egyik nagyon véres, elkeseredett küzdelmének színhelye. Sajnos, nagyon sok, – a 20. magyar honvéd hadosztály két ezrede, a székesfehérvári 17-esek és a budapesti 1-ek, melyek a Monarchia leghíresebb harci egységei közé tartoznak – túl sok magyar katona harcolt és halt meg ott is.

Végül ötödikként a Monte San Gabriele és a Doberdó-Karszt között húzódik egy szélesebb völgy, melyben az akkor Wippach-nak, ma inkább Vipavának nevezett folyócska tart az Isonzó felé. E völgyet zárja le nyugat felé Görz városa – bocsánat, ma már Gorizia. Itt már Olaszországban vagyunk. Gorizia nyugati szélén folyik az Isonzo, azontúl mindjárt egy kisebb hegy emelkedik, a Podgora. A Podgora, melynek nevére a szláv nyelveket ismerők felkaphatják a fejüket, legalább olyan heves küzdelmek színtere volt, mint a tőle délre nem messze, kissé háta mögött emelkedő Monte San Michele. A két hegy sorsa összekötődött: amíg Monte San Michele hegy még a miénk volt és a tetején felállított ütegek a Podgorát ostromló olaszokat megsemmisítően oldalazták, addig Podgorát nem tudták elfoglalni. 1916 augusztusában egy nappal San Michele eleste után az olaszok elfoglalták Podgorát és rögtön után Gorizia városát is!

E területen küzdött egymással az olaszok Aosta hercegének 2. hadserege a mi 5. hadseregünkkel, melynek parancsnoka a hadsereg keretében az egy életen keresztüli szolgálat során elosztrákosodott szerb Borojevic volt. 1916 tavaszán e hadsereg déli szárnyát az említett Doberdo területe alkotta és itt küzdött az 1914/15 téli Kárpáti csatában nagy és hősi hírnévre szert tett VII. hadtest József főherceg vezetésével.

A továbbiakban fényképek segítségével próbáljuk meg részletesebben bemutatni a véres harci területet és a hatalmas szomorú haditemetőket.

668

Kilátás északi irányban a Monte San Micheléről.

(A képen jelzett Mataiur hegy az 1917. októberi nagy caporettói áttörésnél játszott nagyon fontos szerepet. A szlovén nevén Krn, de akkor még olasz nevén vált ismertté Monte Nero szomorú a magyar emlékezetben. 1915 júniusában, az olasz betöréskor magyar alföldi katonákat vezényeltek erre a magas hegyre. A magas hegyvidékhez nem szokott magyarok nehezen bírkóztak meg a magas hegyi viszonyokkal és az olasz hegyi vadászokkal és nagy veszteségeket szenvedtek. Az osztrák-magyar hadvezetés e súlyos hibáját hamarosan kijavította és ugyanezek a magyar katonák rendkívül jól és hősiesen harcoltak az otthonukhoz hasonlóbb Doberdói fennsíkon.)

669

Kilátás északi irányban a Karszt szélén levő Cerjéről

670

Kilátás délnyugati irányban a Monte San Gabrieléről

671

Kilátás nyugati irányban a Monte San Gabrieléről a Monte Sabotinóra

672

Kilátás északnyugati irányban a Monte San Gabrieléről. Középen a völgyben az Isonzó folyó, balra a Monte Sabotino, jobbra a Monte Santo látható. Ez utóbbi tetején a híres kolostor.

673

A Magyar Kápolna Visintiniben. Itt volt a legnagyobb magyar haditemető a világháború alatt a Doberdón

674

A Karszt fennsíkon Gorjanskóban volt az Osztrák-Magyar Monarchia legnagyobb hadikórháza. A hozzátartozó temetőben 10 000-nél áldozat hős alussza örök álmát (nagyon magas arányban magyarok).

675

Körülbelül egy kilométerre a hatalmas Redipuglia-i olasz haditemetőtől található a nagy osztrák-magyar haditemető – jóval több, mint 10 000 sírral.

676

Redipuglia-i osztrák-magyar haditemető

677

Redipuglia-i hatalmas olasz haditemető (100 000-nél több hős áldozat)

678

Oslavia-i olasz haditemető

679

Oslavia-i olasz haditemetőben 57 200 olasz és 539 osztrák-magyar hős áldozat nyugszik – a kiírás szerint

680

Kilátás déli irányban a Monte San Micheléről a Doberdói fennsíkra

(A kép felső középső részén ki lehet venni a San Martino del Carso helységet, amelyik egy másik nagyon fontos és véres helye volt a magyar csapatok harcainak.)

681

Olasz-magyar emlékmű a Monte San Michele legmagasabb tetőjén

(Az olasz szöveg magyar fordítása: Ezen a helyen olaszok és magyarok harcoltak egymás ellen vitézül és halálukban testvérekké váltak

1915 július – 1916 augusztus)

682

Olasz emlékmúzeum a Monte San Michele tetején

683

Olasz emlékmű és északi irányban kilátás az olasz emlékmúzeumtól

684

Olasz hadvezetés központja a Monte San Michelén, melyet azután alakítottak ki a hegy belsejében, miután 1916 augusztusának közepén elfoglalták a Doberdói fennsíkot. A két hatalmas nyílása (több is van!) az óriási ágyúknak készült, melyekből 1916 ősze és 1917 októbere közt lőtték az osztrák-magyar állásokat a Karszt fennsíkon.

685

Az itt főleg magyarokkal harcoló osztrák-magyar parancsnokság főhadiszállását jelentő bunkernek maradványa a Monte San Michele tetején – nem messze az olaszok emlék múzeumától.

(A főparancsnok a magyar Lukachich tábornok volt, akinek teljes családneve somorjai Lukachich. Így bosszantó, hogy az olaszok délszlávosan Lukacicnak írják ki.)

A következő kép a bunker kijárata, mely különben – megdöbbentő módon – csak kb 100-200 méterre volt a fronvonaltól!

686

49.  Az 1000 éves Magyarország vége (1918 – 1920)

A világháború legnagyobb vesztese Ausztria-Magyarország volt, amely megszűnt létezni. Ezen belül Magyarország veszteségei nagyon súlyosak: halottakban, nélkülözésekben, az ország teljesen kimerült.

1918 október végén, november elején Ausztria-Magyarország felbomlott. A szomszédok és az új Csehszlovákia az Antant segítségével és a megkötött fegyverszünet ellenére elkezdték megszállni Magyarországot. A Budapesten október 31-én kitört őszirózsás forradalom, a háborús vereség, a felbomlott rend, a forradalmi vezetés katonaellenessége, az általános nyomor megbénította az országot, amely nem volt képes ellenállni a szomszédok benyomulásának.

Mégis négy helyen volt jelentősebb magyar ellenállás: a legjelentősebb a Székely Hadosztály a román benyomulást lassító hősies visszavonulása Erdély határától a szabolcsi Demecser faluig (1918 novemberétől 1919 áprilisáig), a balassagyarmati és muravidéki ellenállás és végül a nyugat-dunántúli (a mai burgenlandi) harcok.

Az általános nyomor, kétségbeesett helyzet és a felelőtlen demagógia révén az Oroszországból importált bolsevizmus diadalmaskodott Magyarországon 1919. március 21-én.

687

Kun Béla, a magyar bolsevizmus vezetője és társai

A magyar bolsevizmus bukása után Magyarországot 1920. június 4-én a Trianoni békeszerződés (békediktátum) aláírására kényszerítették. Magyarország elvesztette területe és lakossága kétharmadát. A magyar lakosság egyharmada pedig a szomszédos államokhoz került – a világháború alatt hírdetett nemzetiségi elvek ellenére. Szintén a publikált nemzetiségi elvek ellen volt, hogy Magyarország esetén nem volt döntő népszavazás. (Ami volt (Sopron és környéke) az Trianon után volt és magyar önkéntesek katonai ellenállása miatt.)

50.  Adalékok a trianoni veszteségeinkhez

A lassanként 100 évvel ezelőtti Trianon a magyarságot tekintve a török korhoz hasonló méretű tragédia; nagyobb, mint a Tatárjárás, amelyből az iszonyú veszteségek után hamarabb magához tudott térni az ország.

Az I. világháború második felében Wilson amerikai elnök felhívással fordult a küzdő felekhez, hogy igazságos, a népek egyenlő jogaira, önrendelkezésére épülő békét kössenek – amely elveket aztán félredobták a békekötéskor. Előtte azonban nagy hatást váltott ki Wilson fellépése. A központi hatalmak ugyanis szegényebb anyagi-emberi hátterük miatt rosszabbul álltak, ezért különösen Ausztria-Magyarországban hatásosnak bizonyultak az úgynevezett wilsoni békeelvek és hozzájárultak ahhoz, hogy a Károlyi vezetésével uralomra került forradalmi csoport tudatosan felbomlaszthatta az amúgy is kifáradt, krízisben levő hazatérő magyar katonai egységeket, és ezzel hozzájárultak ahhoz, hogy Trianon rabló békediktátumai majdnem 100 %-osan megvalósulhassanak.

Ezzel kapcsolatban először három térképet mutatok be, melyeken látható, hogy 1. a wilsoni elvek helyett milyen szempontok vezették a békediktátum létrehozóit; 2. feltehetőleg milyen határ alakult volna ki, ha betartják a wilsoni elveket és a határokat népszavazási alapon húzzák meg, 3. bár a győztes országok elfogadták, hogy országukban betartják a nemzetiségi jogokat és tiszteletben tartják az uralmuk alá jutottakat, valójában érzelmileg is rátapostak ezekre a milliókra. Például az akkor még szinte teljesen magyar Marosvásárhelyen vagy az erősen magyar többségű Kolozsvárott az 1848/49-es szereplése miatt a magyarokat erősen sértő óriási Avram Iancu szobrokat állítottak fel. Olyan falvakban is kellett ortodox templomokat felépíteni, ahol például nem is volt görögkeleti vallású lakos (például Vargyas). A 3. térkép erre a lelki elnyomásra ad példát: a Felvidéken a csehszlovák kormányzat olyan magyar nevű helységeket „keresztelt át” cseh és szlovák politikusok, irodalmárok nevére, ahol szinte csak magyarok éltek. Ezt a példát erősen nyomatékosítja az a tény, hogy – ahogy a térképen is látszik -, ilyen jellegű névváltoztatások a szlovákok lakta területeken nem történtek!

A trianoni határok meghatározásának hátteréről:

688

1. A magyar állam Baross Gábor vasminiszter elképzelései alapján Fiumében kiépítette modern kikötőjét, amelyre hosszú éveken keresztül nemzeti jövedelme nagy részét költötte.
2. Benes vezetésével a Kis-Antant országok egy korridorral akarták Magyarországot nyugatról is lezárni és Csehszlovákia és Jugoszlávia között közvetlen határkapcsolatot létrehozni (Burgenland gondolatának születése…)
3. A Felső-Garam-völgyi iparvidék (Alsóbrezó) Magyarország iparának egyik legfontosabb területe volt.
4. A Lenin vezette Szovjet-Oroszország és a Kun Béla vezette Talácsköztársaság közvetlen kapcsolatot akart megteremteni. Ennek megakadályozására az Antant még jobban kedvezett – Magyarország kárára – a Kis-Antant országainak…
5. A körkörös magyarországi vasútvonalat majdnem mindenütt – a magyar lakosság ellenére – a Kis-Antantnak juttatták. Jól látható a vasútvonal és a trianoni határvonalak párhuzamossága – a magyarok kárára…
6. Ipoly folyó – mint hajózható folyó!
7. Ronyva patak – mint hajózható folyó!
8. A bácskai mezőgazdasági területek a világ legjobb termőhelyei közé tartoznak.
9. Temesvár volt a Trianon előtti Magyarország – Budapest utáni – második legnagyobb ipari városa.
10. Resicabánya és környékének iparvidéke Magyarország iparának és bányászatának egyik legfontosabb területe volt.

Ezek a politikai, hadászati, gazdasági szempontok sokkal fontosabbak voltak a trianoni döntéshozatalnál, mint a nemzetiségi határok – a hangoztatott wilsoni elvek ellenére!

A következő térképen megrajzoljuk, mi lett volna a népszavazások eredménye, ha mindenütt rendeztek volna, nem csak Sopronnál és környékénél, amelyet egyébként a magyar fegyveres ellenállás kényszerített ki a békekötők akarata ellenére!

(A térképnél az akkori lakossági eloszlást vettük figyelembe és megalapozottan feltételeztük, hogy a magyarországi ruszinok, svábok – az erdélyi szászokkal ellentétben -, valamint a magyar nyelvű zsidóság a magyarok mellett szavazott volna.)

689

A függőleges fehér csíkos részek a lakosság többségét tekintve feltehetően nem a magyarokra szavaztak volna, a fehér-piros csíkos részeknél bizonytalan lett volna a végeredmény, míg a csíkozatlan részeken a magyarok kerültek volna ki nyertesen.

Fekete határ jelöli a trianoni Magyarországot.

A fekete körrel jelölt városokban a magyarok nyertek volna: Pozsony, Komárom, Kassa, Ungvár, Munkács, Szatmárnémeti, Nagyvárad, Arad, Temesvár, Szabadka, Újvidék, Kolozsvár és Marosvásárhely, míg a lilával jelöl városoknál (Nyitra, Eperjes, Brassó) bizonytalan lett volna a végeredmény.

Magyar lakosságú helységek nevének változtatása Csehszlovákiában:

690

1. Bernolakovo                     –           Cseklész
2. Hamuliakovo                    –           Gútor
3. Hviedoslavov                   –           Vörösmajor
4. Gabcikovo – Bős
5. Sladkovicovo                   –           Diószeg
6. Palárikovo                        –           Tótmegyer
7. Kolarikovo                       –           Gúta
8. Hurbanovo                       –           Ógyalla
9. Kalinciakovo                    –           Hontvarsány
10. Sturovo                            –           Párkány
11. Safarikovo – Tornalja

Egyedül Tornalja tudta visszaszerezni nevét az 1990-es években (Tornal’a-ra).

A térképen jól látható, hogy magyar lakosságú helyek nevét változtatták szlovák történelmi személyek nevére (Stur, Hurban, Kolar), míg a többi a cseh Gabcik kívételével szlovák irodalmár-politikus.

A következőkben a szellemi téren elszenvedett trianoni fájdalmas veszteségekre hozok néhány példát.

A trianoni Magyarország elvesztett területein született fontos történelmi szereplők:

691

1. Liszt Ferenc                     2. Szenczi Molnár Albert       3. Benyovszky Móric

4. Nagy Lajos király               5. Jedlik Ányos                      6. Jókai Mór

7. Lehár Ferenc                      8. Szent László király             9. Balassi Bálint

10. Mikszáth Kálmán             11. Madách Imre                    12. Ferenczy István

13. Tompa Mihály                  14. Blaha Lujza                      15. Madarász Viktor

16. Andrássy Gyula               17. ThökölyImre                     18. Szapolyai (I.) János

19. Görgei Artúr                    20. Csontváry Kosztka Tivadar

21. Szinyei Merse Pál            22. II. Rákóczi Ferenc            23. Márai Sándor

24. Dobó István                     25. Munkácsy Mihály            26. Werbőczy István

27. Perényi Zsigmond            28. Károlyi Sándor                 29. Károli Gáspár

30. Ady Endre                        31. Kazinczy Ferenc              32. Kölcsey Ferenc

33. Báthory István                 34. Wesselényi Miklós           35. Pázmány Péter

36. Arany János                     37. Arany László                    38. Sinka István        

39. Bartók Béla                      40. Klapka György                 41. Kós Károly

42. Paál László                       43. Bethlen Gábor                  44. Fráter György      

45. Kemény Zsigmond          46. Hunyadi János                  47. Mátyás király       

48. Bocskai István                 49. Bólyai János                     50. Wass Albert

51. Bánffy Miklós                  52. Sütő András                     53. Bethlen István

54. Bólyaiak                           55. Tamási Áron                    56. Bethlen Miklós

57. Nyírő József                     58. Apáczai Csere János        59. Dózsa György

60. Kőrösi Csoma Sándor      61. Mikes Kelemen                62. Kosztolányi Dezső

63. Janus Pannonius               64. Zrínyi-család                    65. Frangepán Ferenc

66. Fráter György                  67. Jurisich Miklós

A magyar történelem fontos csatahelyei a trianoni Magyarországon kívül:

692

1. Szentgotthárd (Nagyfalva)          2. Pozsony                  3. Nagyszombat

4. Jablonkai hágó                   5. Trencsén                             6. Nagyvezekény

7. Ipolyszálka                         8. Nagy-Sturecz-hágó            9. Branyiszkó

10. Palást                                11. Dukla-Ondava                  12. Uzsoki-hágó

13. Vereczke                          14. Munkács                           15. Tiszaújlak

16. Kismajtény                       17. Zsibó                                18. Nagyvárad

19. Világos                             20. Lippa                                21. Temesvár

22. Vaskapu (Hunyad)           23. Piski                                  24. Kenyérmező

25. Marosszentimre                26. Nagyszeben                      27. Vízakna

28. Segesvár                           29. Gálfalva                            (30. Nándorfejérvár)

31. Zimony                             32. Pétervárad                        33. Szalánkemén

34. Szávaszentdemeter (Mitrovica)   35. Gara                      36. Sziszek

37. Udbina

51. I. világháborús emlékművek

Az irtóztató veszteségek, amelyek életben, területben, idegen uralom alá eső magyarságban, lelki erőben az I. világháború következtében sújtották népünket, talán akkor érezhetőek a legjobban, ha észrevesszük, az országot képét szinte megváltoztatta a városonkénti, falvankénti állított I. világháborús emlékművek sora. Eztek közül mutatunk be néhányat.

Budapesti és környéki I. világháborús emlékművek:

693

1. Budapest Andrássy út 73-75. Vasutasok I. világháborús emlékműve

694

1. Budapest Csepel I. világháborús emlékmű

695

3. Budapest Egyetem téri világháborús emlékmű

696

4. Budapest Harminckettesek tere Harminckettesek emlékműve

697

5. Budapest Kispest I. világháborús emlékmű

698

6. Budapest Margithíd budai hídfő Przemysli oroszlán

699

7. Budapest Múzeum körút Trefort-kert I. világháborús emlékmű

700

8. Budapest Műszaki Egyetem világháborús hősi halottak emlékműve

701

9. Budapest Orczy-kert a két világháború hősi halott magyar tisztjeinek emlékműve

702

10. Budapest Párizsi utca Főposta a postások I. világháborús emlékműve

703

11. Budapest Soroksár I. világháborús emlékmű

704

12. Budapest Üllői út Honvédorvosok háborús emlékműve

705

Budakeszi I. világháborús emlékmű részlete

706

Budaörs I. világháborús emlékmű

„Vidéki” I. világháborús emlékművek:

707

Abádszalók I. világháborús emlékmű

708

Budakeszi I. világháborús emlékmű részlet

709

Debrecen Piac utca 54. Vármegyeháza  16-os huszárok emlékműve

710

Derecske I. világháborús emlékmű (1914-1919 !)

711

Etyek I. világháborús emlékmű részlet

712

Geszt I. világháborús emlékmű (Tisza Istvánnal)

713

Győr Radó I. világháborús emlékmű

714

Hatvan – Kivégzett sebesült magyar katonák emlékműve

715

Hódmezővásárhely – Kossuth tér – Pásztor János I. világháborús emlékmű

716

Jászberény – Szentháromság tér I. világháborús emlékmű

717

Kalocsa I. világháborús emlékmű

718

Kaposvár – Rákóczi F. tér – I. világháborús emlékmű

719

Karcag – Főtér – Jászkun huszárezred emlékműve

720

Kenderes – I. világháborús emlékmű (Horthy Miklós testvérével)

721

Kölesd I. világháborús emlékmű

722

Körösladány I. világháborús emlékmű

723

Makó – Főtér – I. világháborús emlékmű

724

Miske I. világháborús emlékmű

725

Mór I. világháborús emlékmű

726

Nagykanizsa – Deák Ferenc tér – I. világháborús emlékmű

727

Nagykanizsa – Eötvös tér – Trianon emlékmű

728

Nagykanizsa – Erzsébet tér – I. világháborús emlékmű

729

Nagykőrös I. világháborús emlékmű

730

Nézsa Trianon-emlékmű

731

Nikla világháborús emlékmű

732

Nyíregyháza I. világháborús emlékmű

733

Pécs – Széchenyi tér – Örökmécses 8. honvéd huszárezred emléktáblája

734

Pusztaszabolcs I. világháborús emlékmű

735

Putnok I. világháborús emlékmű

736

Sarkad I. világháborús szobor

737

Sárospatak világháborús emlékmű

738

Sárvár világháborús huszár emlékmű

739

Szeged Hősök kapuja Aba-Novák festmények 1.

740

Szeged Hősök kapuja Aba-Novák festmények 2.

741

Szeged Hősök kapuja Aba-Novák festmények 3.

742

Szeged Hősök kapuja Aba-Novák festmények 4.

743

Szeged Hősök kapuja Aba-Novák festmények 5.

744

Szeged Hősök kapuja szobrok

745

Szeged – Tisza Lajos sugárút – 3. honvéd huszárezred emlékmű

746

Szentes Pásztor János I. világháborús emlékmű

747

Székesfehérvár – Hősök tere – I. világháborús emlékmű

748

Székesfehérvár – Városház tér – Tízes huszárok emlékműve

749

Székesfehérvár – Vörösmarty tér – I. világháborús emlékmű

52. Ellenállási kísérletek a Trianon megakadályozására

Az egykori történelmi Magyarország 1920 június 4-én a versailles-i Trianoni palotában aláírt békeszerződéssel, a „Trianonnal” megszűnt.

Ellenállási kísérletek a csehek ellen

1919 november elején a csehek elkezdték a Felvidék megszállását. Ekkor azonban még a gyenge magyar ellenállás is visszaszorította őket. 1919 december 3-án Bartha Albert hadügyminiszter és Milan Hodza, szlovák vezető politiklus megegyezett egy elképzelt határvonalban, amely a leginkább követte az akkori magyar-szlovák etnikai határokat.

750

Az 1919 december 3-i Bartha Albert és Milan Hodza találkozóján megegyezett határvonal (az etnikai arányoknak megfelelően Pozsony, Losonc, Rimaszombat, Rozsnyó, Kassa – és Kárpátalján Ungvár stb. Magyarországon maradt volna)

Amíg nálunk a november közepi fegyvernyugvásos időszakot a Károlyi-kormány arra használta fel, hogy újabb több százezernyi magyar katonát szereljen le, addig a csehek Antant segítséggel több ezredet állítottak fel. Ezekkel aztán november végén – a szlovák (!) Hodza által is elfogadott határvonalakat túllépve – nagy támadást indítottak a Felvidék elfoglalására, amelyet 1919 január közepére be is fejeztek. Így mikor 1919. január 18-án elkezdődtek a Párizs környéki béketárgyalások a mai Szlovákia egész területe a Masaryk és Benes vezette csehek kezében volt.

Alig volt magyar ellenállás. Ennek egyik oka az volt, hogy amikor Bartha hadügyminiszter elkezdte a magyar sereg újrafelállítását, a már létező bolsevik demagógia, amelynek Károlyi mindvégig engedett, december elején lemondatta.

Felvidék elfoglalása nem ment erőszakosságok nélkül. Ezekről a gyerekként tanú Ölvedi János: Napfogyatkozás című művében így ír:

„1919. újév napján a csehszlovák lágiók 33. ezrede megszállta Pozsonyt. … Megkezdődött a magyar nemzetiségű lakosság zaklatása, és szinte mindennapivá váltak az atrocitások. Pozsonyban a város megszállása utáni napokban a magyar és német lakosság tiltakozó tüntetését a katonaság sortűzzel szórta szét. Február elején a megszálló olasz parancsnokság újabb tiltakozó gyűlést engedélyezett. Február 12-én óriási tömeg gyülekezett össze a Vásártéren. A kivonult cseh légionisták újból fegyverüket használták: nyolc halott és 23 súlyos sebesült maradt a Vásártér kövezetén. Kassán 1919 március 15-én zajlott le véres tüntetés. Nyomban utána kihirdették az ostromállapotot. A nemzeti gyűlölet nem ismert határokat az első hetekben-hónapokban.”

A csehek 1919. január 15-én átlépték az Antant által kijekölt vonalakat, amelyek gyakorlatilag a mai határokat jelentik: Balassagyarmat és mellette Litke, Nógrádszakál, Őrhalom, Rapp és Szécsény a kezükbe került. Céljuk az volt, hogy az Ipoly menti vasútvonalat, vasúti csomópontokat megszerezve majd újabb maradandó hódításokra indulnak Miskolc, Eger, Gyöngyös és Hatvan elfoglalására.

Ekkor azonban megmozdult Nógrád magyarsága. 1919. január 28-án Magyarnándorban a balassagyarmati vasutasok egy csoportja Schuch István vezetésével felkereste Vizy Zsigmond századost, aki korábban megkísérelt egy palóc ellenállási egységet kialakítani és most Magyarnándorban egy körülbelül 50 fős csoportot szervezett. Még az éjjel ez a csoport és a vasutasok Balassagyarmat felé vonult, ahol január 29-e dermesztően hideg és sötét hajnalán megtámadták a cseh megszállókat. Véres harc alakult ki, amelybe Balassagyarmat lakossága is beleavatkozott. A harc délután dőlt el a magyarok javára, amikor megérkeztek az iglói géppuskások, akik aztán szétszórták a cseheket.

A következő nap nagy izgalmak között telt el, mert Balassagyarmaton mindenki rettegve várta a bosszúálló csehek visszatértét. 31-én azonban a balassagyarmati események hatására a salgótarjáni hadosztály is végre támadásba lendült és Rappról, Litkéről és Szécsényből kiverték a cseheket. Ipolytarnócon és Litkén a lakosság kergette el őket.

Miután kiverték őket, a csehek január 31-én visszarendelték a demarkációs vonalra csapataikat.

Ellenállási kísérletek a románok ellen

Az egykori történelmi Magyarország 1920 június 4-én a versailles-i Trianoni palotában aláírt békeszerződéssel, a „Trianonnal” megszűnt.

Előtte azonban a Romániának juttatott Erdély, Parcium és Bánság területén mozgalmas hónapok zajlottak le.

1918. november 7-én Belgrádban Károlyi Mihály és a balkáni francia erők parancsnoka, Franchet d’Esperay egy a nagyrészt a Maros folyót követő demarkációs vonalban egyezett meg.

1918. december 1-2-án az erdélyi románok nemzeti gyűlést tartanak Gyulafehérvárott (az odautazáshoz a vonatokat a Károlyi-kormány biztosította nekik). A nemzeti gyűlés kimondta a Romániával való egyesülésüket.

Ugyancsak december 2-án a román hadsereg, miután az Antanttól engedélyt kapott, megkezdte Erdély déli részének megszállását a nov. 7-i belgrádi demarkációs vonalig.

December 8-án a magyar kormány kinevezte Apáthy Istvánt Erdély főkormánybiztosává és Kratochvil Károly ezredest pedig Erdély katonai parancsnokává.

751

Kratochvil Károly ezredes, a Székely Hadosztály parancsnoka

A morvaországi születésű, de magyarrá lett Kratochvil Károly Doberdó hőse is volt. Már 1918. novemberében kézbe vette az erdélyi magyar katonai erő újjászervezését. Ezt a munkát egyes katonatisztek már spontán elkezdték, különösen a román megszállástól tartó és az ellen harcolni akaró székely katonák igyekeztek Kolozsvár felé, ahol Kratochvil Károly december második feléig megszervezte a későbbi Székely Hadosztályt.

A Budapestről érkezett 1918. december 18-i parancs szerint vissza kellett vonulni az újabb fegyverszüneti vonalra és engedni kellett, hogy a román erők újabb városokat szálljanak meg – köztük Kolozsvárt. Kratochvil ekkor még engedelmeskedik és visszavonul; december 24-én a románok bevonulnak Kolozsvárba.

Közben Kratochvil Károly csapatait szétosztotta a Királyhágó-Nagyvárad vasútvonal védelmére, Zsibóba, Tasnádra, a tartalékokat pedig Nagyváradra és Szatmárnémetibe. 1919. január elején Kratochvil küldöttséget küld Budapestre. A hadügyek vezetője, Böhm Vilmos kelletlenül ugyan, de felszerelést, ruházatot, fegyverzetet szolgáltat a Székely Hadosztálynak.

1919. január elején életbe lép az ún. Apáthy-Berthelot-féle egyezmény, melynek alapján az elfoglalt stratégiai pontoktól nyugatra – azaz a magyarok felé – 15 km semleges zónát kell létrehozni.

752

A Székely Hadosztály és a román sereg harcainak színtere 1919. telén és kora tavaszán

(1 – 1: az 1918. november 7-i belgrádi demarkációs vonal; 2 – 2: a román sereg vonala 1919. telén (Marostól északra nagyrészt az Apárthy-Berthelot-vonal); 3 – 3: a Székely Hadosztály védelmi vonala 1919. január és április 16. között; 4 – 4: a román hadsereg a Tisza vonalánál 1918. április végétől júliusáig;

11 – Sebesvár és környéke, 12 – Csúcsa, Királyhágó, 13 – Zilah és Cigányi, 14 – Belényes és Köröstárkány, 15 – Hadad, 16 – Nagymajtény, 17 – Csenger, 18 – Nyírbátony, 19 – Mátészalka, Kocsord, Győrtelek, 20 – Demecser)

1919. január második fele, február eleje a Székely Hadosztály legnagyobb sikereinek ideje. A kb. 12 000 főnyi hadosztály egymaga áll szemben a román hadsereggel egy kb. 150 km-es frontszakaszon: Sebesvárnál, Csucsánál (ezekben a napokban haldoklik itt a Boncza-kastélyban Ady Endre) verik vissza sikeresen a román támadást. Márciusban többek közt még Szinérváraljánál és Hadadnál is győznek, miközben a szemben álló román sereg 180 000 főre emelkedett.

A Székely Hadtestet a budapesti kormány szemében gyanús elhanyagolandó megtűrtnek lehet nevezni. Ez változott át szinte ellenségessé, mikor 1919. március 21-én a Tanácsköztársaság hatalomra került: nem, hogy nem támogatták, ellátták a harcoló hadosztályt, hanem megtagadtak tőle minden utánpótlást, sőt áprilisban a román támadáskor hátba is támadták. Az is igaz, hogy ezt a hozzáállást látva a Székely Hadosztály már abban gondolkozott, hogy Budapestre indul megdönteni a Tanácsköztársaságot, ha fegyverszünetet tud kötni a románokkal.

Ilyen körülmények közt érte 1919. április 16-án a Székely Hadosztálynak a katonák hiányában alig védett 150 km-es vonalát egy 3-4-szeres erejű nagy román támadás: Belényes, Csucsa és Hadad térségében. Kemény három napos küzdelem után április 18-án meg kellett kezdeni a visszavonulást. (Ennek a visszavonulásnak lett népirtásos jellegű áldozata Köröstárkány április 19-én.) Április 19-én Nagymajténynál a románok súlyos vereséget mérnek a maradék hadosztályra. Aztán még egy-egy győztes felvillanás a Székely Hadosztály részéről: Nagykocsordnál, Nyírbátor előtt, Győrteleknél, de a két ellenség – románok és a Tanácsköztársaság Vörös serege – közé szorult Székely Hadtest 1919. április 26-án a szabolcs megyei Rétközben fekvő Demecserben letette a románok előtt a fegyvert.

Rövidesen a Tisza vonalánál áll a román hadsereg, majd a Tanácsköztársaság bukásakor nemcsak Budapestet szállja meg, hanem a Dunántúlt is Veszprémig. Elszállt Erdély megtartásának maradék csepp reménye is ….

Ellenállási kísérletek az osztrákok ellen

1920. június 4-én, Trianon aláírása napján a kijelölt határokon egy kivétellel mindenütt a szomszéd államok ellenséges katonasága sorakozott fel. Az egyetlen kívétel az osztrák határ volt. Akkor ezen a területen az ellenséges erők még nem lépték át Nagy-Magyarország határát. Tehát itt volt még minimális esély arra, hogy a határvonalakon módosítani lehessen.

A maradék csonka Magyarországon ekkor már Horthy Miklós volt a kormányzó és miniszterelnöke a tehetséges politikus Bethlen István. Ők „realista módon” úgy látták, hogy Nagy-Magyarország megvédésének esélye 1918. október végén és november elején elúszott, amikor Károlyi Mihály és hadügyminisztere, Linder Béla feloszlatta az I. világháborúban megedződött erős magyar sereget, amely alkalmas lett volna arra, hogy a szerbek, románok és a csehek ellen megvédje az országot – különösen egy olyan vezetővel az élen, mint Tisza István lett volna, akit azonban ekkor már meggyilkoltak. Emiatt azonban 1921-ben, mikor Nyugat-Magyarország körül felforrósodott a légkör, Horthy és Bethlen az Antanttal való békés tárgyalások híve volt.

Ebben az időben Magyarország kétszeresen is megosztott volt: egyrészt voltak, mint Bethlen István, akik a békés tárgyalások lehetőségét keresték, míg mások a magyar területek fegyveres megvédését tervezték, mint például Lehár Antal ezredes, a világhírű zeneszerző Lehár Ferenc öccse, aki a nyugat-magyarországi magyar katonaság parancsnoka volt, Prónay Pál ezredes vagy az ország különböző területeiről összegyűlt önkéntesek Rongyos Gárdája. Másrészt megosztott volt az ország a Habsburg-királyság megtartása ügyében. A legitimisták, például Sigray Antal, Lehár Antal, Szmrecsányi György vissza akarták fogadni IV. Károlyt, míg az úgynevezett szabad királyválasztók különböző okokból ellenezték, amiben volt kurucos érzés, de volt reális világlátás is. Bár sokan állítják, hogy Horthyt a hatalomvágy vezette, de Horthy emlékirata szerint a Kis-Antant (Csehszlovákia, Románia és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság) mozgósítására hivatkozva verte vissza IV. Károly kétszeri visszatérési kísérletét (1921. márciusa és októbere)

Az Ausztriával St. Germain-ben és Magyarországgal a Trianoni palotában megkötött békekötések alapján az osztrák csendőrség 1921. augusztus 28-án átlépte Nagy-Magyarországnak az Ausztria felé eső határvonalát. A következő napokban több helyen volt tűzharc a magyar ellenállók és az osztrák csendőrség között, melyeket a következő térképen jelölünk:

753

Tűzharcok a mai Burgenland területén 1921. augusztus 28 és szeptember 8. között

(1 – Felsőőr (Obenwart): aug. 29., 2 – Városszalonak (Stadtschlaining) – aug. 29.,

3 – Pinkafő (Pinkafeld), aug. 28., 29., 31., 4 – Alhó aug. 28., 31., 5 – Szentelek (Stegersbach) és tőle délre, aug. 28-30., 6 – Rábakeresztúr (Heiligenkreuz) – Gyanafalva (Jennersdorf) vonalon, aug. 28-29.; 7 – Léka (Lockenhaus), szept. 5.; 8 – Pörgölény (Pilgersdorf), szept. 5.; 9 – Kirchschlag, szept. 5. (Kirchschlag már Alsó-Ausztria területén van. Ide űzték vissza a Pörgölénybe támadó osztrák katonai egységeket a magyar szabadcsapatok.); 10 – Ágfalva, szept. 8.

A magyar szabadcsapatok 1921. augusztus 28 és szeptember 8-a között sikeresen verték ki a belépő osztrák erőket. A szeptember 8-i ágfalvi csata után az osztrákok kivonták erőiket Nyugat-Magyarország területéről.

A felkelők sikereivel egy időben – és nyilván azok sikerei által befolyásolva – megindultak Toretta olasz külügyminiszter közvetítésével a tárgyalások az osztrák és magyar kormány között, amelyek végül is eljutottak a népszavazásos határrendezés gondolatához.

A Prónay Pál vezette nyugat-magyarországi erők eleinte ellenálltak a magyar kormánynak is és nem voltak hajlandók kivonulni az általuk ellenőrzött területekről. Sőt, 1921. október 4-én Felsőőrön kikiáltották a független Lajtabánságot, melynek bánjává Prónay Pált választották és kinyilvánították, hogy függetlenségüket a magyar kormánnyal szemben is megvédik.

Egy bő héttel később, október 13-án megszületett az egyezség a magyar és osztrák kormány között, amely szerint Sopron és több környező helység (Brennbergbánya, Fertőrákos, Ágfalva, Sopronbánfalva, Harka, Balf, Boz és Nagycenk) hovatartozását népszavazással döntik el.

Egy újabb hét és október 21-én Dénesfán leszállt a Magyarországra másodszor visszatérő IV. Károly repülőgépe. (Ma ezen a helyen kis emlékpark és egy szép, IV. Károlynak szentelt kápolna van.) A kísérlet, amely végül is Budaörsnél tűzharccal bukott el, megosztotta Prónay Pál körülbelül 4-5 000 fős seregét, akik közt sok legitimista volt és IV. Károly mellé csatlakozva távoztak a Lajtabánságból. Ugyanakkor Horthy megerősödve került ki és így, mikor a kormányzó személyes jelentkezésre szólította magához Prónay Pált, az október 31-én néhány társával engedelmeskedett, majd Horthy utasítására nov. 5-ig kiürítette Nyugat-Magyarországot, amelybe azután bevonultak az osztrák erők.

Sopron és környéke sorsáról a népszavazást 1921. december 14-16-án tartották meg, melynek eredményét december 17-én hirdették ki. E szerint 24 063 személyből 65,8 % Magyarország mellett szavazott.

Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a Prónay Pál vezette magyar szabad csapatok harca nélkül nem lett volna soproni népszavazás, de azt is, hogy ha Prónay nem engedelmeskedik Horthy kivonulási parancsának, akkor nem lett volna népszavazás és végül és még ma is Sopron Ödenburg lenne…

Ellenállási kísérletek a szerbek ellen

Domonkos László: Az elárult hadosztály (Masszi Kiadó, Budapest, 2009) című könyvében olvashatunk többek közt a muravidéki ellenállási kísérletről.

Az összeomlás első híreinek hatására a Muraközben hamarosan ideges feszültség uralkodott el, megnőtt a kollektív bűnesetek száma, azakkor „zöldkádereknek” nevezett katonaszökevények bandái aktíválódtak. Sok eset körül csak egy: Belatincon kifosztják a kastélyt. Válaszképpen Zala vármegye statáriumot hirdet (20-30 körüli a kivégzések száma!), 400 főnyi karhatalom verbuválódik, Obál Bélát kormánybiztossá nevezik ki, aki a helyszínen megkezdi a szervező munkát.

Ivan Novak, a Horvát Nemzeti Tanács tagja közben szintén szervez – de ő Muraköz „jugoszláv felszabadítása” érdekében.

1918 karácsonyán 4000 szerb-horvát alakulat kel át a Dráván, december 28-án a horvát Jure Jurisics százados vezette csapatok már Muraszombatot is megszállják. A horvát csapatok érkezése miatt azonnal egy muraszombati küldöttség utazik Szombathelyre, Vas megye székhelyére Obál kormánybiztoshoz. Összeül a Vas megyei Nemzeti Tanács, hogy kivizsgálja az esetet. A kormány magyarázatot kér a győztes hatalmak képviselőjétől, Vix ezredestől, aki azt válaszolja, hogy a fegyverszüneti vonal a Muránál van, tehát az attól északra eső Muraszombaton a horvátok szegték meg a fegyverszüneti megegyezést. Ennek alapján 1919 január 2-án Szombathelyen egy alakulatot vagoníroznak be Perneczky Jenő százados vezényletével, akik másnap, január 3-án sikeresen vissza is foglalják Muraszombatot. A lakosság, amelynek kisebbik fele magyar, lelkesen fogadja a magyar csapatokat.

Vissza az elejére