(ország bemutatása)
Délnyugat-Dunántúl
(vas, zala)
******
Kőszeg az egyike a kevés megmaradt középkori városainknak és melynek nevét hős védőjével, Jurisich Miklóssal együtt az 1532-es hősies és dicsőséges várostrom fonja be glóriával.
Kőszeg felett emelkedik a Kőszegi-hegység, amelynek túlnyomó része ma már Trianon óta Ausztriához tartozik. Itt van az Országos Kék jelzés nyugati vége, de innen indul kelet felé a Dél-Dunántúli Kék is.
Ják: a Jáki templom a talán leghíresebb magyar nemzetségi monostor.
Csempeszkopács: a legszebb magyar középkori falusi templom – kapuzattal, a kapuzati bélletben érdekes szoborkompozició a múltból.
A környék legnagyobb városára, Szombathelyre az a legjellemzőbb, hogy az 1700-as évek végén katolikus püspöki székhely lett. Akkor épült a székesegyháza, püspöki palotája. A vármegyeháza nem sokkal előzte meg őket. A múltból sokat örökölt Szombathely: itt volt a rómaiak Savariája és valószínűleg itt született a nyugati kereszténység egyik nagy közismert szentje, Tours-i Szent Márton.
A Szombathelytől és a Vasi-síktól délre jutunk a Rába középső völgyébe.
Szentgotthárd: a szentgotthárdi ciszterek temploma és falfestményei a magyarországi csúcsbarokkhoz tartozik.
Körmend: a körmendi Batthyány-kastély az egyik legszebb barokk magyar palota és park. A palotáról jól látszik, hogy valaha négysarokbástyás végvár volt.
Még délebbre haladva az Őrségbe jutunk, amelyre jellemző a sok zöld, a viszonylag esősebb éghajlat és a jellegzetes szórtan települő, ritka lakosságú falvak sora. A tájegység nevét onnan kapta, hogy a kezdeti időkben gyepü volt itt őrséggel. Az Őrség egészen Stéjerországig terjedt, pl. az alpokaljai Felső- és Alsóőr neve is őrzi ezt a kapcsolatot.
Az Őrség leghíresebb helysége Velemér és ezt freskóinak köszönheti. A freskókat az a radkersburgi Aquila János festette a XIV. század végén, aki a környéken – elsősorban a Muravidéken – oly sok nagyszerű művet hagyott maga után: Velemér mellett megmaradtak a muravidéki Mártonhelyen, Bántornyiban és Nagytótfaluban is.
Aquila János Veleméren magát is megfestette és ez ismereteink szerint a legkorábbi művész-önarckép. Pár évvel megelőzi Peter Parler, a prágai Szent Vitus-templom építészének ott látható magáról készített szobrát.
Az Őrség másik nagy nevezetessége a szalafői Pityerszer, amely ma már szép falumúzeum.
Őriszentpéter egy nagyszerű középkori templom őrzője!
Lenti és környéke, a Muravidék 1920-ban Trianon következtében Szlovéniához került. Zala György szobrász, a Milleneumi emlékmű nagy művésze Lentiben született.
Göcsej különleges tájegység Zalaegerszegtől délnyugatra, amelyik már szinte a város szélén, Bazitánál, a messziről látszó tévétoronynál elkezdődik. Dimbes-dombos, eléggé erdős vidék, ahol az emberek a vizek miatt a dombtetőkre építkeztek, az úgynevezett szegekre.
Zalaegerszeg történelmi központja egy nagy tér, a Deák Ferenc tér – Zala vármegye nagy szülöttjének, Deák Ferencnek szobrával, amelyik a rokokóba átmenő barokk stílusú, egykori Vármegyeház előtt áll (64. kép). Deák Ferenc tér mellett egy fontos múzeumot találunk: a Göcsej Múzeumot. Zalaegerszeg két főtengelyének kereszteződésénél a plébániatemplom mellett, vele szemközt találjuk a híres Arany Bárány-szállót, egy 1890-ben épült eklektikus épületet.
A zalaegerszegi skanzen volt az első Magyarországon.
A Zalaszentgróti végvár különösen akkor vált fontossá, mikor 1600-ban Kanizsa várát a törökök elfoglalták.
A Türjei premontrei templom engem előlről a német, Karoling-kori művészet egyik csúcsára, a Corvey-i bencés kolostortemplomra emlékeztet.
A Kis-Balatont már majdnem megpróbálták lecsapolni, de – hál’Istennek, megváltoztak az idők – mára inkább növelték a területét, a Balaton védelmére nagy pufferoló vízfelületeket alakítottak ki a Zala folyó alsó folyásánál.
A Kis-Balaton a magyar irodalomba is bevonult. Az egyik legsikeresebb ifjúsági regény, Fekete István Tüskevár című műve, Matula bácsi és Tutajos pedig ma már része a magyar köztudatnak – legalábbis azoknak, akiknek szerencséjük volt, hogy kamaszkorukban kezükbe került ez a nagyszerű könyv.
A Kis-Balaton szomszédságában található Zalavár, az egyik legfontosabb történelmi helyünk. Nemcsak nekünk, mert a Honfoglalás előtt keleti frank helyi központ is volt, ahol Cirill és Methód is járt, a nyitrai Pribina is volt – a frankok révén – vezető. Később Szent István zalavári központtal szervezte meg a Zala vármegyét.
Nagykanizsa nagyvárosias jellegű, legalábbis „megyei főnökénél”, Zalaegerszegnél nagyvárosiasabb. Nagykanizsa főutcáján járva szinte úgy éreztem magam, mintha a pesti Nagykörúton lennék. Mindezt azzal magyaráztam, hogy a nagy magyar fejlődés idején, a Dualizmus korszakában Nagykanizsa a vasút, országút mellett félúton volt Budapest és Zágráb, Fiume közt, azaz az országnak az akkori legfontosabb ütőerén foglalt el csomóponti helyet.
Az egykor fontos várból szinte semmi sem maradt meg. Helyén pár éve állitottak egy emlékfalat és ott helyezték el leghíresebb kapitánya, Thury György szobrát.
——————-
Dél-Dunántúl
(somogy)
******
Balaton Budapest mellett a legfontosabb idegenforgalmi hely Magyarországon. Különösen a déli, a somogyi oldal, a homokos fürdőhelyek a kedveltebbek. Példaképpen vegyük Balatonlellét: egy ott készült fényképpel jelenítjük meg a Balatont:
Külső-Somogy: Somogy északi, Balatonhoz közelebbi része elég mozgalmas: párhuzamos kelet-nyugati irányú dombsorok ismétlődnek. (A jégkorszak idején uralkodó nagy szélfúvások alakították ki?) A homokos-löszös dombok elég szépen beerdősültek, mégsem nyerték meg igazán tetszésemet. Sok a homok, az erdők gondozatlanok, gyenge minőségűek, a falvak szegényesek. Van ugyan egy-két elrejtőzött kastély a Zichyek, Inkeyek világából, de magányosságuk, elhanyagoltságuk csak növelik rossz érzésünket.
A legnagyobb kánikulában gyalogoltam végig ezt az árnyék nélküli homokos tájat. Majdnem szomjan haltam!
Ahol meg valami erdő van, az is olyan… Olyan elvadult agresszív akácos, amely egy-két év alatt elnyom mindent, eltünteti az egykori falu nyomát. A temetőből marad még meg valami – amig még egy-két rokon évente egyszer-kétszer felkeresi. És abban a hőségben mennyi a bögöly! Egy pillanatra nem hagynak nyugtot az embernek, miközben amúgy is a szomjúság és a hőguta gyötri az embert. Szóval vannak jobb országjáró emlékeim is!
Szent Lászlót eredetileg az általa alapított somogyvári bencés kolostorban temették el, ahonnan később Nagyváradra került. A kolostort ott építették föl, ahol egy-két emberöltővel korábban Koppány vezér központja volt, a Kupa vára.
Kaposvár Somogy megye központja. Mint ilyennek az egyik legjelentősebb épülete a Vármegyeháza. A vármegyeházák általában a Főtéren vagy a Főutcán találhatók. Itt a Főutcán: a tekintélyes méretű klasszicista épület el is foglalja a Főutca nagy részét. Ugyanakkor Kaposvár nem püspöki székhely vagy legalábbis nem volt a múltban, így elesik jó néhány szép, általában barokk épülettől, mint a székesegyház, püspöki palota, kanonokok háza, a kis- és nagypréposti palota. Egyébként is érződik, hogy Kaposvár viszonylag új város. A házak, az utcák eklektikusak, főleg a XIX. század végén és a XX. század elején épültek, mint például Kaposvár rangot kivívott színháza.
Persze akad kívétel a Vármegyeházán kívül is: a Dorottya-házra gondolok a székesegyház mellett, amely onnan kapta nevét, hogy itt játszódott Csokonai Dorottyája.
A „modern” magyar festészet két nagy alakja, Ripl-Rónai József és Vaszary János köthető Kaposvárhoz.
Zselicszentjakab, másnéven Kaposszentjakab ma már Kaposvár része. Különleges jelentőségét az adja, hogy Magyarországon az első nem királyi, hanem nemzetségi kolostoralapítás itt történt. 1061-ben Ottó somogyi ispán, a Győr nemzetség egyik őse bencés monostort alapított Szent Jakab tiszteletére. A törökök pusztították el, ma a romok látogathatóak – ha nincs felújítás.
A Kaposvártól délre eső erdős-dombos tájegység, a Zselic fő nevezetessége a Szennai skanzen, amely a Pityerszeri skanzen mellett talán a legegységesebb benyomást keltő „in situ” skanzen Kaposvártól délre, Szennán van. Az egy kis domb oldalára épült szennai református templom eredeti helyén maradt. Csodálatos belsejének díszítése, népi festése. Az egyes porták a környékből valók: a rinyakovácsi, a csökölyi, a nagykorpádi porta és a kopárpusztai harangláb.