(országrész ismertetése)
Tiszántúl
déli tiszántúl
Makó. A makói vármegyeháza (ma városháza) Csanád vármegye székhelye volt 1950-ig. Véleményem szerint az egyik legszebb, legtipikusabb klasszicista stílusú vármegyeháza, amely Giba Antal tervei alapján 1839-ben épült. Szép – ideális beállítottságú – paraszt szobrok díszítik a Vármegyeház előterét.
Makó lelki rokonságban van azokkal a városokkal, melyek egykor szintén vármegyeközpontok voltak és azóta határszéli perifériára szorultak: Sátoraljaújhely, Balassagyarmat. Makóban is érezzük mindezt. Az egykori főtéri Kaszinó is ezt a hangulatot erősíti.
Hódmezővásárhely főtere az egyik legszebb az eklektikus házakkal, palotákkal határolt terek közt, melyek a XIX. század végének gazdasági fellendülésének köszönhetik létüket (főleg az Alföldön). Ahogy az egész tér, úgy az 1892-94-ben Ybl Lajos tervei szerint épült Városháza is ezt a mezőgazdasági robbanást tükrözi. Előtte egy pompás lovas huszár: I. világháborús emlékmű. A Fekete Sas Szálloda és több díszes eklektikus épület is emeli a főtér rangját.
Mezőhegyes világhírű ménesbirtok központja. Csekonics József vérteskapitány javaslatára II. József itt alapította meg 1784-ben Magyarország és Európa első állami ménesét és ménesbirtokát. Innen biztosították a hadsereg ló utánpótlását és Bécs élelmezésében is szerepet játszattak vele. Az összeköttető útvonal mentén, Bábolnán 1789-ben fiókintézetet alapítottak. A XIX. században itt tenyésztették ki a három új, egész Magyarország lóállományát átformáló és Közép-Európa (a Monarchia) lótenyésztését is befolyásoló ló törzset, fajtát: a gidránt, a mezőhegyesi félvért és a nóniuszt.
A következő helységek őrzik a XVIII. század betelepítéses korszakát. Békés megye és környéke a legjobban kipusztult alföldi részek közé tartozott. A török kiűzése után szinte egyetlen falu sem maradt meg. Tudatosan telepítettek itt (például a bécsi Harruckern bárók, akik hadikölcsöneik kiegyenlítése végett kapták meg a puszta vármegyét), de ellenőrzés nélkül is szivárogtak be ide különböző nemzetiségű emberek. Hogy is mondták régen: a természet irtózik a vákuumtól.
A Kardoskúti Fehér-tóhoz is fűződnek szép „madarászó” emlékeim. Az őszi darujáráskor többször élveztem itt ezeknek a nagy madaraknak fuvolázó énekét. Vadkacsák is repültek – meglepően gyorsan, mint a vadászgépek. Egy szép nagy madárvárta van a tó közelében. Többször is megaludtunk benne. Éjszaka szép volt körülnézni és vizsgálni a fénypontokat. Egyedül a közeli Orosháza fényei világítottak erősebben, de másfelé fordulva a szomszédos nagy állattartó telep pislákoló lámpáját leszámítva alig látszik más fény.
Orosháza. Úgy tudom, hogy 1744-ben a tolnai Zombáról hitük miatt elüldözött evangélikus magyarok alapították a várost. Orosháza szép evangélikus templomán talán emiatt is oly nagybetűs az „Erős vár a mi Istenünk” lutheri jelszó. Orosházán két megható érdekességet fedeztem föl: az evangélikus templom kertjében az 1831-es kolera emlékoszlopát és az elmúlt 250 évben itt élő lelkészek és oktatók emlékköveit.
Szentes 1883 és 1950 között Csongrád vármegye székhelye volt. Bizonyára ez is látszik azon, hogy Szentes központja meglepően nagyvárosias. A szentesi szép I. világháborús emlékművet, Pásztor János szobrát választottam példának az első világháborús emlékművek közül (207. kép). Ugyanis az országot nyitott szemmel járva észre kell vennünk, hogy az I. világháború után a magyar falusi és kisvárosi központok jellemző képében a (főleg késő barokk) templom mellett az I. világháborús emlékmű is főszereplővé vált.
Szarvason található a Nagy-Magyarország földrajzi középpontját jelző emlékmű.
Tessedik Sámuel (1742 – 1820), a mezőgazdasági termelés korszerűsítés magyarországi úttörője, bár 1742-ben született Albertiben (Albertirsa), de 1767-től Szarvason ev. lelkész volt, sírja is a szarvasi ótemetőben található.
Szarvason található az ország egyik legnevezetesebb arborétuma és a Nagy-Magyarország földrajzi középpontját jelző emlékmű is.
Nagymágócs: szép a nagymágocsi Károlyi-kastély és parkja. Üde változatosság az Alföldön.
Szabadkígyóson van egy „csúcseklektikus kastély”, a neoreneszánsz Wenckheim-kastély, melyet Ybl Miklós tervezett, és 1875 és 1879 között készült el. A kastélyt nagy és szép park vesz körül (egyszer novemberben a kastély mellett egy fán tucatnyi hunyorgó baglyot fedeztünk fel). A park távolabb egy a Kőrös-Maros Nemzeti Parkhoz tartozó Szabadkígyósi tájvédelmi körzetbe megy át.
A mai Békéscsaba, Békés megye központja egy nagy XVIII. századi beköltöztetés eredménye. Evangélikus tótokat telepítettek ide. Két evangélikus templom is jelzi ezt: az ó- vagy kistemplom és az új- vagy nagytemplom. Mellettük található az evangélikus paplak neves lelkész lakóinak emléktábláival és a nagyméretű evangélikus gimnázium épülete.
Gyula is jó példája mindannak, amit korábban a török utáni Békés vármegyéről írtam. Harruckern báró alapította, azaz újratelepíttette a XVIII. században A városnak három nemzetiségi városa van: a Német-, a Magyar- és a Románváros! A Németvárosnak külön katolikus temploma van. A templom mögött egy szép földszintes házban született Erkel Ferenc.
Szintén a Németvárosban találunk egy a városra fontos emléktáblát: Stéberl András emléktábláját. Ő készítette a városnak hírt hozó kolbászt, a „gyulait” vagy „gyulai kolbászt”.
Gyula régebbi múltjából maradt meg az ép Vár. Különlegessége, hogy téglából épült. Abban az évben került török uralom alá, 1566-ban, amikor Szigetvár is. Csak Gyula Szigetvárral ellentétben nem került a hős várak közé. Várkapitánya Kelecsényi László ugyan ki akart tartani, de idegen zsoldos katonasága nem akart a hősök közé kerülni és feladták a várat.
A Fehér- és Fekete-Körös Doboz előtt egyesül, úgyhogy Doboz mellett már a Kettős-Körös folyik. (A Kettős-Körös és a Sebes-Körös, melybe korábban már a Berettyó belefolyt, Köröstarcsa és Gyomaendrőd között egyesül és válik Hármas-Körössé.)
Dévaványa hírét a túzok, a „magyar strucc” emeli:
Geszt az egyik legelszigeteltebb falu a mai Magyarországon – néhány kilométerre Nagyszalontától. A magyar történelemben nagy szerepet játszó Tisza-család kastélya érdekes kettősséget mutat: egyik oldalról barokk, a másik irányból jóval későbbi stílusú. A Tisza-kastély parkjában van egy kis ház, egy kerti lak, melyben Arany János 1851-ben, mint az egyik Tisza-fiú nevelője, gyakran tartózkodott. Az ide félórányi szekerezésre levő Nagyszalontáról naponta járt ki.
A XIX. század második felében és a XX. század elején a Magyarország történelmében döntő szerepet játszó Tisza-család geszti mauzóleumában két miniszterelnök (Tisza Kálmán, Tisza István) és az 1879. évi nagy árvíz után Szeged újjáépítését irányító Tisza Lajos nyugszik. Magát a mauzóleumot szépen helyreállították, de a szomszédos temető állapota nyomasztó. Érezhető a határszélre szorult falu sokszorosan hátrányos helyzete.
Biharugrát Geszttől a nagy Biharugrai halastavak választják el. Ezek a halastavak olyan méretűek, hogy szinte újjáteremtették az eredeti madárvilágot. A parasztírók elsőnek Szabó Pállal (1893-1970) jelentkeztek, aki itt született, élt, itt is temették el.
Nagy-Sárrét egy régi mocsaras tájegység: Dévaványa, Szeghalom, Füzesgyarmat, Biharnagybajom, Sárrétudvari, Körösladány tartozik ide.
Tiszazug az 1920-as években vált hírhedtté az arzénes asszonyok révén. Felfedezték, hogy több arzénes gyilkosság történt. Asszonyok mérgezték férjüket, apósukat, a világháborúban tehetetlen nyomorékká vált rokonaikat. Az első felfedezés után kiterjesztették a nyomozást, exhumálták a halottakat. Állítólag oly sok gyanús esetet találtak, hogy inkább mindent leállítottak…
Kiskunság és Nagykunság nevében is őrzi, hogy a XIII. század második felében itt telepítették le a mai Ukrajna és Románia területéről a mongol-tatárok elől elűzött kunokat.
Néhány itteni helységet sorolok fel: a cipőgyártásáról nevezetes Martfűt, amely Bata-alapítás volt; Mezőtúr a fazekasságáról és református iskolájáról volt nevezetes; Kisújszállás is református iskolájáról, amely a Debreceni filiáléja volt; Kenderesen temették újra Horthy Miklóst. Törökszentmiklós kéttornyos újgót temploma messziről látszik a síkságon. Fegyvernek szélén egy fedett Mária-szobor az utolsó Magyarországon kelet felé haladva: ezután már nincsenek feszületek, Mária-szobrok, református világba érkezünk. Két nagyobb helység – egy-egy nagy református templommal – nevében őrzi kun eredetét: Kunhegyes, Kunmadaras. Pusztataskony szélén egy magányos kis templomban egy magyar miniszterelnök (1890-92), Szapáry Gyula van eltemetve a családjával.
Tiszántúl
északi tiszántúl
Bihar, Nagy-Sárrét részei
Ebbe a fejezetbe a nagyméretű Bihar vármegyének Magyarországon maradt része, a Nagy-Sárrét tartozik.
Karcag: egy huszonöt ezer lakosságú városnak nyilvánított falu. Központban egy nagy katolikus és egy még nagyobb református klasszicista – romantikus stílusú, szögletes tornyú templom kis parkkal, egy gomba alakú víztoronnyal, gimnáziummal. A híres néprajztudós Győrffy Istvánnak szobrot állítottak a róla elnevezett Nagykun Múzeumnál, amely egykor kúria lehetett. A Főtéren az Alföldön – hál’Istennek – szinte kötelező Kossuth-szobor, komoly késő eklektikus, már-már szecessziós városháza, egy rendkívül dinamikus lovas huszáros I. világháborús emlékmű.
A Karcag melletti kun emlékhely a debreceni országútról jól látható és megközelíthető. Egy kis halmon egy magányos szobrokból összetevődő szoborcsoport emlékeztet a kunokra. Karcag a XVI. századtól volt Nagykunság központja. A város neve is kun eredetű, pusztai vörös rókát jelent.
Karcag szélén, Hortobágy idáig nyúló határán áll – látogathatóan jó állapotban – a Barna-féle szélmalom, amely 1859-ben épült. A szélmalomtól kelet felé 1-2 kilométerre találjuk – már hortobágyi jellegű tájon – a hortobágyi Kilenclyukú híd párját, sőt elődjét, a Zádor hidat, amely alól a Tisza szabályozása kiszárította a vizet.
A mai nagykereki Bocskay-várkastély egy nagyobb klasszicista kúria. Csak hátul a megmaradt kerek bástyarészlet és a parkban elhelyezett Bocskay szobor emlékeztet arra, hogy 1604. szeptemberében innen indult Bocskay dicsőséges háborúja a magyarok és a vallás szabadságáért, amely – mondhatni – a magyarok egyetlen teljesen sikeres szabadságharca volt!
Hajdúság
A Hajdúság területe egykor Szabolcs vármegyéhez tartozott, de mikor Bocskai István letelepítette a hajdúkat, Szabolcs déli részét kihasították és ezen a területen alakították ki a Hajdúságot.
Debrecen a magyar történelmet tekintve Buda, illetve Budapest után talán a legfontosabb magyar város. Esetleg csak Kolozsvár és talán Nagyvárad hasonlítható vele össze e téren. Debrecennek külön jelentőséget ad az, hogy „kálvinista Rómának” is nevezhették.
Debrecen egy tengely mentén épült ki. Ez a tengely a Nagyállomásnál indul el és északnak tart: előbb a Piac utcában, majd a Péterfia utcában. E tengely a Belváros átmérője, mely körül kör alakban körutat alakítottak ki. A központi tengelytől inkább jobbra helyezkednek el a város fontosabb épületei, utcái: a Szent Anna-templom, a Kossuth és a Csapó utca. Ez a három utca merőleges a főtengelyre, a Batthyány utca viszont párhuzamos.
Debrecen az egyik legnagyobb magyar költő, Csokonai Vitéz Mihály szülővárosa és sírja is itt van. (Ma már az egykori temető megszűnt: csak Csokonai sírját hagyták meg.)
Hajdúböszörmény. Bocskay István 1605-ben kiváltságlevelet adott a hajdúknak, akiknek ezzel elkezdődött a letelepedésük. Holló Barnabás 1907-ben felállított szobra ezt a pillanatot őrzi. Nem messze tőlük egy tekintélyes református templom található a téren, amely mellett állították fel a Táncoló hajdúk sokalakos szoborcsoportját.
Amióta felfedeztem a Hajdúböszörmény közel kör alakú koncentrikus alaprajzi térképét, amely a kifelé kiszélesedő útjaival máig jelzi például, hogy mentek ki valaha a legelőkre a tehéncsordák, rendkívül érdekesnek és a régi élet megmerevedett pillanatképének érzem a város alaprajzát.
Balmazújvárossal kapcsolatban a legfontosabb: Veres Péter személye. A nagy népi író és politikus itt született. Véleményem szerint a legjelentősebb műve az önéletírása, a Mit ér az ember, ha magyar?
Hajdúszoboszló – hála az alföldi mélykútfúrásoknak- híres fürdőhellyé vált.
A Hortobágy, ez a nagy falvak nélküli puszta állítólag a Tatárjárás következménye, amely a mai napig puszta maradt.
Egy nagyon emlékezetes hortobágyi túránk körülbelül 1996 őszén lehetett. Szabadban, hálózsákban aludtunk kinn a pusztán. Kora reggel még sötétben keltünk és vártuk a sokezernyi madár repülésének csodáját. És a csoda nem váratott magára! Mikor pirosodni kezdett az égalja, előbb hangok szálltak az égből felénk, majd elkezdődött az óriási látóhatártól látóhatárig nyúló V-alakok közeledése. Sűrűn váltották egymást, elhullámoztak felettünk, az éneklő, fuvolázó hangok betöltötték a levegőt. Amikor csendesedni kezdett a darvak és vadlibák vonulása, egy újabb csodát vettünk észre: a még eléggé sötét talaj felett úgy a térdünk magasában sejtelmes, fehéres-szürkés ködgomolyok tekeregtek egészen a látóhatárig. (Hasonlót egyszer Szigetközben láttam egy hűvös hajnalon.)
A Hortobágy közepén van a Hortobágy folyón átvezető Hortobágyi Kilenclyukú híd:
Debrecentől keletre egy kicsit hullámos, homokos, bokros-erdős-tavas kis tájegység található: a Fancsika-tavak és a Vekeri-tó vidéke:
A Hajdúság, Szabolcs, a Nyírség határvidékén van az Alföld másik „magas” homokos dombsága, a Hoportyó. Egy itteni kirándulásunk képeiből helyezek el egy képet:
A Nyírség nagy kiterjedésű homokos alacsony dombvidék az Alföld északkeleti részén, melyet a Tisza előbb keletről határol, aztán a folyó Csapnál egy nagy kanyarral délnyugati irányba fordul. A Nyírség egy nagyméretű vármegye, a Szabolcs része. Annak része is maradt, mikor Szabolcsot a Hajdúság kialakításával erősen megkurtították. A homokos dombvidéket az Alföld többi részéhez viszonyítva nagyobb arányban borítja erdő – sok nyíressel -, ezért lett a tájegység neve Nyírség.
A szabolcsi földvár véleményem szerint Magyarország egyik nagy látványossága, nemzeti emlékhelye, amely nagyobb közismertséget érdemelne. A honfoglalás idején hozták létre. Néhány figyelemre méltó adata: háromszög alakú, 227 x 303 x 349 méter oldalhosszúságú, a földsánc 10-21 méter magas. Anonymus szerint Árpád unokaöccse, Szabolcs építtette, aki Árpád után valószínűleg maga lett a fejedelem. Szobrát a földvár bejáratánál helyezték el. A földvár Szent István idején a szerveződő Szabolcs vármegye névadó központjává vált.
A földvár mellett található egy nagyon, de nagyon öreg kis templom Szent László mellszobrával: Szent László egyik – 1092-es – országgyűlésének színhelye. Itt adták ki az ún. Szent László I. törvénykönyvét.
Nem messze pedig: a Mudrony-ház. Egy tipikus dzsentri ház.
Bessenyei György (1747 – 1811), a felvilágosodás korának vezető irodalmára Tiszabercelen született 1747-ben.
Vaja a XIV. századtól a Vay család birtoka volt. A reneszánsz kastélyukat a XVI. századtól kezdték építeni. A díszteremben festmény a Nikápolyi csatáról (a Vayak őse megmentette Zsigmond királyt), Vay Ádám emlékműve, Vay Ádám és felesége. A kastély 1711-ben a szatmári béke megkötése előtti tárgyalások, megbeszélések színhelyeként fontos hely volt. Vay Ádámra e tárgyalásoknál fontos szerep jutott.
Nyíregyháza a XIX. század második felében erősödött meg – evangélikus tirpák bokortanya környezetéből kiemelkedve – és Nagykállótól átvette Szabolcs vármegye székhely szerepét. Viszonylag tehát rövid a története, nem volt katolikus püspöki székhely, erős az evangélikus kapcsolata. Mindezt láthatjuk a városban sétálva: a városmag tisztán eklektikus.
Nyíregyháza tehát – mondhatni – a Dualizmus korának par excellence városa. Még Budapestnél is jobban, mert itt nincsenek korábbi épületek és története is csak ekkor kezdődött el igazán.
Krúdy Gyula (1878 – 1933) író Nyíregyházán született 1878-ban. Több mint 60 regényt, több ezer elbeszélést és újságcikket írt. Különleges varázsos stílusa szinte kábulatként hat olvasójára. Kétségtelen ő a magyar nyelv, stílusművészet egyik legnagyobb mestere. Művei jelentős része – különösen a fiatalabb korábban írtak – kötődik Nyírséghez, Szabolcs vármegyéhez.
Nyíregyháza-Sóstó szép üdülőhely, parkjai, a parkban álló épületek még mintha az egykori dzsentri szellemét hordoznák.
A Nyíregyháza-Sóstón értékes skanzen van, amely a Felső-Tiszavidék népművészeti emlékeit gyűjti össze.
Évszázadokig Nagykálló volt Szabolcs vármegye székhelye. Ezt a XIX. század második felében (1876) a felemelkedő Nyíregyháza vette el tőle. Megmaradt viszont a nagyon szép XVIII. századi copf jellegű vármegyeháza. Salvadore és Giuseppe Aprilis munkája, 1740-1769-ben épült (228. kép).
Valaha vár is volt Nagykállón, amelynek emléket állítottak. Emlékháza van Kodály gyűjtésének, a Kállai kettősnek is. Emléktábla van Simonyi óbesternek és emlékház pedig a híres orvosnak, Korányi Frigyesnek is. Két nevezetes temploma van, a református és a katolikus. Ez utóbbin rajta van a Kállay-család címere.
A Kállayaknak Kállósemjénbenvan kastélya. Itt gazdálkodott Kállay Miklós (1887-1967), aki Magyarország miniszterelnöke volt 1942 márciusától 1944 márciusáig. Kereste a világháborúból való kilépés lehetőségét, ezért nevezték poltikáját „Kállay-kettősnek”. Jelentős emlékiratot írt.
Pócspetri. Amikor egyszer autóval Pócspetribe jutottam, kerestem, van-e emléke a hírhedt Pócspetri-ügynek, de nem találtam, illetve a világháborús emlékművön egy üres felirat nélküli kőlapot találtam. Úgy éreztem, hogy ez nem lehet véletlen.
A hírhedt és szomorú Pócspetri-ügy pedig a következőképpen esett meg. Rákosi Mátyásék 1948 májusában államosították az egyházi iskolákat és ez több helyen tiltakozó tömegmegmozdulásokat idézett elő. Így Pócspetriben 1948. VI. 3-án körülbelül 500 ember vonult a községháza elé, akiket a rendőrség távozásra szólított fel. Az egyik rendőr fegyvere – tisztázatlan körülmények között – elsült és egy rendőrt megölt. Megjelent az ÁVH, tömeges letartóztatás, verés, kínvallatás következett. A sajtót felheccelték az egyházak, a reakciósok ellen. Az eredmény a mozgalmak letörése, miután egy ártatlan embert, Királyfalvy Miklós községi segédjegyzőt előre megfontolt szándékú rendőrgyilkosságért kivégeztek.
Máriapócs. Híres görögkatolikus búcsújáróhely, a magyarországi Mária-kultusz egyik központja. Az 1676-os könnyező Mária-ikonját I. Lipót Bécsbe vitette. Ma a Stephansdomban van elhelyezve. Másolata is könnyezett!
A kettős tornyú barokk templom 1731 és 1756 között épült.
Nyírbátor. A nyírbátori református templomot Báthori István erdélyi vajda építtette 1484 és 1511 között. A templomalapító vajdának a templomban van szép síremléke (1493). Egy későbbi Báthori Istvánnak is van kőszarkofágja (1605). A templom belseje egyetlen hatalmas 20 m magas csarnok, melyet egy nagyon szép hálóboltozat fed le. A szentségfülke reneszánsz, Báthori-címer van rajta, ahogy megvan ez a címer a templom külső falán is. A templom mellett emelkedik a legnagyobb fa harangtorony, melyet 1640 táján készítettek:
De van még egy szép nagy középkori templom Nagybátonyban, de az minorita. És benne egy különleges kulturális-művészeti érték: a Krucsay-oltár, melynek részei az Ecce homo, a kálvária. Meg kell azonban említeni a többi, művészileg is nagyon értékes szép oltárt: a Pieta-oltárt, a Pócsi kegyoltárt, a Szent Anna-oltárt.
Nemrég felépítették a Báthoryak egykori palotáját: lett is nagy vita. Jogos-e a teljes felépítés? Én ennek pártján állok. Mennyivel jobban tudjuk például elképzelni Mátyás palotáját Visegrádon, az egykori életet a pompás királyi udvarban, hogy felújították!
Rétköz tulajdonképpen a déli Bodrogköz párja, csak nem északra, hanem délre található a Tiszától. A történelem során végig nagy lápvidék volt. A falvak a kiemelkedő dombokra települtek. Ezt például ma is jól lehet látni Ibrányban vagy Beszterecen. A Tisza szabályozása, amelyhez a Rétközben a Lónyay- és a Főcsatorna elkészítése járult, megváltoztatta Rétköz életét. A mezőgazdaság felvirágzott.
Gávavencsellőn egyesül a két rétközi csatorna, a Lónyay és a Főcsatorna, hogy mindjárt be is folyjék a Tiszába.
Kisvárda Kékről nézve a főhely volt. Egyik nagybátyám oda járt egy gazdasági iskolába, de Kisvárdát különben is gyakran emlegették. Ma úgy mondjuk, Kisvárda egy regionális központ. Kisvárda fontos hely volt a múltban is: ezt jelzi a megmaradt várrészlet, az egykori Várdai-család történelmi szerepe, a katolikus templom szép gótikus szentélye. A református templom azonban már késő barokk. Meglepően nagy zsinagóga van Kisvárdán, a zsidó temető is nagyon nagy. Ebből is sejthető, hogy a Galíciához, Kárpátaljához közelebb eső Kisvárda fontos szerepet játszott a magyar zsidóság életében.
Szatmár nyugati része
A Szatmár vármegye Nagybányával, Szatmárnémetivel, Nagykárollyal és még sok hellyel egyetemben Trianon alapján Romániához került 1920-ban, Magyarországon csak a jóval kisebb rész maradt.
A terület a Bereg vármegye déli csücskével együtt, amelyik rész Trianon után is Magyarországon maradt, meglepően gazdag középkori templomokban. Ez is bizonyítja, milyen pusztulást hozott ránk a török világhódítás. Idáig már nem jutottak el az oszmánok, és – bár a tatár is és talán 1657-ben a lengyelek is pusztítottak itt – ez a terület maradt meg az egyik leggazdagabb középkori kulturális kincsekkel rendelkező területnek!
Érdekes a Mátészalka: az elmaradottság szimbóluma. Pedig az országban elsőként Mátészalkában gyúltak fel a közvilágítás lámpái – 1888-ban. Az is igaz, hogy ebben a maradék megyében van az a helység is, ahol utolsónak – Bátorligeten 1963-ban.
Bátorliget azonban nem erről nevezetes, hanem botanikai különlegessége miatt. Tuzson János ugyanis 1913-ban felfedezte, hogy a Bátorliget határában elterülő lápvidék különleges mikroklimájának köszönhetően olyan növényeket őriz, amelyek a legközelebb csak a Kárpátok mocsaraiban és havasi rétjein fordulnak elő. Sok körülmény együtthatása teremtette meg azokat a feltételeket, amelyek közt az egykori északi égöv alatti korszak élővilága megmaradhatott. Különlegessége miatt ezt a területet Bátorligeti-ősláp néven már 1937-ben természetvédelmi területté nyilvánították.
Csenger református temploma, amely a XIV. században épült, és amelyik a XVI. század óta református, nemcsak nagyon szép és építészetileg jelentős építmény, hanem a magyar református egyház kialakulásának döntő színhelye (234. kép). 1576-ban ugyanis a Méliusz Juhász Péter vezetésével itt tanácskozó zsinat elfogadta a reformáció kálvini irányát és elfogadta az ún. Csengeri Hitvallást.
A közelmúltat és a jelent az építészetben Makovecz és a stílusában tervező építészek által alkotott épületcsoport uralja. A XX. századvég magyar építészettörténetének egyik mekkája lesz ez a kis városka.
Négy falut felsorolok, amelyeknek mindegyikében egy-egy szép középkori templom van. A Jánkmajtisi katolikus, a másik három református. A régi építészeti és egyéb kincseknek megmaradása, újra elgondolkoztat, mit is vesztettünk a törökök (és társaik) következtében! Csengersima, Jánkmajtis, Kisszekeres, Nagyszekeres.
Túristvándi híres és szép nevezetessége a XVIII. század végi cölöpökön álló vízimalom.
Tiszacsécse. Móricz Zsigmond itt született 1879-ben. A mai Móricz Zsigmond Emlékház az a ház, ahova a Móricz-család tönkremenése után költözött be. Az eredeti szülőházat az 1960-as években lebontották. Az Emlékház udvarán ázott az esőben – legalábbis, amikor ott jártunk – a nagy író szobra.
A tiszacsécsei református templom és harangtornya is műemlék. Móricz anyai nagyapja itt volt lelkész.
Szatmárcseke elsősorban a Himnusz költőjéé, Kölcsey Ferencé, aki itt alussza örök álmát egy oszlopsoros sír alatt.
Másodsorban a temetőé, mert a szatmárcsekei temető nagyon híres a csónakos fejfák révén.
Nagyar. Azt mondják, hogy Petőfi itt írta az egyik legszebb és legismertebb költeményét, A Tiszát, amikor szatmári barátjánál, Luby Zsigmondnál volt vendégségben.
Bereg déli része
Az egykori Bereg vármegyének csak legdélibb széle maradt meg Magyarországnak. Budapesttől legtávolibb területe ez Magyarországnak, a nagy Szovjetunió egy ugrásra volt (ma pedig Ukrajna van). A falvak távolsága innen Budapest felé mind 300 km fölött van. Ez érezhető, bár egy szomorú esemény, a 2000. évi nagy árvíz sokat változtatott ezen. Az első Orbán-kormány az elpusztított Tákoson és Csarodán emlékezeteset tett: szép házakat építtetett a kárvallottaknak.
Református templomok, harangtornyok: Lónya, Vámosatya, Tákos, Csaroda, Márokpapi.
Tarpa. A tarpai református templom magában is jelentős, de a benne levő nagyméretű és jó állapotban megmaradt freskó még fontosabbá emeli. Jó állapotban maradt meg az egykor működő szárazmalom.
A Rákóczi előtti mozgalmak vezetője, Esze Tamás tarpai volt. Ehhez a harcos plebejus hagyományhoz csatlakozott Bajcsy-Zsilinszky Endre, amikor Tarpa képviselője lett. A nagy vértanú politikus végakarata szerint földi maradványa a tarpai temetőben nyugszik.
Vásárosnamény a Tisza bal partján, azaz a nyugati oldalon települt. Ez azért érdekes, mert Bereg vármegyéhez tartozott, amelyik pedig Vásárosnaményt leszámítva a Tisza jobb partján kezdődik.