Bakony
A Bakony hegység a Dunántúl középső részét foglalja el. Nagy kiterjedésű, de nem túl magas, legmagasabb pontja, a Kőris-hegy 709 m magas. Három fő része van: a Keleti-Bakony, amely főleg a Tési-fennsíkot jelenti, továbbá az Északi- vagy Magas-Bakony és a Déli-Bakony. Ez utóbbi két részt nagyrészt a Veszprém-Ajkai vasútvonal választja el egymástól. Nagy a különbség köztük, mert a Déli-Bakony a másik két résztől eltérően nem üledékes mészkő, hanem vulkanikus eredetű.
A Bakonyon nagyrészt délnyugat-északkeleti irányban végighalad az Országos Kék, amellyel ebben az anyagban nem foglalkozom. Tehát ezen turistavonalak kivételével járjuk be a Bakonyt (ami viszont elég komoly „csonkítást” jelent).
Keleti-Bakony – Tési-fennsík
A Keleti-Bakonnyal is az a helyzet, mint az egész Bakonnyal, azaz hogy turistaútvonalainak nagy része az Országos Kéktúrához tartozik. Most az így megmaradt utakat keressük fel.
Burokvölgy
A Burokvölgy, amely Isztimér, Bakonykúti és Várpalota között rejtőzik, különlegesség. Alig hiszem, hogy van még egy ilyen elhagyatott szurdokvölgy Magyarországon. Nincs erdőgazdálkodás, s így ez a szakasz még a bükki őserdőnél is zordabbnak tűnt nekem. Áprilisban mentünk végig rajta – sokszor kidőlt fákat kerülgetve vagy átmászva. Az egész szurdokvölgyben végig medvehagymában gázoltunk.
Eplény-Tés
Eplénytől kiindulva két túrát is bejártunk. Először Alsóperén keresztül gyalogoltunk át a Tési-fennsíkra, majd annak központi falujából – az ország legszelesebb környéke; meg is maradt két szélmalom – busszal utaztunk át Várpalotára.
Eplény az utóbbi időkben nevet vívott ki magának sípályájával, amelyet mi most csak nyáron láttunk.
Eplényt turistaúton elhagyva, vadászhelyeken keresztüljutva egy kis helységbe, Alsóperére jutunk. Nem akármilyen hely: a Nádasdy grófok a XIX. században arborétumot és vadászközpontot alakított ki, melyek ma is működnek.
Alsóperétől némi emelkedővel jutunk fel a Tési-fennsíkra:
eplény-Várpalota
A túra kiemelkedő pontja a Pusztapalota vagy Bátorkő vártornya, amely viszont nem kiemelkedő ponton, hegytetőn épült, hanem egy völgyben rejtőzik. A turistaút viszont éppen a várrom mellett halad el. A vár 1300 körül épült; első birtokosa a Konth család volt. A török hódoltság idején, az 1500-as években vált elhagyatottá. Akkor kapta a Pusztapalota nevet.
Volt már többször is szó róla, hogy az Országos Kéktúra vonalát kihagyom ebből az összeállításból, de a Keleti-Bakonnyal kapcsolatban azonban egy különleges helyet, a a Bakonynánához közel eső Gaja-patak Római-fürdőjét meg kell említeni:
Kirándulások az Északi- (vagy Magas-) Bakonyban
zirc – cuha – vinye
2020. VII. 15. szerda (az időpont most érdekesebb; az egyik első nagyobb túra a nagy járvány első rohama után)
Zirci ciszterek hátulról – a középkori kolostorból egyedül egy oszlop megmaradt meg. A rajta elhelyezett Szent István-szobor azonban már barokk.
A piros jelzésen elhagytuk Zircet a Cuha patak völgye felé.
Nem szeretek sínen menni, de egy darabig kellett:
A Csesznek-Porva megálló meglepett: nemcsak sört lehetett kapni, hanem egy kis vasútmúzeumot is elhelyeztek benne.
A 2020-as év mementója, jelképe lesz az elhagyott koronavírusos (kovidos) maszk! (2020 nyarán még így hittük, de azóta – most már 2022 őszén is – még mindig nem lehet kizárni a pandémia újabb fellángolását!
További képek a Cuha-patak völgyéből:
Szép mészkősziklák a patakmederben.
Ez a híd még 1896 előtt készült, melynek egy emléktábla tanúsága szerint Gubányi Károly volt a megépítője.
A Cuha völgyében nagyon sok volt a kiránduló! Iskoláscsoportok is voltak. Hál’Isten mindenki örült, hogy kirándul, hogy kirándulhat, mert (akkor) lecsengőben volt a nagy járvány.
Így az aznapi túránk végét jelző Vinyén is, annak vendéglőjében is sokan voltak. Valóban általános volt az öröm – nekünk is -, hogy újra a szabadban és egy vendéglőben ülhetünk sörözhetünk.
Vonattal mentünk vissza – a szép cuha-völgyi szakaszon – Veszprémbe.
porva-csesznek – csesznek vára – vinye
2021 nyarán, kánikulában gyalogoltuk végig ezt a túrát.
Télen nagy erdőírtás lehetett a környéken, de jó részét itt hagyták (az enyészetnek?).
Jellegzetes löszmélyút. A fákat óriási gyökerek tartják meg – ideig-óráig.
Megjelent a távolból Csesznek vára.
Csesznek várában:
A rajz szerint az 1770-es években az Esterházyak kezében levő vár még jó állapotban volt
Elindultunk a Vinye vasúti megálló felé.
Porva-csesznek – Hódoséri völgy – vinye
A túra időpontja: 2021 augusztusa.
A Hódoséri völgy nagyon szép – csak az a baj, hogy az egyik invazív növényfaj, az aranyvessző (Solidago) teljesen uralja már!
Ez a váratlan, feltünő szép virág viszont ismét egy invazív növényfaj: mégpedig – ahogy Andris kinyomozta – egy Indiából, a Himalájából származó növény, a bíbor nebáncsvirág, amely Magyarországon is terjed, mégpedig most még elsősorban a Hódoséri völgyben, ahol járunk!
A Hódoséri völgyben, ahol a neve alapján egykor sok hód élhetett, megjelent egy aszfaltos út.
A Hódoséri völgy a ciklámenjéről nevezetes – védett hely is. Ma azonban csak ezt az egy szálat találtuk. Talán túl korán jöttünk. Egy 60 év körüli emberrel találkoztunk, akinek fehér szakálláról, az egész lényéről lerítt, hogy botanikus lehet, úgyhogy kérdeztem a ciklámen felől. Valóban ő évek óta járja ezt a völgyet a ciklámenek végett, de ilyen keveset csak idén talált. Mint mondta, hogy közvetlenül az út mellett nőnek, de csak néhány méternyi sávban. Máskor tömegesen, bár egy kicsit később.
A már jól ismert vinyei vasúti megállónál fejeztük be a túrát.
vinye – fenyőfő – vinye
Ezt a túrát is kánikulában tettük meg, de már 2022 nyarán.
Vinyéről indulva Fenyőfő felé az országúton indultunk, de aztán letértünk az úgynevezett „Rómer Flóris útra) és így jutottunk az ún. Hódos-éri turistaházak egyikéhez. Nagy volt a kánikula, de szerencsére Fenyőfő felé az út nagy része árnyékos erdőben vezetett – zöld jelzésen.
Egy nagy darab sziklát találtunk, amely valamikor legörgött a meredek oldalon, de most egy fa tartja meg.
Ezután elértük a nevezetes és jegyzett Fenyőfői ősfenyvest, amely a mai Magyarország egyetlen (?) eredeti természetes fenyvese.
Fenyőfő: példásan rendezett, tiszta falu, de hányan lakják, mert nagyon kihalt volt.
Német kitelepítettek nevei. Ez a falu is török utáni sváb betelepítés volt. (Legalább részben?)
Csapás ért bennünket: a 14.01-es busz csak tanítási időben jár. Eredetileg a 16.10-es busszal akartunk elmenni innen Bakonyszentlászlóra, de a vártnál előbb értünk Fenyőfőre. Úgy döntöttünk, hogy a kánikula ellenére visszagyalogolunk a kb. 4 és fél km-re fekvő Vinyére – csak most az országúton.
Bakonybél – Gerence-patak völgye
A Gerence-patak völgye Bakonybéltől indul északra. Kellemes hely, autóút vezet rajta végig.
A helység neve, Franciavágás és a történelem egyik szörnyűségének emlékét őrizte meg. 1600-ban a Pápa várában szolgáló francia zsoldosok fellázadtak (nem kapták meg a zsoldot vagy kevesebbet… Kitörtek a várból és elindultak Székesfehérvár felé, hogy csatlakozzanak a törökhöz. Nádasdy katonái itt, Franciavágásnál érték utol őket és borzalmas kegyetlen kivégzésekkel ölték meg őket. Az a francia, aki eljutott a törökökhöz, még talán a krími tatároknál is kegyetlenebbül ölte a magyarokat!
bakonybél – herend
A menetrendi adatok: Kelenföldi pu. – Veszprém 7.07-8.24, Veszprém Zirc 8.40-9.10. Zircen volt 20 percünk, hogy az állomásról átgyalogoljunk a főtérre, ahonnan a Budapestről jövő busszal utaztunk át Bakonybélbe: 9.30-9.53.
Bakonybélen meglepően sok ilyen tájékoztató táblát raktak ki (még a favellákról is). Ezen a táblán Bakonybél díszpolgárait mutatják be. Középen például Kopátsy közgazdászt, aki a kiírás szerint sokat tett a helységért. Alatta pedig Cseh Tamást, aki egy indián tábort szervezett itt.
Bakonybél délnyugati szélén egy szépen rendezett, gondozott Szentkúthoz jutottunk, ami végre magyarázatot adott nekem arra, hogy magában a faluban, sőt az apátságnál miért nem találtam utalást Szent Gellértre, ugyanis itt volt remete.
A Szentkutat elhagyva enyhén emelkedni kezdtünk.
A Bakonybél és Herend közötti 17 km-es utat nem nagyon használják a turisták, amint ez látható is az erdei szakaszokon. Évtizedekig ez a terület katonai volt (főleg szovjet – gondolom). Pedig rövidesen kiderült, hogy micsoda szép területet fedeztünk fel. Ahogy emelkedtünk egyre pompásabb tájkép bontakozott ki előttünk. Visszafelé feltűnt a Kőrishegy fehér gömbjével – később Bakonybél házai is; és mindenfelé nagyon szépen gondozott, nyírt rétek, legelők vettek körül. (Csak a tehenek vagy juhok hiányoztak.) Viszont egyszer a nagy tisztás túlsó szélén egy agancsos szarvas csapat tűnt fel. Valószínűleg fiatal bikák voltak.
Szóval a Bakonybél és a Herend közötti terület egy igazi felfedezés: egyáltalán nem kopár, inkább üde (igaz, az elmúlt napok nagy esői is hozzájárulhattak). Az embernek eszébe jutottak – kis túlzással – az alhavasi rétek, az „almok”.
Ugyanakkor ilyen fényképet is tudtam készíteni:
Gyengébb minőségű erdei szakaszok is következtek:
amelyről azonban egy nagy kihasználatlan, de szépen nyírt legelőre tértünk át.
Délnyugati irányban feltűnt a Kabhegy a két jellegzetes tornyával, de lefényképezni az ellenfényben nem tudtam.
Az előző fényképhez hasonló fátlan szakaszt vártam Herend előtt, de valójában a korábbi képen látható erdei szakaszon mentünk szinte egészen Herendig.
Eplény – papod – hárskút
Ezt a túrát 2022 április elején jártuk végig.
Egy dagonyázó, ahova a vaddisznók még egy lejárati ösvényt is kitapostak.
Lókút nincs messze tőlünk.
Egy vadászles.
Ápriliseleji erdő: jól látható egy hegyi patak kanyargó medrének kialakulása.
Végre megjelent a Papodi kilátó (646 m)! Az utolsó méterek felfelé!
Flóznik Ervin repülőtiszt 25 évesen itt halt meg 1945. januárjában az ellenséges túlerő ellenében. Vitéz Bertalan Árpád neves magyar (első világháborús) repülőről nevezték el a kilátót, aki 1941-ben zuhant le.
Csodálatos a körkilátás: Székesfehérvártól Somlyó hegyéig, a Balatontól Zircig, Kőrishegyig, délre középen Veszprémig, nyugatra a Kabhegyig…
A képen az előtérben Lókút látható, a háttérben Zirc vehető ki (sejthető).
A Papodi kilátótól a Borzás-hegyen (620 m) keresztül mentünk le Hárskútra. Onnan pedig busszal utaztunk be Veszprémbe.
Dél – Bakony
Dél-Bakonyban egész más geológiai környezetbe jutunk: vulkanikus eredetű hegyek közé jutunk.
Egy szomorú tragédiát idézünk fel elsőnek:
kolontár
Az a baljós, rosszemlékű zagytározó Ajka és Devecser között Kolontárnál, amelynek átszakadásával 2010. októberében az a szörnyű vörösiszapos katasztrófa elkezdődött.
Az agártető északi oldala
2018. aug. 23-án a Kelenföldről 6.07-kor továbbmenő gyors vonattal utaztunk Ajkára (az elmúlt években felújított vasútvonalon 120-140 km-rel is robognak ezek a szerelvények!). Így pl. nem kell másfél óra Veszprémbe, ahol egyébként le kellett szállnunk, mert vonatpótló buszok vittek át Ajkára. Ajkáról aztán busszal jutottunk el Szőcre. Szőctől aztán kb. 3 km-es aszfalutas gyaloglással érünk el az Agártető erdős lábához. (Nagy volt a kánikula, ami miatt sok energiánk és kedvünk veszett el.
Láttuk az egész komoly dabrosi romtemplomot és a szívfájdító Hertelendy-kastélyromot. Viszont magára fel az Agártetőre és a pálosok kolostorromjához nem jutottunk el, ugyanis visszafordultunk. Különben Szőcön nem értük volna el a 16.31-es Ajkára vívő buszt.
Fényképek a túráról:
A szentgáli tiszafás és az Agártető déli oldala
Sajnos, a Szentgáli tiszafás nagy csalódás. Alig találtunk benne tiszafát, ellenben elég sokat kell benne mászni és meredeken.
Szentgál kissé távolabb a Zalahaláp melletti Sáskáról murvás út vezet az Agártető oldala felé. Valamikor szép fasor lehetett itt. Talán a Hertelendyék készíttethették, akiknek a hegy északi oldalán még áll az egykori kastélyuk romja. Az út mellett tankelhárító betont láttunk; valószínűleg a Déli Bakony azért olyan kevéssé ismert és a túraútvonalak azért kerülik el, mert évtizedekig a szovjet katonaság, egyes részein a magyar honvédség volt itt.
A készülő eső ellenére elindultunk az 511 méteres Agártető meghódítására:
Az Agártető déli oldalában olyan félúton van egy pálos kolostorrom és mellette egy forrás. A kiírás szerint a török elől annak idején ide menekültek a jóval nagyobb Salföldről a pálosok.
Szivacsos vulkáni tufák emlékeztetnek az egykori tűzhányóra.
Fenn az 511 m magas Agártetőn. Kilátó, kilátás nincs, csak az erdő meg a szintjelző kő.
Az Agártetőről lefelé csúnyán megeredt az eső! Eleinte a fák leveleikkel felfogták, de aztán igen csak áztunk. Én csak ingben voltam. Szerencsénkre a reményünk bevált, s kb. csak fél órát esett. Aztán pedig kisütött a nap. Így fel tudtunk melegedni – hamar el is felejtettük az esőt.
Miután az Agártetőről lejöttünk, szembe találtunk magunkat Zalahaláp hegyével. Visszamentünk az autóhoz, amelyet Sáska szélén hagytunk. Aztán az autóval visszajöttünk az Agártető széléhez, az erdőbe, ahol egy nagyon jó és szép szálláshelyet találtunk. Felállítottuk a sátrakat és nekiálltunk öhömöt készíteni.
Öhömöt, másnéven slambucot pedig így kell készíteni! A legfontosabb, hogy 32-szer kell megrázni. Tulajdonképpen nagyon egyszerű, de finom pásztorétel: szétvágott szalonnát kell a bográcsban felolvasztani, megsütni. Azután kivenni a szalonna darabokat és a zsírjában szárított tésztát kell sütni, majd vízzel és krumplival felereszteni. Ezután hosszasan melegíteni, míg az egész meg nem szilárdul. A mérő: a kanálnak meg kell állnia benne.
Ritka szép csertölgy mellett éjszakáztunk.
Ilyen szép és hatalmas lehetett a pogány szászoknak a Nagy Károly által elpusztított szent fája, az Irmensul.
Sáskának pedig ilyen furcsa tornyú temploma van.
Balatonfelvidék
A Balatonfelvidék a lemediterránabb tájunk. Csodálatos hely, ahonnan a dombokon vagy dombok közt majdnem mindenütt tájképi élvezet nyílik a Balaton felé. Nyugati szélét pedig világhelyezett tájképpé emelik a tanúhegyek. Ezen a részen végig halad az Országos Kéktúra, úgyhogy azt elkerülöm itt, de a keleti felét bejárjuk. Tehát Balatonalmádi, Füred és a Tihany környékét.
Balatonalmádi és környéke
Balatonalmádiba vonattal utaztunk. Az állomásról felgyalogoltunk a helység felső részére az Óvári-„messzelátóhoz”.
Kilátás a Balaton felé.
A távolban még a Tési-fennsík is látszik. A közelhozott képen látható a falfestéséről is nevezetes Jezsuita rendház és templom, tőle balra, nehezen kivehetően a Vörösberényi ref. kerített templom.
Balatonalmádi környékén feltűnő vörös talajt, sziklákat látunk (van is egy 6 km-es Vörös homokkő tanösvény). Nagyon régi üledékes kőzet ez: a durván 300 millió évvel ezelőtti perm korszaki vörös homokő.
Képek a Balatonalmádi körüli sétánkból:
Fenn a Felső-hegyen (321 m)
Sajnos, a kilátóra tilos és életveszélyes bemenni!
Balatonfüred – nemesvámos
Zöld turista jelzésen jutunk be az állomástól Balatonfüred központi részébe.
Ferencsik Zeneiskola: az épülete 1810 körül készült és – ha jól tudom – Pálóczi Horváth építtette.
az 1930 körül épült szép neoromán templom és Balatonfüred közepén
A zöldön elértük a Lóczy-barlang bejáratát.
Balatonfüred szőlős külső része után erdei szakaszhoz jutottunk. Szépek az őszi színek (október vége a legszínesebb)!
Nemesvámos meglepett: ennyi és jó kocsi parkol és nem üzem van itt. A fénycellás tető fölött kilóg a kat. és ref. templom tornya;
A tihanyi-félszigeten szeptember elején
Az 1830-as években épült juhhodály épülete.
balra: Tihanytól helységtől északnyugatra; jobbra: egy levendulás
két szép ló; a távolabbi – azt hiszem – kesely
Miután átmentünk a nagy levenduláson, egy olyan különleges üdülő épülethez jutottunk, hogy bennem régi építészettörténeti olvasmányt idézett föl. Nem hiszem, hogy tévednék. (Csak sajnos, a képen nem jól látszik a bokrok miatt az épület.)
Ez az üdülő engem a XIX. század második felének angol vidéki építkezésére emlékeztet (pl. Webb).
Visszafelé a Tihanyi Apátság jelenlegi „képe”
Ahogy mentünk előre, úgy látszott, hogy a Tihanyi Külső tó teljesen kiszáradt. Közben szép szőlők mellett mentünk – meg is dézsmáltuk egy kicsit.
balra: már látszik célunk, az Apáti-hegyi kilátó; jobbra: vajon az ösvényen vulkáni tufa látszik?
Emelkedünk a nagy melegben az Apáti-kilátó felé: még sem száradt ki teljesen a Külső-tó!
Az Aranyház, amely – egyes mai vélemények szerint – már nem is gejzírkúp, mindenképpen egy geológiai „unicum”.
Káli-medence
A Káli-medence (benne Szentbékkálla és még több szép falu) ugyan már inkább Balatonfelvidék nyugati részéhez tartozik, de még a világhíres tanúhegyeknél, a Tapocai-medencénél keletebbre van, így megemlítem sok nevezetessége közül a „kőtengereit”:
Észak- és Nyugat-Dunántúl
A Dunántúlnak ezt a részét is alaposabban bejártuk, de korábban, amikor még nem fényképeztem ennyit. Ezért csak egy-egy fényképet rakok fel. Ízelítőnek, hogy majd talán egykor milyen lesz a pótlások után!
Szőlők és a kibányászott kráter Kis-Somlyón: geológiai „tanműhely”.
Bár elég sok geológiai „unicumról” volt szó, de a „király” köztük szerintem a Celldömölk melletti Sághegy, ahol az egykori kráterből kibányászták a lávát, s így most nézhetünk le a kráterbe.
A Kemenesi vulkáni terület: a Sághegy nem magányos. Tőle délre van Kis-Somlyó, ahol már voltunk. Nyugatra pedig előbb a miskei tufagyűrű, azán Sitke oldalában a Hercseg, amely kis bazalt vulkán volt.
Eötvös Lóránd itt végezte el a híres mérését a torziós ingájával. Gondolom azért is, mert akkor még, a bányászás előtt vagy 100 méteres vastag bazalt tömb volt a műszer alatt (ott ahol most újra éledt a kráter a kibányászás következtében), s így a zavaró rezgés kisebb volt.
Hanság
A lébényi híres templomot ld. az országismertető résznél.
Sopront ld. az országismertető résznél.
Fertő-tó
Kőszegi-hegységi képek
