(országrész ismertetése)
Alföld
******
Az Alföld két fő részre osztható: a „Tiszáninnenre” és a Tiszántúlra. Tovább a „Tiszáninnen” is: a Duna-Tisza közére és az Alföldnek a Tiszától északra eső részére. A Tiszántúlt is hasonlóképpen két részre vághatjuk, a Déli és az Északi Tiszántúlra.
A Duna-Tisza közé két szélső területe egy-egy folyóvíz melleti lapály: a Duna melletti és a Tisza melletti síkság. Középen pedig egy széles észak-dél irányú homokhátság fut végig rajta. Történelmi neve a Kiskunság.
Az Alföldnek a Tiszától északra eső része a történelmi beosztásokat tekintve a Jász-Nagykun-Szolnok megye északi, a Heves és Borsod megye déli részét foglalja el.
A Tiszántúl déli része a Tisza, a román határ és a Hajdúság közé eső részt jelenti. Fontos folyója a több folyóból egyesült Hármas-Kőrös. A kunok egy része itt települt le; emléküket a Nagykunság nevű tájegység őrzi.
A Tiszántúl északi része két megyét foglal el, amelyek négy vármegye részeként alakultak ki a Trianon után: a Hajdúságból, a Bihar nyugati oldalából, Szabolcsból, a Szatmár nyugati és a Bereg déli részéből. A tatárjárás óriási pusztításai elősegítették a leghíresebb tája, a Hortobágy kialakulását. A környék a török alatt viszonylag védettebb volt, sok építészeti emlék, templom meg is maradt.
„Tiszáninnen”
duna-tisza köze
A Duna-Tisza köze, melyet legnagyobb tájegysége után Kiskunságnak is neveznek, amint a neve mutatja a Duna és Tisza közti tágas térséget jelöli, ahol legel – vagy legalábbis legelt – „Kiskunságnak száz gulyája”. Ennek a térségnek közepén hosszan húzódik egy néhány tíz méter magas széles homok hátság, melyet az Ős-Duna és a szelek alakítottak ki. Az Ős-Duna vonalát követi a számos erre felé sorakozó kavicsbánya, kavicsos tó.
A török hódoltság idején rengeteg marhát hajtottak az Alföldről Bécs, Nürnberg és Velence mészárszékjei felé, melyeket a törökök a Dunánál megvámoltak. Az egyik ilyen vámoló hely a mai Dunaújváros környékén lehetett, melynek emlékét őrzi a mai Apaj-puszta.
Apaj és Apaj-puszta az egyik kedves helyem. A puszta valaha a török időkben a nyugatra terelt nagy marhacsordák legelője volt, mielőtt átszállították őket a Dunán. (A pusztáról a nyugati láthatáron látszanak a dunaújvárosi kohók. Különösen este vagy éjszaka, mikor a kohók felszálló vörös fénye a láthatáron az ég felé emelkedik.) Ma már ez a nagy legelő a Kiskunsági Nemzeti park része lett .
Apaj-pusztát délről Kunszentmiklós zárja, illetve a puszta más néven folytatódik déli irányba. Így jutunk Bösztörpusztához. Itt lehetett az a Nyakvágó csárda, ahol 1800-ban a csárdás feleségét vérbe fagyva, átvágott nyakkal találták meg a csárda falai között.
Nekem szerencsére szebb emlékem van Bösztörpusztáról (166. kép). 2010 körül egy napot töltöttem a „honfoglaló magyarok” találkozóján. Nem tudom, hányan voltunk, de biztos, hogy több tízezren. Sokan honfoglaló vitézeknek öltöztek, sisakkal vagy tatáros csúcsos sapkában, nyíltegezzel, íjakkal és így nyüzsgött a tömeg. Lovasbemutató volt több száz lóval, lovassal. Nyílzáporral is meglepték a nézőket. Egy másik helyen pedig fehérbe öltözött, fehér parókás táltosok jártak körbe-körbe, miközben megállás nélkül mély gyomor-, torokhangokat mormogtak. Előadások is voltak a magyarok eredetéről, amelyben különböző elméleteket ismertettek. Abban egyeztek, hogy általában gúnyosan beszéltek az „akadémikus uraimékról”. (Jó, ha nem szélhámosokat emlegettek.)
Sokban más a véleményem, de nagy élmény volt és végeredményben hasznosnak tartom ezt a találkozót. Bárcsak még többen jönnének el! Hogy aztán milyen elméletekben hiszünk, más kérdés. Persze a tudományosságot nem kellene eleve szélhámosságnak tekinteni!
A magyar középkor egyik legszebb temploma az Ócsai premontrei templom. Bent freskórészletek is láthatók.
A híres templom mellett a falu néhány portájából egy kis skanzent alakítottak ki. Ócsa határában az ócsai láperdő, turjános nyújt ínyenc szórakozást a biológiát kedvelőknek – és finom kortyokat az ínyenc szúnyogoknak.
A Duna menti síkságokon több, a történelemben is jelentős szerepet játszó város alakult ki: Kalocsa, Magyarország déli részének érseksége, Baja.
Szent István emelte föl Kalocsát a második magyar katolikus helyre. Magyarország déli területeinek érseki egyházi központja volt évszázadokig. Hogy jelezzem Kalocsa rangját: a horvát Zágrábi püspökség a XI. század végétől az 1850-es évekig Kalocsa alá tartozott.
Kalocsának egy főutcája van, melynek a végén található a Maulbertsch-freskókkal is büszkélkedő Érseki Palota. Előtte egy nagy tér, melyet a barokk székesegyház (Mayerhoffer), nagyszeminárium, kanonoki házak határolnak. A tér sarkán áll a mohácsi vezér Tomori Pál szobra. Kalocsa híres vörös paprikájáról: a városban van egy Paprika múzeum is. A főutcán lejjebb felállították a jelentősebb kalocsai érsekek szoborsorát. És egy szomorú hely: női rabok börtöne. Köztük 56-osok is voltak!
A Szelídi-tó, amely a Dunának egy régi lefűződött ága és a környező szikesek a Duna-Tiszaközének érdekes színfoltja:
Dunapataj az 1919-es Tanácsköztársaság idején vált általánosan ismert helységgé – Szamuely és az ún. Lenin-fiúk által gyakorolt „vörös terror” révén.
Baja egykor Bácska fővárosa volt:
A bajai ferences templom és rendházban tette le egykor Martinovics Ignác a szerzetesi fogadalmát; a nagy utazó Jelky András (1730-83) szobra. Türr István, Garibaldi társa is Baján született,
Kiskunság
A mongolok pusztítása, a Tatárjárás után a XIII. század második felében IV. Béla másodszor is megpróbálkozott a kunok letelepítésével. Ez alkalommal sikerrel: a mongolok elől menekülő kunok a mai Ukrajna és Románia területéről költöztek át. Ez a török eredetű nép a középkor végére eltűnt. Valószínűleg a magyar, a román és az ukrán népbe olvadt bele. Nálunk két tájegység, a Kiskunság és a Nagykunság őrzi az emléküket. Nyelvük leghosszabb emlékét, az úgynevezett Kun miatyánkot Kunszentmiklóson találták meg, ahol ennek emléket is állítottak, amelyen el lehet olvasni a Miatyánkot kun nyelven.
Kunszentmiklós mellett más városok is őrzik nevükben kun eredetüket: a már említett Kiskunlacháza mellett Kiskunhalas, Kunfehértó és Kiskunmajsa.
Kiskunhalastól nem messze esik délnyugatra Kunfehértó, ahol a közeli holdrutás tölgyerdő botanikai jelentőséggel bír, ugyanis az erdő a harasztok közé tartozó virginiai holdruta élőhelye. 1950-ben azonosította Zólyomi Bálint. Azóta is vita kérdése, hogy került ide Virginiából.
Kunfehértótól észak felé Soltvadkertre két napig gyalogoltunk forró tikkasztó augusztusban. Homokos területen szép borókásokat vártunk: nem egészen azt kaptuk.
Már a Kunhalasról jövő buszon is nagyon megizzadtunk. Aztán elmentünk a kunfehértói üdülő házak mellett. Erdei foltok közötti homokos úton haladtunk. Egyre vártuk a túra céljának tekintett borókás homokdombok megjelenését. Nem mondanék igazat, hogy nem láttunk borókást, de nem az „igazit”. A legzavaróbb a hőség, a kábító napsütés mellett az volt, hogy majdnem mindenütt selyemkóróval találkoztunk. Volt, hogy a belátható mezőt teljesen betöltötte ez az agresszíven terjedő, behurcolt gyomnövény. A selyemkóró (Asclepias syriaca) Amerikából került Európába. Még terjesztették is: dísznövényként meg méheknek. Aztán kiderült, hogy a méhek beleragadnak a selyemkóró ragacsába, viszont akkor már nem sikerült visszaszorítani. Magyarország déli részén ugyanis már nagyon elterjedt. El is vette az itteni túráktól a kedvem. A selyemkórónak az utóbbi évtizedekben jó néhány agresszív társa akadt. Csak felsorolom őket: parlagfű, ecetfa vagy más néven bálványfa, betyárkóró, magas aranyvessző, süntök és tovább.
Pongrátz Gergely, az 1956-os Corvin közi harcok hőse a kilencvenes években Kiskunmajsától pár kilométerre egy tanyán 56-os emlékmúzeumot hozott létre. Egy T 35-ös szovjet tankot is kiállítottak. Pongrátz Gergelyt halála után e múzeum mellett felépített – és talán Csete által tervezett – sírkápolnában helyezték örök nyugalomra.
Néhány helység, bár nevében nem őrzi a kun nevet, de szállásra való utalással vagy egy kun személynév révén őrzi kun kapcsolatát. Ilyen például Szabadszállás, Fülöpszállás, Lajosmizse. Talán ide vehetjük Petőfiszállást is, ahol van ma Magyarországon a legélőbb pálos kolostor, szentkút, zarándokok fogadója.
Petőfi Sándor (1823 – 1849), akit valószínűleg még ma is a legtöbb magyar ember a legnagyobb költőnek, a legszebb szerelmes vers, a legszebb tájleíró költemény alkotójának, 1848. március 15-e lánglelkű forradalmár hősének és a Szabadságharc hősi halottjának tekint, ezen a tájon, Kiskőrösön született:
Ezt ugyan elvitatja tőle Kiskunfélegyháza, mely különben szecessziós városházája révén és Móra Ferenc szülővárosaként is nevezetes, de bebizonyították, hogy Petőfi igenis Kiskőrösön született 1823. január elsején. Az is igaz azonban, hogy szülei egy évvel később Kiskunfélegyházára költöztek, és így Petőfi gyerekkorában itt élt, nőtt fel. A Petőfi Sándorról készült klasszikus szobrot Segesvárról hozták át a Trianon után és a Petőfiért versengő Kiskunfélegyházán állították újra fel.
A Duna mellett több helység van, ahol Petőfi-emlékhelyek vannak – Petőfi apjának sokat vándorló, anyagilag nehéz idősebb kora következtében: Kiskunlacháza, Dömsöd, Szalkszentmárton, Dunavecse.
A török hódoltság idején a Duna-Tisza közén három város alakult ki – hála a szultáni khász-birtok védettségének. Sok falu lakossága menekült be e három városba: Cegléd, Nagykőrös, Kecskemét. A török világ után pedig az emberek visszarajzottak a távoli földjeikre és így kialakították a tanyarendszert, amely éppen e napokban számolódik fel egy a szemünk előtt lezajlott 40-50 éves korszak folyamán.
Cegléd a Kecskemét-Nagykőrös-Kecskemét város hármas legészakibb tagja. A Budapest-Debrecen fővasútvonalat keresztül vezették Cegléden, és ez sokat emelt a városon. Kupolás klasszicista református temploma jelzi, hogy Cegléd fontos része a magyar reformátusságnak. A templom falán elhelyezett emléktábla figyelmeztet, hogy az egyik legnagyobb protestáns prédikátor, Szegedi Kis István Cegléden is tevékenykedett. Kossuth Lajos is járt Cegléden toborzó körútján. Az erkélyt, ahol beszélt emlékműként őrzik.
Számomra Nagykőrös a református templom magyaros-erdélyies tornyával fonódott össze: vonatról láttam többször Szeged felé utaztamban. A Nagykőrösi ref. gimnáziumot Arany János tette országosan ismertté. A gimnázium tanárairól készült nagy, sok alakos szoborcsoport azonban bizonyítja, hogy a nagykőrösi tanárok olyan káprázatos csoportot alkottak, amilyen ritkán gyűlik egybe egyszerre egy helyen.
Kecskemét központja öt nagy tér, melyhez fontosságban még a vasútállomáshoz kivezető széles sugárút és a terektől délre eső külváros csatlakozik.
Kecskemét központi terén az épületek többsége szecessziós: Lechner Ödön és Pártos Gyula, Mende Valér, Márkus Géza, Korb Flóris és Giergl Kálmán tervezett itt. Mellettük Ybl Miklós evangélikus temploma egy különleges romantikus templom épület.
Kecskemét leghíresebb szülöttje Kodály Zoltán és Katona József. Itt született még Latabár Kálmán, az egykor híres színész, a Latyi.
Óriási jelentősége van annak, hogy 2010 után a Mercedes az egyik új típusának gyártását ide Kecskemét szélére telepítetten (190. kép). A németek a világ legmodernebb gépsorait működtetik itt.
Magyarországnak a világban ismert képének kialakításában – főleg korábban – jelentős mértékben játszott szerepet a Bugaci puszta.
2016 augusztusában meglátogattuk a Bugacon megrendezett Kurultájt.
Az Alföldön járva meg kell emlékeznünk hírneves-hírhedett betyárjáról: Rózsa Sándor (1813 – 1878), a leghíresebb alföldi betyár, aki eredetileg alföldi pásztor volt, 1813-ban Szegeden született. Már apja is híres lótolvaj volt.
A mai Magyarországon a Duna-Tisza közének déli-délnyugati része az egykori Bácskához tartozott. Egy-két kirándulás – autós-gyalogos – segített a felfedezéséhez. Az igazság az, hogy a Trianon után Magyarországnak maradt Bácskának különleges hangulata van. Baján már lehet érezni, de Bácsbokod, Jánoshalma és társai aztán árasztják ennek a különleges – magyar-sváb-szerb-bunyevác – világnak ízét, amely nyilván a török utáni újratelepítések nyomán alakult ki.
Hajós emlékezetes nagyszerű benyomást keltő külön pincesor „faluja” – azt hiszem – az egész országban közismert:
Tisza-menti síkok és árterek
Szolnok régi fontos város a Tisza partján. Valamikor még az Árpádok alatt a hazai belső só forgalom fontos pontja volt. A régi Magyarország három vármegyéjében meglevő Szolnok név jelzi a só fontosságát és a forgalom irányát (Szolnok, Belső- és Külső-Szolnok vármegye.)
Szolnoknak várát a törökök Eger előtt a nagy 1552. évi támadásuk idején foglalták el, amely során a vár kapitánya, Nyáry Lőrinc a tisztességes helytállásnak, az eskü betartásának ragyogó példáját nyújtotta. 1849 tavaszán két csata is volt itt, amely előkészítette a dicsőséges Tavaszi hadjáratot.
Ha Szolnoknál leszámítjuk a tekintélyes méretű, Kádár stílusú lakótelepeket, marad a Főutca, a végén pedig, a Tisza előtt a Kossuth tér és a Tiszapart. A Kossuth téren van a Városháza, a 2000. évi Tisza-árvíz emléktáblája, a Múzeum, az 1849. évi Honvéd emlékmű. A Főutcán a Vármegyeháza, eklektikus bérházak. A Tiszapartra épült a Színház Szigligeti Ede szobrával. Kissé odébb a zsinagóga.
Csongrád a Csongrád vármegye központja volt. Van egy skanzen jellegű része, amelyik a város egyik külvárosi szelete volt: a Belsővárosi műemlék-együttes. A Tóth Béla alkotta Kubikos szobor egy nagy korszakra, annak egyik főszereplőjére, a kubikosokra emlékeztet, akik a XIX. században, a XX. század első felében óriási munkát végeztek: a világ egyik legnagyobb – nem kell feleslegesen szerénykedni – gátrendszerét építették ki a Tisza, a Duna és mellékfolyóik mentén. (Egyesítve, kiegyenesítve Amerikáig érne el – 5-6 ezer kilométeres összhosszával.) A sűrű vasúthálózat kiépítésében is hálásak lehetünk nekik. (Gyerekkoromban, kubikos talicskáikkal az ötvenes években még a budapesti házépítkezéseken is láthattuk őket. Aztán rövid idő alatt úgy eltűntek, mintha sohasem lettek volna! A gépek szorították ki őket. Ahogy a lovaskocsikat, a muraközi lovakat is és sok minden mást.)
Ópusztaszer a magyar történelem egyik döntő pontja. A Honfoglalás közben, amikor a magyarok az országot a Dunáig már elfoglalták, itt Pusztaszeren megtartották az első országgyűlést. Ma ennek emlékét az Árpád-emlékmű őrzi. Itt tekinthetjük meg Feszty Árpád hatalmas körképét a Honfoglalásról, melyet lengyelek renováltak példásan a 90-es években.
Pusztaszeren a korai Árpádok idején egy bencés apátságot alapítottak, melynek romjait a múlt században ásták ki. Még a kapu franciás jellegű szobrait is megmentették. Ha tovább megyünk a Nemzeti Történelmi Parkban, Cseke György jurta táborának muzeumához jutunk. Még beljebb pedig egy az alföldi építészetet bemutató skanzen következik. Engem egy tanyasi iskola külső-belső bemutatása ragadott meg a legjobban. A szentesi Dónáti-szélmalom, majd a mezőgazdasági gépek kiállítása zárja a nagyszerű nemzeti parkot.
Szeged már a középkorban a legnagyobb magyar városok közé tartozott. Talán a Tisza és az Erdélyből jövő Maros összefolyásának és bizonyára a só kereskedelmének is köszönhette ezt a jelentőséget. A XIX. században és a XX. század elején az ország második városa volt Budapest után. 1900-ban még olyan városokat előzött meg, amelyek azóta az 500 000 – 1 milliós lakosságszámot közelítik meg: Zágráb, Temesvár, Brassó, Kolozsvár, Kassa és Pozsony. 1879 márciusában, amikor a Tisza majdnem teljesen elpusztította Szegedet, Magyarország második városát kellett újjáépíteni. A Dualizmus korának gazdasági robbanásos hangulatát bizonyítja, hogy Tisza Kálmán miniszterelnök testvérének, Tisza Lajosnak energikus vezetésével 2-3 év alatt újjáépült Szeged: az egykorú, nagyrészt óriási falu helyén egy modern alaprajzú, reprezentatív város született. Szeged nevezetes Fogadalmi templomának (201. kép) neve éppen az árvíz utáni fogadalomból ered.
Az Alföld északi, Tiszától felfelé eső része
Jászság
A jászok feltehetőleg a kunokkal együtt jöttek be Magyarországra a XIII. század második felében. Bár együtt jöttek, de a jászok nem török nép, hanem indoeurópai. A történelemben az alánokhoz tartozhattak, rokonaik pedig ma a Kaukázusban az oszétok lehetnek. A jászok a kunokkal együtt önkormányzatot nyertek és külön Jász Nagykapitányság jött létre, melynek székhelye Jászberény volt.
A jászszentandrási katolikus templomot Aba-Novák Vilmos freskói emelik a magyar művészettörténet felsőbb régióiba. Ezeket az expresszív, dinamikus festményeket Aba-Novák 1933-ban festette. A kép láttán is érthető, miért nevezte Picasso Aba-Novákot barbár zseninek.
Jánoshida. Ritka dolog az Alföldön ilyen viszonylag épen maradt középkori templom, amely egykor premontrei volt. Különösen a templom déli kapuja és annak oszlopfői jelentenek nagy értéket.
Tisza-tó. A Tiszán felépített kiskörei duzzasztó-gát révén Kiskörei-víztározónak is nevezett Tisza-tó Magyarország második legnagyobb tava, de mint mesterséges tó, első. Területe 127 négyzetkilométer, azaz kb. egynegyed-egyötöde a Balatonnak. Lassan, de biztosan népszerű üdülőhelyé válik.
Dél-Borsod
Mezőkövesd a matyók központja: Tard, Szentistván és Mezőkövesd tartozik ide. Népművészetét a Matyó múzeum őrzi. A híres népművész Kis Jankó Bori is itt élt: szobra is van.
Ma már egy melegvizes fürdő, a Zsóry-fürdő is gazdagítja Mezőkövesd hírnevét.
A mezőkeresztesi csata – 1596. okt. 25-26. – a magyar történelem egyik legvéresebb és az egyik legszerencsétlenebb, legnagyobb hatású csatája. A 15 éves háború legnagyobb csatáját az erdélyi – királyi magyar – császári német szövetséges sereg már-már megnyerte, mikor a katonák fegyelmezetlenül fosztogatni kezdtek az elfoglalt török táborban. (Utólag ezért a németek és magyarok kölcsönösen egymást vádolták.) A túlsó oldalon azonban még érintetlen maradt a szultán körüli janicsár elit egység. Az eredmény: rövidtávon súlyos vereség, lemészárolt keresztyén sereg, a környék lakatlanná vált a temetetlen halottak szagára ide kóborolt kutyák, vadállatok tömege miatt (Baranyai Decsi erről részletesen ír), hosszú távon azonban a hódoltság idejének megduplázódása és a magyar népesség olyan arányú pusztulása, amely már a Trianont alapozta meg.
A Borsodi-Mezőség a Hortobágy kisebb édestestvére – a Tiszától északra: hasonló térségek, helyenkénti vízenyős mezők, kisebb fás ligetek. Egy ilyen fás ligetben szálltunk meg egy éjszakára – csakúgy szabadban sátor nélkül. Aztán éjszaka a holdfényben arra ébredtem, hogy felettem a fa ágán egy hatalmas uhu ül. Igaz, már a sötétedés előtt gyanakodtunk, mert a liget tele volt bagoly köpettel.
Tiszaújváros állítólag Budaörssel és Telkivel együtt az ország leggazdagabb községe – a lakosság számához képest bejövő adókat stb. figyelembe véve. Sokáig küzdöttem Tiszaújváros neve ellen. Egyre csak az eredeti neveket használtam: Tiszaszederkény, Tiszapalkonya. Különösen, mikor még Leninvárosnak nevezték, amikor kialakították a nagy vegyi művet, a TVK-t, azaz a Tiszai Vegyi Műveket. A Tiszaújváros nevet aztán jobban elfogadtam. (Hasonló volt az esetem Dunaújvárossal is. Az eredetileg Dunapentele volt, aztán Sztalinváros.)