Dél- és Kelet-Dunántúl
Göcsej
A Göcsejben készített fényképeket és esetleges ismertetésüket a Göcsej északi szélénél, Kávásnál az ún. Boronaút elején kezdjük:
Kávás nincs messze Zalaegerszegtől, amelytől nyugatra esik. Innen indulva Zalaegerszeg előtt kétszer jobbra fordulva jutunk el Zalaszentmihályfához, ahol egy nagyon szép középkori kis templomhoz láthatunk – de a kis falu túlsó oldalán:
A Kiss-család lehetett a környék földbirtokosa a XIX. században: az ő családtagjaik sírjaival találkozunk a kis templom hátsó részénél.
A zalaszentmihályfai (hottói, bödei) völgy kezdeténél a domboldalon, pár kilométerre az előbb látott zalaszentmihályfai templomtól áll egy másik középkori kápolna, a Szent Ilona-kápolna. Úgy 30-40 éve egyszer egy túrám során – június végén – leültem a kápolna alá. A képen látható hatalmas hársfa már akkor is megvolt és szinte beborította az akkor még rosszabb állapotban levő kápolnát. Éppen virágzott és sok milliónyi méhsereg foglalta el a fát: az ember szinte elkábult az illattól és a méhek zsongásától.
Az egyik kápolna melletti sír felirata igazi tragédiát árul el: a II. világháború utolsó hónapjában két héten belül két Fazekas-testvér esett el (egyik Marcaliban, a másik Passauban bizonyára bombázás következtében). Anyjuk nem tudta elviselni ezt a tragédiát és még 1945-ben meghalt. Férje sem élt sokáig utánuk.
A Göcsej legmagasabb pontján felállított Kandikóhegyi kilátóra már nem szabad felmenni, mert életveszélyes. Le is zárták.
Innen nem messze, Kustánszeg környékén, de talán Németfaluhoz a legközelebb tanyáztunk le egy az út melletti beugróban talált tisztáson.
Csodálatos este és éjszaka volt: éjszaka életem egyik legszebb csillagmilliárdját láthattam, időnként szarvasbőgéses háttérrel.
26-án, szerdán az első megállónk Göcsej központjában, Kustánszegen volt. Nagyon tetszett a kocsma, akarom mondani a presszó elnevezése: „Lesz vigasz” (nyilván a Las Vegas után)
Szép millecentenáriumi emlékmű és göcseji tájkép
Dél-Zala
Megálltunk Söjtörön Deák Ferenc szülőházánál:
Új-Zrínyivár helyét (mert szinte romja sem maradt meg) elég nehezen találtuk meg. Először Őrtilosban kerestük, de ott az önkormányzati hivatalból visszaküldtek Beleznára, hogy keressük a beleznai vasútmegállót. Kiderült, hogy az még vagy 4 km-re van Beleznától és erdőn keresztül kell átmennünk egy elég ócska keskeny úton. Még a Mura mellé is le kellett mennünk. Magát a határfolyó Murát nem láttuk, pedig igazán nem lehettünk messze tőle. Belezna megállója nagyon elhagyatottnak tűnt, de aztán egy kb. fél-háromnegyed óra alatt, amíg ott voltunk négy nagy tehervonat (kínai cargo főleg) is elment.
Jön az egyik nagyon hosszú tehervonat a beleznai megállónál – sok-sok kínai konténerrel.
Dél-Dunántúl
Mostani túránk utolsó állomása a barcsi ősborókás volt, amellyel úgy jártunk, mint múltkor a szentgáli tiszafással, de még annál is rosszabb a helyzet. Ebben a homokos erdőben alig maradt meg egy-két boróka bokor. Talán, mert egy táblán olvastam, hogy 2000-ben az ősborókás szinte teljesen leégett. Egyébként a barcsi ősborókásra Boros Ádám hívta fel a figyelmét – 1923-ban.
Baláta-tó
Zselic, Szigetvár, Ormánság
Zselic vagy Kaposszentjakab (az első nemzetségi monostort már 5 éve újítják fel, de nem nagyon látszik a nyoma). Amikor ott voltunk, nem volt látogatható.
Nagyon szép a szennai ref. templom belseje (a skanzenban van az eredeti helyén). Kazettamennyezete, a díszített állványzat mind az eredeti helyén van.
A szennai skanzenban elég komolyan eleredt az eső. Esőben mentünk át a Zselicen (remélhetőleg itt még lesznek gyalogtúráink).
Aztán a Turbéki török-magyar parkban, a búcsújáró templomban:
Az emlékhely 2016-ban, Szigetvár ostromának és Szulejmán halálának 350. évfordulója alkalmából készült. Itt volt Erdogan török elnök is.
Turbék kegyhely volt. Korábban állítólag (egy ideig?) itt őrizték Szulejmán belső részeit
Szigetváron bementünk az emlékmúzeumba.
Egy egykori rajzról készült fénykép alapján, miután egy lelkesen magyarázó fickót is megkérdeztem, kiderült, hogy Szigetvár hármas vára félelmetesen nagy volt: a mai vártól Szigetvár vasútállomásáig nyúlt (kb. 1-1,5 km!)
Képek Szigetvár városából (az egykori középső várból; a török ház már a várképen jobbszélső várrészben volt):
A várban küzdőket szimbolizáló oroszlán a főtéren látható. A fehér templom hajója eredetileg egy török dzsámi volt, amely elé – II. József idejében – egy barokk tornyot és előrészt építettek. A baloldali romantikus stílusú ház eredetileg Török Bálinté volt. Lakott benne Tinódi Lantos Sebestyén és Istvánffy Miklós is.
A „török ház” állítólag karavánszeráj volt.
Szigetvár után már a szálláshely keresése következett Decsháza közelében, aztán tűzrakás, öhöm, amelyet kissé meg is locsoltunk.
Én – mint régen – a szabadban aludtam. Nem fáztam, csak a szúnyogok csíptek. Egyszer felkeltem könnyíteni magamon, és akkor derült ki, hogy csodálatosan szép teliholdas éjszaka volt. Messze el lehetett látni. Decsháza is kivehető volt és nemcsak az egy-két lámpája miatt.
Reggel hamar melegedett, szép napsütés: általános szárítkozás.
Mai első állomásunk, miután elindultunk, Decsháza volt. Meglepő tisztaság, rend, park (közmunka?). Egy XIX. század végi mauzóleumkápolna (a túronyi Biedermann-családnak, akinek egy kastélya is van a faluban):
A török utáni betelepítést – a környék összes falujához hasonlóan – mutató Sellyén már olyan meleg volt, hogy bementünk a kocsmába. Érdekes feliratok voltak a csapos beugró része fölött:
A borban bölcsesség
A sörben szabadság
A vízben – baktériumok vannak
Aki dohányzik, meghal. Aki nem, az is.
A munkanélküliség az a tevékenység, amit ha reggel felébredsz, azonnal csinálni kell.
Sellye után Drávaiványi következett a szennai ref. templomhoz hasonlóan szép Drávaiványi ref. templommal.
Sellye után végig mentünk az egyke átkát máig érző Ormánságon: Vajszló stb. Kéménden már nem álltunk meg a kazettás mennyezetes ref. templomnál.
Harkányfürdőn bementünk a híres gyógyfürdőbe. (2019-ben az árak: a nyugdíjasoknak is 2600 Ft-ot kell fizetni. Különben 3700-at. Még nem jártam itt. Nem hiszem, hogy még egyszer fogok. Egyszerűen a távolság és az árak miatt. Apu pedig nyugdíjas korában nagyon sokszor járt itt az ingyenes ganz-mávagos igazolványával. Reggel jött vonattal, majd este hazautazott.)
Egyszer viszont jó, hogy voltunk itt: legalább láttam egyszer. Különben a 33 C fokos váratlanul kellemes volt. Előtte azt vártam, hogy a hőségtől el fogok ájulni.
Hazafelé még megálltunk Túronyon. Meglepő, hogy mennyire nem közismert az itteni ref. templom: egy árpádkori templom. Mérete meglepően nagy; bent nagyon régi stílusú diadalív, fent sok román stílusú kis ablak.
A templom előtt füge – sok érett gyümölccsel, melyet megkóstoltunk. (Dalmáciára, a dalmát szigetekre emlékeztem…)
Egy dél-dunántúli autós kirándulás képei
Somogytúrtól lefelé Kaposvárra nagyon szép, új autóút vezet ma már – hangulatos dombvidéken (nem úgy, mint például korábbi autós kirándulós korszakunkban – 2000 és 2006 táján)
Dombóvár Le a kalappal az egykori dombóvári pártvezetés előtt, amelyik megmentette Horvay eredeti szobrait és itt helyezték el, amikor Rákosiék 1951 táján új Kossuth-szobrot rendeltek az Országház elé. Örülök, hogy 2014-ben, mikor újra Horvay eredeti szoborcsoportját állították fel, magukat az eredeti szobrokat itt hagyták Dombóvárott. 3D-s másolatot készítettek. Dombóvár nagyon is megérdemelte ezt!
A dombóvári vasútállomás egy kiállított híres 424-es mozdonnyal. Annak idején Édesapám volt a Mávag Kazánműhelyének vezetője, ahol gyártották a 424-es kazán részét.
Az újjáépített dombóvári vártorony és környéke:
egyik mecseki túránk – a környező részekkel együtt
Először a Mecsek északi lábánál található szép és magányos árpádkori mánfai falusi templomot kerestük fel. Onnan Orfűre Abaliget mellé autóztunk:
Orfű után felautóztunk a Mecsek lapos „gerinc” vonalára. Leraktuk a Pécsre vezető műút parkolójában az autót, majd elgyalogoltunk a Jakabhegyi kolostorromhoz:
Közben lefényképeztem a Remete-réti pihenőt is:
A lap végéhez ugrás — A lap elejéhez ugrásegy másik mecseki túránk
Pécsi képeket, leírást ld. az országismertetőben.
Cserkúton a templom nagyon értékes freskókat őriz. Kívülről is azonban érezni lehet a hosszú múltját.
Kővágószőlősön van az uránbányászat emlékmúzeuma. Mellette észrevettem egy betonból készített megfigyelő pontot. Vajon még a láncoskutya Tito jugoszlávjai ellen készült?
Meredeken mentünk fel a Babás szerkövekhez (perm kori vörös és szürke homokkő, alsó triászkori konglomerátum). A Babás szerköveknél elénk tárult az egész dél-dunántúli Drávamenti síkság. A távolban még a horvátországi hegyek is látszanak:
A Babás szerkövektől továbbmentünk felfelé a Sasfészekig:
Aztán tovább fel, és a végén csak feljutottunk a Mecsek felső laposáig. Itt már hamar elértük a Jakabhegyi kolostorromot:
A kolostorromoktól vissza Zsongor-kőhöz:
Úgy döntöttünk, hogy a Remeteréten a képen látható kioszk mellett szállunk meg éjszakára. A többiek felverték a sátraikat, én pedig szokás szerint sátor nélkül aludtam.
Este kellemesen elborozgattunk és csak 11 után „feküdtünk le”. A nagy melegben a hálózsák fölé feküdtem. Kellemes volt, de hirtelen mintha valami a lábamba harapott volna vagy inkább bele kapott. Egy ideig a sötétben valami fehéres ugrált körülöttem (róka? fehér kutya? aranysakál, azaz a régi nevén nádi farkas vagy másnéven toportyánféreg? Állítólag visszaköltözött a déli részekre.)
Vizes flaskával csapkodtam fel, kiabáltam rá, aztán eltűnt. Féltem, hogy az éjszaka visszajön, de hál’Isten elég jól aludtam.
Másnap reggel Zengővárkonynál megkerestük Rockenbauer Pál sírját a Gesztenyésben
(A régi zengővárkonyi nevezetesség, Fülep Lajos emlékházra már nem maradt idő.)
Az apátvarasdi Jégerwirtshausnál: kijött hozzánk egy magyarul jól beszélő holland (az anyja magyar volt). Itt van nyaralója:
Az Óbánya és Kisújbánya közötti szép völgyben (jó sok kiránduló volt):
Kisújbányán: (először a járgány emléke)
Hány állandó lakosa lehet Kisújbányának?
Az egyetlen élő hely Teri boltja. Hál Isten jó hideg sörrel ebben a kánikulában.
Villány
Villány nemcsak a vörös boráról, de a Templom-hegyéről is híres, az ottani ammoniteszeket megőrző szikláiról:
Délkelet-Dunántúl
Tolna, gemenci „Nagy fa”, K-Mecsek
Vadászház Gemencben. A bajai országútról nem sokkal a Duna előtt kell déli irányban letérni.
A vadászháztól a gemenci híres „Nagy fa” még vagy 3-3,5 km-re van. Ennek nagy részét a némileg saras földúton kocsival tettük meg. Közben vaddisznókkal találkoztunk. Mire előkaptam az okos telefonom, hogy lefényképezzem őket, már csak egy vaddisznó maradt. A kép rossz, mert erősen nagyítottam. Jó, hogy kocsiban voltunk, mert sok kismalac is átfutott az úton. Egyébként ma még az országútról láttunk egy nagy nyestet is, amely az erdőben át akart futni az úton, de autónk miatt visszaugrott.
Ime, a Pörbölyi Titán vagy egyszerűen a Nagy Fa. Fekete nyár: négy egyed összenőtt, de közös a gyökerük. 2013 szeptemberétől hivatalosan is Magyarország legnagyobb kerületű fája: 12 méter mellmagasságban 12 m. Életkora kb. 100 év.
Apátvarasdon. A szép ház (nagy sváb ház?) verandáján könyöklő férfival elbeszélgettünk. Később be is hívott bennünket borozgatni, de hát az autóra hivatkozva megköszöntük. Szép tiszta falu. A temploma is, bár a férfi azt mondta, hogy belülről nézve nincs jó állapotban.
Apátvarasdról átmentünk Óbányára, amely már kb. 20 km-rel távolabb van, de már a Keleti-Mecsek szívében. Ez is sváb falu (török utáni XVIII. századi betelepítés) volt. Ma már inkább üdülőfalu.
Óbánya után Mecseknádasd következett:
A mecseknádasdi nagymértű és nagyon szép katolikus templmba ,sajnos, nem jutottunk be. Itt született Skóciai Szent Margit, Szent István unokája; külön kápolnája van a templomban.
egy koraőszi kirándulás a gemencben (2019-ben)
A Pörbölyi állomás történt valamikor az a borzalmas gyerekbuszos baleset – sok-sok halottal!
A gemenci kisvasúttal vonatoztunk be a Gemenc belsejébe:
A kisvasút végállomásától átgyalogoltunk a Vízügyi Múzeumhoz (persze zárva volt; rajtunk kívül senki). Az Alföldi Kéktúrának is pecsételő helye van itt.
A kerítésnél hosszasan tárgyaltuk a kiállított gépek, tárgyak egykori hasznát, célját. El is ment az idő, úgyhogy le kellett mondani arról, hogy gyalog menjünk vissza Pörbölyre, így vissza felé is a kisvasúton utaztunk, bár még gyalogoltunk egyet a gáton:
Visszafelé a zsúfolt kisvasúton (ismét tele volt gyerekekkel) megismerkedtünk Heimann úrral, egy 10. generációs svábbal (ő mondta, hogy őse 1748-ban jött ide Magyarországra), aki buszával visz vendégeket Szekszárdról a borospincékbe és Gemencre. Testvére az egyik neves szekszárdi borász. Mint mondta, a szekszárdi vörös bor a legjobb: például képessé teszi az öregúrakat, hogy még a feleségüket is újra meglátogassák… Szóval hangulatos volt a vonatozás – köszönhető elsősorban a nagyon kommunatív Gercsinek. Heimann úr meghívott bennünket a buszára, ahol a svájci vendégeivel együtt beszállított minket Szekszárdra és a Garay-pincénél tett le. (Talán nem egészen önzetlenül – testvére boraira is gondolva.)
Heimann úrnak igaza lett, mert a Garay-pincében borkóstolót tartottunk. (Nem éppen olcsó dolog: 1-1 rund 1-1- deci szekszárdi vörösbor ára 2000 Ft körül mozgott). Finom borokat ittunk: sillert, szekszárdi kadarkát, merlot-t. A legdrágább 4. most nem is jut eszembe (Trakler?)
Fényképek Fejér megyéből
Sárszentmihályi Zichy-kastély, Sárrét, Gaja-patak
Dinnyés, …, Sárvíz
(talán a leghidegebb nap volt az egész télen)
Átmentünk a Dinnyési Fertőtől a Sárvízhez
Nem sikerült felvennem, de olyan nagy vadliba csapatot láttunk legelni, elrepülni, amilyennel csak a Hortobágyon találkoztam eddig.
Réti major, Beloiannisz falu
Réti major (a Sárvíznél)
Beloiannisz „faluban” – egy hely, ahol tényleg elmondható: a velünk élő történelem
Beloiannisz görög kommunista vezér Sztalin embere volt, akit 1952-ben Görögországban kivégeztek. Sokan emberei közül Magyarországra menekültek, s itt pedig egy kis falut építettek föl nekik, Beloianniszt. Sorházai Tatabánya, Salgótarján bányász utcáit idézik föl.
Odosz Rakotszi, azaz Rákóczi utca: ilyen utcanév is van Magyarországon. Lehet, hogy vitatható, amit most leírok, de én mégis így hiszem: ez a görög szó, felirat nem a mélyben ható történelmi erők, hanem egy világot befolyásoló politikus hatalmi játszmájának az eredménye.
Bár kommunisták voltak, itt mégis felépítettek egy ortodox templomot. Egyébként meglepett, hogy Beloiannisznak megvan még a bronzreliefje a községház falában – különösen az ortodox templom „árnyékában”.
Dinnyési Fertő, Sárvíz, Dunaújváros
Dinnyési Fertőn: szép időnk volt, vagy 10 C fok, friss napsütés. (Idén sem volt tél!) Sajnos, kevés a madár: néhány hangos vadliba (lilik vagy vetési lúd vagy vegyest, jó lenne tudni). Volt egy nagyon gyors röptű kisebb madár csapat is: bizonyára vadkacsák voltak.
Rétimajor, Sárvíz
A mai napon láttunk egy-két barkás fát és már színesedő fűzfát is.
A Rétimajortól elmentünk Dunaújvárosba (leánykori nevén: Sztalinvárosba)
A megmaradt sztalinista-rákosista stílusú épületek:
Kinéztünk a Dunapartra, amelyik egy jó magas tábla teteje (az egykor a jégkorszakban idefújt löszből alakult ki), ahogy ez jellemző a mezőföldi Dunapartra. Szép rálátás van innen a Dunára, a Duna melletti ártéri erdőre és a túlsó oldalon messze mélyen be az Alföldre:
Dunaújváros kikötője (a Vasműnek nagy ki-berakodó kikötő kell (kellett?))
A dunaújvárosi római lapidárium (kőtár) télen zárva van és a köveket betakarták.
Két kép Dunaújváros elhagyása után:
Néhány kilométerrel Dunaújvárostól északabbra Iváncsánál egy másik nagy dél-korai beruházás épül. Ez akkumulátor gyár lesz.
A lap elejéhez ugrás — A lap közepéhez ugrás